Santa Maria Maggiore-bazilika (Róma)
|
A bazilika Róma történelmi központja világörökségi helyszín része |
| Santa Maria Maggiore-bazilika | |
| |
 | |
| Piranesi: Sta Maria Maggiore (1764) | |
 | |
| Vallás | katolicizmus |
| Egyházmegye | Római egyházmegye |
| Építési adatok | |
| Építése | 5. század |
| Stílus | ókeresztény építészet |
| Tervezője | Ferdinando Fuga |
| Alapadatok | |
| Hosszúság | 92 m |
| Magasság | 75 m |
| Szélesség | 80 m |
| Világörökségi adatok | |
| Világörökség-azonosító | 91-003 |
| Típus | Kulturális helyszín |
| Felvétel éve | 1980,1990[1] |
| Település | Róma |
| Elhelyezkedése | |
 Santa Maria Maggiore-bazilika
Pozíció Róma belvárosa térképén
| |
 é. sz. 41° 53′ 51″, k. h. 12° 29′ 55″41.897500°N 12.498611°EKoordináták: é. sz. 41° 53′ 51″, k. h. 12° 29′ 55″41.897500°N 12.498611°E | |
 | |
| A Santa Maria Maggiore-bazilika weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Santa Maria Maggiore-bazilika témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
A Basilica Papale di Santa Maria Maggiore (latinul: Basilica Sanctae Mariae Maioris), a Szűz Máriáról elnevezett legnagyobb római katolikus templom az olaszországi Rómában, a Vatikán területén kívül eső egyik pápai főszékesegyház.
A főszékesegyház születése
[szerkesztés]
A bazilika az V. században épült. Régi neve (Santa Maria ad Nives) körül a XIII. században legenda alakult ki, amely szerint Libériusz pápát álmában felszólította a Madonna, hogy építtessen templomot azon a helyen, ahol a következő (augusztusi) nap reggelén friss hótakarót talál. Másnap valóban hó fedte az Esquilinus-dombnak ezt a helyét és a legenda szerint a pápa abba rajzolta botjával a bazilika tervét. (Ezt a legendát mondja el az előcsarnokbeli loggia lépcsőjénél levő, 1308-ból származó mozaik is).
Története és kialakítása
[szerkesztés]A XVIII. század pápai várospolitikája nem távolodott el a XVI. századi V. Szixtusz pápa akaratától, vagyis attól, hogy Róma ne csak a kereszténység szellemi központja legyen, hanem materiális értékeivel is a világ (hatalmi) centrumává váljon. Róma a század folyamán gazdagodott: nagy városfejlesztéseket hajtottak végre, és látványos kultikus építményeket fejeztek be, mint a Lateráni Szent János-bazilikát, amely új homlokzatot kapott. A Sant Ignazio-templom elé új teret terveztek, a San Giovanni dei Fiorentini, a Santa Maria dell' Orazione e della Morte-templom, valamint a Santa Maria Maggiore bazilika pedig új homlokzattal gazdagodtak.
A templom egyike a római négy patriarchális bazilikának, illetve a hét főszékesegyháznak. Tulajdonképpen egyházpolitikai célból építtette III. Szixtusz pápa (432-440), ellenpontot képezve ahhoz, hogy a konstantinápolyi patriarcha nem ismerte el Máriának, mint istenanyának a tiszteletét. Valójában ezért és ekkor épült a templom, melyet a századok során többször átépítettek, de mindennek ellenére, belsejének jó része még őrzi az V. századi építészeti formákat.
Alaprajza és tér-rendszere
[szerkesztés]Alaprajza eredetileg is – félkör alakú szentély (apszis) előtti kereszthajóval kialakított – háromhajós bazilikális elrendezésű, s így már alaprajzi elrendezésével az ókeresztény idők nagyterű templomainak emlékét idézi (a régi Szt. Péter-, valamint a falakon túli Szt Pál bazilikáét (S. Paolo fuori le mura). Ebből az eredeti épületből maradt fenn a dúsan aranyozott kazettás síkmennyezetű középhajó, a gyönyörű – jón stílusú – fehér márvány oszlopsora és fríze. Továbbá az ablakok alatt, a fríz felett és a szentély diadalívén (arcus triumphalis) látható, Mária, illetve Jézus életének jeleneteit ábrázoló mozaikok sora is. A nemesen szép, 20-20 tagból álló jón oszlopsort a XVI. század végén kétoldalt megtörték, hogy utat nyissanak két hatalmas, kupolás kápolnához.
A kápolnák
[szerkesztés]A jobb oldali „Cappella Sistina” Domenico Fontana márványtól csillogó alkotása (1585). Jobb falán az építtető V. Szixtusz pápa síremléke, szemben vele V. Piusz pápáé; középen a kápolna oltára késő reneszánsz cibórium. Ezen a helyen azelőtt a betlehemi bölcső kápolnája volt; ezt Fontana az alagsorba süllyesztette, ahova lépcső vezet. (Itt két igen szép, (XV. századi plasztika látható a betlehemi jászolról és 13. századi a három királyokról (ez utóbbi valószínűleg Arnolfo di Cambio műve).
A főhajóból balra nyíló “Cappella Paolina Borghese” kápolnát V. Pál pápa megrendelésére Ponzio; építette (1611), azzal a céllal, hogy az előbbi kápolna márványpompáját is túlszárnyalja. A kápolnában helyezték el V. Pál pápa és VIII. Kelemen pápa síremlékét. (A falakon Guido Reni freskói láthatók.)
Részletképzések
[szerkesztés]A kereszthajó és a főhajó tengelyébe helyezett, dúsan tagolt, baldachinos barokk pápai oltár alatti confessióban IX. Piusz pápa térdelő szobra látható.
A templomban található sok síremlék közül Consalvo Rodriguez bíborosé (1299) az ismert legszebb kozmatikus stílusú munkák közé tartozik.
A főhajó – korábban hagyományosan szabadon hagyott – fedélszékét dús pompájú, reneszánsz kazettás sík mennyezettel váltották fel, ami a Giuliano Sangalló alkotása és – Amerika első arany-szállítmányából származó – gazdag aranyozással vonták be.
A teljes templomtér padozatát gyönyörű, finomművű kozmatikus stílusú márványmozaik burkolat fedi.
A templomtér épületdíszítése
[szerkesztés]A főszékesegyház belső terének legjelentősebb díszeit az V. és a XIII. századból származó mozaikképek jelentik. A szentély félkupola-boltozatán Torriti ragyogó színű mozaikja a XIII. századból származik – és a templom létesítésének egyházpolitikai célkitűzésével egyezően – a Mária-kultuszt megtestesítő „Mária megkoronázása” témát ábrázolja.
A szentély falain pedig Mino del Reame 1474-ben készített négy pompás márványreliefje található (a templom alapításának legendája, mellette Jézus születése, Mária mennybemenetele és a három királyok imádása). Különösen érdekes a "Mária mennybemenetele" című, amelyiken a Madonnát úgy övezik az angyalok, mintha sokkarú indiai istenszobor karjai lennének. A mester egyik legbájosabb műve pedig a sekrestye Madonna-reliefje.
Különlegesen szép az arcus triumphalist (a főhajó diadalívét) borító – V. századi mozaikdísz, amely Jézus életének jeleneteit ábrázolja. Ugyanebből a korból származó 36 mozaikkép díszíti a főhajó oldalfalait (fölül, az ablakok között). Ezek, az ótestamentumi jeleneteket ábrázoló mozaikok Rómában a műfajnak ókeresztény időkből származó legfestőibb emlékei.
A főbejárat feletti falszakaszokon és a kápolnák kupolafelületein freskódíszítést alkalmaztak. A falfelületek dús barokk kori márvány-, illetve stukkódíszekkel szép plasztikai hatást keltenek.
A kápolnák kialakítása és falfelület-díszítései a pápák pompaigényeinek kielégítését szolgáló – az előzőkben már részletezett – márványburkolatokkal és tagozatokkal dúsan díszítettek.
A templom főhomlokzata
[szerkesztés]XIV. Benedek pápa megrendelésére Ferdinando Fuga firenzei építész 1741-ben belefogott a Santa Maria Maggiore-bazilika új homlokzatának építészeti kialakításába. Kezdetben a terv csupán az oszlopcsarnok rendbehozatalára korlátozódott volna, amely – akárcsak a Santa Maria in Trastevere-bazilika esetében – lehetővé tette a homlokzatot már a korábbi időkben is díszítő, XIII. századi mozaikok megtekintését. Később azonban – a lateráni Szent János-bazilika (S. Giovanni in Laterano)példáján fellelkesülve – mégis arra a döntésre jutottak, hogy új és hatalmas, kettős árkádsoros homlokzatot hoznak létre. A földszinten elegáns kapuk által lezárt, széles, ötös árkádsor képezi a bejáratot az oszlopcsarnokba. Az emeleti loggia háromárkádos homlokzata a térre néző ikergalériával indul: a pápa innen mondta el az „urbi et orbi” áldást. A homlokzatot szentek és pápák szobrai koronázzák; a legjelesebb XVIII. századi római szobrászok készítették őket: Filippo Della Valléig, Giovan Battista Mainitől Carlo Marchionni-ig. Középütt, legfölül, a ticinói Giutii-Lironi alkotása, "Madonna a kisdeddel" magasodik. A munka 1743-ban fejeződött be: az eredmény könnyed, kecses késő barokk építmény lett.
A harangtorony (campanile)
[szerkesztés]A székesegyház bejárata előtti térről szépen tárul fel a templom középkori harangtornya, amely Rómában a legmagasabbra nyúlik fel (1376). A harangtorony markáns, barnásvörös felülete a bejárati galéria világos kőelemeinek kontrasztjaként jelenik meg, az alsó tömör, csak vakablak-imitációval díszített tömege felfelé kétíves árkádokkal könnyített. A torony súlyosságát a rajta elhelyezett díszítmények és párkányelemek világos kőanyaga játékos mozgalmassággal oldja fel.
A templom környezete
[szerkesztés]A templomot és környezetét Róma egyik legjelentősebb művészeti hatást keltő városépítészeti együttesének tartják. A templomtól keletre húzódik a széles „Via Merulana”, mely a S. Maria Maggiore – bazilikát a lateráni egyházi épületegyüttessel köti össze. Az útról jobbra nyíló Via di S. Vitóban van Gallienus császár 262-ben emelt egyszerű, de hatásos méretű diadalíve. A közeli Piazza Vittorio Emanuele parkjából, a buja növényzet közül hegyoromként magasodik ki egy antik rom (Trofei di Marin), feltehetőleg egy nimpheum maradványa a Flaviusok korából. A Via Merulana a S. Maria Maggiore bazilika déli főhomlokzatának nagy terére vezet. Közepén óriás méretű vájatos (kannelurás) korinthoszi oszlop áll, melyet Maxentius bazilikájából hoztak ide, csúcsán bronz Madonna. És mögötte – a nagy barokk épülettömbből – válik ki a S. Maria Maggiore emeletes loggiás főhomlokzata, F. Fuga műve (1750); fölötte pedig az előzőkben leírt – Róma legmagasabb – harangtornya (1376).
A templom északnyugati, szentély felőli oldalán másik nagy tér tárul ki, a “Piazza dell' Esquilino”, egy obeliszkkel. Korunkbeli városismertetőkben méltánytalan mellőzésének oka feltehetően abban kereshető, hogy keresztbe szeli a Via Cavour; továbbá innen indul a Quirinalén át a barokk korban megnyitott Via Sistina (mai nevén Via Depretis) – mindkettő jelentős mű – és városépítészeti területek megismerésére csábítva. A térről feltáruló S. Maria Maggiore és körítő épülettömbjét már Piranesi egyik ismert vedutája is (tav.39.) hatásosan mutatta be (1764).
A bazilika napjainkban
[szerkesztés]A főszékesegyház a Vatikán-állam területen kívüli tulajdonában levő létesítmény. Egyházi szertartások és rendezvények célját szolgálja. Továbbá – Róma egyik legértékesebb műemlékeként – a művészetkedvelő turisták és szakemberek városlátogató célpontja, nyilvánosan látogatható. Mindemellett, környezetével együtt – területi elhelyezkedéséből adódóan is – Róma Város kulturális világörökségi értékei közé sorolt területe (nyilvántartásba vétel időpontja: 1980 ).
Galéria
[szerkesztés]Jegyzetek
[szerkesztés]Források
[szerkesztés]
- Carlotta Lenzi Iacometti: A rokokótól a XVIII. század végéig (A művészet története 11. k.) – Corvina K., Budapest, 2008 – ISBN 978-963-13-5660-1
- Pogány Frigyes kötetei: Róma/Belső terek művészete/Terek és utcák művészete/Festészet és szobrászat az építőművészetben/A szép emberi környezet – Műszaki K., Budapest
- UNESCO: A Világ természeti csodái és kultúrkincsei (sorozat 3. kötet: Dél-Európa) Alexandra K. 1998 – ISBN 963-367-345-3
- Cincia Valigi Gasline: Róma és a Vatikán – Perseus, 2005 – ISBN 88-7280-534-1
- H. Chadwick: A keresztény világ atlasza – Helikon K., Budapest, 1999 – ISBN 963-208-563-9
- Luca Mozatti: ROM – Roma, 2003. Electa K. ISBN 88-370-2070-8
- A. M. Hind: Ci riferiamo all’ opera… (G. B. Piranesi…) London, 1922
- Fajth T. – Dombi J.: Itália (6. kiadás) Panoráma K., Budapest, 1977 – ISBN 963-243-119-7
- Wellner István: Velencétől Rómáig – Panoráma K., Budapest, 1973 – ISBN 963-243-012-3
- Szerk.: Művészlexikon: Corvina K., Budapest, 1994 – ISBN 963-13-3967-X
.svg){kind=small}
