Ugrás a tartalomhoz

Pomucz György

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Pomucz szócikkből átirányítva)
Pomucz György
Gheorghe Pomuţ
George Pomutz az északiak uniformisában
George Pomutz az északiak uniformisában
Született1818. május 31.
Gyula, Magyarország
Meghalt1882. október 12. (64 évesen)
Szentpétervár, Orosz Birodalom
SírhelySzmolenszki pravoszláv temető
Állampolgársága
Nemzetisége román
Rendfokozatacímzetes dandártábornok
Csatái1848–49-es forradalom és szabadságharc
amerikai polgárháború
A Wikimédia Commons tartalmaz Pomucz György
Gheorghe Pomuţ témájú médiaállományokat.
A tábornok kétnyelvű emléktáblája Gyulán
US Census 1860 – Pomucz Gyorgy

Pomucz György (magyarul: Pomutz György, románul: George Pomuţ, angolul: George Pomutz) (Gyula, Magyar Királyság, 1818. május 31. – Szentpétervár, 1882. október 12.) az 1848-49-es magyar szabadságharc honvédszázadosa, az amerikai polgárháború magyarországi születésű, román származású, amerikai állampolgárságú címzetes (Brevet) dandártábornoka, majd amerikai diplomata.

Élete

[szerkesztés]

Román nemzetiségű családban született.[1][2] Apja Ioann Pomutz kovács, anyja Victoria. Az 1848–49-es forradalom és szabadságharcban honvédszázadosként vett részt, ezért hazáját el kellett hagynia. Az Amerikai Egyesült Államokban aktív tagja lett a magyar emigrációnak és egyik alapítója volt az Iowa államban létrehozott magyar New Buda telepnek.[3] Azt remélték a telep lakói, hogy Kossuth Lajos és a többi magyar emigránsok is itt fognak együtt élni, várost alkotni. Újházy Lászlóval elment Pomucz György is St. Louis-ba találkozni Kossuth Lajossal, ez meg is történt, de Kossuth hallani sem akart New Budáról, soha nem ment oda, helytelenítette az Amerikában való végleges letelepedési szándékot.[4]

Sokáig Pomucz György tartotta a lelket New Buda magyar telepeseiben, így látta ezt Xántus János is, aki 1854-ben ellátogatott Új Budára. Újházy Lászlót követve Texasba, San Antonióba költöztek, ahol ismét magyar települést alapítottak Sírmező néven.[5] Pomucz György elképzelései szerint Xántus lerajzolta azt a várost, amelyet majd ott látni szerettek volna templommal, iskolával, boltokkal, utcákkal, terekkel, háztelkekkel, rajta házakkal, szépen leírta ezeket Kende Géza és Vasváry Ödön az amerikai magyarokról szóló kötetekben. Mindezek szép álmok maradtak.[6][7] Pomucz 1855-ben már amerikai állampolgár volt, az amerikai polgárháborúban derekasan harcolt, életét kockáztatta az Egyesült Államok egységéért.

Az amerikai polgárháborúban részt vett a 15. iowai[8] önkéntes gyalogezred megszervezésében, ez a munka 1861 novemberében fejeződött be. Jó ideig vele volt barátja, Kompolti őrnagy. Az ezrednek 37 tisztje és 1113 embere volt. Polmutz 1861. december 13-án lett megválasztva ezredsegédtisztnek, 1863 április 22-én lett őrnagy, 1864. augusztus 18-án alezredes. Ebben a minőségben Sherman tábornok tennesseei hadtestében a harmadik brigád parancsnoka lett, 1864. november 23-án ezredessé léptették elő. Az iowai 15. ezred részt vett a shiloh-i csatában, itt 1862. április 7-én csípőjén súlyosan megsebesült, de a lován maradt egészen addig, amíg az le nem vetette magáról. Felépülése után további harcok részese lett, Atlanta ostrománál, mint őrnagy ő vezette rohamra az ezredet. Katonai érdemeinek elismerése volt, hogy 1865. március 13-án címzetes dandártábornokká léptették elő. A háborút követően rövid időre visszatért a Iowa-i Keokukba. 1866. február 16-án kinevezték az Egyesült Államok konzuljának Szentpétervárra. Később főkonzul lett, ebben a tisztében részese volt a polgárháború utáni első komolyabb amerikai külpolitikai lépésnek, amelynek során 1867-ben Alaszkát megvásárolták az oroszoktól.[9] Diplomáciai szolgálatából Hayes elnök visszahívta 1878-ban, de ő nem tért haza az Egyesült Államokba, Szentpéterváron maradt és ott halt meg nagy szegénységben 1882. október 12-én.[10] Szmolenszkben temették el, örökös nélkül hunyt el.[11]

Emlékezete

[szerkesztés]

Pomucz halála után három nemzet ápolja emlékezetét (Magyarország, Románia és az Amerikai Egyesült Államok). 1913-ban az Amerikai Egyesült Államok Kongresszusa határozatot fogadott el arról, hogy Pomucz földi maradványait haza kell hozatni Szentpétervárról Amerikába, s a washingtoni Arlingtoni temetőben eltemetni. Az első világháború kitörése ennek a határozatnak a végrehajtását elfeledtette. A második világháború idején, 1944-ben az Amerikai Egyesült Államok kormánya egy úgynevezett liberty ship osztályú szállító hajót róla nevezett el, ez volt a SS George Pomutz, a hajó 1944-1970-ig használatban volt.[12] Az 1848-49-es szabadságharccal foglalkozó magyar kötetek keveset foglalkoznak Pomucznak az 1848-49-es magyar szabadságharcban betöltött szerepével, az emigrációba került szabadságharcosokról kevesebb irodalom jelent meg Magyarországon, hiszen az emigránsok életútját nehezebb követni. Több információt lehet tudni róla az amerikai magyar emigrációt, vagy az amerikai polgárháborút feldolgozó irodalomban.

Az 1989-es rendszerváltás után Gyulán[13] is utcanév változtatásokra került sor, melynek következtében Pomuczról utcát neveztek el "Pomutz tábornok" utca néven. A Magyarországi Románok Kutató Intézete az 1848–49-es forradalom és szabadságharc honvédszázadosának, az amerikai polgárháború tábornokának a tiszteletére a gyulai Kossuth u. 19. sz. épület falára – ahol korábban Pomucz tábornok édesapjának kovácsműhelye volt – 1998. évben román és magyar nyelvű emléktáblát helyezett el. A 40x60 cm méretű emléktáblát Kiss László gyulai szobrász készítette el bronzból. 2004-ben a clevelandi (Ohio) román-amerikai közösség szobrot emelt Pomucz tiszteletére a St. Mary katedrális mellett. Később 2007. október 13-án Gyulán, a Pomutz tábornok téren is leleplezték egy szobrát.

Idézet Vasváry Ödöntől 1939-ből: „Pomutzot az oláhok a maguk hősének igyekeznek kisajátítani, bár egész életét a magyarok között, magyarokkal töltötte és magát magyarnak vallotta. Ezredese, Belknap mint magyarról ír róla, amit semmi esetre sem tenne, ha Pomutz oláhnak mondta volna magát. Egy állítólagos unokája (lásd : Popovici, a bibliográfiában) téves adatokkal és ferdítésekkel teli cikkben ír róla, mint a dákó-román eszme egyik előfutárjáról.”[14]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ Születési anyakönyvi kivonata George Pomuţ-nak (román nyelven). radixforum.com, 1818 (Hozzáférés: 2012. augusztus 12.)
  2. ↑ Kórász Mária (1896). „Adatok Pomutz György életéhez”. Békési Élet 21 (2), 225-226. o. 
  3. ↑ George Pomutz Új Buda lakosai között. familysearch. (Hozzáférés: 2024. augusztus 30.)
  4. ↑ Békés Pál (1994). „New-Buda. Préridélibáb két részben”. Színház 27 (3), 213-228. o.  Színdarab Új-Budáról és az alapítóiról
  5. ↑ Kun Andor (1930). „Pomutz György”. 8 Óra Újság 16 (297), 261. o.  A Sírmező név Újházi elhunyt feleségére utal
  6. ↑ Lásd Kende, Vasváry forrásokban i.m.
  7. ↑ Pomucz György feltalálta magát a polgári társadalomban, hogy segítsen társain és magán, sokszorosította Xántus rajzait, egy másik magyarral irodát nyitott, s árulta Amerika szerte a telkeket, a házakat főleg a német bevándorlóknak, mint ahogyan ezt a telekhiénák teszik. A New Budán élő magyarokhoz jöttek érdeklődni a kárvallottak, s csak vadont találtak ott, a magyar telepesek szégyellték ezt a dolgot. (Hagyatékában talán sok rajzot találtak nem létező amerikai és oroszországi birtokokról, talán ezek alapján próbáltak lépni az örökösök, természetesen eredmény nélkül.)
  8. ↑ George Pomutz népszámlálási bejegyzése Iowában. familysearch. (Hozzáférés: 2024. augusztus 30.) nevének utolsó betűlén szétfutott a tinta
  9. ↑ (2017) „Pomutz György tábornok kalandos élete az Újvilágban. Egy gyulai, aki az oroszoktól megvásárolta Amerikának Alaszkát”. Békés Megyei Hírlap 21 (96), 380. o. 
  10. ↑ Catullus (1893). „Pomutz György milliói”. Szegedi Híradó 35 (139), 546-547. o. 
  11. ↑ Cseresnyés Sándor (1934). „Pomutz György tábornok, a magyar szabadságharc román hőse, Amerika szentpétervári főkonzulja – bánsági származású”. Temesvári hírlap 32 (253), 86. o. 
  12. ↑ Merényi-Metzger Gábor. „Egy hajó, amelyet „Pomutz”-nak hívtak”, gyulaihirlap.hu, 2009. szeptember 30. (Hozzáférés: 2017. október 19.) 
  13. ↑ Gyula a romániai románok számára Nagyromán város.
  14. ↑ Vasváry Ödön: Lincoln's Hungarian Heroes, forrásokban i. m. 151. p.

Források

[szerkesztés]
  • Gyula képviselő testület 2006. június 7-én kiadott határozati javaslata [1]
  • RadixFórum : Fórum magyar családtörténészeknek [2]
  • Pomucz György Magyar Nemzet, 2003. május 31.[3][halott link]
  • László Károly beszámolója Kossuth amerikai útjáról [4]
  • Gyula – Egy hajó, amelyet „Pomutz”-nak hívtak – Merényi-Metzger Gábor írása, 2009. szeptember 30. 00:01 Gyulai Hírlap [5][halott link]
  • Magyarok Amerikában : az amerikai magyarság története : 1583-1926. 1. köt. / Kende Géza. – 1927. 375 p. Pomutz György lásd 340-344. p.
  • Lincoln's Hungarian heroes; the participation of Hungarians in the Civil War, 1861-1865 / by Edmund Vasvary. Washington, D.C., The Hungarian Reformed Federation of America, 1939. 171 p. ill. Pomutz György lásd 73, 149-151. p. (angolul) és (magyarul)
  • Vida István Kornél: Világostól Appomattoxig: magyarok az amerikai polgárháborúban. Budapest, Akadémiai Kiadó, 2011. Pomutz György lásd 280-283. p.
Commons:Category:George Pomutz
A Wikimédia Commons tartalmaz Pomucz György témájú médiaállományokat.

További információk

[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Pomucz_György&oldid=27567868”