Ugrás a tartalomhoz

Rembrandt

Hivatkozások szerkesztése
Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Rembrandt Harmensz van Rijn szócikkből átirányítva)
Rembrandt
Önarcképe (1661)
Önarcképe (1661)
Született1606. július 15.
Leiden
Meghalt1669. október 4. (63 évesen)
Amszterdam
SírhelyWesterkerk
Alkotott1625–1669
Nemzetiségeholland
Stílusabarokk
Mestere(i)Pieter Lastman
Aki hatott ráCaravaggio
Adam Elsheimer
Jacob Pynas
Jan Pynas
Rembrandt aláírása
Rembrandt aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Rembrandt témájú médiaállományokat.

Rembrandt (eredeti nevén Rembrandt Harmenszoon van Rijn) (Leiden, 1606. július 15. – Amszterdam, 1669. október 4.) a világ egyik legismertebb festője, a holland festészet aranykorának egyik legjelentősebb alakja.

Rembrandt gyakorlott metszetkészítő volt, számos rajza és rézkarca is fennmaradt. Alkotásai abban az időszakban születtek, amelyet a művészettörténészek holland aranykornak, illetve „arany évszázadnak”, vagy egyszerűen Rembrandt korának neveznek (kb. a 17. század középső harmada). Ebben az időben volt csúcspontján a holland kultúra, tudomány, kereskedelem, katonai és politikai hatalom.

Élete

[szerkesztés]

Leideni korszak

[szerkesztés]
Önarckép (1640)

Rembrandt 1606-ban született a hollandiai Leidenben. A források ellentmondásosak abban, hogy a családjában 7, 9 vagy 10 gyerek volt. Aránylag jó körülmények között éltek, az apja molnár, az édesanyja pékleány volt. Miután kijárta a latin iskolát, beiratkozott a leideni egyetemre, mert szülei tudósnak szánták, pedig ő már ekkor is a festészethez érzett több kedvet. Rövid idő után ott is hagyta az egyetemet, és akkor szülei is beleegyeztek, hogy Jacob van Swanenburgh (1571–1638) leideni mester tanítványa legyen. 1624-ben fél évet Amszterdamban töltött, Pieter Lastman történelmi festőnél, majd visszatért Leidenbe, ahol műtermet nyitott, amit megosztott barátjával és kollégájával, Jan Lievensszel. 1627-től már tanítványokat fogadott; egyik legelső (és legelismertebb) tanítványa Gerrit Dou (franciásan: Gerard Dou) volt (1628–1631 között).

Hendrickje, ágyban (1647)

Korai amszterdami évek

[szerkesztés]

1631-re Rembrandt már olyan hírnévnek örvendett, hogy számos portrét rendeltek tőle Amszterdamból. Ezért odaköltözött, és több száz arcképet festett megrendelésre, köztük páros, illetve csoportos portrékat is. Bár ezek az arcképek alapozták meg hírnevét, ő maga fő feladatának továbbra is a történeti festészetet tartotta. Amszterdamban a híres műkereskedő, Hendrick van Uylenburgh házában lakott, és 1634-ben feleségül vette a galériatulajdonos unokahúgának lányát, Saskiát. Ez kétségkívül szerelmi házasság volt, mert annak ellenére, hogy jó családból származott (az apja Leeuwarden polgármestere volt), Saskia árva volt, és nem kifejezetten jómódú. A nővérével élt Frízföldön, és nem voltak túl jó összeköttetései Amszterdamban.

1639-ben Rembrandt nagy házat vett a Jodenbreestraaton, a város Joden (a. m. „zsidók”) kerületében, és jelentős műgyűjteményt vásárolt össze (a házban most Rembrandt-múzeum van). Műhelyében tehetséges tanítványokat (pl. Carel Fabritius, Nicolaes Maes) foglalkoztatott (így például Példázat az elrejtett kincsről című, a Szépművészeti Múzeumban látható képét Douval közösen festette). Bár jómódban éltek, a magánéletük rosszul alakult. Három gyermekük halt meg nem sokkal születése után, és csak a negyedik, az 1641-ben született Titus érte meg a felnőttkort. Saskia 1642-ben, nem sokkal Titus születése után meghalt, valószínűleg gümőkórban.

Késői évek

[szerkesztés]

Saskia halála után Rembrandt viszonyt kezdett Titus gondozójával, egy Geertje Dircx nevű özvegyasszonnyal, ami idővel élettársi kapcsolattá fejlődött. Geertje perelte Rembrandtot, mivel állítása szerint házasságot ígért neki, és jogi úton szerette volna a festőt ígérete betartására bírni. A bíróság végül nem kényszerítette házasságra Rembrandtot, de nagy, 160 guldenes kártérítést kellett kifizetnie. Később a festő Geertje Pieter nevű fivére tanúvallomása alapján rábizonyította az asszonyra, hogy Saskia rábízott, 200 gulden értékű ékszereit el akarta sikkasztani, s dologházba csukatta a nőt.

1649-ben Rembrandt új szeretője a sokkal fiatalabb Hendrickje Stoffels lett, aki eredetileg szintén a szobalánya volt. 1654-ben született lánya (Cornelia), és ezután a nőt hivatalosan megfeddte a várost uraló kálvinista egyháztanács, amiért bűnben él Rembrandttal, aki nem volt tagja a református egyháznak, így őt nem idézhették maguk elé.

Rembrandt nem élt épp takarékosan, rengeteg műkincset és nyomtatványt vásárolt, általában ritkaságokat. Talán ezek vezettek ahhoz, hogy 1656-ban csődöt kellett jelentenie. Hitelezői 1657–58-ban elárverezték házát és műgyűjteményét. Ezután sokkal szerényebb lakásba kellett költöznie a Rozengrachton, ahol Hendrickje és Titus megélhetési célból művészellátó boltot nyitottak. Művészi hírneve eközben nem csökkent; ebben fontos része volt annak is, hogy egyik nagy történelmi műve az újonnan épült városháza falán függött.

Rembrandt túlélte Hendrickjét († 1663) és Titust († 1668) is. Csak lánya, Cornelia maradt mellette, amikor 1669. október 4-én Amszterdamban, szegényen meghalt. Ismeretlen sírban fekszik a Westerkerk temetőben.

Ismertebb tanítványai[1]

[szerkesztés]

Korszakai, témái, stílusa

[szerkesztés]
  • Rembrandt leideni korszakának művein (1625–1631) erősen érezhető Lastman hatása. A festmények inkább kicsik, ám részletgazdagok (például gondosan kidolgozott ruházattal és ékszerekkel); témáik főleg vallásosak és allegorikusak.
  • Amszterdamban töltött korai évei alatt (1632–1636), Rembrandt nagy festővásznakat és mély tónusokat használt, illetve drámai jeleneteket festett. Rembrandt ezen korszaka alatt rengeteg portrét festett. Más képek bibliai és mitológiai jeleneteket ábrázoltak.
  • Az 1630-as évek végén Rembrandt sok tájképet festett és rézkarcokat készített a természetről. Ebben a periódusban a tájképeire a természet szenvedésének ábrázolása volt jellemző, például a vihar által kidöntött fák vagy a baljóslatú sötét fellegek. Számos, bibliai, illetve mitológiai tárgyú képe között vannak a barokk ízlésnek megfelelően erotikától túlfűtött alkotás (például Danaé) és több erőteljesen brutális jelenet (Sámson megvakítása) is
  • Körülbelül 1640-től munkái még ridegebbek lettek, mely azokat a családi tragédiákat tükrözte, melyektől szenvedett. Bővelkedett a bensejéből fakadó mély érzelmek ismétlésében. A festmények ismét kisebbek lettek, kivéve az óriási méretű Éjjeli őrjáratot, ami olyan világias és eleven volt, mint soha, egyetlen korábbi képe sem. Saskia halála után kezdték el érdekelni a tájképek, amiket leginkább rézkarcokon és rajzokon örökített meg, ezeken a természet sötét erőit felváltották a csendes holland jelenetek. Festményein (például Viharos táj) romantikus fantáziatájak jelennek meg.
  • Az 1650-es években Rembrandt stílusa ismét megváltozott. A festmények mérete megnőtt. A színek gazdagabbak, az ecsetvonások erősebbek lettek. Ezen változásokkal Rembrandt eltávolodott korai stílusától és az aktuális divattól, mely egyre inkább a finom, részletes művek felé hajlott. Az évek múlásával még mindig bibliai témájú jeleneteket festett, ám az érzelmi hangsúly a drámai csoportjelenetekről a meghitt, portrészerű figurákra tolódott.
  • Életének utolsó éveiben festette meg legpompásabb önarcképeit, melyeken arca a fájdalom és szomorúság jeleit hordozza.

Munkái

[szerkesztés]

Rembrandt kb. 600 festményt, 300 metszetet és 2000 rajzot alkotott. Számos önarckép fűződik a nevéhez, összesen körülbelül száz (ha beleszámítjuk a majd 20 metszetet is). Ezekből megismerhetjük Rembrandtot, az embert, a kinézetét, de – ami ennél jóval fontosabb – képet alkothatunk az érzelmeiről és gondolatairól is, ahogyan az ábrázolásokon a balszerencse és a bánat ráncokat szántott a homlokára.

Munkáinak egyik fő különlegessége a fény-árnyék játék, az erős kontrasztok gyakori használata, amely szinte bevonja a szemlélőt a festménybe. Másik jellegzetesség a drámai, igen életszerű jelenet, amelyből hiányzik az a erőltetett hivatalosság, amit kortársai gyakran ábrázoltak. Szintén kiemelhető az az érzékenység, amellyel az embereket ábrázolta.

Közvetlen családját – feleségét, Saskiát, fiát, Titust és élettársát, Hendrickjét – gyakran kiemelt helyen szerepeltette a festményein, beleértve a mitológiai, bibliai, vagy a történelmi témákat.

Éjjeli őrjárat

[szerkesztés]
Bővebben: Éjjeli őrjárat (festmény)
„Éjjeli őrjárat” vagy „Frans Banning Cocq kapitány milíciája” (1642, olajfestmény, Rijksmuseum, Amszterdam)

Rembrandt a Frans Banning Cocq kapitány milíciája című festményt 1640 és 1642 között festette. A festményt később „Patrouille de Nuit”-nak nevezték a franciák, és „Night Watch”-nak nevezte Sir Joshua Reynolds, mert felfedezésekor már annyira megviselte az idő, hogy szinte felismerhetetlen volt, és éjszakai jelenetnek tűnt. Megtisztítása után jöttek rá, hogy egy csapat muskétást ábrázol, akik egy sötét udvarból kilépnek a vakító napsütésbe. A kép címét azonban ezután sem változtatták meg. A mester művét a Kloveniersdoelen új nagytermébe szánták. Rembrandt eltért a hagyománytól, amely azt írta elő, hogy a festménynek formálisnak, hivatalosnak kellene lennie. Ennek inkább egy tablószerű kép felelt volna meg. Ehelyett Rembrandt azt ábrázolta, ahogy a csapat küldetésre indul (hogy ez egy átlagos őrjárat, vagy valamilyen különleges esemény, az vitatott). Az új megközelítést nem fogadta osztatlan siker, főképp azok elégedetlenkedtek, akiket a jelenet hátterében, rosszul látható helyeken örökített meg. Emiatt a fizetség is késett. Még a vászon egyes darabjait is le kellett vágni, hogy odaférjen a kiszemelt falra.

Híres művei

[szerkesztés]
Dr. Tulp anatómiája, Mauritshuis Múzeum, Hága
Levétel a keresztről, Ermitázs Múzeum, Szentpétervár

Múzeumi gyűjteményekben

[szerkesztés]

Művészetének megítélése

[szerkesztés]

Már életében kiemelkedően sikeres festő volt, és népszerűsége halála után sem csökkent. Stílusát tanítványok és követők vették át, illetve utánozták; értékelése a művészettörténészek örök feladata.

Átfogó tanulmányok:

Magyar szerzőktől:

  • Vayer Lajos: Rembrandt, Képzőművészeti Alap, 1953, 51 o. + 63 táblakép
  • Lyka Károly: Rembrandt, Művészet Kiskönyvtára 37., 1962
  • Czobor Ágnes: Rembrandt és köre. Corvina Kiadó, Budapest, 1969

Életrajzi regény:

Rembrandt műveinek újraértékelése

[szerkesztés]

1968-ban indult a Rembrandt Research Project. Művészettörténészek fogtak össze más tudományágak képviselőivel, hogy újra értékeljék azokat a munkákat, amelyeket Rembrandtnak tulajdonítunk, felhasználva minden lehetséges eszközt, mint például a legújabb műszaki diagnosztikai eljárásokat. Ezek segítségével egy teljes kritikai albumot szándékoznak létrehozni Rembrandt műveihez. Munkájuk eredményeképp számos, korábban Rembrandt művének hitt festményt kellett a listáról levenni. Ezek nagy részét a tanítványok munkáinak tartják. Ebbe a csoportba tartozik a Lengyel lovas, a New York-i Frick-gyűjtemény egyik kincse, aminek eredetiségét már évekkel ezelőtt sok tudós megkérdőjelezte. A Rembrandt Research Project eredményeképp ezt a festményt most már Rembrandt egyik legközelebbi és legtehetségesebb tanítványa, Willem Drost alkotásának tartják.

2005-ben újraértékeltek négy olyan olajfestményt is, amiket tanítványok munkáinak tartottak. Jelenleg úgy vélik, hogy ezeket Rembrandt maga készítette:

  • Study of an Old Man in Profile és
  • Study of an Old Man with a Beard amerikai magángyűjteményekből,
  • Study of a Weeping Woman a Detroiti Művészeti Intézetből és
  • az 1640-ben festett Portrait of an Elderly Woman in a White Bonnet

Források

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ Arpino-Lecaldano, i. m. 139. o.
  2. ↑ A Rembrandt házról. iranyamszterdam.hu. (Hozzáférés: 2016. november 16.)

További információk

[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Rembrandt&oldid=26537829”