Ugrás a tartalomhoz

Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont Konkoly Thege Miklós Csillagászati Intézet

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Svábhegyi Csillagvizsgáló szócikkből átirányítva)
HUN-REN CSFK Konkoly Thege Miklós Csillagászati Intézet
Svábhegyi Obszervatórium
A 60 cm-es reflektor kupolája
A 60 cm-es reflektor kupolája
TelepülésBudapest
Cím1121 Budapest, Konkoly Thege Miklós út 15–17.
Építési adatok
Építés éve1921–1928
Megnyitás1922
TervezőSváb Gyula
Építész(ek)
Hasznosítása
Felhasználási területobszervatórium
TulajdonosMagyar Kutatási Hálózat
Tszf. magasság474 m
Elhelyezkedése
HUN-REN CSFK Konkoly Thege Miklós Csillagászati Intézet (Budapest)
HUN-REN CSFK Konkoly Thege Miklós Csillagászati Intézet
HUN-REN CSFK Konkoly Thege Miklós Csillagászati Intézet
Pozíció Budapest térképén
é. sz. 47° 29′ 60″, k. h. 18° 57′ 44″47.499916°N 18.962225°EKoordináták: é. sz. 47° 29′ 60″, k. h. 18° 57′ 44″47.499916°N 18.962225°E
Térkép
HUN-REN CSFK Konkoly Thege Miklós Csillagászati Intézet weboldala
Sablon • Wikidata • Segítség

A HUN-REN Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont Konkoly Thege Miklós Csillagászati Intézet (2019. szeptember 1-jéig a Magyar Tudományos Akadémia Konkoly Thege Miklós Csillagászati Kutatóintézete, 2023. augusztus 31-ig pedig ELKH Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont Konkoly Thege Miklós Csillagászati Intézet, angol nevén: Konkoly Thege Miklós Astronomical Institute, Research Centre for Astronomy and Earth Sciences vagy egyszerűen Konkoly Observatory) a Földrajztudományi Intézettel és a Földtani és Geokémiai Intézettel közösen alkotja a HUN-REN Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpontját (CSFK). A Csillagászati és Földtudományi Kutatóközponthoz tartozott 2021-ig a Geodéziai és Geofizikai Intézet is, amely kiválása után Földfizikai és Űrtudományi Kutatóintézetté (FI) alakult.

Története

[szerkesztés]

Előzmények

[szerkesztés]

1777-ben a Nagyszombati Egyetemet Budára, majd 1784-ben Pestre költöztették, és egyúttal berendeztek egy csillagászati obszervatóriumot is. Mivel ez az obszervatórium a 19. század elejére eléggé leromlott állapotba került, döntés született arról, hogy a Gellért-hegyen, a mai Citadella helyén egy önálló egyetemi csillagdát hozzanak létre. A tudományos munka elősegítésére Pollack Mihály tervei alapján 1815-ben felépült az új és biztonságos Gellért-hegyi Csillagvizsgáló. A „Csillagdát” 1815-ben avatták fel három európai uralkodó – I. Sándor orosz cár, I. Ferenc osztrák császár és magyar király valamint III. Frigyes Vilmos porosz király – jelenlétében, akik a napóleoni háborút lezáró Szent Szövetség megkötésére gyűltek össze, és utaztak Budára a létesítmény megnyitására.[1] A számos létesítményből álló épületegyüttes az 1848–49-es forradalom és szabadságharc idején súlyosan megsérült. A Bach-korszakban a felépítendő Citadella helyét az 1849-ben elpusztított Csillagda[2][3] és a körülötte lévő virág- és szőlőskertek területén jelölték ki. A csillagda romjait felrobbantották.

A Csillagászati Intézet működteti az ELTE Asztrofizikai Laboratóriumát, és együttműködik a Debreceni Egyetemmel, illetve a Szegedi Tudományegyetemmel.

Kezdetek [4]

[szerkesztés]

1922 és 1929 között a Svábhegyen építették fel az új csillagvizsgáló központi irodaépületét és három új kupoláját. Itt állították fel az Ógyalláról, a Konkoly Thege Miklós igazgatása alatt álló Asztrofizikai Obszervatóriumból mentett két távcső mellett a 60 cm-es Cassegrain–Newton rendszerű távcsövet. Tass Antal, az intézet vezetője az ógyallai megfigyelési anyagokat is Budapestre költöztette, és az intézet tudományos programja folytatta a korábban megkezdett munkát. 1929-ben az egykori Gellérthegyi Obszervatórium könyvállományának nagy része az intézetbe került. Lassovszky Károly 1938-ban vette át a csillagvizsgáló vezetését. 1939-ben az intézet tudományos személyzetét egy megfigyelő csillagász, egy asszisztens, két egyetemi gyakornok, egy vendégkutató, egy egyetemi hallgató és egy önkéntes munkatárs alkotta. A csillagvizsgáló a derült éjszakák többségét bemutatásokra szánta: évente több ezer érdeklődő látogatott fel a Svábhegyre.[5]

A második világháború alatt[5]

[szerkesztés]

A második világháború idején egészen 1944. december 5-ig folyt az észlelési munka. 1944. december 25-én bevonultak az intézet területére a szovjet csapatok. A beszállásolás csak a könyvtárat, a fotólabort, a múzeumot és egy-két szobát nem érintette, de az intézet többi helyiségében is viszonylag kevés kár esett. Mindössze a bútorzat semmisült meg, mert elfűtötték. A világháborút követően már 1945. július 14-től folytak az észlelések a 6”-es asztrográfon.

Az MTA Csillagvizsgáló Intézete[5]

[szerkesztés]

Az intézet kezdetben a Kultuszminisztériumhoz, majd a Gyűjteményegyetemhez tartozott. 1934-ben a Pázmány Péter Tudomány Egyetem, majd 1948-ban ismét a Kultuszminisztérium vette át, ezután döntöttek egy egyetemektől független kutatóintézet-hálózat létrehozásáról, amelyet a Magyar Tudományos Akadémia keretei között szerveztek meg. Az Akadémia 1951. február 1-jével vette át az intézetet az MTA Csillagvizsgáló Intézete néven. Ekkor a csillagvizsgálónak két tudományos osztálya volt: az általános asztrofizikai osztály öt kutatóval, valamint a napfizikai osztály két kutatóval. Az 1940-es évek végén és az ’50-es évek elején az intézetben főként a változócsillagok fotometriai vizsgálatával foglalkoztak. A második világháborút követő évtizedekben a rádiócsillagászattal és az optikai fotometriával teljesen átalakult a csillagászati észlelőtechnika, és az intézet nemzetközi kapcsolatai is átalakultak.

1958-ban a Minisztertanács 9 millió forintos fedezetet hagyott jóvá egy új, piszkés-tetői létesítmény felépítésére. A piszkéstetői megfigyelő állomás első távcsöve, a Schmidt teleszkóp 1962-ben kezdte meg működését. 1967-ben egy új 50 cm-es Cassegrain-teleszkóppal is megkezdődtek az észlelések, aztán 1974-ben felavatták az 1 méteres tükrű RCC-teleszkópot is. A növekvő budapesti fényszennyezés miatt az észlelőmunka Piszkéstetőre helyeződött át.

1982-től 2021-ig az intézethez tartozott a debreceni Napfizikai Obszervatórium.

Napjainkban

[szerkesztés]

2019. szeptember 1-je óta az ELKH Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpontjaként, 2023. szeptember 1-je óta pedig HUN-REN Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpontként működik, amelynek részei a Konkoly Thege Miklós Csillagászati Intézet, a Földrajztudományi Intézet, valamint a Földtani és Geokémiai Intézet. A normafai telephelyen 2019-ben nyílt meg a nagyközönség számára Svábhegyi Csillagvizsgáló látogatóközpont.

A Csillagászati Intézetben több mint hatvan kutató dolgozik, a kutatóközösség negyede-ötöde külföldi. Az Intézet kutatócsoportjai a csillagászat és az asztrofizika számos területével foglalkoznak. Az Intézetnek saját műholdja is van.[6]

A Piszkéstetői Obszervatórium[7]

[szerkesztés]

A CSFK Konkoly Thege Miklós Csillagászati Intézetének mátrai telephelye, a Piszkéstetői Obszervatórium a Mátra 944 méter magas Piszkés-tető csúcsán, Galyatető és Mátraszentimre között kapott helyet. Az obszervatórium építkezési munkálatait 1958-ban kezdték meg. Elsőként a csillagászok lakhelyéül szolgáló főépület készült el, amelyet Szrogh György Ybl-díjas építész tervezett. 1962-ben adták át a 60/90 cm-es Schmidt-távcső kupoláját. Ezt követte az 50 cm átmérőjű Cassegrain-távcső kupolája, amely 1966-ban készült el. Ebben a kupolában jelenleg egy 80 cm-es altazimutális robottávcső dolgozik. Az ország legnagyobb távcsöve is a Piszkéstetői Obszervatóriumban működik: az 1 méter átmérőjű RCC-távcső kupoláját és kiszolgáló épületét Csontos Csaba Ybl-díjas építész tervezte.

Az intézet vezetősége

[szerkesztés]

Korábbi igazgatói

[szerkesztés]

Jelenlegi vezető

[szerkesztés]

Volt és jelenlegi munkatársak

[szerkesztés]

Kutatási területek

[szerkesztés]

Kutatócsoportok[8]

[szerkesztés]
  • Csillagpulzáció, Űrfotometria, Exobolygók Kutatócsoport (SPEX) (Szabó Róbert)
  • ERC RADIOSTAR kutatócsoport (Maria Lugaro)
  • Konkoly Űrcsillagászat, Bolygó- és Csillagkeletkezési Csoport (Ábrahám Péter - Kóspál Ágnes)
  • STARK: Csillagaktivitás kutatócsoport (Kővári Zsolt)
  • Naprendszerkutató Csoport (Kiss Csaba)
  • Asztrofizikai és Geokémiai Laboratórium (Keresztúri Ákos)
  • Nagyskálás struktúra MTA Lendület kutatócsoport (Kovács András)
  • Extragalaktikus Asztrofizika Kutatócsoport (Vinkó József)
  • Műszer- és Műholdfejlesztő Kutatócsoport (Pál András)
  • Origins Kutatócsoport (Stephen Mojzsis)

Műszerek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]
  1. ↑ Balázs Lajos: Egy centenárium margójára. [2020. május 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. február 15.)
  2. ↑ Gellért-hegyi Csillagda. [2015. május 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. május 18.)
  3. ↑ A gellérthegyi csillagda 1849. évi pusztulása
  4. ↑ Domokosné, Vargha. A Konkoly-obszervatórium krónikája. MTA (2001). ISBN 9638361492 
  5. ↑ a b c Balázs Lajos: Az MTA Csillagászati Kutatóintézete rövid története. (Hozzáférés: 2021. január 27.)
  6. ↑ Intézetünk tevékenysége (magyar nyelven). https://konkoly.hu. (Hozzáférés: 2023. október 20.)
  7. ↑ Piszkéstetői Obszervatórium. piszkesteto.konkoly.hu. (Hozzáférés: 2022. december 12.)
  8. ↑ Konkoly Thege Miklós Csillagászati Kutatóintézete (magyar nyelven). https://konkoly.hu. (Hozzáférés: 2023. október 20.)
  9. ↑ a b c d Műszerpark, távcsövek (magyar nyelven). https://konkoly.hu. (Hozzáférés: 2024. május 31.)
  10. ↑ Űreszközök (magyar nyelven). https://konkoly.hu. (Hozzáférés: 2024. május 31.)
  11. ↑ Meteorkamerák (magyar nyelven). https://konkoly.hu. (Hozzáférés: 2024. május 31.)

További információk

[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Csillagászati_és_Földtudományi_Kutatóközpont_Konkoly_Thege_Miklós_Csillagászati_Intézet&oldid=27461062”