Ugrás a tartalomhoz

Szabó Róbert (csillagász)

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szabó Róbert
Született1975. február 10. (49 éves)
Ajka
Állampolgárságamagyar
Foglalkozásacsillagász
IskoláiEötvös Loránd Tudományegyetem (–1998)
Sablon • Wikidata • Segítség
Ez a szócikk a csillagászról szól. Hasonló címmel lásd még: Szabó Róbert (egyértelműsítő lap).

Szabó Róbert (Ajka, 1975. február 10. – ) csillagász, az MTA doktora, Lendület-nyertes kutató, a Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont Konkoly-Thege Miklós Csillagászati Intézetének igazgatója, az Európai Déli Obszervatórium Ismeretterjesztő Hálózatának (ESON) magyar képviselője, a Kepler/K2 és TESS NASA-űrtávcsövek tudományos szeizmológiai konzorciumaiban az RR Lyrae és cefeida változócsillagokkal foglalkozó szakcsoportok vezetője, a TESS Asztroszeizmológiai Tudományos Konzorcium (TASOC) Operatív Bizottságának tagja, a Nemzetközi Csillagászati Unió Pulzáló változócsillagok (G4) bizottságának ügyvezető elnöke, az Európai Űrügynökség Ariel exobolygó-légkört vizsgáló küldetésének magyar vezetője (Co-PI-ja), Vera C. Rubin Obszervatórium Legacy Survey of Space and Time programjához készülő magyar hozzájárulás koordinátora, az LSST konzorcium tagja, az LSST Transients and Variable Stars (TVS) tudományos együttműködés Klasszifikáció és karakterizálás alcsoportjának vezetője.[1] A csillagpulzáció kutatásának és az űrből végzett extrém pontosságú csillagászati fényességmérés vezető szakértője, számos nemzetközi konferencia szervezőbizottságának tagja, a nagy sikerű RR Lyrae konferenciasorozat (2015: Visegrád,[2] 2017: Niepołomicze,[3] 2019: Cloudcroft, NM, USA[4]) ötletgazdája és főszervezője. Rendszeresen tart egyetemi előadásokat az ELTE-n és a Szegedi Tudományegyetemen pulzációelmélet és űrfotometria témakörben. Korábban a csillagszerkezet és csillagfejlődés, a csillagászati műszertechnika és digitális képfeldolgozás, valamint a CCD-fotometria tárgyat is tanította. Tucatnyi egyetemi szakdolgozat és több doktori dolgozat témavezetője, illetve konzulense. Gyakran tart ismeretterjesztő előadásokat.[5] Házas, három gyermek édesapja.[forrás?] Felesége dr. Jámbor Eszter, jogász, író.

Szakmai életútja

[szerkesztés]

Ajkán született, a helyi Bródy Imre Gimnáziumban érettségizett 1993-ban. Az ELTE-n végzett matematika és fizika szakos tanárként, valamint csillagászként. 1998-ban fiatal kutatóként helyezkedett el a Csillagászati Kutatóintézetben, a CSFK KTM Csillagászati Intézetének elődjében. 2004-ben szerezte meg PhD-ját az RR Lyrae instabilitási sáv numerikus modellezése témában (témavezető: Kolláth Zoltán). 2005-től két éven keresztül a University of Florida Elméleti Fizika tanszékén volt posztdoktori kutató Robert J. Buchler professzornál, ahol folytatta a csillagpulzáció többdimenziós hidrodinamikai modellezését. Hazatérve a CoRoT- és Kepler-űrtávcső adatainak elemzésébe kapcsolódott be. Megalakította a magyar Kepler-csoportot (később KIK: Kepler Investigations @ Konkoly, még később SPEX: Stellar Pulsation, Space Photometry & EXoplanets).[6] 2012-től tudományos főmunkatárs. 2012 és 2013 között az Information Bulletin of Variable Stars folyóirat[7] főszerkesztője. Két sikeres OTKA-pályázat vezetője. 2016 és 2019 között az Akadémia nem akadémikus közgyűlési képviselője. 2016-tól a CSFK tudományos titkára, és a Csillagászati Intézet igazgatóhelyettese. 2017-ben megszerezte az MTA doktora címet. 2018-ban Lendület-pályázatot nyert, melynek témája: Lokális kozmológia pulzáló változócsillagokkal: kihívás petaskálán. Kutatott az ausztráliai Sydney-i Egyetemen,[8] a cambridge-i Harvard-Smithsonian Center for Astrophysics(wd)-ben,[9] a kaliforniai Kavli Institute for Theoretical Physics(wd)-ben[10] (University of California Santa Barbara). Meghívott előadó számos nemzetközi konferencián, az MIT-n, a CfA-ban, és 2014-ben, Wrocławban az IAU 301. szimpóziumán.[11] Együttműködött amerikai, ausztrál, kanadai, lengyel, dán, belga, brit, német, olasz, francia, cseh kollégákkal. 2019. január 1-től a CSFK Konkoly-Thege Miklós Csillagászati Intézetének megbízott, 2019. július 1-től kinevezett igazgatója. Nevezett kutatóintézet Magyarország legnagyobb, csillagászati kutatással foglalkozó intézete, több mint 60 kutatót foglalkoztat.

Kutatási területei

[szerkesztés]
  • csillagpulzáció és csillagfejlődés
  • változócsillagok, csillagszeizmológia
  • numerikus modellezés
  • űrfotometria (CoRoT, Kepler/K2, TESS)
  • jövő űrtávcsöves küldetései (PLATO, Ariel)
  • exobolygók kutatása
  • galaktikus archeológia
  • nagy égboltfelmérések
  • mesterséges intelligencia alkalmazásai a csillagászatban

Legfontosabb tudományos eredményei

[szerkesztés]

Pályájának kezdetén a csillagpulzáció numerikus modellezésével foglalkozott, így például a kétmódusú RR Lyrae csillagok vizsgálatával az akkor legkorszerűbbnek számító, turbulens konvekciót is tartalmazó hidrodinamikai kódok segítségével (Szabó és mtsai[12]). Elméleti modellekkel vizsgálta a cefeidák radiális sebessége és luminozitásgörbéje közötti fáziskésést (Szabó, Buchler & Bartee[13]) Az űrfotometriai idősorok felhasználásával tett egyik legfontosabb felfedezése egy új dinamikai jelenség, a perióduskettőződés kimutatása modulált Kepler és CoRoT RR Lyrae csillagokban (Szabó és mtsai[14][15]). Foglalkozott exobolygókkal és exoholdakkal (Szabó és mtsai[16]), csillagszeizmológiával (Gilliland és mtsai[17]), szupernóvák fotometriájával, naprendszerbeli égitestek fényességmérésével a Kepler K2 küldetésében (Szabó és mtsai[18][19]). Részt vett az ESA PLATO (Rauer és mtsai[20]) és Ariel (Tinetti és mtsai[21]) küldetésének tudományos előkészítésében, mindkét esetben a magyar nemzeti hozzájárulás koordinátora. Lendület-csoportjával (MTA CSFK Lendület Lokális Kozmológia Kutatócsoport) legutóbb változócsillagok fénygörbéinek képalapú, mesterséges intelligencián alapuló osztályozási eljárását dolgozta ki (Szklenár és mtsai[22]), mely nagyban hasonlít ahhoz, ahogyan az emberi agy osztályozza a fénygörbéket. Összesen 100 referált folyóiratban közölt cikkére és száznál több egyén publikációjára (konferencia kiadványok, white paper-ek, stb.) több mint 5300 hivatkozás ismert.[23] 2023 decemberében h-indexe 49 volt.[24]

Díjak, kitüntetések

[szerkesztés]
  • Az Év fiatal kutatója elismerés – VEAB (2018)
  • Fizikai Díj – MTA Fizikai Osztály (2018)
  • VEAB bronz emlékérem (2015)
  • Bolyai plakett – MTA (2015)
  • International Research Collaboration Award – University of Sydney (2012)
  • Bolyai János Kutatási Ösztöndíj – MTA (2011–2014)
  • Akadémiai Ifjúsági Díj – MTA (2011)
  • Magyar Állami Eötvös Ösztöndíj (2006)
  • Fiatal Kutatói ösztöndíj – MTA Csillagászati Kutatóintézet (1998–2001)

Tagságok szakmai egyesületekben

[szerkesztés]

Egyéb tevékenységek

[szerkesztés]

Hobbik: úszás, gyaloglás, taekwon-do (ITF), (templomi) orgonajáték.[25]

Négy teljes napfogyatkozást élt át:

  • 1999. augusztus 11. Magyarország
  • 2012. november 14. Ausztrália
  • 2017. augusztus 21. Amerikai Egyesült Államok
  • 2019. július 2. Chile.

Források

[szerkesztés]
  1. ↑ Szabó Róbert honlapja. konkoly.hu. (Hozzáférés: 2020. december 29.)
  2. ↑ Mitteilungen/Communications 105. konkoly.hu. (Hozzáférés: 2020. december 30.)
  3. ↑ The RR Lyrae 2017 Conference. Revival of the Classical Pulsators: from Galactic Structure to Stellar Interior Diagnostics. www.pta.edu.pl, 2018. június 19. (Hozzáférés: 2020. december 30.)
  4. ↑ | RRL/Cep 2019 - Frontiers of Classical Pulsators: Theory and Observations (amerikai angol nyelven). [2020. december 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. december 30.)
  5. ↑ Csillagászként a Föld körül. Obszervatóriumok és napfogyatkozások nyomában. 2020. 12. 19. - YouTube. www.youtube.com. (Hozzáférés: 2020. december 29.)
  6. ↑ SPEX homepage. konkoly.hu. (Hozzáférés: 2020. december 29.)
  7. ↑ Information Bulletin on Variable Stars. konkoly.hu. (Hozzáférés: 2020. december 30.)
  8. ↑ The University of Sydney (ausztrál angol nyelven). One of the top universities in Australia. (Hozzáférés: 2020. december 30.)
  9. ↑ www.cfa.harvard.edu/ (angol nyelven). www.cfa.harvard.edu/. (Hozzáférés: 2020. december 30.)
  10. ↑ Kavli Institute for Theoretical Physics, UC Santa Barbara
  11. ↑ IAU Symposium 301 – Precision Asteroseismology, 19-23 August 2013, Wrocław. iaus301.astro.uni.wroc.pl. (Hozzáférés: 2020. december 30.)
  12. ↑ Szabó, R. (2004. október 1.). „Automated nonlinear stellar pulsation calculations: Applications to RR Lyrae stars. The slope of the fundamental blue edge and the first RRd model survey”. Astronomy and Astrophysics 425, 627–639. o. DOI:10.1051/0004-6361:20035698. ISSN 0004-6361. 
  13. ↑ Szabó, Róbert (2007. október 1.). „The Cepheid Phase Lag Revisited”. The Astrophysical Journal 667, 1150–1160. o. DOI:10.1086/520917. ISSN 0004-637X. 
  14. ↑ Szabó, R. (2010. december 1.). „Does Kepler unveil the mystery of the Blazhko effect? First detection of period doubling in Kepler Blazhko RR Lyrae stars”. Monthly Notices of the Royal Astronomical Society 409, 1244–1252. o. DOI:10.1111/j.1365-2966.2010.17386.x. ISSN 0035-8711. 
  15. ↑ Szabó, R. (2014. október 1.). „Revisiting CoRoT RR Lyrae stars: detection of period doubling and temporal variation of additional frequencies”. Astronomy and Astrophysics 570, A100. o. DOI:10.1051/0004-6361/201424522. ISSN 0004-6361. 
  16. ↑ Szabó, R. (2013. május 1.). „Multiple planets or exomoons in Kepler hot Jupiter systems with transit timing variations?”. Astronomy and Astrophysics 553, A17. o. DOI:10.1051/0004-6361/201220132. ISSN 0004-6361. 
  17. ↑ Gilliland, Ronald L. (2010. február 1.). „Kepler Asteroseismology Program: Introduction and First Results”. Publications of the Astronomical Society of the Pacific 122, 131. o. DOI:10.1086/650399. ISSN 0004-6280. 
  18. ↑ Szabó, R. (2015. március 1.). „Main-belt Asteroids in the K2 Engineering Field of View”. The Astronomical Journal 149, 112. o. DOI:10.1088/0004-6256/149/3/112. ISSN 0004-6256. 
  19. ↑ Szabó, R. (2016. november 1.). „Uninterrupted optical light curves of main-belt asteroids from the K2 mission”. Astronomy and Astrophysics 596, A40. o. DOI:10.1051/0004-6361/201629059. ISSN 0004-6361. 
  20. ↑ Rauer, H. (2014. november 1.). „The PLATO 2.0 mission”. Experimental Astronomy 38, 249–330. o. DOI:10.1007/s10686-014-9383-4. ISSN 0922-6435. 
  21. ↑ Tinetti, Giovanna (2018. november 1.). „A chemical survey of exoplanets with ARIEL” (angol nyelven). Experimental Astronomy 46 (1), 135–209. o. DOI:10.1007/s10686-018-9598-x. ISSN 1572-9508. 
  22. ↑ Szklenár, T. (2020. július 1.). „Image-based Classification of Variable Stars: First Results from Optical Gravitational Lensing Experiment Data”. The Astrophysical Journal Letters 897, L12. o. DOI:10.3847/2041-8213/ab9ca4. ISSN 0004-637X. 
  23. ↑ Szabó Róbert publikációinak listája a NASA/ADS rendszerében. ui.adsabs.harvard.edu. (Hozzáférés: 2020. december 29.)
  24. ↑ Robert Szabo. scholar.google.com. (Hozzáférés: 2023. december 27.)
  25. ↑ Orgonaművek - YouTube. www.youtube.com. (Hozzáférés: 2020. december 29.)

További információk

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Szabó_Róbert_(csillagász)&oldid=27012082”