Ugrás a tartalomhoz

Ógyalla

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ógyalla (Hurbanovo)
A Szent László-templom
A Szent László-templom
Ógyalla címere
Ógyalla címere		 Ógyalla zászlaja
Ógyalla zászlaja
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületNyitrai
JárásKomáromi
Rangváros
PolgármesterPeter Závodský[1]
Irányítószám947 01
Körzethívószám00421 (0) 35
Forgalmi rendszámKN
Népesség
Teljes népesség7467 fő (2021. jan. 1.)[2]
Népsűrűség129 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság115 m
Terület59,943 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 47° 52′ 34″, k. h. 18° 11′ 50″47.876111°N 18.197222°EKoordináták: é. sz. 47° 52′ 34″, k. h. 18° 11′ 50″47.876111°N 18.197222°E
Ógyalla weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Ógyalla témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Ógyalla (szlovákul Hurbanovo, korábban Stará Ďala, németül Altdala) város Szlovákiában, a Nyitrai kerület Komáromi járásában.

Fekvése

[szerkesztés]

Ógyalla Komáromtól 14 km-re északkeletre, a Zsitva bal partján fekszik. Területe a Zsitva-menti síkságtól (110 m) kelet felé emelkedik a Szentpéter határában levő szőlődombig (140 m). Ógyalla területe kiterjed a Zsitván túli Abára, Szeszílesre és Bacherre, valamint az Öreg-Nyitrán túli rétek egy részére is, Martostól délre.

Ógyalla északkeletről Bajcs, északnyugatról Ímely, nyugatról Martos, délnyugatról Komárom, délről Komáromszentpéter, keletről pedig Újgyalla községekkel határos.

Ógyalla és Bagota főutcái egyben a Komáromot (14 km) Érsekújvárral (16 km) összekötő 64-es főút részét képezik. Mellékutak kötik össze Martossal (4 km), Ímellyel (5 km), Perbetével (9 km) és Szentpéterrel (7 km). Vasútállomás a Komárom-Érsekújvár vonalon.

Településrészek

[szerkesztés]

Ógyalla 59,94 km²-es területe két kataszteri területből (korábban külön községből) és hét településrészből áll:[3]

  • Ógyalla (Hurbanovo) – 40,85 km²
    • Hambpuszta (Holanovo)
    • Nagykonkoly (Konkoľ)
    • Ógyalla (Hurbanovo)
    • Vék (Vík)
    • Zöldállás (Zelený Háj)
  • Bagota (Bohatá) – 19,09 km²
    • Bagota (Bohatá)
    • Margitpuszta (Nová Trstená)

A Bagotától északra fekvő Pál-major (Pavlov Dvor) bár különálló lakott terület, hivatalosan nem számít településrésznek. Ógyalla kataszteri területén találhatóak még a következő külterületi lakott részek: Alsóbacher (Dolný Bacher), Felsőbacher (Horný Bacher), Balázspuszta (Balážov dielik) és Szeszíles (Sesíleš).

Élővilága

[szerkesztés]

Ógyallán 7 gólya-fészkelőhelyet tartanak nyilván. Az elsőben, a Keleti utca sarkán 2011-ben 6, 2012-ben 3, 2013-ban 4, 2014-ben 4, 2015-ben 3, 2016-ban 4, 2017-ben ismét 3 fiókát számoltak össze, a másodikból csak 2011-es adat van 3 gólyafiókáról. A harmadik fészekben Hambpusztán 2011-ben 3, 2012-ben 2, 2013-ban 2, 2014-ben 1, 2015-ben 2, azóta nem fészkeltek benne. A negyedik fészekben szintén csak 2011-es adat szerint 3, az ötödikben hasonlóan 3 (2011) és 2 (2012) fióka kelhetett ki, a hatodikban pedig egy 2011-es adat szerint 2 gólyafióka volt. Véken a 2000-es évek első felében fészkeltek gólyák, majd 2015 körül volt újabb fészeképítés. 2013-tól egy alátéten is számon tartanak fészket. Ezen utóbbi alátéten 2013-ban 3, 2014-ben 4, 2015-2016-ban 2, 2017-ben 3, 2018-ban 2, 2020-2021-ben 3, 2022-ben 5 és 2024-ben 1 fiókát számoltak össze.[4]

Nevének eredete

[szerkesztés]

Magyar neve a régi magyar Gyál személynévből ered, az pedig az ótörök jalan (= láng) főnévből. Mai szlovák nevét 1948-ban kapta Jozef Miloslav Hurban szlovák író nevéből, azelőtt a magyarból átvett Stará Ďala volt a szlovák neve.

Története

[szerkesztés]

Határa már a történelem előtti időkben is lakott volt. A régészeti leletek szerint a vonaldíszes kerámia, a bükki, a zselízi és a lengyeli kultúra települései álltak egykor a területén. A bronzkorban és a hallstatt korban is lakták. Hamvasztásos sírok kerültek itt elő, csakúgy mint a szeredi csoport és latén kor népeinek sírjai. Az abadombi temetőből egy 10-11. századra keltezhető bronz zarándokkereszt is származik.[5] A 12. századból egy ősi templom alapfalait tárták fel.

A mai települést oklevélben 1357-ben possesio Galla néven említik először, de Nagykonkoly nevű részét már 1242-ben említi oklevél. Ebben közvetlenül a tatárjárás után IV. Béla király hívét, Konkoly Thege Mátét nemesi rangra emeli és neki adja a mintegy 1600 hektáros birtokot. 1247-ben Véket említik villa Vegh alakban. Bagota 1404-ben tűnik fel először a Désházy család birtokaként, majd 1571-től az Ordódyak birtoka. Ógyalla a 15-16. században a Gyallai család birtoka volt. 1582-ben a Thassy és Zsigmondi családoké. 1561-ben a török Ógyallát és környékét teljesen elpusztította, évtizedekig csak pusztaként szerepel.

1615-ben elhagyott falu.[6] Csak a 17. század közepén telepítették be újra. Ezután a Konkoly-Thege, a Szluha, a Csúzy család és mások a főbb birtokosai. Lakói főként mezőgazdasággal foglalkoztak.

Vályi András szerint "Ó, és Új Gyala. Két elegyes tót faluk Komárom Vármegyében, birtokosai külömbféle Urak, lakosai katolikusok, fekszenek Ó Gyala Perbetéhez egy, Új Gyala pedig fél mértföldnyire. Legelőjók saját marhájoknak elég, réttyei tsekélyesek, szőlei elég tagasak, és középszerű borokat teremnek, el adásra is meg lehetős alkalmatoságjok, második Osztálybéliek."[7]

Fényes Elek szerint „Ó-Gyalla, pusztai magyar-tót falu, Komárom vmegyében, a Komáromtól Érsekujvárra vivő országutban, Komáromhoz 1 3/4 mfdnyire: 1150 kath., 3 ágostai, 220 ref., 240 zsidó lak., kath. ref. anyaegyházakkal és synagógával. Határa már tagositva van Aba pusztával együtt s 9000 holdra terjed, egy része a Nyitra és Zsitva folyam közt fekszik, ez többnyire kaszálló rét; keleti része homokos és dombos, terem jó gabonát, különösen jó rozsot és dohányt, s a zsellérek főjövedelme a dohányból van, de szőlőt is mivelnek. Van itt több csínos uri lak, és Csuzy János urnak szivargyára, mellyben rendesen 16 egyén dolgozik. F. u. Konkoly, Thege nemzetség, Ghiczy, Baranyay, Csuzy, s több kisebb birtokosok.”[8]

1900-ban a Konkoly Thege Miklós vezetése alatt álló és budapesti székhelyű „Meteorológiai és Földmágnesességi Magyar Királyi Központi Intézet” a mai Országos Meteorológia Szolgálat jogelődje obszervatóriumot létesített Ógyallán, amely az első vidéki obszervatórium volt az Osztrák-Magyar Monarchián belül.

Trianonig Komárom vármegye Udvardi járásának székhelye. 1923-tól 1960-ig az Ógyallai járás székhelye volt.[9]

1919. január 10-én a csehszlovák hadsereg bevonult Ógyallára és ezzel a települést az újonnan alakult Csehszlovákiához csatolták. 1920-ban a Stará Ďala hivatalos nevet kapta.

Az 1920-as években a csehszlovák "földreform" keretében Ógyalla környékén több szlovák kolóniát is létrehoztak (Zöldállás, Hambpuszta, Margitpuszta, Pálmajor) azzal a céllal, hogy megváltoztassák a Kisalföld e részének etnikai szerkezetét. Margitpusztán 12 morva kolonista család telepedett meg, akiknek a letelepülését a brünni székhelyű Északmorvaországi Telepítési Szövetkezet közvetítette.[10] Zöldálláspusztán, Csáky Károly egykori birtokán 1922-ben a Szlovák Liga 45 Gyetva-környéki családot telepített le, akik összesen 493 hektár termőföldet kaptak. 1930-ban már 237-en éltek a kolónián, melynek 1928 óta saját szlovák iskolája is volt.[11]

Ógyalla az 1920-as évekig teljesen magyar lakosságú település volt, de a kolonisták megérkezte után is megtartotta magyar többségét. A második világháború utáni kitelepítések és a csehszlovák-magyar lakosságcsere eredményeként azonban az etnikai arányok megváltoztak és Ógyalla vegyes magyar-szlovák lakosságú településsé vált.

Az 1950-es években Nový roľník – Új Földműves címmel kétnyelvű járási hetilapja jelent meg. Az 1950-es évektől 1982-ig gimnázium is működött Ógyallán.

Ógyallát 1960-ban nyilvánították várossá. 1971-ben a korábban önálló Bagota községet egyesítették Ógyallával.

Népessége

[szerkesztés]
A városháza

1880-ban 2523 lakosából 1640 magyar és 664 szlovák anyanyelvű volt. Bagotán 559 magyar és 322 szlovák anyanyelvű élt.

1890-ben 2362 lakosából 1846 magyar és 448 szlovák anyanyelvű volt. Bagotán 1064 magyar és 5 szlovák anyanyelvű élt.

1900-ban 2441 lakosából 2312 magyar és 109 szlovák anyanyelvű volt. Bagotán 1149 magyar és 3 szlovák anyanyelvű élt.

1910-ben 2585 lakosából 2536 magyar és 9 szlovák anyanyelvű volt. Bagotán 1247 magyar és 7 szlovák anyanyelvű élt.

1921-ben 3025 lakosa volt, ebből 2041 (67,5%) magyar, 765 (25,9%) csehszlovák, 780 (26%) pedig cigány nemzetiségű volt. A hivatalosan kimutatott számadatok ellenére a korabeli csehszlovák tankönyvek még 95% magyarságról szóltak.[12] Bagotán 895 magyar és 401 csehszlovák élt.

1930-ban 3250 lakosából 1637 magyar, 78 zsidó, 9 német, 1 ruszin, 1385 csehszlovák, 94 egyéb nemzetiségű és 46 állampolgárság nélküli volt. Ebből 2923 római katolikus, 136 református, 120 izraelita, 44 evangélikus, 2 görög katolikus és 25 egyéb vallású volt. Bagotán 884 magyar és 483 csehszlovák élt.

1941-ben 3256 lakosából 3018 magyar és 184 szlovák volt. Bagotán 1352 magyar és 107 szlovák élt.

1970-ben 4695 lakosából 2600 magyar és 2048 szlovák volt. Bagotán 1018 magyar és 985 szlovák élt.

1980-ban 7613 lakosából 3935 magyar és 3606 szlovák volt.

1991-ben 7790 lakosából 4170 magyar és 3378 szlovák volt.

2001-ben 8153 lakosa volt, ebből 4092 (50,2%) magyar, 3711 (39%) szlovák, 302 (3,7%) cigány nemzetiségű volt. Az elszlovákosodást mutatja, hogy 4525-en vallották magyar anyanyelvűnek magukat, akik közül csupán 4092-en vállalták nemzetiségüket is. Ugyanebben az évben 6253 római katolikus, 531 református, 218 evangélikus, 110 baptista, 20 görögkatolikus és 7 izraelita vallású lakosa volt a városnak.[13]

2011-ben 7751 lakosából 3753 szlovák, 3196 magyar, 189 cigány, 42 cseh és 539 ismeretlen nemzetiségű volt.

2021-ben 7467 lakosából 3780 (+160) szlovák, 3038 (+274) magyar, 179 (+22) cigány, 58 (+7) egyéb és 412 ismeretlen nemzetiségű volt.[14]

Ógyallán a népszámlálási adatokban szereplő értékeknél magasabb a cigányság aránya, 2008-ban a városi hivatalnál mintegy ezer főre tették az etnikumhoz tartozók számát, akik a város 110 utcájából 35-ben élnek.

Önkormányzat

[szerkesztés]

A városi önkormányzat élén a polgármester (2006 óta Zemko Margit, 2002–2006 között Basternák László) áll, a képviselőtestület 11 tagú.

A város címerét 1977-ben fogadták el, rajta kék alapon arany színnel a régi csillagvizsgáló látható, felette a hét csillag a hét városrészt szimbolizálja.

Oktatás, kultúra

[szerkesztés]
Az Építőipari Szakközépiskola
  • Feszty Árpád Alapiskola és Óvoda (magyar iskola)
  • Konkoly-Thege téri Alapiskola (szlovák iskola)
  • Építőipari Szakközépiskola
  • Műszaki és Gépesítési Szakközépiskola

Néprajza

[szerkesztés]

Manga János is gyűjtött népdalokat a faluból.[15]

Gazdaság

[szerkesztés]
Az Arany Fácán sörgyár
  • Legismertebb üzeme az Arany Fácán (Zlatý Bažant) sörgyár, melyet 1967-ben létesítettek és mintegy 500 embernek ad munkát (2007). Az aranyfácán egy állat neve, jelenleg is él a sörgyár területén néhány példány belőle.
  • Ógyalla sokoldalú élelmiszeriparral rendelkezik: a Zelex üzeme paprika- és fűszerkeverékek előállításával foglalkozik, a Namex sós pálcikákat készít, a Jatka pedig húsipari termékeket állít elő.[16]
  • A Kenzel kerékpárüzeme Bagotán található.
  • Műanyag csomagolóanyagok gyártása Zöldálláson (Terbo).
  • A dél-koreai tulajdonban levő Nuritech vállalat elektronikai cikkeket állít elő. Telephelye a 64-es főút mentén található, Bagota és Pálmajor között.

Nevezetességek

[szerkesztés]
  • A régi csillagvizsgáló
    A régi csillagvizsgáló
  • A református templom
    A református templom
  • A Szent Anna templom Bagotán
    A Szent Anna templom Bagotán
  • Az egykori Steiner-kastély (ma étterem)
    Az egykori Steiner-kastély (ma étterem)
  • A katolikus templom előtti Szentháromság-szobor
    A katolikus templom előtti Szentháromság-szobor
  • Konkoly-Thege Miklós szobra
    Konkoly-Thege Miklós szobra
  • I. (Szent) Lászlónak szentelt római katolikus temploma 1718-ban épült, 1911-ben leégett, helyette 1912–13-ban Medgyaszay István tervei szerint építették szecessziós stílusban a jelenleg is meglévő újat, mely merőben eltér elődjétől, semmi sem emlékezteti arra.
  • Református templomát 1822-ben építették, 1913-ban késő klasszicista stílusban építették újjá.
  • A településen több régi kúria is volt, ezért Ógyallát a kúriák városának szokták nevezni. Sajnos ezek közül több vagy megsemmisült, vagy nagyon rossz állapotban van.
    • Konkoly-Thege-kúria – a 19. század elején épült klasszicista stílusban;
    • Feszty-kastély – a 19. század elején épült klasszicista stílusban;
    • Steiner-kastély – 1901-ben szecessziós stílusban épült. A rendszerváltás után vendéglővé alakították át.
  • Csillagvizsgáló és Meteorológiai, Geofizikai Intézet: Konkoly Thege Miklós alapította 1871-ben Közép-Európa első obszervatóriumaként. Ezután Európa egyik meghatározó csillagvizsgálója volt, rendszeresen folytak itt már akkor is megfigyelések. Jelenleg Szlovákia központi obszervatóriuma, tudományos munkával, megfigyelésekkel és oktatással foglalkoznak az intézetben. A látogatók számára a régi csillagvizsgálóban kialakított múzeum, valamint a planetárium jelenthet kuriózumot. Tudni kell azonban, hogy a régi csillagvizsgálóból csak a nagykupola eredeti, a többit életveszélyességre hivatkozva a kommunista rendszer 80-as éveiben lebontották, így a mai látogatók csak annak újraépült mását láthatják.
  • Az ógyallai temetőben található a Feszty család sírboltja, az 1946-ban épült Gyurcsovics-sírbolt, valamint a második világháború áldozatainak emlékműve.
  • A Konkoly-Thege család 1859-ben épült sírkápolnája Ógyalla déli részén, a főút mögé magasodó kis dombon áll.
  • Konkoly-Thege Miklós életnagyságú szobrát (Nagy János szobrászművész alkotása) 2007-ben leplezték le a szintén róla elnevezett téren.
  • Jókai Mór mellszobrát az író halálának 100. évfordulóján, 2004-ben avatták fel a Szent László templom mellett.
  • Kopernikusz szobra és egy napóra a csillagvizsgáló parkjában áll.[17]
  • Basternák László emléktáblája. A város egykori polgármesterének emléktábláját erőszakos halálának első évfordulóján, 2011 júliusában állították a gyilkosság elkövetésének helyszínén.[18]

Szakrális kisemlékek

[szerkesztés]
  • Az ógyallai temetőben álló nagykeresztet 1820-ban emelték Királyi György síremlékére. A mellette álló Szűz Mária-szobrot 1934-ben állíttatta Kadek András.
  • A katolikus templom oldalában álló missziós keresztet 1927-ben állították.
  • A katolikus templom kertjében álló, süttői márványból készült keresztet 1901. május 3-án állíttatta Kádek András és neje, Marsó Mária.
  • A katolikus templom előtt álló Szentháromság-szobrot 1886-ban emeltette Gyurcsovics Józsefné. 2000-ben helyreállították.
  • Szent Vendel útmenti szobrát 1938-ban állították.
  • Nepomuki Szent János 18. századi szobra köré a millennium idején akácfákat ültettek.
  • A Zahorec-keresztet 1931-ben emeltette Zahorecz Pál és neje, Gyurcsovics Mária.
  • Ógyalla Bagota felé eső végénél áll a 19. század végéről származó Baranyai-kereszt.
  • A Kádek-keresztet 1920-ban emeltette Kádek János.
  • A Psenák-keresztet, mely Ógyalla, Bagota és Újgyalla határán áll, 1880-ban emeltette Psenák János és Ondrusek Ágnes.
  • Az Ógyallát Szentpéterrel összekötő út mellett áll a Gyallai-kereszt, melyet 1902. november 1-jén állíttatott Kádek Márton és Ballay Anna.
  • Vékpusztán 19. századi temetői nagykereszt, harangláb és 1950-ben megújított útmenti kereszt található.
  • A zöldállási temetői nagykeresztet 1923-ban emelték, a településen fa harangláb is található.

Bagota

[szerkesztés]
  • Bagota legjelentősebb építészeti értéke a késő barokk stílusban épült, 1739-ből való, a 18. század végén klasszicista stílusban átépített Szent Anna római katolikus templom, amelynek gondnokságát 1945-ig az Ordódy család férfi tagjai viselték. A templomot 1963. július 14-én műemlékké nyilvánították.[19]
  • Említést érdemel még a templom előtt álló két népies, süttői vörösmészkőből készült feszület is. A jobb oldalit 1912-ben, a bal oldalit 1901-ben emelték.
  • A Nepomuki Szent János-oszlop 1770 körül épült, értékes barokk műemlék.
  • A katolikus templom mögötti temetőben található az Ordódy-család számos tagjának régi, nemesi címeres síremléke.
  • A temetőben több szakrális kisemlék található:
    • 18. századi fakereszt – 1735-ben állították, 1992-ben restaurálták;
    • 18. századi barokk homokkő kereszt – feltehetően az Ordódy család emeltette, rossz állapotban van;
    • Temetői nagykereszt – 1994-ben emeltette Radosický László;
    • Öregtemetői nagykereszt – Trencsik Mária emeltette 1891. április 27-én.
  • Az Ordódyak három klasszicista stílusú kúriája a 19. században épült. Bagota déli részén fennmaradt az értékes park is.
  • Református harangláb – a csillaggal megjelölt toronyépítményű haranglábat 1991 után építették az útépítési munkálatok során összedőlt, 19. század elején épült régi harangláb helyett.
  • Szent Antal homokkő szobra a főút feletti kis dombon áll.
  • A Bagota és Pálmajor között található, Jézus Szívének szentelt útmenti képoszlopot 1934-ben emelték.
  • A Pálmajoron található útmenti keresztet 1852-ben állíttatta Ordódy Ferenc.
  • A margitpusztai temetőben álló keresztet és haranglábat 1933-ban szentelték fel.

Neves személyek

[szerkesztés]

Képtár

[szerkesztés]
  • A Konkoly-Thege család síremléke
    A Konkoly-Thege család síremléke
  • Konkoly-Thege kápolna
    Konkoly-Thege kápolna
  • Isten hozta Ógyallán !
    Isten hozta Ógyallán !
  • A Konkoly-Thege tér
    A Konkoly-Thege tér
  • Jókai Mór szobra
    Jókai Mór szobra
  • Nepomuki Szent János szobra
    Nepomuki Szent János szobra
  • Szent Vendel szobra
    Szent Vendel szobra
  • Lakótelep Ógyalla és Bagota határán
    Lakótelep Ógyalla és Bagota határán
  • Vasútállomás
    Vasútállomás
  • A Feszty-család sírboltja az ógyallai temetőben
    A Feszty-család sírboltja az ógyallai temetőben
  • Kopernikusz szobra az obszervatórium parkjában
    Kopernikusz szobra az obszervatórium parkjában
  • A Nuritech elektronikai üzeme
    A Nuritech elektronikai üzeme
  • Harangláb Zöldálláson
    Harangláb Zöldálláson

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ (2022. 11) „Taroltak a független jelöltek”. Új szó (Szlovákia), Pozsony 75. (252.), 1. o. ISSN 1335-7050. 
  2. ↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
  3. ↑ http://www.webcitation.org/query?url=http://www.geodesy.gov.sk/sgn/kusr09-2007.xls&date=2010-01-18+17:54:13
  4. ↑ bociany.sk
  5. ↑ Anton Točík 1971: Flachgräberfelder aus dem IX. und X. Jahrhundert in der Südwestslowakei I. Slovenská archaeológia XIX/1, 184-190, 261-265; Révész Éva 2010: Zarándokkeresztek a X-XI. századi sírokban. In: G. Tóth Péter–Szabó Pál (szerk.): Középkortörténeti tanulmányok 6. Szeged, 199.
  6. ↑ ÖStA HHStA Türkei I. Karton 100. Konv. 1. 1615.07. fol. 153-157., 162.
  7. ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.  
  8. ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.  
  9. ↑ Archivált másolat. [2008. május 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. december 2.)
  10. ↑ Simon Zsolt: Telepesek és telepes falvak Dél-Szlovákiában a két világháború között, 245.p.
  11. ↑ Simon Zsolt: Telepesek és telepes falvak Dél-Szlovákiában a két világháború között, 247.p.
  12. ↑ Karel Matoušek 1922: Všeobecný zeměpis Slovenska. Praha, 177.
  13. ↑ A (cseh)szlovákiai magyarok lexikona 1918-tól
  14. ↑ ma7.sk
  15. ↑ Manga 1940 Népdalok. Gömöri Múzeum, Putnok. 87.49.24.
  16. ↑ OKC IMA – Hubranovo
  17. ↑ Gaál Lajos, Görföl Jenő, Pomichal Richárd, Puss Vera, Simon Beáta, Simon Attila. Felvidék száz csodája – Rejtőzködő értékek nyomában, 14–15. o.. Totem Plusz Kft. (2005). ISBN 9635902360 
  18. ↑ Új Szó 2011. július 12-i lapszáma
  19. ↑ Bagin Árpád: Ógyalla és Bagota kataszterének szakrális kisemlékei, 29.p.
  20. ↑ A Hét 1976. március 16.; kieselbach.hu
  21. ↑ bdi.uni-obuda.hu. [2023. május 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2023. május 7.)

Források

[szerkesztés]
  • Csuthy, A. 2021: Nové a novšie analógie kovaní z Komárna-Lodenice. Iuxta Danubium 17
  • Stoklas, B. 2017: Dve nové rímske koloniálne mince z juhozápadného Slovenska. Denarius 6, 8-20.
  • Rajtár, J. 2016: Olovená votívna plastika Merkúra z Hurbanova. Zborník SNM – Archeológia, Suppl. 11. Bratislava, 167–174.
  • Bisták, P. – Borzová, Z. – Daňo, R. 2013: Sídlisko z obdobia avarského kaganátu z Hurbanova-Bohatej. Študijné zvesti 54, 111–127.
  • Hlavatá, J. 2013: Analýza rastlinných makrozvyškov zo vzoriek sedimentu a odtlačkov na mazanici a keramike zo včasnostredovekých sídliskových objektov v Hurbanove-Bohatej. Študijné zvesti 54, 129–144.
  • Gertrúda Březinová – Noémi Pažinová 2011: Neolitická osada Hurbanovo – Bohatá. Nitra.
  • Jozef Bujna 2007: Das reich ausgestattete Kriegergrab aus dem keltischen Gräberfeld in Hurbanovo-Konkoľ (Bez. Komárno), südwestliche Slowakei. Pravěk – Nová řada 16, 201–242.
  • Récka Bögi Adrianna 2007: Hurbanovo – Ógyalla. Ógyalla. ISBN 978-80-969826-4-6
  • Bielich, M. 2006: Včasnostredoveký sídliskový objekt z Hurbanova-Bohatej. AVANS 2004, 41–42.
  • Bagin Árpád 2005: Ógyalla és Bagota kataszterének szakrális kisemlékei. Acta ethnologica Danubiana 7. Komárom.
  • Ivan Kuzma 2005: Letecká prospekcia v Nitrianskom kraji. In: Matej Ruttkay (ed.): Dávne dejiny Nitry a okolia. Nitra, 13–20.
  • Resko Sándor 2003: Ógyalla – a nemesi rezidenciák városa. Honismereti Kiskönyvtár 198. Komárom. ISBN 8080562040
  • Ratimorsky Piroska 1998: Praveké a včasnostredoveké osídlenie Hurbanova vo svetle archeologických výskumov a nálezov. Studia historica Nitriensia 7, 35–46.
  • Gabriel Nevizánsky 1997: Druhé pohrebisko z 10. storočia v Hurbanove-Bohatej. AVANS 1995, 136-137.
  • Ján Hunka – Eva Kolníková 1996: Prírastky mincí v Archeologickom ústave SAV v roku 1994. AVANS, 1994
  • Rejholcová, M. 1977: Slovanské sídliskové objekty v Hurbanove-Bohatej. Archeologické rozhledy 29, 646–657.
  • Jozef Paulík 1958: Výskum na pieskovisku v Hurbanove. Archeologické rozhledy 10, 481–487.
  • Titus Kolník 1957: Praveké osídlenie na dunách severne od obce Bohatá, okr. Hurbanovo. Štud. Zvesti 2, 47-67.
  • Pavol Čaplovič 1956: Hurbanovo – Bacherov majer, neolitické sídlište. Archeologické rozhledy 8, 311-321.
  • Pavol Čaplovič 1954: Laténske pohrebište Hurbanovo-Abadomb. Archeologické rozhledy 6/5, 596–599, 617, 709, 715.
  • Hunyady Ilona 1942: Kelták a Kárpátmedencében.

További információk

[szerkesztés]
Commons:Category:Hurbanovo
A Wikimédia Commons tartalmaz Ógyalla témájú médiaállományokat.

Kapcsolódó szócikkek

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Ógyalla&oldid=27674324”