Guido Reni
| Guido Reni | |
 | |
| Önarcképe | |
| Született | Bologna[9][10][6] |
| Elhunyt | 1642. augusztus 18. (66 évesen)[11][12][13][14][15] Bologna[10][6] |
| Állampolgársága | Pápai Állam |
| Foglalkozása |
|
| Sírhelye | Basilica of San Domenico |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Guido Reni témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Guido Reni (Calvenzano, 1575. november 4. – Bologna, 1642. augusztus 18.) itáliai festő. A bolognai iskola legtehetségesebbnek tartott tagja.[16]
Élete
[szerkesztés]
_.jpg)
1584 és 1593 között a flamand Dennys Calvaert segédje volt. 1595 táján belépett a Carracci-akadémiába (Academia degli Incamminati), ahol Annibale Carracci és Raffaello hatása alá került. Lényegében klasszicista művész volt, aki egyre következetesebben tette magáévá az eszményi szépség elvét. Érett művein világosan látszik az ókori szobrászat ihlető hatása, elsődleges szerephez juttatva az elegáns vonalakat és áramló ritmust.
Bologna templomai részére jó néhány jelentős oltárképet festett, még mielőtt 1602-ben Rómába költözött. Itt kezdeti képei Caravaggio hatása alatt készültek. Pártfogója volt Scipione Borghese bíboros és V. Pál pápa. Egy sor jelentős megbízás teljesítése révén sikeres művésszé vált (a Vatikán két termének kifestése, a Szent András vértanúsága című oltárkép a római San Gregorio-templomban, a Santa Maria Maggiore-bazilika Borghese kápolnájának freskói (1610–12) és a Quirinale-palota Annunziata-kápolnájának falképei (1609–12). A bennük kifejeződő szelíd érzelmek és az angyalokkal benépesített festett kupolát megtöltő sugárzó aranyszínű fény a festő legköltőibb alkotásaivá avatja ezeket a freskókat. Ilyen még az Aurora-freskó a római Casino Rospigliosiban (1612–14).
1611-ben ellátogatott Bolognába, majd 1614-ben végleg visszatért ide. Nagyméretű oltárképeket festett és előkelőségek számára mitologikus tárgyú freskókat. 1622-ben Nápolyba utazott, ott festette a Tesoro da San Gennaro freskóit. Utolsó éveiben új stílust alakított ki. Ezt finom ezüstös tónusok és narancssárga–rózsaszín–halványkék színkombinációk jellemzik.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ biography/Guido-Reni
- ↑ Reni, Guido, Guido Reni
- ↑ Artists of the World Online (német és angol nyelven). K. G. Saur Verlag, 2009
- ↑ Gran Enciclopèdia Catalana (katalán nyelven). Grup Enciclopèdia
- ↑ Hrvatska enciklopedija (horvát nyelven). Miroslav Krleža Lexicographical Institute, 1999
- ↑ a b c RKDartists (holland nyelven)
- ↑ 2024. április 29., https://www.museabrugge.be/collection/work/id/0000_GRO0599_I
- ↑ 2024. május 24., https://www.museabrugge.be/collection/work/id/2014_GRO0142_III
- ↑ Caravaggio's Rome 1600-1630 (English edition), 285, Essays
- ↑ a b Encyclopædia Britannica (angol nyelven)
- ↑ Francia Nemzeti Könyvtár: BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
- ↑ Guido Reni (holland nyelven)
- ↑ Benezit Dictionary of Artists (angol nyelven). Oxford University Press, 2006. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ KulturNav (angol, bokmål norvég, svéd, finn, dán és észt nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ Miért éppen reneszánsz: Bolognai iskola - Carracci iskola
Források és irodalom
[szerkesztés]- Szerk.: Művészlexikon. Corvina K., Budapest, 1994 ISBN 963-13-3967-X
- Carlotta Lenzi Iacometti: A rokokótól a XVIII. század végéig (A művészet története 11. k.) Corvina, Budapest, 2008 ISBN 978-963-13-5660-1
- Pogány Frigyes (építész) kötetei: Róma/Belső terek művészete/Terek és utcák művészete/Festészet és szobrászat az építőművészetben/A szép emberi környezet – Műszaki K., Budapest
- Cincia Valigi Gasline: Róma és a Vatikán – Perseus, 2005 ISBN 88-7280-534-1
- H. Chadwick: A keresztény világ atlasza – Helikon K., Budapest, 1999 ISBN 963-208-563-9
- Luca Mozatti: ROM – Roma, Electa, Róma, 2003 ISBN 88-370-2070-8
- Fajth T. – Dombi J.: Itália (6. kiadás) Panoráma K., 1977 ISBN 963-243-119-7
- Wellner István: Velencétől Rómáig – Panoráma K., Budapest, 1973 ISBN 963-243-012-3
