Pusztaszentmihály
| Pusztaszentmihály (Sankt Michael im Burgenland) | |||
 | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Ausztria | ||
| Tartomány | Burgenland | ||
| Rang | mezőváros | ||
| Járás | Németújvári járás | ||
| Alapítás éve | 1274 | ||
| Polgármester | Erich Sziderits (ÖVP) | ||
| Irányítószám | 7535 | ||
| Körzethívószám | 03327 | ||
| Forgalmi rendszám | GS | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 963 fő (2018. jan. 1.)[1] | ||
| Népsűrűség | 57 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Tszf. magasság | 231 m | ||
| Terület | 18,4 km² | ||
| Időzóna | CET, UTC+1 | ||
| Elhelyezkedése | |||
 | |||
 é. sz. 47° 07′ 36″, k. h. 16° 16′ 09″47.126667°N 16.269167°EKoordináták: é. sz. 47° 07′ 36″, k. h. 16° 16′ 09″47.126667°N 16.269167°E | |||
| Pusztaszentmihály weboldala | |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Pusztaszentmihály témájú médiaállományokat. | |||
| Sablon • Wikidata • Segítség | |||
Pusztaszentmihály (németül: Sankt Michael im Burgenland, horvátul: Sveti Mihalj) mezőváros Ausztriában, Burgenlandban, a Németújvári járásban.
Fekvése
[szerkesztés]Németújvártól 9 km-re északnyugatra a Strém bal partján fekszik.
A kataszteri közösségek Ganócs, Stankt Michael im Burgenland és Salafa.[2]
Története
[szerkesztés]Első említése 1274-ben IV. László egy oklevelében "Scent Mihal" néven, azonban kutatók vitatják, hogy Pusztaszentmihály, vagy talán a ma is Magyarországhoz tartozó Rábaszentmihály lehetett a vonatkozó falu. A Magyar katolikus lexikon szerint plébániája már 1300-ban létezett, templomát Szent Mihály tiszteletére szentelték. A település nevét is templomának védőszentjéről kapta. A település minden kétséget kizáró első írásos említése 1428-ból származik "Zenthmyhal" alakban abban az oklevélben, melyben Luxemburgi Zsigmond király megerősíti birtokaiban Lévai Cheh Pétert. 1524-ben a település a Batthyányak németújvári uradalmának része lett. 1529-ben és 1532-ben elpusztította a török, mely után 1538-ban horvátokkal telepítették be újra. 1605-ben Bocskai hajdúi felégetik, valószínűleg ekkor kapta a „puszta”- ragadványnevet.
1662-ben Batthyány Ádám halála után birtokait két fia között osztották fel. Batthyány Kristóf lett a hercegi ág, míg Batthyány Pál a grófi ág alapítója. Szentmihály a grófi ágé lett, de a következő évben már Batthyány Kristófé, aki Zsámánddal cserélte el. A Rákóczi-szabadságharc alatt a nyugat-magyarországi térség is heves harcok színtere volt, melyek nem kerülték el Szentmihályt sem. Az 1768-as urbárium szerint Szentmihály fő birtokosai a németújvári Batthyány-uradalom, valamint a Lipics, Szilágyi családok, továbbá Francsics Ádám és Ferenc, Bárdics Ferenc és Jobbágy Zsigmond voltak. 1806-ban és 1809-ben francia csapatok szállták meg a települést. Az 1848-as jobbágyfelszabadítás ugyan földbirtokhoz juttatta a parasztokat, azonban később ezek feldarabolódásához, végül nagymértékű kivándorláshoz vezetett.
Vályi András szerint „SZENT MIHÁLY. Puszta Sz. Mihály. Horvát falu Vas Várm. földes Ura Gr. Batthyáni Uraság, lakosai katolikusok, fekszik Németújvárhoz 1 3/4 mértföldnyire; határja meglehetős.”[3]
Fényes Elek szerint „ Puszta-Szent-Mihály, St. Michael, horvát-német falu, Vas vgyében, 678 kath. lak., paroch. sz.-egyházzal. Földje nehéz agyag. Szőlőhegy. Erdő. F. u. h. Batthyáni. Ut. p. Rába-Sz.-Mihály.”[4]
Vas vármegye monográfiája szerint „ Puszta-Szent-Mihály, 132 házzal és 1062. nagyobbára németajkú lakossal. Vallásuk r. kath. és ág. ev. Postája helyben van, távírója Német-Ujvár. Itt van a körjegyzőség székhelye. A lakosok önsegélyző-egyesületet tartanak fenn. Plébániája 1608-ban már fennállott, jelenlegi temploma azonban 1778-ban épűlt. A kegyúri jogokat Kottulinszky Teodóra grófnő gyakorolja. A községben, mely nagy környéknek góczpontja, már 1826-ban nyitottak magyar iskolát. Földesurai a Batthyány herczegek voltak.”[5]
1910-ben 1583 lakosából 1438 német, 89 magyar, 46 horvát, 10 egyéb nemzetiségű volt. 1921-ig Vas vármegye Németújvári járásához tartozott. A trianoni békeszerződés Ausztriához csatolta. A Lajtabánsági összetűzésekben 1921 augusztusában az egyik első áldozat a helyi körjegyző Illés József lett (a település honlapja szerint a magyar szabadcsapatok áldozata lett). Az osztrák 11-es hegyivadász zászlóalj egységei végül 1921 novemberében vonultak be Szentmihályra. 1938-ban, az Anschluß után (Burgenland közigazgatási megszüntetésekor) Stájerországhoz (ekkor Gau Steiermark), a fürstenfeldi kerülethez csatolták. Az orosz csapatok 1945 áprilisában vonultak be a településre. 1956 novemberében és decemberében számos magyarországi menekült érkezett ide. 1971-ben három más községgel egyesítik, ezek: Rábort (Rauchwart im Burgenlad), Ganócs (Gamischdorf) és Salafa (Schallendorf), utóbb Rábort kivált. 1977-ben mezővárosi rangot kapott. 2001-ben 1100 lakosából 1055 német, 32 horvát, 8 magyar, 5 egyéb nemzetiségű lakosa volt.
Nevezetességei
[szerkesztés]- Mihály arkangyal tiszteletére szentelt római katolikus temploma a település közepén kis dombon áll. Elődje 1300-ban már állt, mai formájában 1778-ban építették.
- A templomtól nem messze áll az 1909-ben emelt Mária-oszlop az amerikai kivándorlók emlékoszlopa.
- 1994-ben nyílt meg a mezőgazdasági technikai múzeum, ahol a mezőgazdasági műveléshez, a gyümölcs és szőlőtermesztéshez használt gépek, szerszámok tekinthetők meg.
Külső hivatkozások
[szerkesztés]- Hivatalos oldal
- Pusztaszentmihály a dél-burgenlandi települések honlapján
- Pusztaszentmihály az Osztrák Statisztikai Hivatal honlapján
- Geomix.at Archiválva 2011. január 28-i dátummal a Wayback Machine-ben
- Magyar katolikus lexikon
- Botlik József: Az őrvidéki magyarság sorsa.[halott link]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Einwohnerzahl 1.1.2018 nach Gemeinden mit Status, Gebietsstand 1.1.2018. Osztrák Statisztikai Hivatal. (Hozzáférés: 2019. március 9.)
- ↑ Katastralgemeindenverzeichnis, www.bev.gv.at
- ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.
- ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.
- ↑ Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája – A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu – Sziklay János. Budapest: Országos Monográfia Társaság. 1896–1914. → elektronikus elérhetőség Vas vármegye
