Ugrás a tartalomhoz

Hölgy szegfűvel (festmény)

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Hölgy szegfűvel
(Woman with a Pink)
MűvészRembrandt (1655 körül)
Típusolaj, vászon
Műfajarckép
Magasság92,4 cm
Szélesség74,6 cm
MúzeumMetropolitan Művészeti Múzeum
GyűjteményMetropolitan Művészeti Múzeum
TelepülésNew York
Katalógusszám
  • 869 (Rembrandt catalogue raisonné, 1914)
  • 418 (Rembrandt catalogue raisonné, 1968)
  • 311b (A Corpus of Rembrandt Paintings VI)
  • 401 (Rembrandt catalogue raisonné, 1935)
  • 249 (Rembrandt catalog raisonné, 1986)
  • 483 (Rembrandt catalogue raisonné, 1908)
  • 159 (Dutch Paintings in The Metropolitan Museum of Art. Volume I and II)
  • 154 (Illustrated catalogue of 300 paintings by old masters of the Dutch, Flemish, Italian, French and English schools)
  • 446 (The Complete Paintings of Rembrandt)
  • 8 (Catalogue de douze tableaux importants, parmi lesquels deux très remarquables portraits par Rembrandt et autres uvres de Frans Hals, F. Mieris, Jan Steen, Q. Matsys, Rubens, Van Dyck, etc. provenant de la collection d'Oultremont)
Anyag
A Wikimédia Commons tartalmaz Hölgy szegfűvel témájú médiaállományokat.

A Hölgy szegfűvel Rembrandt 1665 körül alkotott híres műve, amely a Férfi nagyítóval c. képpel együtt egy házaspárt ábrázol. A festmények a New York-i Metropolitan Művészeti Múzeumban találhatóak.

A művész idős korában alkotta ezt a páros portrét, és mint ekkoriban keletkezett más portréi esetében, a művészettörténészek itt sem tudták azonosítani a szereplőket. Ismeretes ugyanakkor 1651-ből egyik korábbi tanítványának, Jan Victorsnak két vászna ugyanerről a párról, jó tíz évvel fiatalabb korukból. A vörös és barna színek gazdag változatossága, a lendületes ecsetkezelés, a vastag impasto (festékréteg) Rembrandt késői munkáinak meghatározó jellegzetességei.

Férfi nagyítóval

Az ábrázolásmód intimitása nagyon valószínűvé teszi, hogy a festő személyes ismerőseit, barátait, és nem egyszerű megrendelőket örökített meg ezeken a képeken. Rembrandt ennek a korszakának minden erényét megtalálhatjuk itt, ugyanakkor keveset azokból a hibáiból, amelyek néha irritálják a művészettörténészeket. Különösen érvényes ez az asszony ábrázolására. A szokásos megoldástól eltérően, amikor az elmosódó háttérből csak az arc vonásai emelkednek ki, itt a kézben tartott virágra külön fény és figyelem esik. A virág tartása olyan óvatos, megvilágítása olyan hangsúlyos, mintha egy értékes ékszerről lenne szó. A kép röntgen-vizsgálata egy gyermek fejét mutatta ki a vászon ezen helyén, az asszony bal karján. Következtetések szerint a család még a kép elkészülte előtt elveszthette a gyermeket, Rembrandt ezért festette át. A fényesen megvilágított szegfű, amely a házasság, tartós szerelem jelképe is ebben a korban, itt az élet rövidségére is utalhat.

A férj ábrázolása is személyes, mondhatni szentimentális, de végül ennek veszélyét Rembrandt a reális arcvonásokkal kerüli el. A kezében tartott nagyító a textíliák minőségének ellenőrzésére szolgáló eszköz volt a korban, tehát a férfi valószínűleg textilkereskedő volt.

A művész modelljeit ezúttal is – Tizianóhoz hasonlóan – képzeletbeli ruházatban ábrázolja, nem pedig a kor valamely divatos öltözékében.

  • A kép Benjamin Altman hagyatékából került a múzeumba 1913-ban.
  • A női kép méretei: 92,4×74,6 cm, a férfiképmásé 91,4×74,3 cm.

Források

[szerkesztés]