Pisai dóm
 |
Ez a szócikk/szakasz most épül, még dolgoznak az első verzión! |
| Pisai dóm | |
| itáliai nemzeti emlék | |
 | |
 | |
| Vallás | katolicizmus |
| Egyházmegye | Pisai főegyházmegye |
| Építési adatok | |
| Építése | 1063 |
| Stílus | román építészet |
| Elérhetőség | |
| Település | Pisa |
| Hely | Piazza del Duomo |
| Elhelyezkedése | |
 Pisai dóm
Pozíció Olaszország térképén
| |
 é. sz. 43° 43′ 24″, k. h. 10° 23′ 44″43.723293°N 10.395502°EKoordináták: é. sz. 43° 43′ 24″, k. h. 10° 23′ 44″43.723293°N 10.395502°E | |
 | |
| A Pisai dóm weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Pisai dóm témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Pisai katedrális (Duomo di Pisa, hivatalosan Cattedrale Metropolitana Primaziale di Santa Maria Assunta) középkori katolikus székesegyház, amelyet Szűz Mária mennybemenetelének szenteltek a Piazza dei Miracoli téren Pisában, Olaszországban, a tér három épülete közül a legrégebbi, amelyet a pisai keresztelőkápolna és a pisai ferde toronyként ismert Campanile követ. A katedrális a román építészet figyelemre méltó példája, különösen a pisai román stílusban.[1] 1118-ban szentelték fel, a pisai érsek székhelyeként. Az építkezés 1063-ban kezdődött és 1092-ben fejeződött be. A 12. században további bővítéseket és új homlokzatot építettek, a tetőt pedig az 1595-ös tűzvészt követően kicserélték.
Története
[szerkesztés].JPG)
A katedrális 1063-ban kezdődött (1064-ben az akkori Julián naptár szerint). Buscheto építette a mórok felett 1063-ban aratott szicíliai győzelemben szerzett kincsekből.[2] Magában foglal számos elemet a klasszikus lombard-emilián, bizánci és mór stílusból a pisai kereskedők akkori nemzetközi berkekben való jelentős jelenléte révén. Ugyanabban az évben kezdődött a velencei Szent Márk-székesegyház újjáépítése is, így rivalizálás indult a két tengeri köztársaság között, hogy melyikük tud szebb és fényűzőbb templomot létrehozni.[3]
A templomot Pisa kora középkori falain kívül emelték annak bizonyítására, hogy Pisa nem fél a támadástól.[ <span title="This claim needs references to reliable sources. (April 2017)">idézet szükséges</span> ] A kiválasztott területet már a longobard korszakban használták nekropoliszként, és a 11. század elején templomot emeltek itt, de soha nem fejezték be, ez a Santa Maria nevet kapta.[ <span title="This claim needs references to reliable sources. (April 2017)">idézet szükséges</span> ] Buscheto nagyszerű új templomát eredetileg Santa Maria Maggiorénak hívták, mígnem hivatalosan is Santa Maria Assunta nevet kapta.
Az eredeti épületszerkezetet a 2000-es évek elején végzett ásatások során fedezték fel. Annak építése a 11. század végén kezdődött, és olyan falakból áll, amelyek kalkarenit- és márványtömböket tartalmaznak.[4]
1092-ben a székesegyházat őstemplommá nyilvánították, II. Orbán pápától Dagobert érsek prímási címet kapott. A székesegyházat 1118-ban szentelte fel II. Gelasius pápa, aki a Pisában és Rómában is hatalmas Caetani családból származott.
A 12. század elején a székesegyházat kibővítették Rainaldo építész irányításával, aki megnövelte a hajó hosszát három, Buscheto eredeti stílusának megfelelő öböllel, kibővítette a kereszthajót, és új homlokzatot tervezett, amelyet az építész munkásai fejeztek be. Guglielmo és Biduino szobrászok irányításával. A munka pontos dátuma nem tisztázott: egyesek szerint közvetlenül Buscheto halála után, körülbelül 1100-ban, mások szerint 1140-hez közelebb. A munka mindenesetre 1180-ban fejeződött be, amit a főajtón talált Bonanno Pisano által készített bronz kopogtatókra írt dátum igazol.
Az 1187. decemberi pápaválasztásra a pisai katedrálisban került sor, ahol Paulino Scolarit választották meg III. Kelemen pápává.
Az épület jelenlegi megjelenése a különböző korszakokban végrehajtott számos helyreállítási kampány eredménye. Az első radikális beavatkozás az 1595-ös tűzvész után történt, ezt követően a tetőt kicserélték, és a giambolognai műhely szobrászai, köztük Gasparo Mola és Pietro Tacca elkészítették a homlokzat három bronzkapuját. A 18. század elején megkezdődött a székesegyház belső falainak újradíszítése nagyméretű festményekkel, a pisai boldogok és szentek történeteit ábrázoló „quadroni”-kkal. Ezeket az alkotásokat a korszak meghatározó művészei készítették, a projekt kiemelt finanszírozásáról pedig egy polgári csoport gondoskodott. Az egymást követő beavatkozások a 19. században történtek, és mind belső, mind külső módosításokat tartalmaztak; ez utóbbiak között szerepelt az eredeti homlokzati szobrok (jelenleg a székesegyházi múzeumban) eltávolítása és másolatokkal való helyettesítése.
További figyelemre méltó beavatkozások: Giovanni Pisano szószékének lebontása 1599 és 1601 között, amelyet csak 1926-ban szereltek újra össze és adták vissza a katedrálisnak (néhány eredeti darab hiányzik, köztük a lépcső); valamint a Lupo di Francesco által készített VII. Henrik emlékmű lebontása, amelyet a Szent Rainerius ajtaja előtt találtak, és később egy egyszerűbb, szimbolikus változattal helyettesítettek.
Leírása
[szerkesztés]
Az eredeti építési terv szerint görög kereszt alakú volt, a kereszteződésnél nagy kupolával, de ma latin kereszt, amelynek középső hajóját két oldalhajó szegélyezi, az apszisnak és a kereszthajóknak három hajójuk van. A templom belseje a nagy mecsetekhez hasonló térhatást biztosít a megemelt lándzsaívek, a váltakozó fekete-fehér márványrétegek, valamint a mórok által ihletett elliptikus kupola használatának köszönhetően. A hajóban két magasított matronea jelenléte tömör, monolit gránitoszlopaikkal a bizánci hatás egyértelmű jele. Buscheto befogadta az iszlám és az örmény hatást is.
Külseje
[szerkesztés]
A gazdag külső díszítés sokszínű márványt, mozaikokat és számos bronztárgyat tartalmaz a hadizsákmányból, köztük a Pisai Griff, amely ma az eredeti másolata. A griff Pisába érkezését a 11. és 12. század számos pisai katonai győzelmének tulajdonítják, beleértve az 1087-es Mahdia-hadjáratot és az 1113–15-ös baleári expedíciót. A griffet a tető keleti végén, az apszis fölötti oromzat tetején lévő emelvényen helyezték el, valószínűleg az 1064-ben megkezdett, eredeti építkezés folytatásaként. A 19. század elején az eredeti szobrot, amely ma a székesegyházi múzeumban látható, levették a tetőről, és másolatát tették a helyére. A magas boltívek iszlám és dél-itáliai hatást mutatnak.Ref? A rombusz alakú vakívek hasonló építményeket idéznek, mint Örményországban.Ref? A szürke és fehér márványból készült, színes márványbetétekkel díszített homlokzatot Rainaldo mester építette. A három ajtó fölött négyszintes loggia látható, amelyet márványintarziás párkányok osztanak szét,.s mögöttük egy-, két- és hármas osztatú ablakok nyílnak.
,_porta_centrale_del_duomo_di_pisa_con_storie_di_maria,_post_1595,_09.jpg)
A katedrálist 1595-ben egy tűzvész súlyosan megrongálta. A homlokzat nehéz bronzajtóit újonnan tervezték, kivitelezték és 1602-ben fejezték be a giambolognai körből származó szobrászok Ferdinando I de' Medici, Toszkána nagyhercegének költségére. A tetején egy Madonna és a Gyermek, a szögletekben pedig a négy evangélista látható. Buscheto sírja a homlokzat északi ajtajától balra található.
Ellentétben azzal, amit gondolnánk, a hívek kezdettől fogva a Szent Rainerius-kapun keresztül léptek be a katedrálisba, amely az azonos nevű déli kereszthajóban található, amely a harangtorony felé néz. A Santa Maria-n keresztül közeledő városlakók számára ez volt a legrövidebb út a katedrálisba való belépéshez. Az ajtószárnyakat 1180 körül öntötte Bonanno Pisano, és ez az egyetlen ajtó, amely 1595-ben nem semmisült meg. A 24 bronz dombormű az Újszövetség történetét mutatja be. Ez a bronz portál az egyik első, amelyet Olaszországban gyártottak a középkorban, és előfutára azoknak a bronzajtóknak, amelyeket Andrea Pisano készített a firenzei keresztelőkápolnának (1329–1336).
Belseje
[szerkesztés]
A belső teret elöl egy központi hajóra tagolják, amelyet kétoldalt két oldalfolyosó szegélyez, valamint háromhajós a kereszthajó és az apszis, fehér és fekete márvány borítású, monolit szürke márványoszlopokkal, korinthoszi fővárossal . A fa 17. századi kazettás mennyezete van, amelyet Domenico és Bartolomeo Atticciati készítette, és aranylappal festett és díszített; rajta a Medici-címer. A korábbi mennyezet feltehetően fa rácsos szerkezet volt.
A kupola belsejét, ahol a központi hajó és a kereszthajók keresztezik, egy ritka , enkausztikának nevezett festési technikával[5] díszítették, és Orazio és Girolamo Riminaldi (1627-) pisai művészek a Szűzanyát a szentekkel ábrázolják. 1631). A kupola helyreállítása 2015-ben kezdődött és 2018-ban fejeződött be.[6]
A hajó és az apszis közötti gránit korinthoszi oszlopok a palermói mecsetből származnak, és a pisai zsákmány, amelyet 1063-ban őriztek meg, miután a normannokkal közösen megtámadták a muszlimokat a városban.
A Szűz és Szent János között trónoló Krisztus-apszisban található nagy mozaik Szent János arcáról híres, amelyet Cimabue festett 1302-ben, és amely csodával határos módon túlélte az 1595-ös tűzvészt. Ez az utolsó alkotás, amelyet Cimabue festett, és az egyetlen olyan munkája, amelyhez hiteles dokumentációval rendelkezünk. A mű a szicíliai Cefalúban és Monrealében található bizánci és normann templomok mozaikjait idézi. A nagyrészt Francesco da Pisa által készített mozaikot Vincino da Pistoia készítette el, bal oldalán Madonnával (1320).
Az 1595-ös tűzvész során elkerült pusztulást elkerülő középkori alkotások közé tartozik Maestro di San Torpè pisai művész, Madonna gyermekkel freskója a diadalívben, valamint a Lazión kívül ritkán található cosmati járda. Intarziás márvány felhasználásával készült geometriai minták létrehozására (XII. század közepe). További késő középkori freskótöredékek maradtak fenn, köztük Szent Jeromos a négy központi oszlop egyikén, valamint Keresztelő Szent János keresztre feszítése, valamint a bejárat közelében található egyik oszlopon Szent Kozma és Damián. a belépési út rejtve.
A szószék
[szerkesztés].jpg)
A szószék, amely Giovanni Pisano (1302–1310) remekműve, túlélte a tüzet, de a helyreállítás során szétszedték, és csak 1926-ban állították össze. A mű bonyolult építészetével és összetett szobrászati díszítésével a 13. századi képzelet egyik legátfogóbb narratíváját mutatja be, amely a korszak vallási megújulását és hevületét tükrözi. Az enyhén ívelt táblákra kifejező nyelvezetű faragással Krisztus életének epizódjai vannak. A szerkezet sokszögű (mint a hasonló szószékeken a pisai keresztelőkápolnában Giovanni apja, Nicola Pisano (1260), a sienai székesegyház szószékén és a Giovanni- féle Sant' Andrea, Pistoia szószékén ; de ez az első példa egy ilyen típusú munka, amelyben a panelek enyhén íveltek. További jellemzők:
A kariatídák, egyszerű oszlopok helyett faragott női figurák jelenléte, amelyek az erényeket szimbolizálják; görgetett „polcok” használata az ívek helyett az emelt emelvény megtámasztására; az a mozgalmasság, amelyet a számtalan figura ad, amelyek minden üres helyet kitöltenek. A kilenc jelenet ügyes elbeszélő művészetével egyesülő tulajdonságok miatt a szószéket általában remekműnek, de tágabb értelemben az olasz gótikus szobrászat remekművének tartják. Ez a szószék helyettesítette az előző, Guglielmo (1157–1162) által készített szószéket, amelyet a cagliari székesegyházba küldtek. A bontás előtti dokumentáció hiányában a szószéket az eredeti helyétől eltérő helyre helyezték el, és kétségtelenül a részei sincsenek eredeti helyükön. Nem ismert, hogy az eredeti mű márványlépcsővel rendelkezett-e.
Műalkotások
[szerkesztés]A templomban található Szent Rainerius, Pisa védőszentjének ereklyéi és VII. Henrik német-római császár töredékes sírja is, aki Firenzét hiába ostromolván halt meg Buonconventóban. A Tino da Camaino által 1313 és 1315 között faragott síremléket szintén leszerelték, majd újjáépítették, és ma a jobb oldali kereszthajóban található, eredeti helyzete pedig az apszis közepén volt a város ghibbellin-pártállásának jeleként. Politikai okokból többször átköltözött, végül több részre osztották (néhány rész a templomban, néhány a homlokzaton, mások a Camposantóban, mások pedig a katedrális múzeumában).
A főoltár mögötti galériákat borító 27 festmény, amelyek az Ószövetség történeteit és Krisztus életének történeteit ábrázolják, a 16. és 17. század fordulóján készültek, többnyire toszkán művészek, köztük Andrea del Sarto (három alkotás: Szent Ágnes, Szent Katalin és Margit, valamint Szent Péter és Keresztelő János), il Sodoma, és Domenico Beccafumi (Mózes és az evangélisták történetei).
Számos és értékes a templom szakrális berendezése, köztük a főoltáron található bronz feszület és a Giambologna által készített, gazdag márvány transzenna végein elhelyezett angyalormájú gyertyatartók, valamint a Giovanni Baptista Foggini (1678–86) által tervezett nagy ezüst cibórium, az Oltáriszentség-kápolna oltárán. A számos mellékoltáron 16. és 17. századi festmények láthatók. E művek közé tartozik a Szűzanya a kegyelmes szentekkel, Andrea del Sarto firenzei manierista, és a jobb oldali kereszthajóban a Szentekkel trónoló Madonna, Perin del Vaga, Raffael tanítványa művei, mindkettőt Giovanni Antonio Sogliani fejezte be. Barokk stílusban a következők: Francesco Vanni sienai festő Szentek Disputációja és a genovai Giovanni Battista Paggi keresztje a szentekkel. Különösen kedvelt a 13. századi Madonna és Gyermeke képe, az Orgona alatti Madonna, amelyet a volterrai Berlinghiero Berlinghierinek tulajdonítanak.
A székesegyház, akárcsak a ferde harangtorony, érezhetően a földbe süllyed, és ennek az labilitásnak néhány jele látható. Például Buscheto eredeti hajójának és a Rainaldo által később hozzáadott öblök padlószintjének különbsége.
A katedrális eredeti gràduléja? A Giovanni Pisano által épített és a 13. század végéről származó épületet 1865-ben a jelenlegi parvise váltotta fel. Ezeket a faragott állatfigurákkal és arcokkal díszített márványpaneleket egy alacsony fal létrehozására használták, amelyet a katedrális külső kerületéhez közel helyeztek el, és amely egy olyan kerítést hozott létre, amely helyet biztosított a római korból származó szarkofágok számára. A középkorban ezeket a táblákat nemesek (köztük Lotharingiai Beatrice) és más jól ismert személyek temetésére használták fel, mint például maga Buscheto építész, aki a nyugati homlokzat bal külső íve alatt nyugszik. Néhány töredék még mindig látható a katedrális múzeumában, míg a szarkofágokat mind a Camposanto kerítésén belülre helyezték.
Orgonák
[szerkesztés]A katedrálisban található az 1831 és 1835 között készült Serassi -orgona, valamint a Mascioni di Cuvio cég 1977-ben készített orgonája.
Jelentős művészek, akik a katedrálisban dolgoztak
[szerkesztés]
- Buscheto (építész)
- Rainaldo (a hajó, az öblök és a homlokzat meghosszabbítása)
- Guglielmo (eredeti szószék és márvány díszítés)
A fent felsorolt három művész a székesegyházban van eltemetve.
- Cimabue (mozaik az apszisban)
- Tino da Camaino (VII. Henrik pápa síremléke)
- Bonanno Pisano (eredeti bronz kapuk)
- Giambologna és iskolája (homlokzati bronzajtók)
- Giovanni Pisano (szószék)
- Nicola Pisano és Giovanni Pisano (korona a kupola körül)
- Pietro Tacca (feszület és angyalalakú gyertyatartók)
- Andrea del Sarto (különböző festmények)
- Il Sodoma (különböző festmények)
- Giovanni Battista Tempesti (különböző festmények)
- Biduino (márvány dekoráció)
- Giuliano Vangi (szószék és főoltár)
- Orazio Riminaldi és Girolamo Riminaldi (freskó a kupolában)
- Vincenzo Possenti (csillár)
További érdekesség
[szerkesztés]- A 10. század végén Pisa március 25-ét jelölte meg új évének kezdeteként. Ezt a dátumot nagyon fontosnak tartották, mert egyszerre az Angyali üdvözlet ünnepe (9 hónappal Krisztus születése előtt, december 25-én), és nagyon közel esik a tavaszi napéjegyenlőséghez . A pisai újév kezdete alkalmából a katedrálisban egy olyan rendszert dolgoztak ki, amely a hajó déli oldalán lévő kerek ablakon keresztül fénysugár világít, és pontosan március 25-én délben minden évben ugyanazon a helyen landol: a templom másik oldalán lévő oszlopra erősített emelvényen, amely egy márványtojáson, a születés és az új élet szimbólumán nyugszik. 1750-ben az új év első napját hivatalosan január 1-re változtatták, de ezt az eseményt ma is minden évben vallási és polgári ünnepségek kíséretében ülik meg.[7]
- A hajó közepén található lámpát Galilei lámpájának nevezik, mert egy legenda szerint a nagy tudós úgy fogalmazta meg elméletét az inga izokronizmusáról, hogy közben a hajó tetejéről figyelte annak lengését. Az eredeti azonban (kisebb és nagyon eltérő, mint ez) ma a Camposantóban található.
- Az északi oldalon, a Camposanto előtti homlokzat bal oldalán, körülbelül szemmagasságban egy eredeti római márványdarab (erről a részben még ma is látható díszítése tanúskodik), amelyen egy sorozat kis fekete folt látható. A legenda szerint ezeket a nyomokat az ördög hagyta ott, amikor felmászott a kupolára, és megpróbálta megállítani az építkezést, ezért ezeket az ördög karcainak nevezik. (A legenda azt is mondja, hogy a karcolások száma mindig változik ha megszámolják őket.)
- A legenda szerint az apszis jobb oldalán a kis oszlopra helyezett amforát Krisztus használta a kánai menyegzőn, amikor a vizet borrá változtatta.
- VIII. Gergely pápát a katedrálisban temették el.
-
A fénysugár az Angyali üdvözlet ünnepén -
Galilei a lámpát figyeli -
Az úgynevezett Galilei-lámpa és a kupola -
A Galilei által látott eredeti lámpa -
Az amfora állítólag a kánai menyegzőről származik.
Egyéb képek
[szerkesztés]-
Légi felvétel a Piazza dei Miracoli komplexumáról dél felől -
A katedrális keleti vége -
A bronz Pisa Griff másolata az eredeti helyén, a katedrális tetején -
A bronz pisai griff a katedrális múzeumában -
Bonanno Pisano: A Szent Rainierius kapuja. Giacomo Brogi 19. századi fényképe -
Szent Rainerius, Pisa védőszentje síremléke -
Részlet a szószékről, Hercules, ritka középkori aktábrázolás -
A Szűzanya Mennybemenetele enkausztikus festménye a kupolában
_-_n._3457_-_Pisa_-_Cattedrale_-_Antica_porta_in_bronzo_-_Bonanno.jpg)
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Watkin, David. A History of Western Architecture. London: Laurence King Publishing, 148. o. (2005. december 17.). ISBN 1856694593
- ↑ The Papal Monarchy: The Western Church from 1050 to 1250. Oxford University Press, 147. o. (1991. december 17.). ISBN 0198269250
- ↑ Morris, Colin. The Papal Monarchy: The Western Church from 1050 to 1250. Oxford University Press, 147. o. (1991. december 17.). ISBN 0198269250. Hozzáférés ideje: 2016. november 7.
- ↑ Lezzerini (2018. október 1.). „Archaeometric study of mortars from the Pisa's Cathedral Square (Italy)”. Measurement 126, 322–331. o. DOI:10.1016/j.measurement.2018.05.057.
- ↑ „La cattedrale si fa bella per la festa dei 950 anni”, Il Tirreno, 2015. november 24.
- ↑ Amsen: Bacteria Cleaned Paintings In Pisa Cathedral. Forbes.com, 2019. április 12. (Hozzáférés: 2020. július 9.)
- ↑ 25 marzo: Capodanno Pisano. Associazione degli Amici di Pisa. [2016. november 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. november 8.)