Ugrás a tartalomhoz

Rodosz (település)

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Rodosz városa
Világörökség
A Nagymesteri palota belső udvara
A Nagymesteri palota belső udvara
Adatok
OrszágGörögország
TípusKulturális helyszín
KritériumokII, IV, V
Felvétel éve1988
Elhelyezkedése
Rodosz (Görögország)
Rodosz
Rodosz
Pozíció Görögország térképén
é. sz. 36° 27′, k. h. 28° 13′36.450000°N 28.216667°EKoordináták: é. sz. 36° 27′, k. h. 28° 13′36.450000°N 28.216667°E
A Wikimédia Commons tartalmaz Rodosz témájú médiaállományokat.

Rodosz[1] (ógörögösen: Ῥόδος [Rhodosz]; újgörögösen: Ρόδος [Ródosz]) városa Rodosz szigetének északkeleti csücskén helyezkedik el. 2001-ben 53 709 lakosa volt. A több kultúra emlékét hordozó óváros rendkívül jó állapotban maradt fenn; 1988-ban a világörökség részévé avatták.

Éghajlat

[szerkesztés]
Rodosz éghajlati jellemzői
HónapJan.Feb.Már.Ápr.Máj.Jún.Júl.Aug.Szep.Okt.Nov.Dec.Év
Átlagos max. hőmérséklet (°C)15,115,216,820,024,228,430,530,728,224,520,116,622,6
Átlagos min. hőmérséklet (°C)8,88,810,112,515,819,922,322,720,516,913,210,415,2
Átl. csapadékmennyiség (mm)15010676281920066694157703
Forrás: Hellinic National Meteorological Service [2]


Történet

[szerkesztés]

Kr. e. 408-ban a szigeten levő három városállam, Lindosz, Jalüszosz és Kameirosz elhatározta egy közös főváros létesítését. Az új várost a milétoszi Hippodamosz tervei szerint építették fel. A következő három évszázad a város fénykorát jelentette; ekkoriban kb. 100 000 lakosa volt. A fejlett tengeri kereskedelem és a hajóépítő műhelyek megteremtették azt a gazdasági alapot, amely lehetővé tette a kultúra virágzását is. Kr. e. 304-293 között készült, Hélioszt ábrázoló kolosszust az ókori világ hét csodájának egyikeként tartották számon.

A korai kereszténység időszakában a város a Bizánci Birodalom része volt, és püspöki székhelyként működött.

1306-ban a johannita lovagrend foglalta el a szigetet, és a bizánci városfal felhasználásával felépítették a jelenleg látható várfalat. A várost egy belső fal két részre osztotta. Az északi részen a lovagok lakoztak, itt építették fel az egyes rendek házát, az ispotályt, a nagymester palotáját. A déli részen laktak a közrendű emberek, itt volt a piac is.

1480-ban II. Mehmed szultán ostromolta a várost, de nem járt sikerrel. 1522. december 22-én azonban I. Szulejmán hat hónapos ostrom után bevette a várost (Rodosz ostroma (1522)). Ezután épült a mecset és a közfürdő, megerősítették a várfalakat, saját ízlésüknek megfelelően átalakították a templomokat és a lakóházakat.

1912-ben az olaszok hódították meg a várost a Dodekanészosz szigetcsoporttal egyetemben. 1923-ban ezeket Isole Italiane del Egeo (Égei-tengeri olasz szigetek) néven külön közigazgatási egységbe szervezték. A lovagkori épületeket restaurálták, a Nagymester Palotáját újjáépítették. Az olasz uralom idején épült ki a város infrastruktúrája (utak, kikötők, elektromos áram).

A második világháború elején a szigeten lakó 6000 zsidó kétharmada elhagyta a várost. A német megszállás után 1673 főt az Auschwitzba hurcoltak, közülük csak 151-en élték túl a holokausztot.[3]

1944-ben az angol légierő bombázta a szigetet. Több ember meghalt, házak dőltek össze. A háború után az új görög kormányzat egyik első intézkedése a védett ásatási területek és a védett műemlékek kijelölése volt. 1960-ban a Kulturális Minisztérium a teljes középkori várost műemlékké nyilvánította.

Látnivalók

[szerkesztés]

Óváros

[szerkesztés]
A Várkapu
A Szulejmán-mecset
A Nagymesteri Palota bejárata
Szélmalom az Emborio-kikötőben
  • A középkori városfal teljes hossza kb. 4 km, a fal vastagsága átlagosan 12 méter. Az Amboise-kapu 1512-ben épült, Emery d’Amboise nagymester idején. Az Amboise-kapu és a Szent György-kapu közötti falszakaszt a német lovagok, a következő szakaszt az 1489-ben épült Spanyol kapuig az auvergne-i lovagok védték. A Spanyol kapu és a Szent Athanasziosz-kapu között a védelem a spanyolok feladata volt. Innen a Szent János-kapuig az angolok őrködtek, utána a provance-i lovagok következtek a Del Caretto-toronyig. A következő szakaszt a Szent Katalin-kapuig az olaszok védték. A kereskedelmi kikötővel szembeni szakaszt egészen az Arzenál-kapuig a kasztíliai lovagok ellenőrizték.
  • A Várbeli Miasszonyunk-templom a 13. században épült, ezt a johanniták gótikus katedrálissá alakították át. A törökök minaretként használták a tornyot, majd ismét keresztény templom lett. Jelenleg a bizánci művészet múzeuma.
  • A johanniták régi rendkórháza, más néven Palazzo dell'Armeria a 14. század derekán, Roger de Pins nagymester alatt kezdett épülni. Később fegyverraktárként szolgált.
  • Az új rendkórházat 1440-ben Jean de Lastic nagymester kezdte építtetni, de csak 1489-ben, Pierre d’Aubusson alatt fejezték be. Jelenleg a Rodoszi Archeológiai Múzeum működik benne.
  • A Szulejmán-mecset 1523-ban a város elfoglalása után épült. Ma is imaházként működik, turisták nem látogathatják.
  • A török negyedben található egyéb látványosságok: Musztafa pasa fürdője, Hafiz Ahmed Aga Könyvtára (1793) és a város legrégibb török épülete, a Redjab pasa mecset.
  • A zsidónegyedben található a 16. századi Kal de Shalom zsinagóga.
  • A Nagymesteri Palota a sziget legismertebb épülete.
  • A Lovagok utcája is itt található.

Újváros

[szerkesztés]
  • A városnak három kikötője van: az Akandia-kikötő a teherhajóké, az Emborio-kikötő a nagy komphajóké és szárnyashajóké, a Mandraki-kikötő a kis komphajóké, halászhajóké és jachtoké.
  • Az Emborio-kikötő mólóján három középkori szélmalom áll.
  • Az Mandraki-kikötő bejáratánál, a rodoszi kolosszus feltételezett helyén áll a 15. századi Szent Miklós-torony.
  • Murad Reis-mecset mellett található a muszlim temető.
  • A 20. század elején, az olasz korszakban épült a városháza, a bíróság, a főposta, a kormányzósági palota a Nea Agora és a színház.

A város környéke

[szerkesztés]
  • Az ókori város akropolisza a várostól kb. 2 km távolságra délnyugatra, a Monte Smith nevű dombon áll. Itt láthatók a Zeusz- és Athéné-templomok maradványai, valamint az ókori színház és stadion is.
  • A Rodoszból Lindoszba vezető út mentén, a várostól 2 kilométernyire látható a Rodini park, a johanniták hajdani gyógyfüves kertje.

Közlekedés

[szerkesztés]

A várostól mintegy 14 km-re délnyugatra található a Diagórasz nemzetközi repülőtér. A városba több közvetlen hajójárat érkezik Szími, Kosz, Kalki és Kasztelórizo felől.

Testvérvárosok

[szerkesztés]

Híres emberek

[szerkesztés]

Rodoszon születtek

[szerkesztés]

Rodoszon éltek

[szerkesztés]

Rodoszon megfordultak

[szerkesztés]

Rodoszon hunytak el

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]
  • ↑ Davies: Davies, Paul Harcourt. Rodosz. Békéscsaba: Booklands 2000. 978 963 9613 40 9 (2006) 
  • ↑ Mavromataki: Mavromataki (ed), Maria. Rhodes (angol nyelven). Athens: Haitalis 
  • Rodosz város honlapja

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ A város nevének szabatosan átírt formája ma Ródosz volna, de az ÚNMH. a Rodoszt mint hagyományos alakot megtartani rendeli.
  2. ↑ Climatology - Rodos. Hellinic National Meteorological Service. [2017. március 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. január 27.)
  3. ↑ Götz Aly. Hitlers Volksstaat. Raub, Rassenkrieg und nationaler Sozialismus. Mit einem Nachwort: Antwort auf die Kritik. Frankfurt am Main: Fischer Taschenbuch Verlag GmbH, 299–308. o. (2006) 

További információk

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Rodosz_(település)&oldid=25994227”