Ugrás a tartalomhoz

Szalóc

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Slavec szócikkből átirányítva)
 A településen világörökségi helyszín található 
Szalóc (Slavec)
Evangélikus templom
Evangélikus templom
Szalóc zászlaja
Szalóc zászlaja
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületKassai
JárásRozsnyói
Rangközség
Első írásos említés1320
PolgármesterBorzy Bálint
Irányítószám049 51
Körzethívószám058
Forgalmi rendszámRV
Népesség
Teljes népesség473 fő (2021. jan. 1.)[1]
Népsűrűség26 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság230 m
Terület17,53 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 48° 35′ 12″, k. h. 20° 28′ 03″48.586667°N 20.467500°EKoordináták: é. sz. 48° 35′ 12″, k. h. 20° 28′ 03″48.586667°N 20.467500°E
Szalóc weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Szalóc témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Szalóc (szlovákul: Slavec) község Szlovákiában, a Kassai kerület Rozsnyói járásában.

Fekvése

[szerkesztés]

Rozsnyótól 9 km-re délnyugatra, a Sajó jobb partján fekszik. Gombaszög és Vígtelke tartozik hozzá.

Élővilága

[szerkesztés]

A faluban egy gólyafészek alátét van, fészkelésről nincs adat.[2]

Története

[szerkesztés]

1243-ban az egri káptalan oklevelében említik először, a Bebek család birtoka volt. 1320-ban „Zalouchhaza", 1351-ben „Zaloukhaza", 1416-ban „Zalowk" alakban említik. A 14. századtól a csetneki uradalom része, majd a Bebek György által 1371-ben alapított gombaszögi pálos kolostor birtoka. A kolostor megszűnése után az Eszterházy, Hámos, Ragályi és Andrássy családok voltak a fő birtokosai. A 18. században vasgyár épült a községben. Lakói a környék vasgyáraiban dolgoztak, vagy szénégetéssel, erdei munkákkal foglalkoztak.

A 18. század végén Vályi András így ír róla: „SZALÓCZ. Magyar falu Gömör Várm. földes Urai több Uraságok, lakosai katolikusok, és reformátusok, fekszik Rozsnyónak szomszédságában, mellynek filiája; határja jól termő, fele hegyes, legelője szoross, fája tűzre van, piatza nem meszsze."[3]

1828-ban 62 házában 439 lakos élt.

A 19. század közepén Fényes Elek eképpen írja le: „Szalócz, magyar falu, Gömör és Kis-Honth egyesült vmegyékben, Rosnyóhoz délre 2 órányira, a pesti postaútban; 63 kath., 376 ref. lak., ref. anyaszentegyházzal. Határa részint termékeny lapály, részint hegyes, legelője csekély; szenet hord a közellévő hámorokba. F. u. h. Eszterházy."[4]

Borovszky monográfiasorozatának Gömör-Kishont vármegyét tárgyaló része szerint: „Szalócz, sajóvölgyi magyar kisközség, 92 házzal és 573 ev. ref. vallású lakossal. E község szintén a Bebek család ősi birtokai közé tartozik. Már 1362-ben szerepel, 1416-ban pedig, a mikor Bebek János a földesura, Zalochaza és Zalowk néven említik. A Bebek család azután, a XV. században, a községet a hozzá tartozó birtokkal a gombaszögi pálosoknak ajándékozta. Később az Eszterházy családé lett, azután a Hámos és a Ragályi családok, végre pedig az Andrássyak kezére került és Andrássy Géza grófnak most is nagyobb birtoka van itt. A község határában kisebbszerű cseppkőbarlang van; ugyancsak itt van a rimamurányi-salgótarjáni vasmű r.-t. vasolvasztója. Az ev. ref. templom már a reformáczió idejében fennállott. 1801-ben átépítették és kibővítették. Az egyház birtokában több, XVI. századbeli ötvösmű van. A községben levő úrilakot a Hámos család építtette s ez most a Csákány Józsefé. A községhez tartozik Gombaszög puszta, mely hajdan külön község és a Bebek család birtoka volt. 1341-ben Bebek György és László a pálosoknak zárdát építettek ide. II. Bebek György 1555-ben a zárdát erősséggé alakította át; de ezt Schwendi Lázár 1566-ban bevette és lerombolta. Szalócz község postája, távírója és vasúti állomása Gombaszög."[5]

1920-ig Gömör-Kishont vármegye Rozsnyói járásához tartozott. 1938 és 1945 között újra Magyarország része volt.

A községben kőbánya működik. A lakosság többsége a mezőgazdaságban dolgozik.

Népessége

[szerkesztés]

1880-ban 616 lakosából 445 magyar, 40 német, 37 szlovák, 56 egyéb anyanyelvű és 38 csecsemő, míg Vígtelke 216 lakosából 190 magyar, 5 német, 3 szlovák, 8 egyéb anyanyelvű és 10 csecsemő volt.

1890-ben 566 lakosából 562 magyar és 2 szlovák anyanyelvű; ugyanakkor Vígtelkét 195 magyar anyanyelvű lakos lakta.

1900-ban 573 lakosa mind magyar anyanyelvű. Vígtelkén 213 magyar anyanyelvű lakos volt.

1910-ben 553 lakosából 533 magyar, 17 szlovák, 3 német, míg Vígtelke 211 lakosa mind magyar anyanyelvű.

1921-ben 534 lakosából 531 magyar és 3 szlovák; Vígtelkén 194 magyar volt.

1930-ban 532 lakosából 462 magyar és 19 szlovák volt. Vígtelkén 202 magyar volt.

1941-ben 524-en lakták, ebből 511 magyar és 1 szlovák; ugyanakkor Vígtelkét 216 magyar lakta.

1991-ben 505-en lakták: 343 magyar és 98 szlovák.

2001-ben 464 lakosából 291 magyar és 136 szlovák volt.

2011-ben 458 lakosából 235 magyar és 157 szlovák.

2021-ben 473 lakosából 224 magyar (47,3%), 201 szlovák, 18 cigány, 2 cseh, 2 ukrán, 26 ismeretlen nemzetiségű.[6]

Nevezetességei

[szerkesztés]
  • A kolostor romjai
    A kolostor romjai
  • Evangélikus temploma a 15. században épült gótikus stílusban, 1801-ben átépítették. Erődfala 16. századi.
  • A gombaszögi pálos kolostor romjai, melynek feltárása 2018-ban kezdődött el.[7]
  • Vígtelke evangélikus temploma 1785-ben épült, tornyát 1800-ban építették.
  • Az 1525 m hosszú Gombaszögi-barlang, bejárata a Szilicei-fennsík nyugati lábánál, 250 m magasságban található. Helyenként 3 m hosszú cseppkövekkel.
  • A 19. század elején épített felsőhutai vaskohó maradványai.

Testvérvárosok

[szerkesztés]

Magyarország Dunavarsány, Magyarország, 2002 óta

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
  2. ↑ bociany.sk No. 1206
  3. ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.  
  4. ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.  
  5. ↑ Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája – A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu – Sziklay János. Budapest: Országos Monográfia Társaság. 1896–1914.   → elektronikus elérhetőség gömör-Kishont vármegye.
  6. ↑ SODB2021 - Population - Basic results. www.scitanie.sk. (Hozzáférés: 2022. január 27.)
  7. ↑ parameter.sk

További információk

[szerkesztés]
Commons:Category:Slavec
A Wikimédia Commons tartalmaz Szalóc témájú médiaállományokat.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Szalóc&oldid=24897576”