Nyitraperjés
| Nyitraperjés (Prašice) | |||
 | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Szlovákia | ||
| Kerület | Nyitrai | ||
| Járás | Nagytapolcsányi | ||
| Rang | község | ||
| Első írásos említés | 1245 | ||
| Polgármester | Erika Nemešová | ||
| Irányítószám | 956 22 | ||
| Körzethívószám | 038 | ||
| Forgalmi rendszám | TO | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 2035 fő (2021. jan. 1.)[1] | ||
| Népsűrűség | 72 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Tszf. magasság | 256 m | ||
| Terület | 28,25 km² | ||
| Időzóna | CET, UTC+1 | ||
| Elhelyezkedése | |||
 | |||
 é. sz. 48° 38′ 30″, k. h. 18° 06′ 15″48.641667°N 18.104167°EKoordináták: é. sz. 48° 38′ 30″, k. h. 18° 06′ 15″48.641667°N 18.104167°E | |||
| Nyitraperjés weboldala | |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Nyitraperjés témájú médiaállományokat. | |||
| Sablon • Wikidata • Segítség | |||
| Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info | |||
Nyitraperjés (1899-ig Prasich, szlovákul Prašice) község Szlovákiában, a Nyitrai kerület Nagytapolcsányi járásában.
Fekvése
[szerkesztés]Nagytapolcsánytól 10 km-re északra, a Hotina partján fekszik.
Története
[szerkesztés]A falut egy 1245. június 12-én kelt oklevélben Periese néven említik először. Korábban királyi birtok, Nyitra várának tartozéka volt. A tatárjárásban elpusztult, de újratelepítették. A 13. század második felében a Csák nemzetség birtoka. Ebben az időben fejlett volt a faluban a kézművesség, főként a fazekasság. Csák Máté halála után többi birtokával együtt a királyé lett, a nagytapolcsányi uradalom része volt. A királyi fennhatóság 1390-ben szűnt meg, amikor a Széchy család szerezte meg. A középkor végén Perjés a tapolcsányi uradalom egyik legnagyobb települése. A 15. század második felében birtoka megoszlott az Országh és Losonczi családok között, így két részre osztották két bíró igazgatása alatt. Ez az állapot a 16. század végéig tartott, ekkor a két rész újra egyesült. A 16. században megkezdődtek a Felvidék elleni török támadások is, melyek Perjést is érintették. 1575-ben még 14 házas és 4 ház nélküli portája létezett. A sorozatos rajtaütések következtében a 17. század elején már csak kevés ház állt a faluban. A lakosság számának csökkenése a 18. század elejéig folytatódott, ezután azonban gyors növekedésnek indult. 1715-ben 19 adózó háztartása volt. 1720-ban két malom és 24 háztartás működött a községben. 1787-ben már 96 ház állt a községben 721 lakossal. 1835-ben gróf Erdődy Erzsébet a birtokosa. Az ekkor készült adóösszeírás szerint 100 lakott ház állt a községben 670 lakossal. 1831-ben és 1866-ban nagy kolerajárványok pusztítottak. Az előbbi hat hétig tartott és 346 áldozatot szedett. A 19. században a Stummer család birtokolta, lakói főként mezőgazdaságból, szőlőtermesztésből, kézművességből éltek.
Vályi András szerint "PRASICZ. Tót falu Nyitra Vármegyében, földes Ura Gróf Traun Uraság, lakosai katolikusok, határja ollyan, mint Podhragyé; tserép edényeket is készítenek lakosai, első osztálybéli."[2]
Fényes Elek szerint "Prassicz, tót falu, Nyitra vmegyében, Trencsén vmegye szélén 691 kath., 9 zsidó lak. Kath. paroch. templom, synagógával. Határa tágas de sovány; erdeje és legelője bőven. F. u. gr. Erdődy Józsefnő, s ut. p. Nagy-Tapolcsán."[3]
A trianoni békeszerződésig Nyitra vármegye Nagytapolcsányi járásához tartozott. 1930-31-ben kastély, 1939-ben téglagyár épült a községben.
Ún. siska típusú kemence is ismert a faluból.[4]
Népessége
[szerkesztés]1880-ban 830 lakosából 767 szlovák, 28 német, 6 magyar anyanyelvű és 29 csecsemő volt.
1910-ben 1346 lakosából 1238 szlovák, 48 magyar, 40 német, 12 horvát és 8 más anyanyelvű.
2001-ben 2089 lakosából 2055 szlovák volt.
2011-ben 2029 lakosából 1977 szlovák.
Nevezetességei
[szerkesztés]- Szent Jakab tiszteletére szentelt római katolikus templomát 1758 és 1760 között építették, elődje egy gótikus templom volt. 1820-ban megújították, 1935-ben mellékhajóval bővítették és ekkor nyerte el mai formáját.
- A Hétfájdalmú Szűzanya kápolna 1725-ben épült.
- Nepomuki Szent János szobra a 18. században készült.
- Szent Vendel, Szent Flórián és Szent Orbán útmenti szobrai, valamint a Szentháromság-oszlop a 19. században készült.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
- ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.
- ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.
- ↑ Ján Mjartan 1960: Novšie príspevky k výskumu juhoslovenského domu. Slovenský Národopis 8, 400-430; Balassa M. Iván 1990: Az Alsó-Garam menti magyar falvak települése, építkezése és lakásberendezése. In: Cseri Miklós - Füzes Endre (szerk.): Ház és ember. A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 6. Szentendre, 30 35. jegyzet.
Külső hivatkozások
[szerkesztés]A Nagytapolcsányi járás települései | ||
|---|---|---|
Nagytapolcsány (Topoľčany) | ||
|  | |
