Sablon:Kezdőlap kiemelt cikkei/2013-16-2
.jpg)
Adolf Hitler (Braunau am Inn, 1889. április 20. – Berlin, 1945. április 30.) osztráknak született német politikus, a Nemzetiszocialista Német Munkáspárt (németül Nationalsozialistische Deutsche Arbeiterpartei vagy röviden NSDAP) vezetője, kancellár 1933-tól és Führer (vezér) elnevezéssel diktátor 1934-től haláláig.
1923-ban az úgynevezett sörpuccsal próbálta megdönteni a weimari köztársaságot, de kudarcot vallott. Világnézetét, a nácizmus ideológiáját, antiszemita fajelméletét, világuralmi törekvéseit és kommunistaellenességét a börtönben írt, Mein Kampf című művében foglalta össze. Szabadulása után ezeken az ideológiai alapokon építette újjá pártját. Nagy szónoki tehetségével, a versailles-i békeszerződés igazságtalanságainak támadásával, zsidóellenes demagógiával igyekezett népszerűséget szerezni, és az 1929–33-as nagy gazdasági világválság nyomán hatalomra jutott.
Kormányra kerülve felszámolta a weimari köztársaság intézményrendszerét, a jogállamiságot, a német állam föderális jellegét, az ellenzéket és a munkásmozgalmat is. Létrehozta a közkeletűen „Harmadik Birodalomnak” nevezett új német államot, amit ezer évre a világ vezető hatalmává kívánt tenni. Ellenfeleit megsemmisítő táborokba záratta, kínoztatta és meggyilkoltatta. Külpolitikájában nem elégedett meg a versailles-i békerendszer felszámolásával, hanem — különösen az akkori Szovjetunió európai területeinek bekebelezésével — „életteret” (Lebensraum) akart biztosítani az általa vízionált „germán fajnak”. Ezért kirobbantotta a második világháborút, antiszemita céljai elérése érdekében pedig elindította a holokausztot.
Hatalmának csúcspontján hadserege ellenőrizte az európai kontinens nagy részét. A szövetséges hatalmak túlnyomó erejével szemben azonban bukása már csak idő kérdése volt. A második világháború végén, a szovjet Vörös Hadsereg által körbevett berlini föld alatti bunkerében öngyilkos lett.
Hitler személyes bukása teljes volt, céljai nagy részét nem érte el. A minden németet egyesítő nagynémet birodalom helyett országa elveszítette keleti területeit, a Kelet-Európában elszórtan évszázadok óta élő német kisebbségi csoportokat a háború után elűzték lakhelyeikről. A marxizmus és a kommunizmus felszámolása helyett vesztes háborújával hozzájárult ahhoz, hogy a Szovjetunió és a kommunizmus negyven évre befolyása alá vonja Kelet-Közép-Európát. A zsidóság teljes és végleges megsemmisítése a holokauszt borzalmai ellenére sem sikerült, és Hitler bukása után pár évvel létrejött Izrael állam. A német világuralom, a világpolitikai vezető szerep helyett a két részre szakadt Németország fél évszázadon át alárendelt szerepet játszott a nemzetközi politikában.