Gerrit Dou

Gerrit Dou
Önarckép
Született	1613. április 7. Leiden
Elhunyt	1675. február 9. (61 évesen) Leiden
Állampolgársága	Egyesült Tartományok
Szülei	Marijtje Jansdr. van Rosenburg Douwe Jansz.
Foglalkozása	festőművész képzőművész
Sírhelye	Pieterskerk
A Wikimédia Commons tartalmaz Gerrit Dou témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Gerrit Dou /franciásan Gerard Dou/ (Leiden, 1613. április 7. — Leiden, 1675. február 9.) holland festő a holland festészet aranykorának egyik jelentős alkotója. Ismert, az amszterdami Rijksmuseumban látható önarcképét 1650 körül festette.

Életpályája

Üvegfestő családjában született, korán atyja tanonca lett annak műhelyében, majd 1628-tól Rembrandt volt a mestere. 1631-ben önálló mesterré vált Leidenben, s nagy hírnévre tett szert. Korai alkotásait az elmélyült munka, a fény-árnyék (chiaroscuro) hatásának alkalmazása jellemzi lényeg kiemelése érdekében. Erről tanúskodnak Rembrandt szüleiről készített képmásai (Kassel, Berlin, Amszterdam, Budapest). Egy vagy több alakkal élénkített enteriőrjei a chiaroscuro tudatos alkalmazásának bizonyságai.

A későbbiekben egyre részletezőbbekké váltak arcmásai (például anyjáról festett képei, önarcképei stb.) 1640 körül a portrékon kívül kedvenc témája volt a remeték és Bűnbánó Magdolna ábrázolása, ugyanezen időtől kis portrékat is festett ablaknyílásban vagy csendéletben, és ezek nagy sikert arattak a polgárok körében. Ezeken a kis képeken is nagy beleérzéssel és komoly technikai tudással alkalmazta a fény-árnyék hatásokat, később mesterséges világítással is fokozta a hatást. Például Szakácsnő (Louvre), virágot öntöző, almát hámozó idős hölgyek, fiatal asszonyok gyermekeikkel, holland polgárok meghitt polgári környezetben, hegedűsök, csodadoktorok, fogorvosok stb. Híres lett a Vízkóros nő (Louvre) című képe is.

Rembrandthoz hasonlóan számos önarcképet festett, ezek közül 12 maradt fenn. Az itt látható (balra lenn) festmény a a New York-i Metropolitan Művészeti Múzeum gyűjteményéből a festő pályájának csúcsán készült, a művészt egy fülke ablakában, palettával és más tárgyakkal körülvéve ábrázolja. A hasonló fülke-ábrázolás számos más művén visszaköszön. Ez az önarckép már a korában szakmai sikert aratott a holland és nemzetközi kritikusok körében.

Nagy mesterségbeli tudással dolgozott. Korai időszakában főleg a szürkésbarna és kékes ibolya árnyalatokat kedvelte, később az aranybarna tónusokat élénkítette vörös árnyalatokkal. A portrék köré festett képzeletbeli ablakokat, kőkereteket nagyon kedvelték a megrendelők. Szellemisége talán azért nem nem érte el mestere, Rembrandt színvonalát, mert erősen alkalmazkodott a megrendelők igényeihez.

Művei közgyűjteményekben

Holland háziasszony (1650 körül)

A budapesti Szépművészeti Múzeumban Egy idős hölgy képmása c. képet őrzik. Több mint kétszáz képe a világ híres múzeumaiban található:

• Rijksmuseum (Amszterdam)
• Museum Boijmans Van Beuningen (Rotterdam)
• Mauritshuis (Hága)
• Louvre (Párizs)
• National Gallery (London)
• Fine Arts Museums (San Francisco)
• University of Cambridge
• Ermitázs (Szentpétervár)
• J. Paul Getty Museum (Los Angeles)
• Liechtenstein Museum (Wenen)
• National Gallery (Skócia)

Önarcképe a New York-i Metropolitanben

Források

• Művészeti lexikon. 1. köt. Szerk. Éber László. Budapest : Andor Győző, 1929. Dou, Gerrit lásd 258. p.
• Művészeti lexikon I–IV. Főszerk. Zádor Anna, Genthon István. 3. kiad. Budapest: Akadémiai. 1981–1983.