Ugrás a tartalomhoz

Ole Gunnar Solskjær

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ole Gunnar Solskjær
Ole Gunnar Solskjær 2018-ban
Ole Gunnar Solskjær 2018-ban
Személyes adatok
Születési dátum1973. február 26. (51 éves)
Születési helyKristiansund, Norvégia
Állampolgárságnorvég
Magasság178 cm
Testtömeg74 kg
BecenévBabaarcú gyilkos, Szupercsere,
Ollie, Sunny, 20Legend
Posztcsatár
Felnőtt klubok1
IdőszakKlubMérk.(Gól)
1990–1994norvég Clausenengen109(115)
1994–1996norvég Molde42(31)
1996–2007angol Manchester United235(91)
Válogatottság
1995–2007norvég Norvégia67(23)
Edzőség
IdőszakKlub
2008–2011angol Manchester United (tartalékcsapat)
2011–2014norvég Molde
2014walesi Cardiff City
2015–2018norvég Molde
2018–2021Anglia Manchester United
2025–Törökország Beşiktaş
1 A felnőtt klubokban játszott mérkőzések és gólok csak a bajnoki mérkőzések adatait tartalmazzák.
A Wikimédia Commons tartalmaz Ole Gunnar Solskjær témájú médiaállományokat.

Ole Gunnar Solskjær (Kristiansund, 1973. február 26. –) norvég Bajnokok Ligája és Interkontinentális kupa győztes labdarúgó, a török Beşiktaş edzője.

Őt tartották a világ egyik legjobb cserejátékosának. Ezt bizonyítandó 1999-ben, a Bayern München elleni BL döntőben, amikor 4 perccel becserélését követően, a mérkőzés hosszabbításában belőtte csapata győztes gólját.

Állandó térdproblémái miatt sokat volt sérült, pályafutását is emiatt kellett befejeznie 2007. augusztus 27-én. Ezt követően 2008 és 2011 között a Manchester United tartalékcsapatának edzőjeként dolgozott, mielőtt hazatért korábbi együtteséhez, a Molde FK-hoz. A csapattal 2011-ben és 2012-ben is norvég bajnoki címet szerzett és részt vett a 2012–13-as Európa-liga csoportkörében.

A norvég labdarúgó-válogatottban 67 mérkőzésen 23 gólt szerzett, az utolsó két találatát a magyar labdarúgó-válogatott ellen szerezte 2006. szeptember 2-án a 2008-as labdarúgó-Európa-bajnokság selejtezőjén Budapesten.

Szülővárosában egy fiatal labdarúgók számára létrehozott akadémiát felügyel és pártfogója a Manchester United Supporters’ Trust (korábban Shareholders United - Részvényesek szurkolói csoportja) nevű szervezetnek.

Játékos pályafutása

[szerkesztés]

Klubok

[szerkesztés]

Norvég klubcsapatok

[szerkesztés]
Solskjær egy mérkőzést követően 1996-ban

Solskjær a Møre og Romsdal megyebéli Kristiansundban született Öyvind és Brita Solskjær gyermekeként. Édesapja sokáig próbálta meggyőzni arról, hogy a labdarúgás helyett a birkózást válassza, s emiatt is rendkívül erős a felsőteste. Tizennégy évesen kilenc találatot jegyzett egy utánpótlásmeccsen. Ennek ellenére huszonegy évesen a norvég harmadosztályú Clausenengen FK csapatában játszott. Itt több gólt szerzett, mint ahány mérkőzést játszott.[1] Egy évet töltött a norvég hadseregben.[2]

1994 végén igazolt a Molde csapatához 200 000 norvég korona fejében, ahol Åge Hareide lett az edzője.[3] Első élvonalbeli idényében 26 mérkőzésen 20 gólt lőtt, majd a másodikban 16 meccs 11 találathoz volt elegendő, amivel felhívta a német Hamburger SV és az olasz Cagliari Calcio figyelmét is, de megfogadva Hareide tanácsát kivárta, hogy "a tehetségéhez méltó klub keresi meg" (Hareide) és igazolja le.[2]

Manchester United

[szerkesztés]

Ez a klub volt az angol Manchester United, mely 1996-ban 1,5 millió fontért igazolta le. Hageide elmondása alapján ő volt az, aki felhívta Alex Fergusont, a csapat menedzserét, s ajánlotta be a fiatal játékost.[2] Korábban szintén beajánlotta őt az Evertonhoz és egykori klubjához, a Manchester City-hez is.[4]

Utolsó évében 11 gólt rúgott, amivel bajnoki címhez segítette csapatát.

Válogatott

[szerkesztés]

Részt vett az 1998-as világbajnokságon és a 2000-es Európa-bajnokságon, de találatot egyiken sem jegyzett.

Edzői pályafutása

[szerkesztés]

A Manchester United előtt

[szerkesztés]

Első edzői kinevezését a United tartalék-csapatainál kapta, utolsó játékosszerződése 2006-os lejárta után, a 2007–2008-as szezonban a felnőtt csapat csatáredzője volt.[5] 2008 májusában vette át az irányítást a tartalékok felett. Ugyanebben az évben a norvég válogatott szövetségi kapitányának akarták, de ő elutasította a lehetőséget.[6]

2011-től a Molde edzője volt,[7] első és második szezonjában is bajnok lett a csapattal, a klub történetében először.[8] 2012-ben elutasította az Aston Villa megkeresését, hogy családjával maradhasson Norvégiában.[9] 2013 novemberében a csapat történetében mindössze harmadjára kupagyőztesek lettek.[10]

2014-ben, a Cardiff City edzőjeként

2014 januárjában átmenetileg elhagyta a Moldét, hogy a Cardiff City edzője legyen.[11] Nem tudta megmenteni a kiesés szélén álló csapatot, a következő szezon elején lemondott.[12]

2018-ban

2015 októberében tért vissza a Moldéhoz.[13] A novemberben záródó szezon utolsó pár mérkőzését megnyerte a csapattal, hatodikak lettek.[14] A következő évadokban ötödik, illetve második lett a Molde, az utóbbival bejutva az Európa-liga selejtezőjébe.[15] Utolsó szezonja a csapattal volt a legjobbja visszatérése óta, augusztustól kezdve veretlenek voltak az évad végéig, de így is csak másodikak lettek. A szezon végén 2021-ig hosszabbított.[16]

Manchester United

[szerkesztés]

2018–2019-es szezon: megbízott edzőként, kinevezése

[szerkesztés]

2018. december 19-én a Manchester United kinevezte Solskjært a csapat megbízott edzőjének a szezon végéig, José Mourinho menesztése után.[17] 2019 májusában tért volna vissza a Moldéhoz, ahol az Eliteserien-szezon 2019. márciusi kezdetére és a felkészülési időszakra másodedzője, Erling Moe vette át az irányítást.[18] Solskjær kijelentette, hogy új szerződésre lenne szüksége a Moldéval, ha visszatérne a csapathoz,[19] de ezt a vezetőség tagadta, kijelentve, hogy várják vissza az edzőt az angol szezon végén.[20]

Solskjær első mérkőzése a Cardiff City ellen volt. december 22-én, a United 5–1-re nyert.[21] Ez volt az első alkalom, hogy a csapat legalább öt gólt lőtt egy Premier League-mérkőzésen Sir Alex Ferguson utolsó bajnokija óta, amely egy 5–5-ös döntetlen volt a West Bromwich Albion ellen, 2013-as visszavonulása előtt.[22] Következő négy győzelmét követően Solskjær Sir Matt Busby óta (1946) az első United-menedzser lett, aki megnyerte első öt mérkőzését a csapat élén.[23] A bajnoki győzelmi sorozat hat (az FA-Kupát is figyelembe véve nyolc) mérkőzés után ért véget a Burnley elleni 2–2-es döntetlen után.[24] Sikeres első hónapja végén a hónap edzőjének választották a bajnokságban, amellyel 2012 óta az első United-edző lett, aki kiérdemelte a díjat, és az első norvég, aki megkapta.[25] Két idegenbeli győzelem a Leicester City és a Fulham ellen azt jelentette, hogy 2009 májusa óta először nyert meg sorozatban hat idegenbeli mérkőzést a csapat, és negyedik helyre került a csapat. Azt tekintve, hogy első kilenc mérkőzéséből 25 pontot szedett össze, a legsikeresebb Premier League-edző volt ennyi találkozó után.[26] Február 28-i győzelme a Crystal Palace ellen a klubrekordnak számító nyolcadik idegenbeli győzelme volt sorozatban a Unitednek.[27]

Az UEFA-bajnokok ligájában veszített először Solskjær a United edzőjeként, mikor 2–0-ra kikaptak hazai pályán a Paris Saint-Germain csapatától a nyolcaddöntő első mérkőzésén.[28] A visszavágón a Parc des Princes stadionban Marcus Rashford a 94. percben szerzett büntetőjével a nyolcaddöntőbe küldte a csapatot, bebiztosítva a 3–1-es győzelmet a csapatnak. Ezzel a United az első csapat lett a kiírás történetében, amely tovább tudott jutni az után, hogy az első mérkőzést elveszítette legalább két góllal hazai pályán.[29] Március 10-én a United 2–0-ás vereséget szenvedett az Arsenal ellen, első vereségük a bajnokságban Solskjær érkezése után.[30] Március 16-án kiestek az FA-Kupából a Wolverhampton Wanderers elleni negyeddöntő után, amelyet követően Solskjær kijelentette, hogy a United legrosszabb teljesítménye volt, mióta kinevezték.[31]

2019. március 28-án, azt követően, hogy a United megnyert 14 mérkőzést a lehetséges 19-ből, Solskjært véglegesen is kinevezték a csapat élére, 2022-ig írt alá.[32] Kinevezése után a United csak két találkozóját nyerte meg a fennmaradó tízből. A vereségek közé tartozott a UEFA-bajnokok ligája-negyeddöntő a Barcelona ellen,[33] egy 4–0-ás vereség az Everton ellen 2019 áprilisában,[34] illetve egy 2–0-ás vereség a szezon utolsó mérkőzésén a Cardiff ellen.[35]

A United hatodik helyen zárta a szezont, öt ponttal a negyedik és 32 ponttal a bajnok mögött.[35] Solskjær a szezon végén kijelentette, hogy sok munka áll előtte, de csapata készen fog állni a következő évadra.[36]

2019–2020-as szezon

[szerkesztés]

A 2019–2020-as szezont a United tíz ponttal nyitotta első kilenc mérkőzése után, amely a csapat legrosszabb szezonkezdése volt az 1986–1987-es évad óta.[37] 2020 januárjára kikaptak 2–0-ra a Burnleytől az Old Traffordon, 24 mérkőzés alatt csak 34 pontot szedtek össze, amely rosszabb volt, mint ekkor az előző évadban.[38] Azon a mérkőzésen a United szurkolói kifütyülték a csapatot, illetve a tulajdonosokat, és Ed Woodwardot is. Több ezren elhagyták a stadiont a találkozó vége előtt. Darren Fletcher azt nyilatkozta, hogy először látott ilyet a stadionban. Solskjær kijelentette, hogy a játékosok mindent megtesznek, és felkérte a rajongókat, hogy álljanak be a csapat mögé.[39][40] Ugyanebben a hónapban kiestek a ligakupából az elődöntőben, a Manchester City ellen.[41]

Azt követően, hogy Bruno Fernandes Manchesterbe szerződött 2020 januárjában, a United veretlen volt a szezon fennmaradó részében, 14 mérkőzésből 32 pontot gyűjtöttek be, amelyet egyetlen más csapat se tudott elérni az időszakban.[42] Fernandes kulcsfontosságú szerepet játszott abban, hogy új életet adjon a Unitednek.[43] A szezont 66 ponttal zárták, harmadik helyen.[44] Solskjær kijelentette, hogy ez egy nagy sikernek számított, arra tekintettel, hogy milyen a keret, és hol tartanak a csapat felépítésében.[45]

Később a szezonban a United még két kupából esett ki az elődöntőben. Az FA-Kupában 3–1-re kikaptak a Chelsea-től, Solskjær úgy döntött, hogy David de Gea fog kezdeni a mérkőzésen, annak ellenére, hogy a kupában addig végig Sergio Romero védett, és a spanyol kapus több hibát is vétett.[46] Az Európa-ligában a United 2–1-es vereséget szenvedett a Sevilla ellen. Solskjær a 87. percig nem cserélt, és ismét kihagyta Romerót.[47]

2020–2021-es szezon: európai kupadöntő

[szerkesztés]

A United ismét gyengén kezdte a szezont, 3–1-es vereséget szenvedve a Crystal Palace ellen hazai pályán, és mindössze hét pontot szerezve első hat mérkőzésükből, 15. helyen állva októberben. Ezen vereségek közé tartozott egy 6–1-es mérkőzés a Tottenham Hotspur ellen az Old Traffordon, amely a United történetének legrosszabb Premier League-veresége volt, és amelyről az edző azt mondta, pályafutása legrosszabb napja volt. Ezek mellett 1–0-ra kikaptak az Arsenaltól is novemberben, Solskjær századik mérkőzésén.[48][49]

Az UEFA-bajnokok ligájában se volt sikeresebb a csapat, harmadikként kiestek a csoportkörben, minden ellenfél (a Paris Saint-Germain, RB Leipzig és az İstanbul Başakşehir) ellen egyszer nyertek és egyszer veszítettek. Ennek következtében a szezont az Európa-ligában folytatták.

A Premier League-ben megnyertek a következő tíz mérkőzésükből nyolcat, majd január 12-én a Burnley elleni 1–0-ás győzelmükkel a tabella élére kerültek, 2012–2013-as bajnoki címmel záródó szezonjuk óta először.[50] Nem sokkal később viszont utolérte a Unitedet a Manchester City, és a huszadik Sheffield United elleni 2–1-es vereségük azt jelentette, hogy január 27-én már le is csúsztak az élről.[51]

A Sheffield United elleni vereséget követően tizennégy meccsen keresztül maradt veretlen a csapat.[52] Február 2-án rekordnak számító 9–0-ás győzelmet arattak a Southampton ellen, az utóbbi csapat két játékosát is kiállították. Ezt a végeredményt mindössze harmadjára érte el egy csapat a liga történelmében, 1995-ben az Ipswich ellen a Manchester United volt az első.[53] Május 9-én a United hátrányból 3–1-re megverte az Aston Villát, bebiztosítva, hogy az első négy hely egyikén zárja a szezont. Ezzel a győzelemmel rekordnak számító tizedik alkalommal nyertek meg a szezonban egy bajnokit úgy, hogy ők kapták az első gólt.[54] Május 11-én a Leicester City egy 2–1-es győzelemmel véget vetett a United veretlen sorozatának, annak következtében, hogy a sok mérkőzés miatt Solskjær nagy változtatásokat tett a kezdőcsapatban. Öt nap alatt játszottak a Villa, a Leicester és a Liverpool ellen. Ennek az eredménynek következtében a Manchester City bebiztosította bajnoki címét, a United már nem érhette utol a városi riválist.[52]

74 ponttal a második helyen zárták a szezont, 12 ponttal a City mögött. Ez volt az első alkalom, hogy a United két szezonban egymás után az első négyben végzett Ferguson visszavonulása óta.[55]

A ligakupában a United az elődöntőben esett ki a Manchester City ellen. Az FA-Kupában, annak ellenére, hogy kiejtették a Liverpoolt, a későbbi győztes Leicester City megverte őket a negyeddöntőben.

Az Európa-ligában a United kiejtette a Milant a nyolcaddöntőben 2–1-es összesítéssel, majd később a Romát 8–5-ös összesítéssel az elődöntőben.[56] A kiírás döntőjében, május 26-án, a Villarreal ellen 1–1-es döntetlent játszott a csapat. Ezt követően a tizenegyepárbajban 11–10-re kikapott a United.[57]

2021–2022-es szezon: távozása

[szerkesztés]
Egy transzparens az Old Traffordon, amelyen a 20LEGEND felirat olvasható, a United Solskjær 2021-es távozása utáni első mérkőzésen

Az évad előtt a United leszerződtette Cristiano Ronaldót, amelyet sokan Solskjær United-edzősége egyik nagyobb hibájának tekintenek, és később ős is azt nyilatkozta róla, hogy az átigazolás nem működött úgy, ahogy akarta.[58] 2021. július 24-én a United bejelentette, hogy Solskjær három éves szerződést írt alá 2024-ig.[59] A United az UEFA-bajnokok ligája-szezont egy 2–1-es vereséggel kezdte meg a Young Boys ellen. A Premier League-ben a United a szezont egy 5–1-es győzelemmel nyitotta a Leeds United ellen, Bruno Fernandes mesterhármast szerzett, míg Paul Pogba négy gólpasszt osztott ki. A United öt mérkőzés után 13 pontot gyűjtött össze. Szeptember 19-én 2–1-re legyőzték a West Ham United csapatát Ronaldo és Jesse Lingard góljaival, amellyel rekordot állítottak be, 29 idegenbeli mérkőzésen voltak veretlenek.[60][61]

Szeptember 25-én kezdődtek meg a gyenge eredmények, 1–0-ra kikaptak az Aston Villától. Ezt egy 1–1-es döntetlen követte az Everton ellen, majd egy 4–2 vereség a Leicester otthonában, amely véget vetett idegenbeli veretlen sorozatuknak. Ezt követően október 24-én 5–0-ás vereséget szenvedett a United a Liverpool ellen, a csapat legrosszabb eredménye a riválisa ellen 1925 óta.[62] November 6-án 2–0-ra elveszítették a manchesteri derbit. Azt követően, hogy november 20-án 4–1-re kikaptak a Watfordtól és öt mérkőzésen 15 gólt kaptak, megjelentek sajtóhírek, hogy a United vezetősége összeült, hogy megtárgyalja az edző jövőjét. Úgy döntöttek, hogy az edző menesztéséről azt fogják mondani, hogy közös megegyezéssel távozott, ezt november 21-én meg is erősítették.[63][64] Michael Carrick, majd Ralf Rangnick vette át az irányítást átmenetileg, míg 2022 nyarán ki nem nevezték Erik ten Hagot.

A Unitedet követő évek

[szerkesztés]

Azt követően, hogy elhagyta Manchestert, Solskjær több ajánlatot is kapott csapatoktól világszerte, hogy edzőjük legyen, többek között szaúd-arábiai kluboktól, de ezeket mind elutasította. Ezekről azt azt nyilatkozta, hogy „nagy kiváltság, hogy elutasíthatok olyan ajánlatokat, amelyekben nem vagyok 100%-ig biztos azért, hogy több időt tölthessek a családommal.” Ebben az időszakban a norvég Surnadal utánpótlás-csapatai, és fia edzője volt: „A gyerekeket segítem, akik élvezik. A foci egyik másik oldalát látom itt.” 2023 szeptemberében az UEFA egyik mérkőzés-megfigyelője lett, amely pozíciójában UEFA-bajnokok ligája-mérkőzéseket elemzett a nézőtérről.[58][65]

Beşiktaş

[szerkesztés]

2025. január 16-án a Beşiktaş bejelentette, hogy tárgyalásokat kezdtek az edzővel leszerződtetéséről.[66] Január 18-án bejelentették érkezését.[67] Első mérkőzésén csapata 4–1-re győzte le az Európa-ligában addig veretlen Athletic Bilbaót.

Érdekességek

[szerkesztés]

Sikerei, díjai

[szerkesztés]

Manchester United

[szerkesztés]

Játékos pályafutása statisztikái

[szerkesztés]
Klub Szezon Bajnokság Kupa Ligakupa Nemzetközi Egyéb Összesen
Mérkőzés Gól Mérkőzés Gól Mérkőzés Gól Mérkőzés Gól Mérkőzés Gól Mérkőzés Gól
Clausenengen 1990 –
1991 –
1992 –
1993 –
1994 47 31 –
Összesen 47 31 –
Molde 1995 26 20 –
1996 16 11 –
Összesen 42 31 –
Manchester United 1996–97 33 18 3 0 0 0 10 1 0 0 46 19
1997–98 22 6 2 2 0 0 6 1 0 0 30 9
1998–99 19 12 8 1 3 3 6 2 1 0 37 18
1999–2000 28 12 – 1 0 11 3 6 0 46 15
2000–01 31 10 2 1 2 2 11 0 1 0 47 13
2001–02 30 17 2 1 0 0 15 7 0 0 47 25
2002–03 37 9 2 1 4 1 14 4 0 0 57 15
2003–04 13 0 3 0 0 0 2 1 1 0 19 1
2004–05 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0
2005–06 3 0 2 0 0 0 0 0 0 0 5 0
2006–07 19 7 6 2 1 1 6 1 0 0 32 11
2007–08 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0
Összesen 235 91 30 8 11 7 81 20 9 0 366 126
Pályafutása összesen 324 153 30 8 11 7 81 20 9 0 366 188

[71]

A válogatottban

[szerkesztés]
Nemzet Év Pályára lépések Gólok
 Norvégia 1995 2 1
1996 6 3
1997 2 1
1998 9 3
1999 8 5
2000 10 1
2001 7 3
2002 9 2
2003 7 2
2004 2 0
2006 4 2
2007 1 0
Összesen 67 23

Edzői statisztika

[szerkesztés]

2021. november 21-én lett frissítve.[72][73][74][75][76][77]

Csapat Nemzet –tól –ig Mérleg
M GY D V Győzelem %
Molde Norvégia 2010. november 9. 2014. január 2. 125 69 26 31 55.2
Cardiff City Wales 2014. január 2. 2014. szeptember 18. 30 9 5 16 30
Molde Norvégia 2015. október 21. 2018. december 19. 118 66 19 33 55.93
Manchester United Anglia 2018. december 19. 2021. november 21. 168 91 37 40 54.17
Beşiktaş Törökország 2025. január 17. jelenlegi 0 0 0 0 0.00
Összesen 442 235 87 120 53.17

Válogatott góljai

[szerkesztés]
# Dátum Helyszín Ellenfél Eredmény Kiírás
1 1995. november 26. Kingston Jamaica Jamaica 1-1 barátságos
2 1996. március 27. Windsor Park, Belfast Észak-Írország Észak-Írország 2-0 barátságos
3 és 4 1996. június 2. Ullevaal Stadion, Oslo Azerbajdzsán Azerbajdzsán 5-0 vb selejtező
5 1997. április 30. Ullevaal Stadion, Oslo Finnország Finnország 1-1 vb selejtező
6 1998. március 25. Baldvin király Stadion, Brüsszel Belgium Belgium 2-2 barátságos
7 és 8 1998. május 27. Molde Szaúd-Arábia Szaúd-Arábia 6-0 barátságos
9 és 10 1999. március 27. Olimpiai Stadion Athén Görögország Görögország 2-0 Eb selejtező
11 1999. április 28. Tbiliszi Grúzia Grúzia 4-1 Eb selejtező
12 1999. szeptember 8. Ullevaal Stadion, Oslo Szlovénia Szlovénia 4-0 Eb selejtező
13 1999. október 9. Daugava Stadion, Riga Lettország Lettország 2-1 Eb selejtező
14 2000. május 27. Ullevaal Stadion, Oslo Szlovákia Szlovákia 2-0 barátságos
15 2001. március 24. Ullevaal Stadion, Oslo Lengyel Lengyelország 2-3 vb selejtező
16 2001. március 28. Minszk Fehéroroszország Fehéroroszország 1-2 vb selejtező
17 2001. augusztus 15. Ullevaal Stadion, Oslo Török Törökország 1-1 barátságos
18 2002. május 14. Ullevaal Stadion, Oslo Japán Japán 3-0 barátságos
19 2002. május 22. Aspmyra stadion, Bodø Izland Izland 1-1 barátságos
20 2003. április 2. Luxembourg Luxemburg Luxemburg 2-0 Eb selejtező
21 2003. június 11. Ullevaal Stadion, Oslo Román Románia 1-1 Eb selejtező
22 és 23 2006. szeptember 2. Budapest Magyar Magyarország 4-1 Eb selejtező

Kitüntetései

[szerkesztés]
A Norvég Királyi Szent Olaf Rend első számú Lovagja

A Norvég Királyi Szent Olav Rend első számú Lovagja 2008. március 29-e óta, amikor is Kristiansundban átvette ezt az elismerést V. Harald norvég királytól. Az indoklás melyet, Egil Vindorum, az oslói kancellária vezetője fogalmazott meg: "Azért kapja ezt az elismerést, mert fantasztikus pályafutást mondhat magáénak. Igazi sportember, aki minden norvég fiatal példaképe lehet".[78]

Három alkalommal kapta meg a Roald Jensenről elnevezett Kniksen-díjat: 1996-ban a Manchester United játékosaként kapta meg a legjobb norvég labdarúgónak járó elismerést, majd 2007-ben a tiszteletdíjat a norvég futballért tett érdemeiért, majd 2011-ben a Molde trénereként az év edzőjének járó díjat.

2009-ben megkapta a Peer Gynt-díjat.[79]

További információk

[szerkesztés]


Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ Elemi ösztön: a futballtörténet legnagyobb lesipuskásai. Marosi Gergely. nemzetisport.hu, 2010. március 15. (Hozzáférés: 2012. december 23.)
  2. ↑ a b c d http://inforadio.hu/hir/sport/hir-144876
  3. ↑ Ole Gunnar Solskjær. moldefk.no. Molde FK, 2012. április 25. [2012. november 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. december 22.)
  4. ↑ „City Blue Out Red Hot Ole!; They snubbed chance to buy goal ace Gunnar.”, The People, MGN, 1996. október 20. (Hozzáférés: 2012. december 22.) 
  5. ↑ Ducker, James. „Why Ole Gunnar Solskjaer is the perfect mentor for Marcus Rashford as he reaches key stage in his development”, The Telegraph, 2018. december 29. (Hozzáférés: 2025. január 18.) (brit angol nyelvű) 
  6. ↑ Solskjaer: I turned down Norway job offer. soccernet.espn.go.com. [2012. október 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2025. január 18.)
  7. ↑ „Solskjaer takes job as Molde boss”, 2010. november 9. (Hozzáférés: 2025. január 18.) (brit angol nyelvű) 
  8. ↑ „Ex-Man Utd striker Ole Gunnar Solskjaer leads Molde to Norwegian title”, BBC Sport, 2011. október 30. (Hozzáférés: 2025. január 18.) (brit angol nyelvű) 
  9. ↑ „Ole Gunnar Solskjaer ends interest in Aston Villa job”, BBC Sport, 2012. május 22. (Hozzáférés: 2025. január 18.) (brit angol nyelvű) 
  10. ↑ Molde rule Rosenborg to claim Norwegian Cup (angol nyelven). UEFA.com. (Hozzáférés: 2025. január 18.)
  11. ↑ Ole Gunnar Solskjaer replaces Malky Mackay as Cardiff City manager. ITV, 2014. január 2. [2014. január 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2025. november 18.)
  12. ↑ „Ole Gunnar Solskjaer: Cardiff City manager leaves post”, BBC Sport, 2014. szeptember 17. (Hozzáférés: 2025. január 18.) (brit angol nyelvű) 
  13. ↑ „Ny manager i Molde FK”, Molde Fotballklubb. [2015. december 22-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2025. január 18.) 
  14. ↑ Start vs. Molde - 8 November 2015 - Soccerway (angol nyelven). int.soccerway.com. [2023. augusztus 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2025. január 18.)
  15. ↑ 2018/19 UEFA Europa League participants (angol nyelven). UEFA.com. (Hozzáférés: 2025. január 18.)
  16. ↑ Solskjær fortsetter som manager i tre nye år (nb-NO nyelven). Molde. (Hozzáférés: 2025. január 18.)
  17. ↑ „Ole Gunnar Solskjaer named Man Utd caretaker manager until end of season”, BBC Sport, 2018. december 19. (Hozzáférés: 2025. január 18.) (brit angol nyelvű) 
  18. ↑ Ole Gunnar tar over som vikarierende manager i Manchester United (nb-NO nyelven). Molde. (Hozzáférés: 2025. január 18.)
  19. ↑ „Ole Gunnar Solskjaer 'only contracted to Manchester United'”, BBC Sport, 2019. március 5. (Hozzáférés: 2025. január 18.) (brit angol nyelvű) 
  20. ↑ Øgar, Sindre: Lokalavis-leder tror Molde har Solskjær-erstatteren klar (norvég nyelven). VG, 2019. március 6. (Hozzáférés: 2025. január 18.)
  21. ↑ „Cardiff 1-5 Manchester United: Reds rampant in Ole Gunnar Solskjaer's first game”, BBC Sport, 2018. december 21. (Hozzáférés: 2025. január 18.) (brit angol nyelvű) 
  22. ↑ „West Brom 5-5 Manchester United”, BBC Sport, 2013. május 17. (Hozzáférés: 2025. január 18.) (brit angol nyelvű) 
  23. ↑ „Tottenham 0-1 Manchester United: Ole Gunnar Solskjaer's men hang on to beat Spurs”, BBC Sport, 2019. január 11. (Hozzáférés: 2025. január 18.) (brit angol nyelvű) 
  24. ↑ „Manchester United 2-2 Burnley: Hosts rescue late point”, BBC Sport, 2019. január 28. (Hozzáférés: 2025. január 18.) (brit angol nyelvű) 
  25. ↑ Solskjaer wins January 2019 Barclays Manager of the Month (angol nyelven). www.premierleague.com. (Hozzáférés: 2025. január 18.)
  26. ↑ „Fulham 0-3 Manchester United: Pogba and Martial goals take visitors into top four”, BBC Sport, 2019. február 7. (Hozzáférés: 2025. január 18.) (brit angol nyelvű) 
  27. ↑ 161385360554578: Man United point out new club record was set by beating Crystal Palace (brit angol nyelven). talkSPORT, 2019. február 28. (Hozzáférés: 2025. január 18.)
  28. ↑ „Man Utd 0-2 PSG: Kimpembe and Mbappe earn win for PSG”, BBC Sport, 2019. február 10. (Hozzáférés: 2025. január 18.) (brit angol nyelvű) 
  29. ↑ „Champions League: PSG 1-3 Man Utd (agg: 3-3)”, BBC Sport, 2019. március 5. (Hozzáférés: 2025. január 18.) (brit angol nyelvű) 
  30. ↑ Arsenal 2-0 Manchester United: Ole Gunnar Solskjaer suffers first league defeat. SkySports. (Hozzáférés: 2025. január 18.)
  31. ↑ Doyle, Paul. „Diogo Jota and Wolves carve apart Manchester United to reach semi-finals”, The Observer, 2019. március 16. (Hozzáférés: 2025. január 18.) (brit angol nyelvű) 
  32. ↑ Ole Gunnar Solskjaer appointed Manchester United permanent manager. SkySports News. (Hozzáférés: 2025. január 18.)
  33. ↑ „Barcelona 3-0 Manchester United: Lionel Messi stars as United knocked out of Champions League”, BBC Sport, 2019. április 15. (Hozzáférés: 2025. január 18.) (brit angol nyelvű) 
  34. ↑ „Everton 4-0 Manchester United: Toffees cruise to victory”, BBC Sport, 2019. április 19. (Hozzáférés: 2025. január 18.) (brit angol nyelvű) 
  35. ↑ a b Defeat to Cardiff rounds off Man United’s miserable season (angol nyelven). The Irish Times. (Hozzáférés: 2025. január 18.)
  36. ↑ Ole Gunnar Solskjaer Insists There Will Be 'No Excuses' for Man Utd After Dismal 2018/19 Campaign (amerikai angol nyelven). SI, 2019. május 24. (Hozzáférés: 2025. január 18.)
  37. ↑ „United suffer worst start to season in 33 years”, The Independent. [2023. december 5-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2025. január 18.) (brit angol nyelvű) 
  38. ↑ „Manchester United's renaissance? Bruno Fernandes and Mason Greenwood changing everything”, Sky Sports. [2023. augusztus 14-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2025. január 18.) (brit angol nyelvű) 
  39. ↑ „Manchester United 0-2 Burnley: Clarets shock United at Old Trafford”, BBC Sport, 2020. január 21. (Hozzáférés: 2025. január 18.) (brit angol nyelvű) 
  40. ↑ „Manchester United lose 2-0 to Burnley - pundits and fans react”, BBC Sport, 2020. január 23. (Hozzáférés: 2025. január 18.) (brit angol nyelvű) 
  41. ↑ „Manchester City 0-1 Manchester United (agg: 3-2): Blues into EFL Cup final despite defeat”, BBC Sport, 2020. január 28. (Hozzáférés: 2025. január 18.) (brit angol nyelvű) 
  42. ↑ „Why Manchester United need Bruno Fernandes in perfect condition for the start of 2020/21”, Sports Illustrated Manchester United News, Analysis and More. [2022. június 4-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2025. január 18.) (angol nyelvű) 
  43. ↑ Church, Ben: The $61 million signing that transformed Manchester United (angol nyelven). CNN, 2020. augusztus 4. (Hozzáférés: 2025. január 18.)
  44. ↑ Smyth, Rob. „Leicester 0-2 Manchester United: Solskjær's side finish third – as it happened”, the Guardian, 2020. július 26. (Hozzáférés: 2025. január 18.) (brit angol nyelvű) 
  45. ↑ Hytner, David. „Solskjær hits back at critics after Manchester United make top four”, The Guardian, 2020. július 26. (Hozzáférés: 2025. január 18.) (brit angol nyelvű) 
  46. ↑ „Manchester United 1-3 Chelsea: De Gea errors help settle FA Cup semi-final”, BBC Sport, 2020. július 17. (Hozzáférés: 2025. január 18.) (brit angol nyelvű) 
  47. ↑ „Man Utd 1-2 Sevilla: Weaknesses exposed as Ole Gunnar Solskjaer's men fall short again”, BBC Sport, 2020. augusztus 16. (Hozzáférés: 2025. január 18.) (brit angol nyelvű) 
  48. ↑ „Man Utd 1-6 Tottenham: Son Heung-min, Harry Kane score”, BBC Sport, 2020. október 2. (Hozzáférés: 2025. január 18.) (brit angol nyelvű) 
  49. ↑ „Manchester United 0-1 Arsenal: Pierre-Emerick Aubameyang penalty decides tight encounter”, BBC Sport, 2020. október 30. (Hozzáférés: 2025. január 18.) (brit angol nyelvű) 
  50. ↑ „Burnley 0-1 Manchester United: Paul Pogba winner sends Red Devils top of Premier League”, BBC Sport, 2021. január 11. (Hozzáférés: 2025. január 18.) (brit angol nyelvű) 
  51. ↑ „Man Utd 1-2 Sheff Utd: Oliver Burke scores winner for Blades”, BBC Sport, 2021. január 26. (Hozzáférés: 2025. január 18.) (brit angol nyelvű) 
  52. ↑ a b „Man City Premier League champions as Leicester City beat Manchester United”, BBC Sport, 2021. május 10. (Hozzáférés: 2025. január 18.) (brit angol nyelvű) 
  53. ↑ „Manchester United 9-0 Southampton: Man Utd thrash nine-man Saints”, BBC Sport, 2021. február 1. (Hozzáférés: 2025. január 18.) (brit angol nyelvű) 
  54. ↑ „Aston Villa 1-3 Man Utd: Red Devils' comeback keeps Man City waiting on title”, BBC Sport, 2021. május 7. (Hozzáférés: 2025. január 18.) (brit angol nyelvű) 
  55. ↑ Man Utd secure top-four Premier League finish after Everton beat West Ham. sportsmax.tv. (Hozzáférés: 2025. január 18.)
  56. ↑ Villarreal 1-1 Manchester United (aet, 11-10 pens): Spanish side win Europa League in marathon shoot-out (angol nyelven). UEFA.com. (Hozzáférés: 2025. január 18.)
  57. ↑ Luckhurst, Samuel: Solskjaer explains why Man United did not make a substitution for so long (angol nyelven). Manchester Evening News, 2021. május 27. (Hozzáférés: 2025. január 18.)
  58. ↑ a b Mitten, Andy. „Ole Gunnar Solskjaer: Cristiano Ronaldo, Glazers and Manchester United sacking”, The New York Times (Hozzáférés: 2025. január 17.) (amerikai angol nyelvű) 
  59. ↑ Solskjaer signs new contract (angol nyelven). www.manutd.com. [2024. augusztus 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2025. január 18.)
  60. ↑ West Ham v Man Utd, 2021/22 | Premier League (angol nyelven). www.premierleague.com. (Hozzáférés: 2025. január 18.)
  61. ↑ Cite web-hiba: a title paramétert mindenképpen meg kell adni!. www.premierleague.com. (Hozzáférés: 2025. január 18.)
  62. ↑ „Man Utd 0-5 Liverpool: Mohamed Salah hits hat-trick and Paul Pogba sees red in shambolic Man Utd show to pile pressure on Ole Gunnar Solskjaer”, Sky Sports. [2024. február 25-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2025. január 18.) (brit angol nyelvű) 
  63. ↑ Romano, Fabrizio. „Manchester United board decide to sack Solskjær at emergency meeting”, The Observer, 2021. november 21. (Hozzáférés: 2025. január 18.) (brit angol nyelvű) 
  64. ↑ Club statement (angol nyelven). www.manutd.com. [2024. szeptember 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2025. január 18.)
  65. ↑ Millar, Colin. „Ole Gunnar Solskjaer holds talks to become Besiktas head coach”, The New York Times (Hozzáférés: 2025. január 17.) (amerikai angol nyelvű) 
  66. ↑ Teknik Direktör Ole Gunnar Solskjaer ile Görüşmelere Başlandı. bjk.com.tr. (Hozzáférés: 2025. január 17.)
  67. ↑ Ole Gunnar Solskjaer: Former Manchester United manager signs Beskitas deal (brit angol nyelven). BBC Sport, 2025. január 18. (Hozzáférés: 2025. január 18.)
  68. ↑ http://www.manutd.com/en/players-and-staff/legends/ole-gunnar-solskjaer.aspx
  69. ↑ „„Babaarcú gyilkos” veszi kezelésbe a legnagyobb manchesteri tehetségeket”, nemzetisport.hu, 2008. július 17. (Hozzáférés: 2012. december 23.) 
  70. ↑ „„Babaarcú gyilkos” veszi kezelésbe a legnagyobb manchesteri tehetségeket”, nemzetisport.hu, 2008. július 17. (Hozzáférés: 2012. december 24.) 
  71. ↑ Ole Gunnar Solskjaer. StretfordEnd.co.uk. (Hozzáférés: 2009. április 20.)
  72. ↑ Solskjær departs United to return to Molde (angol nyelven). uefa.com
  73. ↑ Ole Gunnar Solskjær (norvég nyelven). moldefk.no. [2018. december 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. december 21.)
  74. ↑ Ole Gunnar Solskjaer named as Cardiff City manager – video (angol nyelven). theguardian.com
  75. ↑ Ole Gunnar Solskjaer appointed Molde manager for second time (angol nyelven). theguardian.com
  76. ↑ Ole Gunnar Solskjaer named Man Utd caretaker manager until end of season (angol nyelven). bbc.com
  77. ↑ Manchester United board decide to sack Solskjær at emergency meeting (angol nyelven). theguardian.com
  78. ↑ „Manchester United: lovaggá ütik hazájában Solskjaert”, MTI, nemzetisport.hu, 2008. január 12. (Hozzáférés: 2012. december 23.) 
  79. ↑ „Solskjær hedret”, Aftenposten, 2009. július 29.. [2009. augusztus 2-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2012. december 23.) (norvég nyelvű) 
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Ole_Gunnar_Solskjær&oldid=27821903”