Ugrás a tartalomhoz

Prost–Senna-rivalizálás

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
 Ez a szócikk/szakasz most épül, még dolgoznak az első verzión!

A szócikk/szakasz építőjének: Ha az építés várhatóan néhány napnál tovább tart, inkább saját allapon végezd! A többieknek: amíg az építés nem fejeződik be, használd a vitalapot, hogy elkerüld a szerkesztési ütközéseket a cikk építőjével!
Legutóbbi módosítás: 2024. december 4.

Ebben a szócikkben a japán nevek magyaros átírásban és a keleti névsorrend szerint szerepelnek.
Alain Prost és Ayrton Senna 1988-ban

A Prost-Senna rivalizálás, vagy Senna-Prost rivalizálás két Formula–1-es pilóta, a francia Alain Prost és a brazil Ayrton Senna között zajlott. A közvélekedés szerint a sportág történetének legkeményebb párharca[1][2] során a felek 1985 és 1993 között hét világbajnoki címet nyertek meg a lehetséges kilencből, ebből kettőt, 1988-ban és 1989-ben csapattársakként.

A küzdelmük csúcspontja a csapattársként eltöltött időre esett, illetve 1990-re, amikor Prost a Ferrari pilótája volt - mindhárom évben ők végeztek a bajnokság első két helyén. Csapattársként a 32 közös versenyükből 25-öt megnyertek, ebből 1988-ban zsinórban 11-et. Senna 14-11-re állt futamgyőzelmek tekintetében, és 26-4-re a pole pozíciók terén, viszont Prost 12-6-ra nyert a leggyorsabb körök 25-18-ra a dobogós helyezések, és 163-150-re a világbajnoki pontok terén. Egymás elleni küzdelmük csúcspontjai az 1989-es és az 1990-es japán nagydíjak voltak, amelyeken mindkétszer összeütköztek, és egyszer Senna, egyszer pedig Prost lett a világbajnok. 1993-ban ismét az első két helyen fejezték be a bajnokságot, ekkor Prost a Williams színeiben nyert.

Versengésük során mindkét pilóta gyakran hangoztatta, hogy a másik fél becstelen magatartást tanúsít, vagy hogy külső forrásokból szerez saját maga számára tisztességtelen előnyt. Ugyanakkor mindketten elismerték a másik fél képességeit, és a rivalizálásukra úgy tekintettek, hogy az motiválja őket a sikerre. Prost visszavonult az 1993-as idény végén, mindössze három versennyel Senna halála előtt. Karrierjük végén Prost tartotta a legtöbb győzelem (51) legtöbb leggyorsabb kör (41) és legtöbb dobogós helyezés (106) rekordját, Senna pedig a legtöbb pole pozícióét (65). Senna valamennyi világbajnoki címét a McLaren csapattal szerezte, ahogy Prost is a négyből hármat, a negyediket a Williams csapatával.

Áttekintés

[szerkesztés]

Prost és Senna azon pilóták elit klubjába tartozik, akik három vagy annál is több világbajnoki címet szereztek a Formula–1-ben. Karrierjük során a sportág legdominánsabb autóit vezették, mint a McLaren MP4/4, a McLaren MP4/5 és a Williams FW15C. A rivalizálás nemcsak a sikereikből fakadt, hanem eltérő személyiségükből és vezetési stílusukból is.

Egy körön Senna volt a Formula–1 valaha volt leggyorsabb pilótája. Jellemzően mindent kihozott az autójából, amit csak lehetett[3], és híres volt a magas fordulatszámú, kerékvetőket megcsípő, kanyarokba szinte beeső és hajtűkanyarokban erősen fékező stílusáról, amely a közönségnek is tetszett[4]. Azonban több győzelmet is eldobott (legismertebben az 1988-as monacói nagydíjon) azért, mert még akkor sem szeretett lassítani, ha kényelmes előnnyel állt az élen. Ezzel szemben Prost egy kisimult, nyugodt vezetési stílussal rendelkezett, ami alkalmas volt arra, hogy a motorok teljesítményét maximálisan kihasználja anélkül, hogy meghibásodásba hajszolja azokat[5]. Mondása szerint "olyan lassan kell győzni, ahogy csak lehetséges"[4]. Senna könyörtelen vezetési stílusa éles ellentétben állt Prost számító természetével[6]. Prost egyszer azt mondta, hogy "Ayrton nem legyőzni akar engem, hanem megsemmisíteni"[7].

A két rivális máshogy állt hozzá a kockázatvállaláshoz is. Senna elkápráztatta a közönséget kozkázatos előzési manővereivel és agresszív védekezésével, gyakorlatilag inkább nekiütközött bárkinek, semmint hogy elengedje[8]. Prost ezzel szemben kockázatkerülő volt, különösen ahogy idősebb lett, emellett utált esőben vezetni, ami éppen Senna egyik legnagyobb erőssége volt[9]. Az idők múlásával Senna megmozdulásai beépültek a pilóták vezetési stílusába, és ami akkoriban megbotránkoztató volt vagy vakmerő, az ma már teljességgel elfogadott. Az 1993-as San Marinó-i nagydíj után Senna dühösen kérte számon Damon Hill-en a belegyezős védekezését, amire Hill csak annyit felelt: ő ezt tőle tanulta el[10].

Még a két pilóta vallásossága is a rivalizálásuk része volt. Mindketten római katolikusok voltak[11][12], Senna elhivatottabban. Prost azt mondta magáról, hogy a versenypályán nem Istenre támaszkodik, hanem saját magára. Szerinte Senna azért kockáztatta sokszor a saját életét a pályán, mert úgy hitte, hogy halála után a mennybe kerül[4]. Amikor ezt Senna meghallotta, ő azt válaszolta, hogy attól még, hohgy vallásos, nem halhatatlan, és ő is éppúgy fél tőle, hogy meg fog sérülni, mint bárki más[13].

Bár a pályán sokszor összecsaptak, csapattársakként a képességeik kiegyenlítették egymást. Miután Prost rájött, hogy Senna egy körön verhetetlen, nem is nagyon erőltette, hogy megnyerje az időmérő edzéseket - helyette inkább a Niki Laudával közösen töltött éveihez hasonlóan a versenyre állította be az autóját. Senna elismerte, hogy Prost remekül ért ehhez, és sokszor arra utasította a mérnökeit, hogy másolják le Prost beállításait[14]. Ezeknek a kidolgozásához pedig sok segítséget nyújtott Senna azon képessége, hogy részletes technikai visszajelzést tudott adni és fáradhatatlanul segítette a technikai személyzetet a fejlesztésekben[15].

Sennáról a nyilvánosságban a magának való, befelé forduló versenyző képe rajzolódott ki, akivel nehezen lehet kijönni[16]. A legtöbbször távolságot igyekezett tartani a tóbbi pilótától, mert versenytársaknak tekintette őket[17]. Az egyetlen kivétel Gerhard Berger volt, akivel Prost távozása után csapattársak lettek a McLarennél, és baráti volt a viszonyuk[18]. Amikor Senna 1988-ban csatlakozott a McLarenhez, Prost meghívta magához ebédre, ahol Senna legalább két órát aludt és alig beszélt bárkivel is[19] - egy Honda-alkalmazott szerint ez szándékos volt a részéről. Ugyanakkor amikor nagy bajba került a pilóták közül valaki, ő mindig ott volt és igyekezett segíteni. A saját életét kockáztatva igyekezett segíteni a balesetet szenvedett Érik Comas-n az 1992-es belga nagydíj szabadedzésén[20], de az 1990-es spanyol nagydíj szabadedzésén horrorisztikus balesetet szenvedő Martin Donnelly-n is segített.

A versenypályán kívül Senna vonzóbb kisugárzással bírt, mint Prost, különösen amikor odahaza volt, Brazíliában[21]. Már a Lotusnál töltött korai éveiben is nagy hangsúlyt fektetett arra, hogy jó kapcsolatot ápoljon a szerelőivel és a mérnökeivel. A McLarennél töltött ideje alatt számon tartotta valamennyi dolgozó életének apró részleteit is, karácsonyra pedig mindenkinek küldött üdvözlőlapokat[22]. A McLaren elismerte, hogy Senna volt a Honda kedvence, és nem Prost, és nemcsak azért, mert keményen dolgozott értük, hanem mert igyekezett minden lehetőséget megragadni, hogy megértse őket. Amikor a Honda 1992-ben bejelentette, hogy befejezik a Formula–1-es programjukat, Senna sírni kezdett a kamerák kereszttüzében[23]. Évtizedekkel később Jamamoto Maszasi, a Honda versenyprogramjának igazgatója megjegyezte, hogy azért becsülik Max Verstappent, mert épp olyan, mint Senna volt: tiszteletet tanúsított irántuk, és közösen ünnepelt velük a 2019-es osztrák nagydíjon elért győzelme után[24].

A kezdeti évek

[szerkesztés]

Senna és Prost sosem küzdöttek egymás ellen a junior éveik alatt, ahogy azt manapság a legtöbb pilóta teszi. Prost a francia gokartbajnokságot nyerte meg, majd 1979-ben az európai Formula–3 bajnokságot; Senna a dél-amerikai gokart-bajnokságot nyerte meg, majd Angliában az 1983-as brit Formula–3 bajnokságban diadalmaskodott[25][26].

Mindkettejük karrierjét nagy érdeklődés kísérte, és mindketten a Formula–3-ból egyenesen a Formula–1-be kerültek. Már újoncként is a legjobb csapathoz akartak kerülni: 1979-ben Prostot a McLaren, a Brabham és a Ligier is meg szerette volna szerezni, de ő elutasította őket, azért, hogy a minél jobb benyomás keltésének lehetőségére várjon. Végül 1980-ban a McLarenhez került, amely csapat ekkoriban jóval kevésbé volt versenyképes, mint korábban[27]. Sennát 1984-ben a Lotus igazolhatta volna le, de ekkor ez kútba esett, így a Toleman csapatnál debütált.

Első igazi összecsapásuk, habár még pályán kívül, 1984-ben történt, amikor is a McLaren kereste a kettes számú pilótáját Niki Lauda mellé. Ekkoriban a McLaren újra a legerősebb volt, Senna pedig 1982-ben elutasította Ron Dennis ajánlatát, hogy legyen a junior pilótájuk, mert ez hosszabb távú elköteleződést jelentett volna[28]. 1983 októberében mégis lehetőséget kapott egy tesztvezetésre, ami akár egy potenciális versenyzői üléssel járhatott volna együtt. Csakhogy Prostot időközben kirúgta a Renault, aki másodikként végzett az 1983-as bajnoki küzdelmekben. Így aztán végül őt szerződtette le a McLaren, Senna pedig hoppon maradt, és a Ron Dennisben keltett jó benyomásán kívül semmiben nem bízhatott[29]. 1983 novemberében a Brabham istállónál tesztelt, és bár lenyűgözte a csapatfőnök Bernie Ecclestone-t, Nelson Piquet és a mögötte álló erős szponzor, a Parmalat, megvétózták[30]. A Williams csapatnál is tesztelt, bár ez inkább volt Frank Williams részéről egy udvarias gesztus, ugyanis nekik már megvolt a következő évi felállásuk[31]. Végül a Toleman csapattal egyezett meg, ugyanis a szerződésükben benne volt, hogy az százezer font bánatpénz fejében felbontható[32].

Senna először 1984 májusában jutott lehetőséghez, hogy a nürburgringi Race of Champions versenyen egyforma technikával versenyezzen a riválisok ellen. Valamennyi pilóta Mercedes-Benz W201-es autókkal küzdött, Senna megnyerte a futamot, Prost pedig harmadik lett[33].

Prost és Senna mindketten kiváló versenyzők voltak, de egyvalami még kellett a sikereikhez. Az 1980-as években két nagy költségvetésű és elhivatott motorgyártó dominált a sportágban: a komoly gyári háttérrel rendelkező Renault és Honda. 1986-tól 1997-ig valamennyi világbajnoki címet az ő motorjaikat használó csapatok és versenyzők gyűjtöttek be. A több csapat által is használt Ford-Cosworth-szel ellentétben (amely gyakorlatilag bárkinek odaadta a motorját, ha eleget fizetett érte) a Honda és a Renault is kvázi gyári csapatként működött, és igencsak megválogatta, hogy kinek ad motorokat. Ez azt jelentette, hogy a regnálásuk alatt lényegében egyetlen csapatnak volt esélye minden évben megnyerni a bajnokságot, Senna és Prost pedig azon versengtek, hogy annál a csapatnál lehessenek.

Ahogy bekerültek a Formula–1-be, hamar elhagyták debütáló csapataikat: Prost 1981-ben már a Renault-nál vezetett, míg Senna 1985-től a Lotusnál. Mindketten viharos gyorsasággal távoztak: Prostnak még hátravolt két év a szerződéséből, Senna pedig ráadásul úgy tárgyalt az eligazolásáról, hogy arról nem értesítette a Toleman-t, ezért egy versenyről letiltották[34]. Idővel mindkettejük stratégiája megváltozott, bár a céljaik ugyanazok maradtak. Senna hűséges maradt a Hondához, amellyel jó kapcsolatot ápolt, és a segítségükkel jutottak el a McLarenhez, amit a Honda 1992 végén hagyott el. Prost ezzel szemben csapatról csapatra vándorolt, mindig oda, ahol a legjobb technikát vélte felfedezni[35]. Miután a Renault gyors, de megbízhatatlan volt, visszatért a Porsche motorokat használó McLarenhez, majd később a szintén sikeres Ferrari és Williams csapatokhoz igazolt.

Egyikük stratégiája sem vezetett tartós dominanciához. Senna három világbajnoki címet nyert a Hondával, és a velük ápolt különleges kapcsolata miatt végül Prostot is kitúrta, így 1990-ben és 1991-ben ő volt az első számú pilóta a mezőny legjobb csapatánál[36]. Azonban ez a hűség vezetett ahhoz, hogy 1992-ben és 1993-ban elbukja a világbajnokságot, mert nem akart átigazolni az aktuálisan legerősebb Williams-Renault-hoz[37]. Prost vele ellentétben állandó konfliktusban volt a saját csapataival is, ahonnét rendszerint a keresetlen véleményének nyilvános kifejtése után kényszerült távozni. Ugyanakkor egész pályafutása során csak két idényben nem tudott győzelmet aratni, és 1993-ban úgy fejezte be karrierjét, hogy négy világbajnoki cím birtokosa volt.

A japán Honda 1983-tól kezdte el motorokkal ellátni a Formula–1-es csapatokat, az igazi sikerszériájuk pedig akkor kezdődött, amikor 1984-ben partnerkapcsolatra léptek a Williams-szel. Együtt 1986-ban és 1987-ben is konstruktőri győzelmet arattak, 1987-ben pedig egy egyéni világbajnoki címet is. A Honda-motoros csapatok 1986-1991 között hat egymást követő évben diadalmaskodtak, gyakran durva fölénnyel. A Honda 1987 végén elhagyta a Williams-t, mert ők azt szerették volna, ha a versenyzők között egyértelmű hierarchia van, és így nem versengenek egymás ellen túl agresszívan a pályán. Időközben elkezdték a brazil versenyzőket támogatni, mert az autógyár szeretett volna betörni a brazil piacra[38].

Nelson Piquet, amennyire volt Williams-pilóta, annyira a Honda versenyzője is. Éppen így került a Brabhamtől a Williams csapatához 1986-ban, azzal a szóbeli ígérettel, hogy ő lesz a csapat első számú versenyzője. Az idényt beárnyékolta a csapatfőnök Frank Williams balesete, amely miatt átmenetileg Patrick Head vette át az irányítást, aki nem tudott ilyen megállapodásról, és hagyta, hogy Piquet és a csapattársa, Nigel Mansell, szabadon versenyezzenek[39]. A Honda dühös volt emiatt, mert meg voltak róla győződve, hogy az 1986-os egyéni bajnoki cím ezen a rivalizáláson ment el (amit épp Prost nyert meg)[40]. 1987 elején ezért azt kérték, hogy Piquet kiváltságos pozíciója mellett rúgják ki Mansellt és helyette igazolják le az ő versenyzőjüket, Nakadzsima Szatorut. A Williams ebbe nem ment bele, válaszul a Honda elkezdte a Lotus csapatát is ellátni a motorjaikkal, amely hajlandó volt Nakadzsima versenyeztetésére. Az idény során a motorgyár és Senna között (aki akkor a Lotusnál versenyzett) jó kapcsolat alakult ki.

1987 végülis jól sikerült a Honda számára, hiszen két csapata is a legjobb három között végzett a konstruktőri bajnokságban, Piquet pedig egyéniben lett világbajnok, míg Senna harmadik lett. Piquet szerződése azonban lejárt 1987 végén, a Honda pedig új szempontokat is elkezdett mérlegelni[41].

Csapattársakként (1988-1989)

[szerkesztés]

Az 1988-as szezon előtt nyilvánvalóvá vált, hogy annak a csapatnak, amelyik Honda-motorokat szeretne használni, le kell szerződtetnie vagy Piquet-t, vagy Sennát[42]. Senna felkereste a McLaren csapatfőnökét, Ron Dennist, és azt mondta neki, hogy ha leigazolná őt, akkor be tudná vetni minden befolyását a Hondánál. A Honda csak akkor lett volna hajlandó fenntartani a partnerséget a Williamsszel, ha a Piquet-Nakadzsima párossal versenyeznek, de a Williams visszautasította ezt, mondván hogy még ha Piquet is a regnáló világbajnok, már Senna a Honda első számú versenyzője[43].

Prost, aki a legjobb motorral akart versenyezni, beleegyezett, hogy a két brazil közül az egyik legyen a csapattársa. Ő maga Sennát preferálta a tapasztalt Piquet-vel szemben, mely döntését később megbánta[44]. A Honda az akkor már kétszeres világbajnok Prostnak is kedvezni akart azzal, hogy vállalta: mindkét pilóta azonos technikával versenyezhet[45].

A McLaren totálisan dominált 1988-ban, egy kivételével az összes versenyt megnyerték, és az akkor abszolút rekordnak számító 199 pontot gyűjtötték. Ugyan a szezonnyitón meghibásodott a váltója, Senna az idényben 8 győzelmet és 13 pole pozíciót szerzett, és az akkori pontozási rendszer szerint, amely a győzelmek számát preferálta Prost folyamatos pontszerzéseivel szemben, világbajnok lett.

1988-ban aránylag tisztán küzdöttek egymás ellen[46], de az hamar kiderült, hogy annyival jobbak a többieknél, hogy egymás ellen fognak küzdeni. Az első nagyobb összetűzés a portugál nagydíjon történt, ahol Senna három ponttal állt csak Prost előtt, négy futammal a bajnokság vége előtt. A második körben Prost meg akarta előzni Sennát, de ő ráhúzta az autóját 280 km/h sebességnél, és majdnem felkente a boxutca falára[47]. Prost csak úgy tudta elkerülni, hogy összeütközzenek, hogy annyira közel húzódott a falhoz, amennyire csak lehet, és közben majdnem nekiment a marchos Ian Phillipsnek[48]. Prost nem hagyta annyiban és végül megelőzte Sennát, és a futamot is megnyerte. A futam után is dühöngött a manőver miatt, és azt mondta: "ha [Senna] így akarja megnyerni a bajnokságot, akkor nem érdekel, nem akarok részt venni benne."[48]. Senna később bocsánatot kért Prosttól. 2019-ben egy riporter kifejtette, hogy Senna manőverei a mai szemel nézve már szelídnek tűnnek, akkoriban azonban az ilyen megmozdulások elfogadhatatlanok voltak, különösen ha csapattárs ellenében történtek[49].

Az idény során Prost gyanítani kezdte, hogy a Honda azt akarja, hogy Senna legyen a McLaren első számú pilótája, amivel megszegték volna a korábbi megállapodást. Novemberben Prost találkozott Genfben Kavamoto Nobuhikóval, a Honda kutatási és fejlesztési részlegének és a versenyprogramnak a vezetőjével. Prost kifejtette aggodalmait, amiket Kavamoto az ő nézőpontjából nem tagadott, ugyanis olyanokat állított, hogy a Honda mérnökei kedvelik Senna vehemens stílusát és "szamurájszerű" vezetői stílusát. Kavamoto meggyőzte Prostot, hogy 1989-ben egyenlő bánásmódot fog kapni - csakhogy őt az év elejével a Honda új pozícióba helyezte[50].

Az 1989-es szezon

[szerkesztés]

Ebben az évben a McLaren ismét kényelmesen megnyerte a konstruktőri bajnokságot. Ugyan a turbómotorokat betiltották, a legtöbb motorgyártó maradt a sportágban, hogy az új formulának megfelelő motorokat építsék[51]. A Honda továbbra is bőkezűen támogatta a motorfejlesztést; közvetlen riválisuk, a Ferrari is erős motort épített ugyan, de a megbízhatóságuk rossz volt, ezért nem is volt kérdés, hogy ebben a szezonban is a McLaren valamelyik pilótája fogja megnyerni a világbajnoki címet.

Ebben az idényben Prost nyert, nem sokkal Senna előtt. Senna ugyan győzelmekkel kezdte az idényt, de több kiesése is volt, Prost pedig eközben szorgalmasan gyűjtögette a pontokat. Az utolsó előtti futamra Japánba úgy érkeztek, hogy ha Senna megnyeri a hátralévő két versenyt, akkor ő a világbajnok. A futam rendben zajlott, egészen addig, amíg már csak 7 kör volt hátra, és a két rivális össze nem ütközött. Prost már ekkor kiesett, de Senna visszatért a versenybe, és utóbb botrányos körülmények közepette kizárták, és így Prost lett a világbajnok. Sokak szerint Prost szándékosan hajtott végre olyan manővert, aminek ütközés lett a vége[52].

Rivális csapatoknál (1990-1993)

[szerkesztés]

Prost visszavonulása után

[szerkesztés]

Összehasonlító eredménytáblázatok

[szerkesztés]

Összesítve

[szerkesztés]
Pilóta Világbajnoki küzdelmek Bajnoki címek Győzelmek Pole pozíciók Leggyorsabb körök Dobogók Pontok
1984 1985 1986 1987 1988 1989 1990 1991 1993
Alain Prost 2.

McLaren

1.

McLaren

1.

McLaren

4.

McLaren

2.

McLaren

1.

McLaren

2.

Ferrari

5.

Ferrari

1.

Williams

4 42 23 33 89 629.5 (659.5)
Ayrton Senna 9.

Toleman

4.

Lotus

4.

Lotus

3.

Lotus

1.

McLaren

2.

McLaren

1.

McLaren

1.

McLaren

2.

McLaren

3 41 61 18 80 560 (564)

Csapattársakként

[szerkesztés]
Pilóta Versenyek Bajnoki címek Győzelmek Pole pozíciók Leggyorsabb körök Dobogók Pontok
Ayrton Senna 32 1 14 26 6 18 150 (154)
Alain Prost 1 11 4 12 25 163 (186)

1988-ban

[szerkesztés]
# Pilóta BRA SMR MON MEX CAN DET FRA GBR GER HUN BEL ITA POR ESP JPN AUS Pontok
1 Senna KIZ 1 KI 2 1 1 2 1 1 1 1 10 6 4 1 2 90 (94)
2 Prost 1 2 1 1 2 2 1 KI 2 2 2 KI 1 1 2 1 87 (105)
Forrás:[53]

1989-ben

[szerkesztés]
# Pilóta BRA SMR MON MEX USA CAN FRA GBR GER HUN BEL ITA POR ESP JPN AUS Pontok
1 Prost 2 2 2 5 1 KI 1 1 2 4 2 1 2 3 KI KI 76 (81)
2 Senna 12 1 1 1 KI 7 KI KI 1 2 1 KI KI 1 KIZ KI 60

1981-től 1990-ig minden versenyzőnek a legjobb 11 eredményét számították be a végeredménybe.

Forráshivatkozások

[szerkesztés]
  1. ↑ Carausu, Alex: Senna vs Prost: One of the Fiercest Rivalries in the History of Motorsport (angol nyelven). autoevolution, 2019. november 18. (Hozzáférés: 2024. december 4.)
  2. ↑ FORMULA 1 (2019. október 22.). „Top 10 Moments In Ayrton Senna And Alain Prost's Rivalry”. 
  3. ↑ Alain Prost | Formula 1® (angol nyelven). www.formula1.com. (Hozzáférés: 2024. december 4.)
  4. ↑ a b c https://www.nytimes.com/1987/11/08/magazine/racing-s-record-breaker.html
  5. ↑ Niki Lauda Wins Going Slowly (angol nyelven). Clive james. (Hozzáférés: 2024. december 4.)
  6. ↑ http://www.foxsports.com/motor/story/f1-video-ayrton-senna-alain-prost-driving-styles-030615
  7. ↑ Alain Prost on Ayrton Senna: “Between Us, We Can Screw All the Others!” (amerikai angol nyelven). Autoweek, 2014. április 30. (Hozzáférés: 2024. december 4.)
  8. ↑ How good actually was Ayrton Senna? Hint: Exceptionally (brit angol nyelven). www.mclaren.com. (Hozzáférés: 2024. december 4.)
  9. ↑ https://www.mclaren.com/racing/heritage/formula-1/drivers/alain-prost/
  10. ↑ https://books.google.com/books?id=r2e6GBxqW0wC
  11. ↑ French racing driver Alain Prost, proclaimed world driving champion... - UPI Archives (angol nyelven). UPI. (Hozzáférés: 2024. december 4.)
  12. ↑ Pandey, Manish: Ayrton Senna: The Catholic who lived at 200 miles an hour (brit angol nyelven). Catholic Herald, 2014. május 1. (Hozzáférés: 2024. december 4.)
  13. ↑ Network, A. Tribute to Life: Senna-Prost rivalry | Ayrton Senna - A Tribute to Life (amerikai angol nyelven), 2014. január 19. (Hozzáférés: 2024. december 4.)
  14. ↑ Valantine, Henry: Ayrton Senna’s Alain Prost ‘fear’ revealed with unique McLaren solution uncovered (angol nyelven). PlanetF1, 2024. augusztus 18. (Hozzáférés: 2024. december 4.)
  15. ↑ Elson, James: The story of Ayrton Senna's first F1 car – the Toleman TG183B (brit angol nyelven). Motor Sport Magazine, 2024. május 17. (Hozzáférés: 2024. december 4.)
  16. ↑ https://www.nytimes.com/1991/03/17/sports/auto-racing-senna-has-room-to-improve-driving.html
  17. ↑ Alain Prost: 'It sounds like a joke but I’m completely underrated' (brit angol nyelven). Motor Sport Magazine, 2024. január 30. (Hozzáférés: 2024. december 4.)
  18. ↑ What was Ayrton Senna really like away from the track? (brit angol nyelven). www.mclaren.com. (Hozzáférés: 2024. december 4.)
  19. ↑ https://www.motorsportmagazine.com/archive/article/october-1998/28/ayrton-senna-alain-prost
  20. ↑ "Senna saved my life... yes" - Erik Comas (amerikai angol nyelven). Salracing, 2023. április 29. (Hozzáférés: 2024. december 4.)
  21. ↑ https://www.nytimes.com/2015/09/19/sports/autoracing/a-drivers-greatness-in-the-words-of-others-alain-prost-singapore-grand-prix-formula-one.html
  22. ↑ Senna stories: Our people share their memories of Ayrton (brit angol nyelven). www.mclaren.com. (Hozzáférés: 2024. december 4.)
  23. ↑ Jean-Michel Boileau (2024. szeptember 10.). „1992 September 10 - Honda announce F1 withdrawal + Ayrton Senna reactions”. 
  24. ↑ https://www.autosport.com/f1/news/honda-verstappen-f1-relationship-like-seeing-a-young-senna-4984682/4984682/
  25. ↑ Alain Prost >>> MotorSports Etc.. www.motorsportsetc.com. (Hozzáférés: 2024. december 4.)
  26. ↑ Ayrton Senna >>> MotorSports Etc.. www.motorsportsetc.com. (Hozzáférés: 2024. december 4.)
  27. ↑ Alain Prost Biography | Extract 1 (brit angol nyelven). www.mclaren.com. (Hozzáférés: 2024. december 4.)
  28. ↑ Ron Dennis on Senna - Part one: the early years (angol nyelven). Formula 1® - The Official F1® Website. (Hozzáférés: 2024. december 4.)
  29. ↑ Frenchman Alain Prost, dismissed by Renault after finishing second... - UPI Archives (angol nyelven). UPI. (Hozzáférés: 2024. december 4.)
  30. ↑ NewsDesk: Flashback: When Senna tested for Brabham-BMW (amerikai angol nyelven). GRANDPRIX247, 2019. március 3. (Hozzáférés: 2024. december 4.)
  31. ↑ Michaelmad: Ayrton Senna's first Formula 1 test in a Williams (amerikai angol nyelven). Williams Racing Fans | F1 News & chat | Cars, races & drivers, 2018. november 14. (Hozzáférés: 2024. december 4.)
  32. ↑ 10 times F1 drivers didn't see out their contracts (angol nyelven). The Race, 2022. augusztus 24. (Hozzáférés: 2024. december 4.)
  33. ↑ The 1984 Nürburgring Champions’ Cup (amerikai angol nyelven). Salracing, 2023. augusztus 7. (Hozzáférés: 2024. december 4.)
  34. ↑ REMEMBERING AYRTON SENNA’S TOLEMAN YEAR (brit angol nyelven). www.alpine-cars.co.uk. (Hozzáférés: 2024. december 4.)
  35. ↑ Alain Prost (brit angol nyelven). www.mclaren.com. (Hozzáférés: 2024. december 4.)
  36. ↑ Alain Prost (brit angol nyelven). Motor Sport Magazine, 2014. július 7. (Hozzáférés: 2024. december 4.)
  37. ↑ https://www.formula1.com/en/latest/article/honda-loyalty-prevented-senna-joining-williams-for-1992-reveals-manager-in.OTEsKQxmXw7CglrErRJvl
  38. ↑ Honda and Formula One (brit angol nyelven). Motor Sport Magazine, 2014. július 7. (Hozzáférés: 2024. december 4.)
  39. ↑ FORMULA 1 (2021. augusztus 18.). „Building A Dynasty At Williams With Sir Patrick Head | Beyond The Grid | Official F1 Podcast”. 
  40. ↑ The Age - Google Hírek Archívumkereső. news.google.com. (Hozzáférés: 2024. december 4.)
  41. ↑ Michaelmad: Williams FW12 (amerikai angol nyelven). Williams Racing Fans | F1 News & chat | Cars, races & drivers, 2018. június 14. (Hozzáférés: 2024. december 4.)
  42. ↑ https://www.nytimes.com/2015/09/19/sports/autoracing/a-drivers-greatness-in-the-words-of-others-alain-prost-singapore-grand-prix-formula-one.html
  43. ↑ ‘Frank was horrified when he first saw me’ – Patrick Head reflects on Williams' origins as they reach landmark 750th Grand Prix | Formula 1® (angol nyelven). Formula 1® - The Official F1® Website. (Hozzáférés: 2024. december 4.)
  44. ↑ Ayrton Senna by Alain Prost (brit angol nyelven). Motor Sport Magazine, 2014. július 7. (Hozzáférés: 2024. december 4.)
  45. ↑ Honda and Formula One (brit angol nyelven). Motor Sport Magazine, 2014. július 7. (Hozzáférés: 2024. december 4.)
  46. ↑ Alain Prost on Senna | Ayrton Senna da Silva - Legacy Matters. www.ayrton-senna-dasilva.com. (Hozzáférés: 2024. december 4.)
  47. ↑ Alain Prost on Ayrton Senna: “Between Us, We Can Screw All the Others!” (amerikai angol nyelven). Autoweek, 2014. április 30. (Hozzáférés: 2024. december 4.)
  48. ↑ a b Racing's toxic rivals (brit angol nyelven). Motor Sport Magazine, 2021. november 24. (Hozzáférés: 2024. december 4.)
  49. ↑ https://www.motorsport.com/f1/news/prost-senna-collision-suzuka-world-title/4561491/
  50. ↑ F1 Legends - Alain Prost - Video Dailymotion. web.archive.org, 2014. április 13. (Hozzáférés: 2024. december 4.)
  51. ↑ 1989 F1 World Championship | Motorsport Database (brit angol nyelven). Motorsport Database - Motor Sport Magazine. (Hozzáférés: 2024. december 4.)
  52. ↑ Collantine, Keith: Prost's Suzuka chicanery denies Senna the title (brit angol nyelven). RaceFans, 2014. október 22. (Hozzáférés: 2024. december 4.)
  53. ↑ 1988 Formula One World Championship points tables, 1988 FIA Yearbook, white section, page 59
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Prost–Senna-rivalizálás&oldid=27661048”