Naszvad

	Naszvad (Nesvady)
	Naszvad - községháza
; Naszvad címere	; Naszvad zászlaja
	Közigazgatás
Ország	Szlovákia
Kerület	Nyitrai
Járás	Komáromi
Rang	város
Polgármester	Molnár Zoltán
Irányítószám	946 51
Körzethívószám	00421 (0) 35
Forgalmi rendszám	KN
Testvérvárosok	Lista Kiskőrös
	Népesség
Teljes népesség	5014 fő (2021. jan. 1.)
Népsűrűség	87 fő/km²
	Földrajzi adatok
Tszf. magasság	114 m
Terület	57,91 km²
Időzóna	CET, UTC+1
	Elhelyezkedése
	é. sz. 47° 55′ 39″, k. h. 18° 07′ 37″47.927500°N 18.126944°EKoordináták: é. sz. 47° 55′ 39″, k. h. 18° 07′ 37″47.927500°N 18.126944°E
	Naszvad weboldala
	A Wikimédia Commons tartalmaz Naszvad témájú médiaállományokat.
	Sablon • Wikidata • Segítség
	Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Naszvad (szlovákul Nesvady) város Szlovákiában, a Nyitrai kerület Komáromi járásában. Közigazgatási területe 57,9 km². 2020. január 1-től város.^[2]

Fekvése

A település a Nyitra és a Zsitva folyók közötti síkságon, a Nyitra bal partján, 109–114 méter tengerszint feletti magasságban, Komáromtól 23 km-re északra, Ógyallától 10 kilométerre északnyugatra, Érsekújvártól 7 kilométerre délnyugatra található.

Délről Ímely és Vágfüzes, nyugatról Gúta és rövid szakaszon Kamocsa, keletről Bajcs, északról Érsekújvár határolja. Katasztere nyugaton egészen a Vág-Dunáig nyúlik. Anyala (Aňala), Ógúta (Stará Gúta) és Hamusad (Hamušad) puszták tartoznak hozzá.

Élővilága

Gólyafészek
2014
2021
2024
Az Öreg-Nyitra Naszvadnál
Kis tó a falu nyugati szélén
A Martosi-kanális Naszvad és Kingyes között
Hamusad látképe a Vág-Duna töltéséről
A hamusadi Vág-part
Mocsaras tó a Vág árterében Hamusadnál

Naszvadon két gólyafészket tartanak nyilván, az egyikben 2011-ben és 2012-ben is 4-4 fiókát számoltak össze, a másikról nincs fészkelési adat. 2013-ban is fészkeltek gólyák a faluban, 2014-ben nem volt sikeres költés. 2015-ben 3, 2018-ban 2 és 2021-ben 3 fiókát számoltak össze.^[3]

Története

A Nyitra töltésénél áll Szt. Vendel szobra

A területen korán megtelepedett a magyarság. A falu határából előkerült honfoglaláskori sírokat Szőke Béla régész vezetésével az 1940-es évek legelején tárták fel. A település első említése – Naswod formában – 1269-ből való. Neve puszta személynévből keletkezett, magyar névadással. Első említésekor az esztergomi érsekség faluja, sőt uradalmi központja. 1269-ben említés történik egy Nyitra vármegyei Új-Naszvad (Novum Naswod) érseki udvarházról is, de azt a komáromi főesperességhez tartozó Naszvadtól két falu (Anyala és Góg) területe választotta el.^[4]

A település Gútával közös határát 1278 után leírták. 1312 előtt Csák Máté híve, Chelleus elfoglalta, elpusztította és jobbágyait megadóztatta. 1333-ban – amikor Naswoti a neve – létezett Szent Móricról elnevezett egyháza. 1418-ban Kanizsai János esztergomi érsek halála után Naszvad érsekséghez tartozó egyes részeit Kavai Domonkos (Korcha) jogtalanul elfoglalta.^[5] Az 1487-es Hippolit-codexekben is az érsekség birtokaként szerepel, amelynek itt fácánosa is volt. A török hódoltság idején – a környék többi falvához hasonlóan – Naszvad is sokat szenvedett. A protestantizmus lakói között – a környezethez képest – kevésbé vert gyökeret. 1557-ben Gútával együtt adózási kiváltságaiban megerősíttetett.^[6] Az 1561-es Oláh-féle vizitáció szerint azon kevés falvak egyike, amelynek – Kömley László személyében – volt plébánosa. Az esztergomi érsekség birtokán 1597-ben végeztek kárfelmérést.^[7]

1615-ben hódolt falu.^[8] Önálló református eklézsiája soha nem létezett, s prédikátora sem ismeretes. Az 1634. évi Canonica visitacio a komáromi főesperesség területén 6 működő plébániát sorol fel, ezek egyike Naszvadon volt. Az 1664. évi török defter szerint az esztergomi szandzsák „komaráni” náhiéjéhez tartozó Noszvat falu 59 háztartással és 58 fejadófizető személlyel rendelkezett. Összes adóját 18 472 akcsében állapították meg. A településnek 1690-ben már biztosan volt saját pecsétnyomója.^[9] 1704-ben Sigbert Heister császári főparancsnok felmentette Érsekújvárt és a környező falvakkal együtt Naszvadot felégette.^[10] A római katolikusok az anyakönyveket 1717-től kezdték vezetni.

Fényes Elek 1851-ben az alábbiakat jegyezte fel róla: Naszvad, magyar f. Komáromhoz északra 2 és 1/4 m.fdnyire a Nyitra partján. Határa egész a Vághig kiterjed, s az áradásoknak annyira ki van téve, hogy 12,000 holdnyi határából 8500 holdat víz járta földnek mondhatunk. Földe részint feketehomokos, részint lapályos és öntéses; rét igen sok, de nem a legjobb szénát teremi. Van 58 régi telke, mellyel 187 földesgazda, 100 házas-zsellér és 37 lakó mivel. Majorsági birtok itt nincs, hanem csak úrbériségi és szabad papnemesi; az idevaló hűbérnökök az érseki verebélyi sz. székhez tartoznak. Népessége 2385 r. katholikus, 7 ágostai és 17 zsidó. Katholikus anyaegyház. Földesura az esztergomi érsek.

1881-ben a Szent József tiszteletére szentelt római katolikus templomának az esztergomi érsek a kegyura. A 3012 hívőnek Galambos Kálmán plébános és Rotter Gyula kisegítő lelkész magyar nyelven celebrálták a misét. 1895-ben a kántorválasztás keltett nagy izgalmakat és ellenállást a faluban.^[11]

A 20. század elején a Komárom vármegye udvardi járásához tartozó nagyközség római katolikus elemi iskolával, katolikus népkörrel, Agrárifjak Legényegyletével, paprikamalommal, hengermalommal, postahivatallal, postatakarékpénztárral, hitelszövetkezettel, valamint 3852 – közte 3734 magyar és 106 szlovák – lakossal (1900) rendelkezett. Körjegyzőségi székhely volt. Lakosai mezőgazdasággal, takácsiparral foglalkoztak,^[12] illetve az egyházi nagybirtokon dolgoztak.

Trianon döntése következtében 1920-ban Csehszlovákiához került, s 1927-ben hivatalos szlovák elnevezése Nasvad lett. 1930-ban 5128 lakosa közül 4628 magyarnak, 379 szlováknak vallotta magát. 1938-1945 között ismét Magyarországhoz tartozott. Ebben az időben csendőrőrs működött a településen. A két világháború közötti Naszvad elszigetelt falunak számított, ahol elevenen éltek a hagyományok és a népviselet. Schleicher Vera Egy közép-európai életút című munkájában így írja le a harmincas évek Naszvadját: Naszvad Pozsonypüspöki nagyságú, színmagyar, színkatolikus falu volt, amely teljes elszigeteltségében (nem volt a vasúthálózatba sem bekötve, 12 km-t kellett gyalogolni Érsekújvártól) megőrizte népi hagyományait, például páratlan szépségű népviseletét, melyet akkor még mindenki hordott. Olyanok voltak vasárnaponként a naszvadiak, mint valami virágcsokor: a fehérrel vagy pirossal szegélyezett szoknyák, drága anyagból varrt pruszlikok, a nyakukban érmék. Házasodási szokásaik terén szigorú kasztrendszert tartó gazdag birtokos parasztok lakták a falut.^[13] A háború előtt élénk kulturális élet is folyt, színjátszó-csoport és dalárdakör is működött itt.

1945. március 27-én foglalták el a szovjetek, a második világháborút követően pedig újra Csehszlovákiához csatolták. 1945-ben magyar lakói közül többeket csehországi kényszermunkára vittek, illetve 1947-ben a magyar családok mintegy 70%-át Magyarországra telepítették át. A Komárom vármegyei Szőnybe például annyi naszvadi került, hogy akár Kis-Naszvadnak is nevezhetnénk. A kitelepítettek helyére magyarországi és romániai szlovák családok érkeztek. Csupán 1947-ben 1200 szlovák nemzetiségű lakost (280 családot) telepítettek be Naszvadra. 1945 szeptemberében az oktatás már kizárólag szlovák nyelven indult meg, egyben ekkor egyesítették a korábbi fiú- és leányiskolát is. A faluban kisegítő iskola is működik.

A falu szlovák neve Nesvady formára 1948-ban változott. 1949 után megalakult a helyi CSEMADOK szervezet, illetve létrejött a helyi termelőszövetkezet (efsz) is. Az óvoda új épületét 1986-ban adták át, az egészségügyi központ és a sportcsarnok 1990 után épült. 1993-tól – a csehszlovák állam felbomlása óta – Naszvad is Szlovákia része.

Népesség

Lakosainak többsége római katolikus, akik önálló plébániát alkotnak. Az evangélikusság – vélhetően a szlovákosítás hatására – gyülekezetté nőtte ki magát. Az idetelepített magyarországi szlovákok által alapított baptista gyülekezetben szlovák nyelven folyik az istentisztelet (a hívek – jóllehet magyarul is értenek – jobbára szlovák identitásúak).

1880-ban 3122 lakosából 2923 magyar és 38 szlovák anyanyelvű volt.

1890-ben 3679 lakosából 3657 magyar és 21 szlovák anyanyelvű volt.

1900-ban 3852 lakosából 3734 magyar és 106 szlovák anyanyelvű volt.

1910-ben 4308 lakosából 4179 magyar és 125 szlovák anyanyelvű volt.

1921-ben 4581 lakosából 4364 magyar és 139 csehszlovák volt.

1930-ban 5128 lakosából 4628 magyar és 379 csehszlovák volt.

1941-ben 5577 lakosából 5555 magyar és 9 szlovák volt.

1970-ben 5461 lakosából 3460 magyar és 1985 szlovák volt.

1980-ban 5378 lakosából 3489 magyar és 1854 szlovák volt.

1991-ben 5125 lakosából 3227 magyar és 1714 szlovák volt.

A 2001-es népszámlálás során 5014 lakosából 2957 fő magyarnak, 1780 szlováknak, 233 cigánynak, 20 csehnek, 1-1 fő bolgárnak, orosznak és horvátnak vallotta magát.

2011-ben 5068 lakosából 2717 magyar, 1809 szlovák, 334 cigány és 179 ismeretlen nemzetiségű volt.

2021-ben 5014 lakosából 2461 (+249) magyar, 2061 (+150) szlovák, 416 (+90) cigány, 40 (+5) egyéb és 36 ismeretlen nemzetiségű volt.^[14]

Oktatás, kultúra

A magyar és szlovák Naszvad Alapiskola egyaránt a Komenský utcában található, 1974-ban épült épületegyüttesben működik. Két óvoda is működik a faluban, a Sládkovič utcai Nefelejcs és a Hurban utcai óvoda.

Naszvad művelődési központtal, könyvtárral, Csemadok-szervezettel, egészségügyi központtal, kábeltelevízióval és sportcsarnokkal is rendelkezik. Két társadalmi szervezet (YMCA, horgászegyesület) működik a faluban. A művelődési házban 70 férőhelyes kamaraszínházat alakítottak ki 2012-ben.

Önkormányzat

Naszvad élén a polgármester, Molnár Zoltán áll, a község képviselőtestületét 12-en alkotják (2008-ban 8-an az MKP tagjai, 4-en függetlenek).^[15] A 2006–2010-es időszakban a képviselőtestületnek 6 bizottsága működik.

A város címerét Püspöki Nagy Péter heraldikus tervezte.^[16]

Gazdaság

A 2000-es években ipari parkot hoztak létre Naszvadon, ahol 2005-ben kezdte meg a termelést az olasz Ferplast cég üzeme, amely háziállatok tartói és hobbitenyésztők számára ketreceket, kiegészítőket, akváriumokat állít elő. Az ipari park bővítése mellett az elképzelések szerint 49 hektáron létesítenek termálfürdőt a jövőben. Az idegenforgalmat a kétcsillagos Sport Hotel szolgálja. A volt termelőszövetkezet ma Agrorent Rt. néven működik.

Nevezetességek

A falu legjelentősebb építészeti értéke az 1781-82-ben épült, barokk és klasszicista stílusjegyeket felvonultató, homlokzat előtti tornyos, római katolikus templom. A templom előtt álló Szentháromság-szobrot Balha Elek és Csuport Mária emeltette 1908-ban. A templomkertben áll egy feszület is, melyet Simonics Mihály emeltetett 1807-ben.
A baptisták zömök, homlokzati tornyos temploma 1955-57 között épült.
Az evangélikusok oldaltornyos, modern vonalú temploma 1951-ben épült.
A községháza 1989-ben emelt épülete a modern építészet alkotása.
Szt. Vendel és Szt. János szobra (ez utóbbi, melyet a helyiek Jánoskának neveznek, az egykori templom helyén áll).
A Kálvária egy homokdombon áll a falu központjában, mely egyben a régi temető is. A domb tetején 1995-ben kis kápolnát építettek és feszületet emeltek.
A Szabadság-téren álló kápolnát 1946-ban építették.
A kitelepítettek emlékművét 1997-ben emelték.
A falu határában kihasználatlan termálforrás található.
A helytörténeti és néprajzi anyagokat a 2005-ben átadott tájház mutatja be, többek között a községben hagyományos vászonszövés és kosárfonás emlékeit.
Az Új utcában álló feszületet 1937-ben állította Pásztó János; az Ímely felé vezető úton áll egy Krisztus-szobor, melyet 1927-ben emeltek.
Naszvadi Őszi Vásár (szeptemberben).
A Tájháznál minden év április 30-án megrendezett májusfa-állítás.

Neves naszvadiak

Itt született Horváth Katalin (1944) nyelvész.
Itt született 1949. február 12-én Németh Gyula művelődésszervező, költő, publicista.^[17]
Itt született Dibusz Éva (1953) magyar rádióbemondó, műsorvezető, tanár.
Itt tanított Török Tamás (1976) nyelvész.
Itt játszott Zácsik Szandra (1990) magyar válogatott kézilabdázó.
Itt hunyt el Fehér János (1823-1887) katolikus pap.
Anyalán hunyt el 1916-ban Farkas Ferenc hercegprímási uradalmi gazdasági intéző, gazdasági szakíró, hercegprímási uradalmi nagybérlő.
Itt szolgált Horváth József (1735 körül–1808) római katolikus plébános.
Itt szolgált Majthényi Adolf (1814-1871) apát, kanonok, főesperes.
Itt szolgált Jónás Imre (1874-1945) szlovákiai magyar plébános.
Itt szolgált Holbay László (1923-2015) csehszlovákiai magyar pedagógus, író, költő.
Naszvadon volt római katolikus lelkész 1942-1945 között az a Weisz Ferenc (1910-1982), aki 1970-től haláláig a budapesti Szent István Bazilika plébánosa volt.
Itt ásatott Mikuláš Dušek (1913-1994) szlovák régész.
Itt ásatott Szőke Béla régész.

Képtár

Templomok, kápolnák

Katolikus templom
A katolikus templom kapuja
Evangélikus templom
A baptista templom
Az Apostoli egyház imaterme
Szabadság-téri kápolna
Kápolna a Kálvária-dombon
Kálvária
Kálvária
Kálvária
Kápolna az új temetőben
Harangtorony az új temetőben

Szakrális kisemlékek

A régi templom helyén álló "Jánoska"-szobor
A Szentháromság-szobor a katolikus templom kertjében
Az Új utcában álló kereszt
Szentháromság-szobor az új temetőben
A templomkertben álló feszület
Az ímelyi úton álló Krisztus-szobor

Egyéb

Művelődési központ
Kerekes kút
A kitelepítettek emlékműve
Kopjafa az Üzlet utcában
Az egészségügyi központ látképe a Kálváriáról
A falumúzeum tiszta szobája
A falumúzeum udvara
A falumúzeum frontja a gémeskúttal
Anyala

Testvértelepülések

A Wikimédia Commons tartalmaz Naszvad témájú médiaállományokat.

Irodalom

Nevizánszky Gábor – Prohászka Péter 2020: Honfoglalás és kora Árpád-kori soros temetők és leletek katasztere – Szlovákia. Budapest, 58-59.
Nevizánsky G. – Prohászka P. 2020: Atypische Bestattungen im mittelalterlichen und frühneuzeitlichen Kirchenfriedhof von Nesvady-Jánoskapart, Slowakei. In: Beiträge zur Mittelalterarchäologie in Österreich 35, 237–249.
Gabriel Nevizánsky 2019: Stredoveký a včasnonovoveký kostolný cintorín v Nesvadoch.
Nevizánsky, G. – Prohászka Péter 2018: A Naszvad-Jánoska parti közép- és kora újkori temető (Szőke Béla 1938. és 1943. évi ásatása). In: Musaeum Hungaricum 7, 9-20.
Tóth Gábor 2018: Még egyszer Naszvad (Nesvady) honfoglaló sírjairól. In: Két világ határán. Kaposvár, 343-350.
Nevizánsky, G. – Prohászka, P. 2018: Stredoveký a včasnonovoveký (kostolný) cintorín v Nesvadoch, v polohe Jánoska part (výskum Bélu Szőkeho v rokoch 1938 a 1943). In: Archaeologia historica 43/1, 21-33.
Paterka Pál – Ján Tirpák 2016: Terénne a geofyzikálne prieskumy stredovekých sakrálnych objektov. Monument revue 5/1, 69-71.
Dobosi József 1997: Naszvad az én falum. Komárom.
Nevizánszky Gábor-Ratimorsky Piroska 1991: Staromaďarské kostrové pohrebiská z 10. storočia v Nesvadoch. Arch. roz. 43, 259-280.
Dodekné Chovan Ilona 1977: Az utolsó naszvadi takács. In: Madách Naptár. Pozsony, 227-230.
Anton Točík 1968: Altmagyarische Gräberfelder in Südwestslowakei. Bratislava.
Mikuláš Dušek 1959: Nové nálezy z doby bronzovej na juhozápadnom Slovensku. Arch. roz. XI/4, 488-495, 504-508.
Kálmán Béla 1943: Naszvad, Imely és Martos élete a népmozgalmi adatok tükrében. Érsekújvár.
Szőke Béla 1941: Honfoglaláskori magyar sírok Naszvadon. Folia Archaeologica III-IV, 214-222.
Manga János 1940: A Felvidék népművészete. In: Felvidéki mártírok és hősök aranykönyve. Budapest, 256-257.

Jegyzetek

↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
↑ Naszvad község januártól város lesz. Paraméter, 2019. október 15. (Hozzáférés: 2019. október 15.)
↑ bociany.sk
↑ Vö. Codex diplomaticus 4/3, 534; Lányi Károly 1848: Magyar Catholicus Clerus érdemeinek történet-igazolta emléke. Pozsony, 17.
↑ DLDF 248507; Ľuboš Trubíni 2022: Stredoveké Vráble. Vráble, 111.
↑ villagutta.sk. [2014. május 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. szeptember 21.)
↑ UC 45:28, pag. 11b; Anyala pag. 15a
↑ ÖStA HHStA Türkei I. Karton 100. Konv. 1. 1615.07. fol. 153-157., 162.
↑ Nyitraivánkai levéltár, Verebélyi predialisták iratai, 55. doboz (új rendezés) Residua Fragmenta; Körirata: NASZVADI * FALV * PÖCSETI *
↑ Thaly Kálmán 1892: A Székesi gróf Bercsényi család III. 1703-1706. Budapest, 153; Haiczl Kálmán 1932: Érsekujvár multjából. Érsekújvár, 267.
↑ Budapesti Hírlap 15/257, 7. (1895. szeptember 20.)
↑ 1940-ben Manga János (1940, 256) még 50-60 takácsot említ, számuk azonban rohamosan csökkent a következő időszakban.
↑ http://mek.oszk.hu/05800/05822/05822.pdf
↑ ma7.sk
↑ Archivált másolat. [2008. április 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. május 18.)
↑ Lacza Tihamér (szerk.): A tudomány szolgálatában, Fórum Kisebbségkutató Intézet, 2010
↑ csemadok.sk

Külső hivatkozások

Kapcsolódó lapok

Verebélyi és szentgyörgyi érseki szék
Az árgyélus kismadár (Naszvadon gyűjtött népdal)

Földrajzportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[1a51c02e0fdfeab92df411283c0efd8f3e0c312b-1] The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal

[2] Naszvad község januártól város lesz. Paraméter, 2019. október 15. (Hozzáférés: 2019. október 15.)

[3] y.sk

[4] Vö. Codex diplomaticus 4/3, 534; Lányi Károly 1848: Magyar Catholicus Clerus érdemeinek történet-igazolta emléke. Pozsony, 17.

[5] DLDF 248507; Ľuboš Trubíni 2022: Stredoveké Vráble. Vráble, 111.

[6] villagutta.sk. [2014. május 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. szeptember 21.)

[7] UC 45:28, pag. 11b; Anyala pag. 15a

[8] ÖStA HHStA Türkei I. Karton 100. Konv. 1. 1615.07. fol. 153-157., 162.

[9] Nyitraivánkai levéltár, Verebélyi predialisták iratai, 55. doboz (új rendezés) Residua Fragmenta; Körirata: NASZVADI * FALV * PÖCSETI *

[10] Thaly Kálmán 1892: A Székesi gróf Bercsényi család III. 1703-1706. Budapest, 153; Haiczl Kálmán 1932: Érsekujvár multjából. Érsekújvár, 267.

[11] Budapesti Hírlap 15/257, 7. (1895. szeptember 20.)

[12] 1940-ben Manga János (1940, 256) még 50-60 takácsot említ, számuk azonban rohamosan csökkent a következő időszakban.

[13] ttp://mek.oszk.hu/05800/05822/05822.pdf

[14] 7.sk

[15] Archivált másolat. [2008. április 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. május 18.)

[16] Lacza Tihamér (szerk.): A tudomány szolgálatában, Fórum Kisebbségkutató Intézet, 2010

[17] semadok.sk

[1]

[2]

[3]

[4]

[5]

[6]

[7]

[8]

[9]

[10]

[11]

[12]

[13]

[14]

[15]

[16]

[17]

Sablon:Komáromi járás (Szlovákia) m v sz A Komáromi járás települései
Járási székhely: Komárom (Komárno)
Bajcs (Bajč) · Bátorkeszi (Bátorove Kosihy) · Bogya (Bodza) · Bogyarét (Bodzianske Lúky) · Búcs (Búč) · Csallóközaranyos (Zlatná na Ostrove) · Csicsó (Číčov) · Dunamocs (Moča) · Dunaradvány (Radvaň nad Dunajom) · Ekel (Okoličná na Ostrove) · Gellér (Holiare) · Gúta (Kolárovo) · Hetény (Chotín) · Ifjúságfalva (Dedina Mládeže) · Ímely (Imeľ) · Izsa (Iža) · Karva (Kravany nad Dunajom) · Keszegfalva (Kameničná) · Kolozsnéma (Klížska Nemá) · Komáromfüss (Trávnik) · Komáromszentpéter (Svätý Peter) · Lakszakállas (Sokolce) · Madar (Modrany) · Marcelháza (Marcelová) · Martos (Martovce) · Megyercs (Čalovec) · Nagykeszi (Veľké Kosihy) · Naszvad (Nesvady) · Nemesócsa (Zemianska Olča) · Ógyalla (Hurbanovo) · Pat (Patince) · Perbete (Pribeta) · Szilas (Brestovec) · Szilasháza (Šrobárová) · Tany (Tôň) · Újgyalla (Dulovce) · Újpuszta (Mudroňovo) · Vágfüzes (Vrbová nad Váhom) · Virt (Virt) · Zsemlékes (Lipové)