Milánói főegyházmegye

Milánói főegyházmegye
Elhelyezkedés
Ország	Olaszország
Területi fennhatóság	Lombardia nyugati része
Főesperesi körzetek	7
Esperesi körzetek	73
é. sz. 45° 27′ 52″, k. h. 9° 11′ 31″45.46430833, 9.19184444
Statisztikai adatok
Terület	4243 km²
Lakosság
Teljes	5 107 053 (2009)
Egyházmegyéhez tartozók	4 860 053 (95,2%)
Plébániák	1107
További jellemzők
Egyház	katolicizmus
Rítus	ambrozián rítus, római rítus
Alapítás ideje	1. század
Székesegyház	Milánói dóm
Vezetése
Pápa	Ferenc
Érsek	Mario Delpini
Segédpüspök	Franco Agnesi, Erminio De Scalzi, Luigi Stucchi, Paolo Martinelli
Általános helynök	Franco Agnesi
Nyugalmazott püspök	Angelo Scola
Térkép
Milánói főegyházmegye
Honlap
Milánói főegyházmegye weboldala Milánói főegyházmegye a Catholic Hierarchy-n
A Wikimédia Commons tartalmaz Milánói főegyházmegye témájú médiaállományokat.

A Milánói főegyházmegye a katolikus egyház egyik főegyházmegyéje Olaszországban, amelyik lefedi Milánó, Monza, Lecco and Varese területét. Régóta megőrizte saját latin liturgikus rítusát, az Ambrusi liturgikus rítust, amelyik még mindig használatos a főegyházmegye nagyobbik részén. A korábbi püspökök és érsekek közül Szent Ambrus, Borromei Szent Károly, XI. Piusz pápa és Szent VI. Pál pápa a legismertebb.

A Milánói főegyházmegye a Milánói egyháztartomány központja, ami a Bergamói, a Bresciai, Comói, a Cremai, a Cremonai, a Lodi, a Mantovai, a Paviai és a Vigevanói szuffragán egyházmegyéket is tartalmazza.

Milánó érseksége a legnépesebb egyházmegye Európában.

Története

A legenda szerint Szent Barnabás apostol alapította meg az egyházmegyét az 1. században, az első püspök pedig tanítványa, Szent Anathlon volt. Valószínűleg azonban csak a 3. század tájékán jöhetett létre a püspökség. Erre enged következtetni az is, hogy a 313-ban tartott lateráni zsinaton részt vevő Szent Mirocles püspöknek (uralkodott 313?-316) a források szerint mindössze öt elődje lehetett.

A keresztényüldözések folyamán számtalan mártír halt vértanú halált Milánóban, mint például Gervasius és Protasius. A keresztényüldözés 313-ban ért véget, amikor Nagy Konstantin és Licinius kiadták a milánói ediktumot, melyben engedélyezték a keresztényeknek is a szabad vallásgyakorlatot. Az arianizmus elleni harc idején Szent Dionysius volt a város püspöke. Amikor a II. Constantinus császár által összehívott zsinat el akarta ítélni Atanáz alexandriai püspököt, mint az arianizmus egyik legnagyobb ellenségét, Dionysius nem volt hajlandó aláírni ezt a nyilatkozatot, kiállva ezzel Atanáz és Libériusz pápa mellett. A császár ezért Kappadókiába száműzte, és új püspököt ültetett a helyére. (Hasonlóan járt a pápa is, noha őt a római nép elégedetlensége miatt később visszahívták.) Az ariánus püspököt, Auxentiust később kiátkozták, s ma sem ismerik el milánói püspöknek. Halála után, 374-ben választották meg Szent Ambrust, aki az egyházmegye egyik legnagyobb alakjai közé tartozik. Laurentius alatt (552-555) azonban megromlott a viszony a pápával, sőt el is szakadtak tőle, de 570-ben már újra egyesültek.

568-ban a longobárdok támadásai miatt Szent Honoratus püspök és a klérus nagy része Genovába menekült, és csak közel hetven évvel később tértek vissza.

A főesperességek

A 10. században a Német-római Birodalom kiterjesztette hatalmát Észak-Itáliára is. Ekkor a milánói püspök a császár vazallusa lett. Váltakozó sikerű harcok eredményeként a 15. századra Itália végül kikerült a császár hatalma alól, Milánó pedig önálló városállam lett.

A reformációt követően került a püspöki trónra Borromei Szent Károly, aki a katolikus megújulás szellemében reformálta meg az egyházmegyét. Ő alapította meg Milánó első szemináriumát is.

A századok folyamán a milánói érseki szék az itáliai egyház egyik legjelentősebb posztjává emelkedett. A 20. században Achille Rattit és Giovanni Battista Montinit is milánói érsekként választották meg pápának.

Borromei Szent Károly

Angelo Scola

Egyházszervezet

Az érsekségben 1107 plébánia működik. Az egyházmegyét hét főesperességre (zona pastorale), azokat pedig 73 esperes kerületre osztották. Területileg Lombardiában található, Milánó, Bergamo, Como, Lecco, Pavia és Varese megyében.

Az egyházmegye érsekei az újkortól

• Carlo Borromeo, bíboros (1564–1584)
• Gaspare Visconti (1584–1595)
• Federico Borromeo, bíboros (1595–1631)
• Cesare Monti, bíboros (1632–1650)
• Alfonso Litta, bíboros (1652–1679)
• Federico Visconti, bíboros (1681–1693)
• Federico Caccia, bíboros (1693–1699)
• Giuseppe Archinto, bíboros (1699–1712)
• Benedetto Erba Odescalchi, bíboros (1712–1737)
• Carlo Gaetano Stampa, bíboros (1737–1742)
• Giuseppe Pozzobonelli, bíboros (1743–1783)
• Filippo Maria Visconti (1784–1801)
• Giovanni Battista Caprara, bíboros (1802–1810)
• Carlo Gaetano von Gaisruck, gróf, bíboros (1816–1846)
• Bartolomeo Carlo Romilli (1847–1859)
• Paolo Angelo Ballerini (1859–1867)
• Luigi Nazari di Calabiana (1867–1893)
• Boldog Andrea Carlo Ferrari, bíboros (1894–1921)
• Ambrogio Damiano Ratti, bíboros (1921–1922), később XI. Piusz pápa
• Eugenio Tosi, bíboros (1922–1929)
• Boldog Alfredo Ildefonso Schuster, OSB, bíboros (1929–1954)
• Boldog Giovanni Battista Montini, bíboros (1954–1963), később VI. Pál pápa
• Giovanni Colombo, bíboros (1963–December)
• Carlo Maria Martini, SJ, bíboros (1979–2002)
• Dionigi Tettamanzi, bíboros (2002–2011)
• Angelo Scola, bíboros (2011–2017)
• Mario Delpini (2017– )

Ambrozián rítus

Milánó környékén a római rítus mellett egy másik, sajátos rítus is jelen van: az ambrozián rítus. Történetileg Szent Ambrus nevéhez kötik, noha ennél később, a 9-10. században alakulhatott ki. Mai formájában nagyon hasonlít a római rítushoz, csak néhány kisebb különbség van a szertartásokban (például eltér a prefációk és némelyik eucharisztikus ima szövege, a főcelebráns nem csak a diakónust, hanem minden felolvasót megáld stb.). Kicsit másképp alakul a liturgikus év is, advent ugyanis két héttel korábban, nagyböjt pedig négy nappal később, vasárnap kezdődik. A papi reverenda is eltér a római rítusban használttól: mindössze öt gombbal viselik, derekukon fekete cingulummal átkötve, a nyak körül körbe fehér gallért viselnek.

Milánói egyháztartomány

A Milánói egyháztartomány Olaszország harmadik legnagyobb egyháztartománya (Róma és Velence után). Metropolitája a milánói érsek. Történelmileg jóval nagyobb volt, mint ma. Az 5. századig egész Észak-Itália és Raetia hozzá tartozott, ekkor többek közt Aquileia és Ravenna is levált róla, mivel érseki rangot kaptak. Később hasonló módon Genova, Torino, Vercelli is elszakadt. A 20. század végére tíz szuffragáneus püspöksége maradt.

A Milánói egyháztartomány egyházmegyéi

Egyházmegye	Alapítás	Terület, hívők	Püspök	Székesegyház	Kép
Milánói főegyházmegye	1. század	4243 km² 5 032 130 fő (91,3%)	Mario Delpini	Kisboldogasszony-főszékesegyház, Milánó
Bergamói egyházmegye	4. század	2450 km² 930 000 fő (93,4%)	Francesco Beschi	Szent Sándor-székesegyház, Bergamo
Bresciai egyházmegye	1. század	4243 km² 960 000 fő (83,3%)	Pierantonio Tremolada	Nagyboldogasszony-székesegyház, Brescia
Comói egyházmegye	4. század	4214 km² 518 000 fő (97,2%)	Oscar Cantoni	Nagyboldogasszony-székesegyház, Como
Cremai egyházmegye	1579. április 11.	276 km² 102 000 fő (98,7%)	Daniele Gianotti	Nagyboldogasszony-székesegyház, Crema
Cremonai egyházmegye	4. század	1917 km² 331 250 fő (89,8%)	Antonio Napolioni	Nagyboldogasszony-székesegyház, Cremona
Lodi egyházmegye	4. század	894 km² 272 900 fő (95,3%)	Maurizio Malvestiti	Nagyboldogasszony-székesegyház, Lodi
Mantovai egyházmegye	804	2080 km² 328 876 fő (86,1%)	Gianmarco Busca	Szent Péter-székesegyház, Mantova; Szent András-társszékesegyház, Mantova
Paviai egyházmegye	1. század	782 km² 173 000 fő (93,4%)	Corrado Sanguineti	Nagyboldogasszony- és Szent István-székesegyház, Pavia
Vigevanói egyházmegye	4. század	1509 km² 183 400 fő (95,0%)	Maurizio Gervasoni	Szent Ambrus-székesegyház, Vigevano

Szomszédos egyházmegyék

• Vigevanói egyházmegye (délnyugat)
• Novarai egyházmegye (nyugat)
• Luganói egyházmegye (észak)
• Comói egyházmegye (észak)
• Bergamói egyházmegye (északkelet)
• Cremonai egyházmegye (kelet)
• Lodi egyházmegye (délkelet)
• Paviai egyházmegye (dél)

Források

• Katolikus Lexikon

Fordítás

• Ez a szócikk részben vagy egészben a Roman Catholic Archdiocese of Milan című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.