Ugrás a tartalomhoz

Ipolyszalka

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Salka szócikkből átirányítva)
Ipolyszalka (Salka)
Római katolikus templom
Római katolikus templom
Ipolyszalka zászlaja
Ipolyszalka zászlaja
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületNyitrai
JárásÉrsekújvári
Rangközség
Első írásos említés1156
PolgármesterSilvia Cagalová
Irányítószám943 61
Körzethívószám036
Forgalmi rendszámNZ
Népesség
Teljes népesség974 fő (2021. jan. 1.)[1]
Népsűrűség40 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság110 m
Terület26,07 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 47° 53′ 16″, k. h. 18° 45′ 20″47.887778°N 18.755556°EKoordináták: é. sz. 47° 53′ 16″, k. h. 18° 45′ 20″47.887778°N 18.755556°E
Ipolyszalka weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Ipolyszalka témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Ipolyszalka vagy Szalka (szlovákul Salka) község Szlovákiában, a Nyitrai kerület Érsekújvári járásában.

Fekvése

[szerkesztés]

Párkánytól 7 kilométerre észak-északkeletre fekszik, az 564-es út mentén, az Ipoly jobb partján. A magyarországi Letkés határátkelőjétől alig 1 kilométerre nyugatra található, azzal az 1518-as út köti össze, mely a túlparti 1201-es útból kiágazó 12 111-es számú mellékút folytatása.

Élővilága

[szerkesztés]

A faluban egy gólyafészket és egy alátétet tartanak nyilván. 2021-ben a Szentháromság szoborral szembeni utcában 2 fióka kelt ki.[2]

Nevének eredete

[szerkesztés]
Ez a szakasz egyelőre üres vagy erősen hiányos. Segíts te is a kibővítésében!
  • A falu helységnévtáblája 2010-ből
    A falu helységnévtáblája 2010-ből

A legkorábbi fennmaradt írott forrásban (1156) Zalka formában jelenik meg.

A falu nevét már a 19. század közepén is Ipolyszalka (esetleg Ipolyszálka) formában használták, megkülönböztetve Mátészalkától, de később mégis a Szalka forma volt hivatali használatban.

1908-ban a magyar közigazgatásban az 1898/IV. törvénycikk nyomán a Belügyminisztérium az Ipolyszalka magyar formát tette hivatalossá.[3] Az első bécsi döntést követően újból és mindvégig ezt a hivatalos magyar formát használták.[4]

A második világháború után Csehszlovákiában a jogfosztások ideje alatt a magyar nyelv használatát előbb betiltották, majd korlátozták. Az 1948-as februári kommunista fordulat után fokozatos enyhülés következett. A szlovák jogrend értelmében a településeknek vagy azok részeinek ma is csak egy hivatalos szlovák neve van,[5] tehát a magyar helységnévhasználat a kormányrendeletek mellékletei ellenére nem minősülnek hivatalos magyar helynévnek. Az 534/2011 sz. szlovák kormányrendeletének melléklete értelmében a szlovákiai közigazgatásban használható magyar forma Szalka (ezt használják az önkormányzatok a magyar nyelvű érintkezésükben legalább 1999-től, amióta a korábbi kormányrendelet hatályos és ez szerepel többek között a helységnévtáblákon is).[6] A kisebbségi kormánybiztos hivatala által összeállított lista azonban nem veszi figyelembe még a szlovákiai azonos magyar névalakokat sem, mint ahogy a lista szlovák politikai befolyásoltsága is egyértelmű (kiváltképp e falu esetében is).[7]

Története

[szerkesztés]

A település területe ősidők óta lakott, határában az újkőkori vonaldíszes kerámia és a lengyeli kultúra települését, valamint a kora bronzkori hatvani kultúra emberének urnasírjait találták meg. További urnasírok kerültek elő a hallstatt korból is. A 2. századból római kori település, a 10. századból pedig a belobrdi kultúra, azaz honfoglalás kori temető került elő.

Anonymus szerint már a honfoglaló magyarok is megszálltak itt. A falut 1156-ban említik először "Zalka" néven, ekkor királyi birtok. Ebből az időből említik vámszedőhelyét és királyi sóraktárait. 1261-ben a király az esztergomi érseknek adja, mely egészen 1848-ig birtokosa a falunak. 1295-ben a Hont-Pázmány nemzetségbeli Kázmér fiai dúlják fel a települést.

Szűz Máriának szentelt templomát 1332-ben említik először. A falu a középkorban a módosabb települések közé tartozott. 1544-ben határában verte meg Thury György és Nyáry Ferenc serege[8] a környéket fosztogató török sereget.

Az 1715-ös összeírásban malmát, szőlőskertjét és 57 adózó portáját említik. Mária Terézia vásártatási és mezővárosi jogokkal ruházta fel, ekkor már az Alsó-Ipolymente legjelentősebb települése volt. 1828-ban 195 házában 1173 lakos élt, akik főként mezőgazdasággal, szövéssel, hímzéssel foglalkoztak. A 18. században még virágzott a szőlőtermesztés, lótenyésztés és állattartás is.

Vályi András szerint "SZÁLKA. Magyar Mezőváros Hont Várm. földes Ura az Esztergomi Érsekség, lakosai katolikusok, és másfélék is, fekszik Esztergomhoz 1 3/4 mértföldnyire; határja jeles, réttye, legelője hasznos, javai külömbfélék."[9]

Fényes Elek szerint "Szalka, magyar m. v. Honth vmegyében, Esztergomtól 1 1/2 mfdnyire az Ipoly jobb partján: 1184 kath. 5 evang. lak. Kath. paroch. templom. Határa nagy kiterjedésű és termékeny, terem sikeres buzát, rozsot, árpát, zabot, kukoriczát, dohányt, bort. Rétjei kétszer kaszálhatók; téres legelőjén sok szarvasmarhát lovat, juhot, tenyészt. F. u. az esztergomi érsek."[10]

A trianoni békeszerződésig Hont vármegye Szobi járásához tartozott, ezután az új csehszlovák állam része lett. 1938 és 1945 között ismét Magyarország része volt.

Népessége

[szerkesztés]

1880-ban 1460 lakosából 1392 magyar és 11 szlovák anyanyelvű volt.

1890-ben 1586 lakosából 1576 magyar és 3 szlovák anyanyelvű volt.

1900-ban 1609 lakosából 1607 magyar és 1 szlovák anyanyelvű volt.

1910-ben 1590 lakosából 1586 magyar és 2 szlovák anyanyelvű volt.

1921-ben 1609 lakosából 1568 magyar és 24 csehszlovák volt.

1930-ban 1703 lakosából 1479 magyar, 129 csehszlovák, 7 zsidó, 1 egyéb nemzetiségű és 87 állampolgárság nélküli volt. Ebből 1656 római katolikus, 7-7 evangélikus és izraelita, 4 református, 1 görög katolikus és 28 egyéb vallású volt.

1941-ben 1693 lakosából 1617 magyar, 1 szlovák és 75 egyéb nemzetiségű volt.

1970-ben 1496 lakosából 1438 magyar, 55 szlovák, 2 cseh és 1 orosz volt.

1980-ban 1314 lakosából 1253 magyar és 57 szlovák volt.

1991-ben 1150 lakosából 1103 magyar és 44 szlovák volt.

2001-ben 1075 lakosából 1001 magyar és 62 szlovák volt.

2011-ben 1052 lakosából 960 magyar, 72 szlovák, 3 cseh, 2 szerb, 1 orosz és 14 ismeretlen nemzetiségű volt.

2021-ben 974 lakosából 835 (+30) magyar, 77 (+23) szlovák, 3 egyéb és 59 ismeretlen nemzetiségű volt.[11]

Neves személyek

[szerkesztés]

Nevezetességei

[szerkesztés]
A Tájház
  • Szűz Mária mennybemenetele tiszteletére szentelt, római katolikus temploma a 18. század második felében épült. 1850-ben bővítették. Keresztelőkútja a 15. századból való, késő gótikus. Szent Péter és Szent Pál szobra a 18. századból való.
  • Az út menti Szent Flórián és Szűz Mária szobrok 18. századiak.
  • A Szentháromság-szobrot 1851-ben állíttatta Zeifer Ferenc és Varga Anna (a szobron latin nyelvű felirat látható).
  • A templom mellett álló Krisztus-szoborfülkét 1856-ban állíttatta Varga Joáhim.
  • 1907. szeptember 1-jén avatták fel az óvodaként és leányiskolaként működő Szent Teréz Intézetet. 1950-től általános iskolaként működött tovább 1984-ig, az új iskola felépítéséig.
  • A településen rendezik évente az Ipolyparti Randevú nevű fesztivált június utolsó hétvégéjén, a szabadtéri színpadon; valamint kézművestábort tartanak 3 turnusban (júliusban és augusztusban) a Tájházban.
  • A szalkai Tájház naponta 8-16 óráig tart nyitva a látogatók számára.
  • A községet Verne Gyula is megemlíti „A Dunai hajós” című művében.

Képtár

[szerkesztés]
  • A községháza
    A községháza
  • A Szentháromság-szobor
    A Szentháromság-szobor
  • Park a falu központjában
    Park a falu központjában
  • A régi iskola épülete
    A régi iskola épülete
  • A katolikus templom
    A katolikus templom
  • Emléktábla a katolikus templom falán
    Emléktábla a katolikus templom falán
  • A katolikus templom
    A katolikus templom
  • A templom mellett álló Krisztus-szobor
    A templom mellett álló Krisztus-szobor
  • Emléktábla Csepreghy Ferenc szülőházán
    Emléktábla Csepreghy Ferenc szülőházán
  • Kopjafa
    Kopjafa
  • Útmenti feszület
    Útmenti feszület
  • Ipolyszalka látképe Bajta felől (háttérben a Börzsöny).
    Ipolyszalka látképe Bajta felől (háttérben a Börzsöny).
  • Ipolyszalkai utcakép
    Ipolyszalkai utcakép
  • Híd az Ipoly felett
    Híd az Ipoly felett
  • Az Ipoly Szalkánál
    Az Ipoly Szalkánál
  • A régi könyvtár épülete
    A régi könyvtár épülete
  • A volt határőrlaktanya épülete
    A volt határőrlaktanya épülete
  • A tájház udvara
    A tájház udvara

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
  2. ↑ bociany.sk
  3. ↑ Belügyi Közlöny XIII/7, 62 Hont vármegye községeinek, valamint ezen vármegye, továbbá Selmecz- és Bélabánya thj. város területén fekvő lakott helyek neveinek megállapítása.
  4. ↑ Lásd például Belügyi Közlöny 1938/56, 1210 A visszacsatolt felvidéki területeken és azokkal határos részeken alakított vármegyék járás beosztása.
  5. ↑ Új Szó 2022. július 26.
  6. ↑ Az 534/2011. sz. szlovák kormányrendelet melléklete, eredetileg a 221/1999-es kormányrendelet mellékletének módosítása.
  7. ↑ Új Szó 2011. december 21.
  8. ↑ [1] Tinódi Sebestyén: Az szalkai mezőn való viadaláról, 1544
  9. ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.  
  10. ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.  
  11. ↑ ma7.sk

Külső hivatkozások

[szerkesztés]
Commons:Category:Salka
A Wikimédia Commons tartalmaz Ipolyszalka témájú médiaállományokat.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Ipolyszalka&oldid=26852784”