Ivan Mažuranić
| Ivan Mažuranić | |
.jpg) | |
| Horvát bán | |
| Hivatali idő 1873. szeptember 20. – 1880. február 21. | |
| Előd | Vakanovics Antal |
| Utód | Pejácsevich László |
| Született | 1814. augusztus 11.[1][2][3][4][5] Novi Vinodolski |
| Elhunyt | 1890. augusztus 4. (75 évesen)[6][1][2][4] Zágráb |
| Sírhely | Mirogoj temető |
| Párt | Néppárt |
| Gyermekei | Vladimir Mažuranić |
| Foglalkozás | |
| Iskolái | Zágrábi Egyetem |
 | |
| Ivan Mažuranić aláírása | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Ivan Mažuranić témájú médiaállományokat. | |
Ivan Mažuranić, magyarosan: Mazsuranics Iván (Novi Vinodolski, 1814. augusztus 11. – Zágráb, 1890. augusztus 4.) horvát költő és államférfi.
Életútja
[szerkesztés]Szegény földműves szülők gyermeke. Gimnáziumi tanulmányait Fiuméban, a filozófiát pedig Szombathelyen végezte, ahol magyarul is megtanult. Ezután 1836-tól a zágrábi akadémián elvégezte a jogot és 1840-ben letette az ügyvédi vizsgát. 1841 és 1848 között Károlyvárosban árvákatyja, majd mint ügyvéd működött.
1848-ban horvát országgyülési képviselő lett. Kora ifjúságában már hivatást érzett magában a költészet iránt és a Horvátországban akkoriban fölébredt nemzetiségi, délszláv és illír irányú mozgalmak az ő költészetét is megihlették. A híres és hírhedt Ljudevit Gaj, az illirista agitátor, a maga körébe vonta őt. 1848-ban egy röpiratot írt: Hrvati magjarom (A horvátok a magyaroknak) címmel, melyben a horvátok politikai törekvése és követelései mellett lándzsát törve, elmés apológiát írt a szabadság, egyenlőség és testvériség mellett.
Ezentúl a politika foglalta el egész szellemét. A Slavjanski jug (Szláv délvidék) című politikai lapban számos, szónoki hévvel és államférfiúi fölfogással írott politikai cikke jelent meg. 1850-ben főállamügyésznek hívták meg Zágrábba, e hivatalát 1860 decemberéig viselte, amikor a horvát udvari dikasztérium elnökévé és 1861-ben horvát udvari kancellárrá nevezték ki. Ezen méltóságot 1865. november 1-ig viselte, amikor az új fordulat őt is leszorította az államszolgálat teréről. Nyugdíjba vonult, de folyvást tevékeny részt vett a horvát országgyűlésen; mint a nemzeti párt tagja és a középpárt egyik fejét az országgyűlés elnökévé választották. Mint az országos küldöttség tagja és horvát részről elnöke, élénk részt vett az országgyűlési munkálatokban.
1873-ban Horvát-, Szlavón- és Dalmátországok bánjává nevezték ki és 1880. február 21-ig viselte ezt a tisztséget. Élete utolsó éveiben visszavonultan élt és csillagászattal foglalkozott.
Munkássága
[szerkesztés]Mažuranić nem sokat írt, egy pár kisebb költeményen kivül mindössze csak egy eposzt, de ez az egy hősköltemény a horvát irodalom legkiválóbb remekműve. Címe: Smrt Smail-age Cengijića (Szmail-aga Csengics halála, megjelent először 1844-ben, később még többször; magyarra Margalits Ede fordította). E költemény, melyet már több idegen nyelvre lefordítottak, egymaga elégséges arra, hogy szerzőjének nemcsak a horvát, hanem a világirodalomban is halhatatlan helyet biztosítson. Ivan Gundulić (Shakespeare kortársa) Osmanja című 20 énekre terjedő eposzának kiegészítésével (a hiányzó 14. és 15. ének megírásával) maradandó emléket vívott ki magának.
A Gáj által szerkesztett Narodne Novine (Nemzeti Hírlap) melléklapjában, a Danicában (Hajnalcsillag) adta ki 1835-ben Primorac Danici (A tengerpartvidéki a Danicanak) című ódáját és 1838-39-ben hazafias költéményeinek ciklusát: Vjekovi illirije (Illíria századai); a Slavjanski jug (Szláv délvidék) című lapba 1848-ban több politikai cikket írt.
Művei
[szerkesztés]- Njemačko-ilirski slovar / Deutsch-illirisches Wörterbuch (Német-illír szótár, 1842, Uzarevics J.-vel együtt
- Smrt Smail-age Čengića (Szmail-aga Csengics halála, eposz, Zágráb, 1844)
- Hervati Magjarom (A horvátok a magyaroknak. Felelet az 1848. márciusi és áprilisi magyar hirdetményekre. Röpirat, Zágráb, 1848)
- Pjesme (versek, kiadta Vladimir Mažuranić. Zagráb, 1895)
- Mazsuranics Iván: Csengics Szmail aga halála. Költői elbeszélés; ford. Margalics Ede; Franklin, Bp., 1896 (Olcsó könyvtár)
- Izabrani politički spisi (Válogatott politikai írások, kiadta Dragutin Pavličević. Zágráb, 1999)
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b Brockhaus (német nyelven)
- ↑ Mažuranić, Johann (BLKÖ)
- ↑ a b Hrvatski biografski leksikon (horvát nyelven), 1983
- ↑ Hrvatska enciklopedija (horvát nyelven). Miroslav Krleža Lexicographical Institute, 1999
- ↑ Francia Nemzeti Könyvtár: BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
Források
[szerkesztés]- Bokor József (szerk.). Mazuranic, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X
- Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. On-line elérés (Mazsuranics Iván címszó alatt)
- Csengics Szmail aga halála. Költői elbeszélés. Irta Mazsuranics Iván. Horvátból fordította Margalics Ede. Budapest. Franklin-Társulat Magyar Irod. Intézet és Könyvnyomda. 1896. 3-9. old. (életrajzi rész)
