Szent Rájner
 |
Ez a szócikk/szakasz most épül, még dolgoznak az első verzión! |
| Szent Rájner | |
_-_WGA00312.jpg) | |
| Születése | |
Pisa | |
| Halála | |
| 1161. június 17. (42-43 évesen) Pisa | |
| Tisztelete | |
| Sírhely | Pisai dóm |
| Ünnepnapja | június 17. |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Szent Rájner témájú médiaállományokat. | |
Ranieri Scàcceri (Pisa, 1118 – Pisa, 1161. június 17.) itáliai remete, a romai katolikus egyház szentje, Pisa patrónusa. Ünnepnapja június 17. Mint monegasca Grimaldi dinasztia tagját, november 19-én is ünneplik.
Életpályája
[szerkesztés]Ranieri élete fiatal korában gyökeres átalakuláson ment keresztül. 1118-ban született Gandolfo Scacceri gazdag pisai kereskedő és Mingarda Buzzaccherini gyermekeként, fiatalságát léhaságban töltötte, mígnem 19 évesen megismerkedett Albertóval, a remetével, aki szülővárosába, a San Vito-kolostorba költözött. Az ő példáját követve Ranieri úgy döntött, hogy elhagyja minden gazdagságát, hogy teljes szegénységben éljen. Ezután zarándokként a Szentföldre költözött, ahol több évig tartózkodott, testi gyötrelmeknek és bűnbánatnak szentelve magát.
1154-ben visszatért Pisába, barátja, Ranieri Bottacci pisai admirális vezetésével, és ugyanabba a San Vito-kolostorba vonult vissza, ahol évekkel korábban találkozott Alberto remetével. Már életében elterjedt az általa tett csodák híre. A szentség illatában halt meg 1161. június 17-én, liturgikus emlékének napján. A legenda szerint halálakor a pisai harangok maguktól megkondultak, anélkül, hogy bárki hozzájuk ért volna.
Kultusza
[szerkesztés]
1632-ben Szent Ranieri lett az egyházmegye és Pisa város védőszentje. Ebből az alkalomból a már tisztelt szent földi maradványait körmenetben vitték keresztül a városon, amely luminarát rendezett a tiszteletére, és az előző oltárról (amelybenjelenleg San Guido della Gherardesca ereklyéi vannak) az Incoronata kápolnába költöztek, amely ma "San Ranieri" néven ismert. A luminaria, vagy ahogyan Pisában ismerik luminara hagyományát az évek során többször is megismételték, majd Szent Ranieri napjának előestéjén (június 17.) évente hagyománnyá vált, és része a pisai június különböző ünnepeinek.
Számos csoda, legenda és érdekesség kíséri Ranieri alakját, amelyek még mindig a város kollektív képzeletében élnek. A csodák közül egy ördögtől megszállt nő megszabadulása, egy tragikusan elhunyt gyermek életre keltése. A pisaiak minden évben számítanak San Ranieri viharára, amely gyakran jellemzi az ünneplés napját: a jelenségnek tudományos alapja is van, mert általában június közepe táján megbolydul az időjárás; végül a lakosság alsóbb rétegeiben gyökerező kellemetlen hiedelem tolvajnak tekinti: a tény abból adódik, hogy csontvázából hiányzik egy ujja, amit a sajtlopásért kapott büntetésének tulajdonítanak. Az ujjról azonban bebizonyosodott, hogy utólag amputálták, hogy ereklyévé tegyék, ahogy az akkoriban szokás volt...
A vedőszent liturgikus emléknapja június 17..
Ikonográfiája
[szerkesztés]A pisai Campo Santo temetőben Andrea di Bonaiuto festő ( 14. század ) freskóba öntötte a szent életének néhány epizódját:
- Szent Rainier megtérése
- Szent Ranieri a Szent Sírnál lemond a világról
- Szent Ranieri megkísértései és csodái
- Szent Ranieri utazása és visszatérése
- Messina csodája
Ugyancsak a pisai Camposantóban látható Antonio Veneziano festő (14. század második fele) freskója:
- Szent Rainier halála
- Szent Ranieri csodái halála után
A reneszánsz korban a pisai rend Palermo városában telepedett le, és a védőszent tiszteletére felállította a " diadalívet " a pisai Szent Ranieri életéből vett epizódokkal díszítve, Gabriele di Battista szobrászra bízva a művek irányítását. Az 1503 és 1505 között emelt építmény ma a genovai közösség akaratából épült és finanszírozott " Szent György-kápolna " külső nyílása, Antonello Gagini zsenijének munkája. Az emlékkomplexum a palermói San Francesco d'Assisi-bazilika jobb oldali hajójában található.
Jegyzetek
[szerkesztés]Fordítás
[szerkesztés]- Ez a szócikk részben vagy egészben a Ranieri Scacceri című olasz Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Bibliográfia
[szerkesztés]- Album di Pisa. Firenze: La Nazione (1972) Giorgio Batini:
- Ranieri. Il santo dell’acqua. Ghezzano (Pisa): Felici (2007) Francesco Mallegni-Paolo pisani:
- Mauro Ronzani: RANIERI di Pisa, in Dizionario biografico degli italiani, LXXXVI volume (Querenghi - Rensi), Róma, Istituto dell'Enciclopedia Italiana, 2016. hozzáférés: 2023-5-30
