Ugrás a tartalomhoz

Medgyaszay István (építész)

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Medgyaszay István
Komáromi emléktáblája
Komáromi emléktáblája
SzületettBenkó István[1]
1877. augusztus 23.[2][3]
Budapest[4]
Elhunyt1959. április 29. (81 évesen)[2][3]
Budapest[4]
Állampolgárságamagyar
Nemzetiségemagyar magyar
SzüleiBenkó Károly
Foglalkozása
  • építész
  • építészeti szakíró
  • néprajzkutató
Iskolái
KitüntetéseiYbl Miklós-díj (2010)[5]
SírhelyeFarkasréti temető (2-1-19/20)
Építészi pályafutása
Jelentős épületeiVeszprémi Petőfi Színház
Laczkó Dezső Múzeum
Soproni Petőfi Színház
DíjaiYbl Miklós-díj
A Wikimédia Commons tartalmaz Medgyaszay István témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség
A veszprémi Petőfi Színház

Medgyaszay István, születési nevén Benkó István (Budapest, 1877. augusztus 23. – Budapest, 1959. április 29.) posztumusz Ybl Miklós-díjas magyar építész, szakíró. Műveiben a népi, elsősorban az erdélyi építészet elemeit használta fel (népies stílus), de hatott rá a Távol-Kelet építészete és előfutára volt az organikus építészetnek is.

Életpályája

[szerkesztés]

Édesapja Benkó Károly (1837-1893) kőműves, építész. Édesanyja Kolbenheyer Kornélia volt. Ödön testvére fiatalon meghalt, bátyja Medgyaszay Gyula is építész lett. 1893-1896 között a budapesti Állami Ipariskola építészeti szakosztályán tanult, majd egy évet Francsek Imre tervezőirodájában dolgozott. 1898-ban befejezte az Állami Főreáliskolát és leérettségizett. A következő évben Bécsben dolgozik, majd ugyanott beiratkozott a Képzőművészeti Akadémiára, valamint egyidejűleg a bécsi Műszaki Főiskolára.

Jellegzetes Medgyaszay-stílus

1902-ben két év után átiratkozik a budapesti Műegyetemre. 1903-ban Nemzeti Panteonjának első tervével elnyeri az Akadémia Gundel-díját. A következő évben megszerzi mérnöki oklevelét. 1904-1906 között itthon és Székelyföldön részt vesz a Malonyai-Csoport kutatásaiban, majd Németországban, Svájcban, Franciaországban jár tanulmányutakra. Benkó vezetéknevét 1906-ban anyai nagyanyja, Medgyaszay Kornélia után változtatta Medgyaszayra.[6]

1908-ban több szabadalma van: foglalat nélküli izzólámpa, színházi ajtózár (1909), vasbeton mennyezet (1910). Ettől kezdve ötvözte a népi formaelemeket a vasbeton technológiájú építészettel. 1911-ben Egyiptomban és Szudánban tanulmányozza a Nílus-menti ókori kulturális emlékeket.

Részt vett a Sváb Gyula-féle iskolaépítési programban, ahol több iskolaépületet tervezett (Alsóárpás, Berekszó, Kiskapus, Mezőméhes, Moson, Muszka).[7]

1915-ben önként frontszolgálatra jelentkezik, és még ugyanebben az évben feleségül veszi Martinovich Gabriellát. Három leányuk születik: Margit (1909), Ilona (1920) és Gabriella (1925). 1927-től műegyetemi magántanár. 1930-tól Zajti Ferenc mellett a Magyar-Indiai Társaság társelnöke.

1932-ben megy indiai tanulmányútjára, ahol sokat merített az ősi keleti építészetből. 1939-től egyetemi nyilvános rendkívüli tanár. 1947-től életjáradékot kap a Magyar Köztársaságtól. 1949-től, a szocialista kultúrpolitika kezdetétől meghurcolják pártonkívülisége miatt. 1956-ban nyugdíjrendezési kérelmet nyújt be, amit csak egy év múlva fogadnak el. 1959 áprilisában megszüntetik munkaviszonyát, rá három hétre meghal.

Főbb művei

[szerkesztés]
Veszprém: Színház a mai Óvári utca felől
A soproni Petőfi Színház
Veszprém: Laczkó Dezső Múzeum főhomlokzata

Írások

[szerkesztés]

Benkó István néven

  • Körösfő (1905)
  • Egy-egy székely házról, faluról (1905)
  • Népünk művészetéről (1906)

Medgyaszay István néven

  • VASBETON MŰVÉSZI FORMÁJA (1908)- Reprint: Ars Hungarica 1983/2.
  • A vasbeton művészi formáiról (1909)
  • A hun-magyar ókori művészet. Székfoglaló beszéd (1927)
  • Thallóczy Lajos művészlelke; ill. Edvi-Illés Aladár; Thallóczy Lajos Társaság, Bp., 1938 (A Thallóczy Lajos Társaság kiadványai)
  • Művészet és népművészet (1942)
  • Templomstílusok – Veszprém, Veszprém Megyei Múzeumi Igazgatóság, Comitatus Könyv- és Lapkiadó, 1993 (Pannon panteon). ISBN 963-7208-36-4
  • Keletre magyar! Medgyaszay István 1932-es indiai útja során készített fotóinak kiállítása (A kiállítást rend. Hadik András és Ritoók Pál.) Budapest, Magyar Építészeti Múzeum, 1997. ISBN 963-7143-69-6 (Az Országos Műemlékvédelmi Hivatal kiállításainak katalógusai)
  • Több cikk a Városok Lapja című folyóiratban (1906-1948), amelynek munkatársa volt
  • DOKUMENTUMOK, Ars Hungarica 1983/2.

Emlékezete

[szerkesztés]
Medgyaszay István sírja Budapesten. Farkasréti temető: 2-1-19/20.
  • Nevét viseli a veszprémi Medgyaszay István Szakképző Iskola és Kollégium[6]
  • Posztumusz Ybl Miklós-díj, 2010[11]
  • Nevét viseli az általa tervezett nagykanizsai színház-, majd később moziépület, a Medgyaszay ház[8]
  • 2019-ben nagyszabású emlékkiállítása volt a Műcsarnokban a II. Építészeti Nemzeti Szalon keretein belül[12]

Források

[szerkesztés]
  • Németh Lajos (szerk.): Magyar Művészet 1890-1919 – Bp., Akadémiai K. 1981. – AK. 1754 k 8184.
  • Moravánszky Ákos: Versengő látmások – Bp., Vincze Kiadó, 1998. ISBN 963-9192-10-4
  • Moravánszky Ákos: Építészet az Osztrák–Magyar Monarchiában – Bp., Corvina K., 1988. ISBN 963-13-2096-0
  • Rerrich Béla: A veszprémi színház – Épip. 1909/1
  • Rerrich Béla: A soproni színház – Épip. 1910/20
  • Lepsényi Miklós: A magyar stílusú templom (Rárosmulyad) – Élet, 1910
  • Wannemacher Fábián: Medgyaszay István – MÉ 1930/5-6
  • Kathy Imre: Medgyaszay István – MÉ 1961/3
  • Kathy Imre: Medgyaszay István – MÉ 1978/3
  • Kathy Imre: Medgyaszay István – Bp., Akadémiai K., 1979 ISBN 9630516861
  • Bartha Zoltán: Az építőművész – Bp., 1984/8
  • Klaus Jürgen Sembach: Szecesszió – a megbékélés utópiája – Köln, Taschen; Bp., Vince K., 1999. ISBN 3-8228-2023-7
  • Gerle-Kovács-Makovecz: A századforduló magyar építészete. – Bp., Szépirodalmi Kiadó, 1990. ISBN 963-15-4278-5
  • Kiss Tamás: Veszprém, megyeháza, színház, múzeum. – Bp., TKM Egyesület, 1990. ISBN 963-555-680-2
  • Potzner Ferenc (összeáll.): Medgyaszay István. – Bp., Holnap Kiadó, 2004 (Az építészet mesterei). ISBN 963-346-668-7

Dokumentumfilm

[szerkesztés]

Zajti Gábor 2005-ben készítette el Medgyaszay István munkásságát bemutató dokumentumfilmjét Az építészet Bartókja – Medgyaszay István címmel, melyet először 2006-ban mutattak be a 37. Magyar Filmszemlén.[13][14]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ Petőfi Irodalmi Múzeum névtér, PIM64707
  2. ↑ a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. ↑ a b Medgyaszay [Benkó], István, István Medgyaszay [Benkó]
  4. ↑ a b Petőfi Irodalmi Múzeum. (Hozzáférés: 2020. június 13.)
  5. ↑ https://www.epiteszforum.hu:+Posztumusz Ybl Miklós-díj 2010 (angol nyelven). (Hozzáférés: 2023. december 16.)
  6. ↑ a b Névadónk Archiválva 2010. július 17-i dátummal a Wayback Machine-ben, Medgyaszay István SZIGK (Hozzáférés ideje: 2010. november 1.)
  7. ↑ Gerle, i. m., 184. o.
  8. ↑ a b http://kanizsaikultura.hu/medgyaszay/
  9. ↑ https://pestbuda.hu/cikk/20220823_egy_kis_india_budapesten_145_eve_szuletett_medgyaszay_istvan
  10. ↑ http://holmi.nagykar.hu/irasok/4587/1.html
  11. ↑ Posztumusz Ybl Miklós-díj 2010 - Építészfórum
  12. ↑ http://mucsarnok.hu/kiallitasok/kiallitasok.php?mid=Nh47YeYuT7r53kyBtoCFme&tax=560c5eec6098a
  13. ↑ Az építészet Bartókja – Medgyaszay István a 37. Filmszemlén - Artportal.hu. [2023. május 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2023. május 13.)
  14. ↑ Az építészet Bartókja - Medgyaszay István, Port.hu (Hozzáférés ideje: 2010. november 1.)

További információk

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Medgyaszay_István_(építész)&oldid=27126471”