Iuppiter temploma

Róma történelmi központja
Világörökség
Iuppiter temploma
Adatok
Ország	Olaszország
Típus	Kulturális helyszín
Kritériumok	I, II, III, IV, VI
Felvétel éve	1980
Elhelyezkedése
Iuppiter temploma Pozíció Róma belvárosa térképén
é. sz. 41° 53′ 32″, k. h. 12° 28′ 54″41.892222222222, 12.481666666667
A Wikimédia Commons tartalmaz Iuppiter temploma témájú médiaállományokat.

Az ókori Róma városában a Capitolium legfőbb nevezetessége volt Iuppiter temploma vagy Iuppiter Optimus Maximus Capitolinus temploma, a mai Via del Tempio del Giovén, a Capitoliumon. A templomot Iuppiter Tonansnak szentelték, a mennydörgőnek, ami a pontos fordítása a templomban is olvasható görög Zeusz Bróntosz kifejezésnek.

Alapítása a hagyomány szerint a Tarquiniusok idején, befejezése azonban a köztársaság első éveiben, Marcus Horatius Pulvillus consul alatt, kb. i. e. 509-ben történt. Alapfalait 1865-ben, illetve 1876-ban találták meg a Caffarelli-család palotája és kertje helyén.

Ezen kutatások szerint a templom négyszögletes, görögös jellegű épület volt. Méretei: 177 római láb (52,5 méter) széles és 200 láb hosszú, így nagyságra megközelítette a Panheont. Az épület, melyet oldalt egy sor, elöl három sor oszlop vett körül, három párhuzamos hajóra volt osztva, középen Iuppiter, kétoldalt Minerva és Iuno Regina szobraival. Iuppitert az itt felállított szobor a triumfálók ruhájában ábrázolta (bíbortóga, pálmaágakkal és győzelmi istenasszonyalakokkal hímzett tunika). A pódium maradványaira a Museo Nuovo egyik szárnya épült rá. A Dél felé néző hármas cella előtt három sorban 6–6 dór oszlop állott széles közökkel (araeostylus), oldala is hat oszlopot mutatott, hármat az oszlopsorokból és hármat a cella fala mellett. Dinoysius Halicarnassensis részletesen leírja a templom méreteit és beosztását; e leírásból, az alapzatnak 1865-ben és azóta megtalált maradványaiból és ókori képekből (különösen érmeken) elég határozott képét lehet összeállítani a templomnak úgy a legrégibb alakjairól, mint későbbi újjáépítéseiről.

Története

A templom építésére a római hagyomány szerint Tarquinius Priscus tett fogadalmat a sabinus háborúban, és Tarquinius Superbus kezdte építtetni, miután a már régebben ott levő szentélyeket eltávolította. Csak Terminus és Iuventas papjai nem egyeztek bele az eltávolításába, ezért ott maradt e két oltár, és pedig Iuventas oltára Minerva cellájában, Terminusé pedig a pronaosban.

Az első lyukacsos mészkő tufából épült épületet M. Horatius Pulvillus consul szentelte fel a köztársaság első évében, i. e. 509-ben szeptember 13-án. I. e. 179-ben helyreállították, különösen a felgyűlt ajándéktárgyakat részint eltávolították, részint rendezték, a hozzá felvezető clivus Capitolinus rendezése 174-ben, a templom új mozaikpadlója 142-ben készült el. I. e. 83. július 6-án leégett az épület, elpusztult Iuppiter ősrégi szobra, odaégtek a Sibylla könyvei is. Lucius Cornelius Sulla mindjárt hozzáfogott az újraépítéshez; Iuppiter új szobrát aranyból és elefántcsontból készíttette, márványoszlopokat hozatott Athénből, az Olümpeionból.

Az 5. századtól kezdve kincseit műértő rablók kezei hordták szét (Stilicho vitte el az aranyos bronzajtókat, Geiserich a fedél aranylemezeit), s a pusztítást a középkori pártvillongások fejezték be.

Az itt leírt templom azonban csak központja volt egy egész kis templomvárosnak, amely szentélyekből és fogadalmi oltárokból alakult, s amelyek között királyok és híres férfiak szobrai álltak egykor.

Iuppiter temploma

Az ókori Róma Iuppiter templomával (piros)

Források

• T. Horváth Ágnes: Iuppiter Tonans (Mennydörgő Iuppiter) temploma
• Róma. In A Pallas nagy lexikona. Szerk. Bokor József. Budapest: Arcanum – FolioNET. 1998. ISBN 963 85923 2 X  

• Petz Vilmos: Ókori lexikon (Franklin Társulat, Budapest, 1904.)
• Olivia Ercoli – Ros Belford – Roberta Mitchell: Róma (Útitárs Könyvek, Panemex KFt és Grafo Kft, Bp., 2000.) ISBN 963-9090-36-0