Pejácsevich László
| Pejácsevich László | |
 | |
| Horvátország bánja | |
| Hivatali idő 1880. február 21. – 1883. szeptember 4. | |
| Előd | Ivan Mažuranić |
| Utód | Ramberg Hermann |
| Született | 1824. április 5.[1] Sopron[2] |
| Elhunyt | 1901. április 7. (77 évesen)[1] Nekcse |
| Párt | Horvát–Magyar Párt |
| Szülei | Pejácsevich Ferdinánd |
| Gyermekei |
|
| Foglalkozás |
|
 A Wikimédia Commons tartalmaz Pejácsevich László témájú médiaállományokat. | |
Verőczei gróf Pejácsevich László Lajos Károly (horvát névformában Ladislav Pejačević) (Sopron, Sopron vármegye, 1824. április 5. – Nekcse, Verőce vármegye, 1901. április 7.), Horvát-Szlavon-Dalmátország bánja, császári és királyi kamarás, valódi belső titkos tanácsos, a főrendiház örökös tagja.[3][4]
Családja és származása
[szerkesztés]Az ősrégi magyar főnemesi verőczei gróf Pejácsevich család sarja. Apja verőczei gróf Pejácsevich Ferdinánd (1800–1878),[5] birtokos, anyja a tekintélyes köznemesi jobaházi Dőry család sarjából való jobaházi Dőry Mária (1800—1880) volt. Apai nagyszülei verőcei gróf Pejacsevich Károly (1745—1815), birtokos, és monyorókeréki és monoszlói Erdődy Mária Eleonóra grófnő (1769—1840) voltak.[6] Anyai nagyszülei jobaházi Dőry László (1738—1818) és felsőbüki Nagy Julianna (1766—1828) voltak.
Élete
[szerkesztés]Sopronban végezte alapiskolait, majd kitűnő eredménnyel felső-tanulmányai elvégezte, és hamarosan, 18 évesen, 1842-ben megyei szolgálatba lépett. Ekkor Verőce vármegyének tiszteletbeli aljegyzője, majd főjegyzője lett. 1845. december 2-án a báni táblabírájává neveztetett ki. 1848-ban a magyar párthoz tartozott, de a küzdelmekben tevékeny részt nem vett. Az szabadságharc leverése után ő is leszorult a közpályáról, és inkább magányba vonult, utazott. Pejácsevich László ebben a korszakban megfordult Észak-Amerikában is. 1852-ben a Lipót-rend kis-keresztjét nyerte, 1855-ben császári és királyi kamarássá nevezte ki I. Ferenc József magyar király. 1860-ban, midőn az alkotmányos élet ismét megnyílt és szőnyegre került a Magyarországgal való unió, nem csatlakozott a határozottan magyar-barát töredékhez, amely a közjogi kapcsolatot megszakító 1861: 42. horvát-cikk ellen tiltakozott. A horvátországi ügyekkel foglalkozva, 1868-ban egy időre báró nyéki Rauch Levinnel, mint Horvát-Szlavon-Dalmátország bánjával, a társországokban kormányra jutott.
Pejácsevich László gróf közvetítő állást foglalt és a Magyarországgal való kapcsolatnak barátja volt, fontos megbékélő szerepet töltött hivatalában a magyar és horvát felek között. Másrészt, a regnikoláris bizottságnak tagja igen sokat tett, hogy a kiegyezés végre 1869-ben létrejött. Ez érdemeiért a vaskoronarend I. osztályát nyerte és valódi belső titkos tanácsossá nevezte ki az uralkodó, és később a Lipót-rend nagy keresztjét, valamint a szent István-rend lovagkeresztjét és több külföldi rendjelet nyert. Azóta folyvást tagja lett a horvát országgyűlésnek, amely őt 1869-től minden magyar országgyűlésre elküldte, ahol a közjogi vita idejében a Deák-pártnak volt híve. 1879-től 1881-ig egyike volt annak a két követnek, akik a társországokat a főrendiházban képviselték. 1880. február 21.-én Horvátország bánjává neveztetett ki. Három évvel később, amikor felmerült a zágrábi címerkérdés valamint a horvátok véres zavargások útján, ezek akarták kierőszakolni a horvát feliratokat, a 60 éves gróf Pejácsevich László, gyengének bizonyult, azért felmentették báni méltóságától és ekkor visszavonult a nekcsei birtokára, Verőce vármegyében, ahol 1901. április 7-én hunyt el.[7]
Házassága és gyermekei
[szerkesztés]1852. november 25-én feleségül vette Sopronban jobaházi báró Dőry Gabriella (*Zomba, Tolna vármegye, 1830. november 6.–†Nekcse, Verőce vármegye, 1913. március 7.) kisasszonyt, akinek a teljes neve "Anna Mária Julianna Krisztina Erzsébet Gabriella" volt. A menyasszony szülei jobaházi báró Dőry Gábor (1803—1871), császári és királyi kamarás, titkos tanácsos, Tolna vármegye főispánja, nagybirtokos, és jobaházi Dőry Erzsébet (1806—1833) voltak. A menyasszony apai nagyszülei jobaházi Dőry László (1738–1818), földbirtokos, táblabíró és felsőbüki Nagy Julianna (1766–1828) voltak; az anyai nagyszülei jobaházi Dőry Pál (1777–1806), földbirtokos, és vizeki Tallián Krisztina (1787–1809) voltak. Dőry Pálné Tallián Krisztinának a szülei vizeki Tallián Antal (1751–1820) császár és királyi kamarás, királyi tanácsos, táblabíró, aranysarkantyús lovag és dunaszekcsői Bésán Júlianna (1760–1819) voltak. Pejácsevich László gróf és jobaházi báró Dőry Gabriella frigyéből született:
- dr. gróf Pejácsevich Tivadar (1855–1928), kamarás, Verőce vármegye és Eszék vármegye főispánja, Horvát-Szlavon-Dalmátország bánja. Neje: vajai báró Vay Erzsébet (1860—1941), császári és királyi palotahölgy.
- gróf Pejácsevich Mária (1853–1859)
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b Hrvatska enciklopedija (horvát nyelven). Miroslav Krleža Lexicographical Institute, 1999
- ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 15.)
- ↑ macse.hu Pejácsevich László adatlapja
- ↑ familysearch.org - Pejácsevich László gróf keresztelői adatlapja
- ↑ Országos Széchényi Könyvtár - gyászjelentések - gróf Pejácsevich Ferdinánd
- ↑ Országos Széchényi Könyvtár - gyászjelentések - gróf Pejácsevich Károlyné gróf Erdődy Mária Eleonóra
- ↑ Országos Széchényi Könyvtár - gyászjelentések - gróf Pejácsevich László
|
előző főispán |
 Horvát bán 1880. február 21. - 1883. szeptember 4. |
következő főispán |