Ugrás a tartalomhoz

Szepesolaszi

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Spišské Vlachy szócikkből átirányítva)
Szepesolaszi (Spišské Vlachy)
Szepesolaszi címere
Szepesolaszi címere		 Szepesolaszi zászlaja
Szepesolaszi zászlaja
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületKassai
JárásIglói
Rangváros
Első írásos említés1243
PolgármesterĽubomír Fifik
Irányítószám053 61
Körzethívószám053
Forgalmi rendszámSN
Népesség
Teljes népesség3387 fő (2021. jan. 1.)[1]
Népsűrűség86 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság395 m
Terület42,21 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 48° 57′, k. h. 20° 48′48.950000°N 20.800000°EKoordináták: é. sz. 48° 57′, k. h. 20° 48′48.950000°N 20.800000°E
Szepesolaszi weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Szepesolaszi témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Szepesolaszi (szlovákul Spišské Vlachy, németül Wallendorf, latinul Latina Villa) város Szlovákiában, a Kassai kerület Iglói járásában. A 16 egykori szepesi koronaváros egyike.

Fekvése

[szerkesztés]

Iglótól 21 km-re keletre, a Hernád partján, a Branyiszkói-hegység és a Király-hegy keleti részének érintkezésénél fekszik.

Nevének eredete

[szerkesztés]

Nevét egykori olasz lakosairól kapta, akik a közeli Szepesi vár építéséhez érkeztek ide. A név előtagja az egykori vármegyei hovatartozásra utal.

Története

[szerkesztés]

A települést 1242-ben az Alsó-Rajnavidékről származó németek alapították. Hozzájuk egy Jászón élt olasz közösség is csatlakozott, akiket a Szepesi vár építéséhez telepítettek ide. Első írásos említése 1243-ban történt „Olazi” alakban. 1258-ban „Olozy”, 1270-ben „Latina Villa” megnevezéssel találjuk. Kiváltságait, mint szepesi német település 1273-ban IV. Lászlótól kapta. 1283-ban „Olosci” a település neve. 1317-ben a szepesi szász városok szövetségének tagjaként már város volt. 1328-ban „Wallendorff”, 1337-ben „Villa Latina vulgariter Olazy” formában írják a nevét. Egyike volt a Zsigmond által a lengyeleknek elzálogosított szepesi városoknak, így 1412 és 1772 között Lengyelországhoz tartozott. 1666-ban tűzvész pusztította. A 18. században határában rezet bányásztak. 1778 és 1876 között a XVI. Szepesi város kerületének része. A 18. századig határában rezet bányásztak és rézolvasztó kohó is működött itt. A 18. század végén jelentős kovácscéhe volt a városnak. 1786-ban „Wlahi” néven említik a korabeli források. 1828-ban 3250 lakos és 71 kézműves élt itt.

Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a városról: „Olaszi, Wallendorf, tót f., Szepes vmegyében, Lőcséhez keletre 2 mfdnyire a Hernád mellett: 2256 kath., 982 evang. német lak. Van egy régi kath. paroch. temploma, evang. szentegyháza, vegyes polg. oskolája, papiros- és több lisztmalma, kőmárvány-, rét-, vasbányái. A városi pleb. Zsigmond király idejétől fogva Kolinfalva helységet is birja. – Olaszi igen régi város. Már IV. Béla 1243-ki szabadság levelében ezeket olvashatni: „Hospites in villa Olaszi de Tarnova congregati.” A döghaláltól, gyakori tüztől, áradásoktól sokat szenvedett. Ut. post. Lőcse.”[2]

A települést 1862-ben újra hatalmas tűzvész pusztította. 1871-től lakóinak egy része vasmunkás volt, mások nagy építkezéseken dolgoztak kőművesként. A 19. század végén határában téglagyár, gőzfűrész üzemelt. A trianoni diktátumig Szepes vármegye Szepesváraljai járásához tartozott.

Nagy károkat szenvedett az 1924. évi tűzvészben. 1992-ben újra várossá nyilvánították.

Népessége

[szerkesztés]

1910-ben 2413-an lakták, ebből 1613 szlovák, 440 német és 154 magyar.

2011-ben 3610 lakosából 3387 szlovák és 4 magyar.

2021-ben 3387 lakosából 3141 szlovák, 38 (+143) cigány, 3 magyar, 2 ruszin, 13 egyéb és 190 ismeretlen nemzetiségű volt.[3]

Neves személyek

[szerkesztés]

Nevezetességei

[szerkesztés]
  • Keresztelő Szent Jánosnak szentelt gótikus, római katolikus plébániatemploma 13. századi eredetű. 1434-ben a sérült templomot gótikus stílusban átépítették. A török időkben erődített volt. Késő gótikus keresztelőmedencéje (1497), feszülete (1520) van, mely Lőcsei Pál mester műhelyéből származik. A templom berendezése barokk, főoltára 18. századi rokokó stílusú. Tornya a 19. század második harmadában készült.
  • A plébánia épülete eredetileg 15. századi gótikus, a 17. században átépítették.
  • Evangélikus temploma 1783-ban épült a korábbi, 1694-ben épített, de 1727-ben leégett fatemplom helyén. Homlokzata és tornya a 19. század elején készült klasszicista stílusban. 1862-ben a templom teteje leégett, de újjáépítették.
  • A városháza a 15. században épült gótikus stílusban, tornyos része ma római katolikus templom, amely Szűz Mária Mennybemenetele tiszteletére van szentelve. Az épületet 1886-ban megújították.
  • Keresztelő Szent János kápolnája 1832-ben épült.
  • A barokk Mária-oszlop 1728-ban készült, 1873-ban renoválták.
  • A város polgárházai között számos gótikus, reneszánsz és barokk lakóház van.
  • Határában van a Plejsy nevű üdülőközpont.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
  2. ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.  
  3. ↑ ma7.sk
  4. ↑ Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái.  ; Jozef Minárik 1981: Väznenie, vyslobodenie a putovanie Jána Simonidesa a jeho druha Tobiáša Masníka.

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Szepesolaszi&oldid=27682812”