Ugrás a tartalomhoz

Komáromi járás (Szlovákia)

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Komáromi járás (Okres Komárno)
Közigazgatás
Ország Szlovákia
Forgalmi rendszámKN
Népesség
Teljes népesség100 952 fő (2021. jan. 1.)[1]
Népsűrűség91,75 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület1100,3 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 47° 45′ 45″, k. h. 18° 07′ 52″47.762500°N 18.131111°EKoordináták: é. sz. 47° 45′ 45″, k. h. 18° 07′ 52″47.762500°N 18.131111°E
A Wikimédia Commons tartalmaz Komáromi járás témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info
A Komáromi járás elhelyezkedése a Nyitrai kerületen belül
Nem tévesztendő össze a következővel: Komáromi járás (Magyarország).

A komáromi járás (Okres Komárno) szlovákiai közigazgatási egység, a Nyitrai kerület része. Összterülete 1100 négyzetkilométer,[2] lakossága 103 995 fő (2011). Székhelye Komárom (Komárno), gépkocsijelzése KN. A járás legnagyobb része az egykori Komárom vármegye területén fekszik, keleti részén Búcs, Bátorkeszi, Dunamocs és Karva községek Esztergom vármegyéhez tartoztak.

2006-ban lakosságából 69,23% magyar, 27,35% (29 239 fő) szlovák és 3,42% más nemzetiségű volt.[3]

2011-ben 103 995 lakosából 66 356 (63,8%) magyar és 29 463 (28,33%) szlovák volt.

1994 óta (Bogya és Gellér szétválásával) 41 község alkotja a Komáromi járást, ebből 4 visel városi címet (Komárom, Gúta, Naszvad és Ógyalla).

Története

[szerkesztés]

A Komáromi járás 1923-ban jött létre, mai határait az 1960-as közigazgatási átszervezéskor alakították ki, azóta változatlanok.

A járás mai területe a Magyar Királyságban nagyrészt Komárom vármegyéhez tartozott, csak a négy legkeletibb község volt Esztergom vármegye része, maga Komárom városa pedig szabad királyi, illetve törvényhatósági jogú városként nem tartozott egyik megyéhez sem és nem volt járási székhely sem. Komárom megye északi, Duna-balparti része két járásra oszlott: a Vág-Dunától nyugatra a Csallóközi járás feküdt, melynek székhelye Nemesócsa volt, keletre pedig az Udvardi járás Ógyalla székhellyel. Esztergom vármegye Duna-balparti része a Párkányi járást alkotta.

1918-ban az említett megyéknek a Dunától északra fekvő összes területei csehszlovák uralom alá kerültek, amit a trianoni békeszerződés véglegesített 1920-ban. 1922-ig kis módosításokkal a korábbi közigazgatási felosztás maradt érvényben. A járások nevét székhelyüknek megfelelően módosították, így a Csallóközi járás neve Nemesócsai lett, az Udvardié pedig Ógyallai. Emellett Esztergom és Győr vármegye Csehszlovákiához csatolt részeit összevonták Komárom megyével, így a Párkányi járás is ennek része lett, a Győr megyéből idekerült hét községet (a Csilizközt) pedig a Nemesócsai járáshoz osztották be.

1923. január 1-jén Csehszlovákia közigazgatási átszervezésével megszűnt a Magyar Királyságtól örökölt vármegyerendszer és Szlovákia területén hat nagymegye alakult. Ekkor Komárom elvesztette megyeszékhely rangját és törvényhatósági jogát, ugyanakkor járási székhely lett. Az ettől kezdve Pozsony megyéhez tartozó Komáromi járás tulajdonképpen az egykori Csallóközi járás helyét vette át: ennek községeit fogta össze Komárom városával, a csilizközi községeket pedig átcsatolták a Dunaszerdahelyi járáshoz. Határai ezután 1949-ig változatlanok voltak, eltekintve az 1938 és 1945 közötti átmeneti magyar uralom időszakától.[4] Az Ógyallai járás határai szintén nem változtak, a Párkányihoz viszont keleten hozzácsatoltak néhány községet az egykori Hont vármegyéből, és e két járást Nyitra megyébe osztották be.

1928-ban a nagymegyék megszűntek, Csehszlovákiát négy tartományra osztották, és az említett járások mind a szlovák tartomány irányítása alá kerültek.

1938-ban az első bécsi döntés nyomán a Komáromi járás mai teljes területe Magyarország része lett, ahol az ismét önállóvá vált Komárom vármegye és Esztergom vármegye között osztották fel. A Komáromi járás területe az 1923-ban kialakítottól csak annyiban tért el, hogy Komárom ismét kivált belőle törvényhatósági jogú várossá alakulva, Kamocsát és Szimőt pedig átcsatolták Nyitra és Pozsony k.e.e. vármegye Érsekújvári járásához, ahogy az Ógyallai járás északkeleti részét is.

A második világháború után, 1945-ben visszaállt az 1938 előtti országhatár és járási felosztás.

A kommunista hatalomátvétel után Csehszlovákia közigazgatási felosztását 1949-ben jelentősen átalakították. Ekkor hozták létre a Nagymegyeri járást (okres Čalovo), melyhez átcsatolták a Komáromi járás Nagykeszitől és Ekeltől nyugatra fekvő községeit és a Dunaszerdahelyi járás keleti részét. Ugyanekkor Szimőt és Kamocsát ismét az Érsekújvári járáshoz csatolták. Így 1949-től mindössze 8 község (Csallóközaranyos, Ekel, Gúta, Keszegfalva, Komárom, Megyercs, Nagykeszi és Örsújfalu) tartozott a Komáromi járáshoz, ezzel az akkori Csehszlovákia kisebb járásai közé tartozott.[5] Szlovákia területe ekkor ismét hat, most kerületnek nevezett nagyobb közigazgatási egységre tagolódott, melyek közül a Nagymegyeri járás a Pozsonyihoz, a tőle keletre fekvő járások pedig a Nyitraihoz tartoztak.

Csehszlovákia közigazgatási felosztásának újabb átszervezésekor, 1960. július 1-jén a megszűnt Ógyallai járás valamennyi községét, a szintén megszűnt Nagymegyeri járás Ekecstől és Nagymegyertől keletre fekvő kisebb részét, valamint az ugyancsak megszűnt Párkányi járás négy legnyugatibb községét (Dunamocs, Karva, Búcs, Bátorkeszi) a Komáromi járáshoz csatolták, melyet a Nyugat-Szlovákiai kerületbe osztottak be.

1990-ben a kerületek megszűntek, de a Komáromi járás területe se ekkor, se Szlovákia 1996-os közigazgatási átszervezésekor nem változott, amikor a Nyitrai kerülethez osztották be ismét.

A szlovákiai komáromi járás községei és városai

[szerkesztés]
Településnév (magyarul) Településnév (szlovákul) Terület (km²) Népesség (2001, fő) Népsűrűség (2001, fő/km²) Magyar lakosság aránya (2001, %) Magyar lakosság aránya (2011, %)
Bajcs Bajč 37,48 1259 33 56,9 44,2
Bátorkeszi Bátorove Kosihy 45,89 3514 77 83,4 78,2
Bogya Bodza 6,32 364 58 92,9 87,9
Bogyarét Bodzianske Lúky 5,17 223 43 95,1 91,6
Búcs Búč 31,50 1243 39 93,6 91,1
Csallóközaranyos Zlatná na Ostrove 35,41 2566 72 90,5 85,1
Csicsó Číčov 29,50 1397 47 91,5 86,5
Dunamocs Moča 17,87 1194 67 92,0 91,8
Dunaradvány Radvaň nad Dunajom 15,76 738 47 91,5 90,1
Ekel Okoličná na Ostrove 29,89 1461 49 88,6 82,0
Gellér Holiare 9,88 424 43 92,9 90,0
Gúta Kolárovo 106,82 10 823 101 80,8 76,6
Hetény Chotín 20,43 1448 71 87,1 83,4
Ifjúságfalva Dedina Mládeže 12,78 521 41 66,6 63,2
Ímely Imeľ 21,96 2227 101 46,5 42,7
Izsa Iža 28,07 1589 57 72,8 64,9
Karva Kravany nad Dunajom 15,88 789 50 81,0 74,1
Keszegfalva Kameničná 34,51 1793 52 78,6 69,2
Kolozsnéma Klížska Nemá 11,81 579 49 92,2 92,7
Komárom Komárno 102,81 37 366 363 60,1 53,9
Komáromfüss Trávnik 18,74 703 38 91,3 81,7
Komáromszentpéter Svätý Peter 34,33 2621 76 73,6 68,4
Lakszakállas Sokolce 19,42 1275 66 91,4 90,8
Madar Modrany 27,07 1445 53 85,3 82,4
Marcelháza Marcelová 35,75 3822 107 88,5 86,1
Martos Martovce 19,96 766 38 90,6 87,9
Megyercs Čalovec 23,21 1172 50 73,0 62,1
Nagykeszi Veľké Kosihy 24,40 970 40 85,6 77,8
Naszvad Nesvady 57,86 5014 87 59,0 53,6
Nemesócsa Zemianska Olča 27,94 2627 94 89,8 81,8
Ógyalla Hurbanovo 59,94 8153 136 50,2 41,2
Pat Patince 11,31 490 43 91,4 84,9
Perbete Pribeta 42,80 3137 73 76,6 73,7
Szilas Brestovec 7,49 514 61 96,3 95,1
Szilasháza Šrobárová 8,39 1259 33 3,5 4,0
Tany Tôň 9,50 834 88 88 87,5
Újgyalla Dulovce 12,38 1868 151 2,9 2,5
Újpuszta Mudroňovo 4,01 123 31 5,7 5,7
Vágfüzes Vrbová nad Váhom 21,70 563 26 89,2 80,7
Virt Virt 4,68 302 65 67,6 59,6
Zsemlékes Lipové 10,58 195 18 14,4 15,1
Megjegyzés
A listában a városok nevei vastagon szedve.[6]

Irodalom

[szerkesztés]
  • Zděnek Farkaš - Barbara Gábriková 2022: Medený sekeromlat typu Székely-Nádudvar z okolia Komárna. Zborník SNM - Archeológia 32.
  • Bucz, V. 2021: Hniezdenie bociana bieleho (Ciconia ciconia) v okrese Komárno v rokoch 2011 a 2021. Iuxta Danubium 17.
  • Štefan Engel – Norbert Sánta 2020: Perličky z histórie medailových srncov z okolia Komárna. In: Zborník Múzea vo Svätom Antone XXIV, 282-285.
  • Dorotovičová Cs. 2018: Distribution of aquatic macrophytes in Danube-tributaries canals in Slovakia. In: Janauer, G. A. – Gaberščik, A. – Květ, J. – Germ, M. – Exler, N. (eds.): Macrophytes of the River Danube Basin. Academia, Praha, 203-220.
  • Huszár László – Horváth Zsolt 2017 (szerk.): Komárom kollégium
  • Varga Kálmán: Telepesfalvak, kolóniák Komárom környékén (1919-1950)
  • Bucz, V. 2013: Hniezdenie bociana bieleho (Ciconia ciconia) v okrese Komárno v období 2011–2013. Iuxta Danubium 15, 77-86.
  • 2002 Üdvözöljük a komáromi járásban – Tudnivalók a Komáromi járásról. ISBN 80-8056-276-8
  • Pavol Korec és társai. Kraje a okresy Slovenska – Nové administratívne členenie (Szlovákia kerületei és járásai – az új közigazgatási felosztás) (szlovák nyelven). Bratislava: Q111 (1997). ISBN 80-85401-58-4 
  • Stollmann András – Szabóová, A. 1999: Bocian biely (Ciconia ciconia) v okrese Komárno. Rosalia – Spravodaj ochrany prírody okresu Nitra a Chránenej krajinnej oblasi Ponitrie 14, 181-188.
  • Dóka Klára 1995: Az esztergomi érsekség birtokai, 1726–1895 - áttekintés az uradalmi levéltár forrásai alapján. Levéltári Közlemények 66/1-2
  • Szabóová, A. 1989: Príroda okresu Komárno. Bratislava.
  • Fehérváry Magda 1987: A komáromi járás tájházai. Komárom Megyei Néprajzi Füzetek 2, 113-115.
  • Szabóová, A. 1987: Z činnosti na úseku štátnej ochrany prírody v okrese Komárno. Ochrana prírody a pamiatok v Západoslovenskom kraji I/ 1, 109-118.
  • Pavol Binder 1984: Rozšírenie bociana bieleho (Ciconia ciconia) v okresoch Dunajská Streda a Komárno. In: Muzeálny spravodaj – Západoslovenské múzeum Trnava, 46-48.
  • Hegedűsné Marikovics Katalin 1983: Helynevek Csehszlovákia komáromi járásából. Magyar Névtani Dolgozatok 45.
  • Mačanský, L. – Kajtár, J. 1982 (Zost.): Okres Komárno. Bratislava.
  • Binder Pál 1981: Rozšírenie a bionómia bociana bieleho (Ciconia ciconia) v okresoch Dunajská Streda a Komárno. Časopis Stredoslovenskej zoologickej spoločnosti.
  • 1974 25 rokov socialistického poľnohospodárstva v okrese Komárno
  • František Hegely 1966: Podunajská kronika 1965. Komárno.
  • Soznam obcí v Republike Československej. Diel II. Soznam obcí na Slovensku podľa správneho rozdelenia z 1. februára 1949 (A Csehszlovák Köztársaság községeinek jegyzéke. II. rész. Szlovákia községeinek jegyzéke az 1949. február 1-jei közigazgatási felosztás szerint) (szlovák nyelven). Bratislava: Slovenský plánovací úrad (Szlovák Tervhivatal) (1949) 

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
  2. ↑ Rozloha v km² podľa: územie a rok (szlovák nyelven). Štatistický úrad SR, 2006. december 31. [2011. december 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. június 27.)
  3. ↑ Obyvaťeľstvo podľa národnosti k 31.12. podľa: územie, národnostná štruktúra a rok (szlovák nyelven). Štatistický úrad SR, 2006. december 31. [2011. december 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. június 27.)
  4. ↑ Mácza Mihály: Komárom - történelmi séták a városban, Madách, 1992, 14. p.
  5. ↑ Komárno 1945-1975, 32-33. p.
  6. ↑ Archivált másolat. [2008. október 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. június 9.)
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Komáromi_járás_(Szlovákia)&oldid=26561363”