Szent Gyárfás és Protáz
| Szent Gyárfás és Protáz | |
 | |
| Szent Gyárfás és Protáz | |
| vértanúk | |
| Születése | |
| 2. század vége körül | |
| Halála | |
| 250 körül Milánó, Római Birodalom | |
| Tisztelete | |
| Egyháza | Római katolikus egyház |
| Tisztelik | Római katolikus egyház Ortodox kereszténység |
| Kegyhely | Sant’Ambrogio-bazilika, Milánó, Olaszország |
| Ünnepnapja | Római katolikus egyház: június 19. Ortodox kereszténység: október 14. |
| Védőszentje ennek | Milánó |
| Oltárra emelése | 386. június 19. Oltárra emelte: Szent Ambrus |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Szent Gyárfás és Protáz témájú médiaállományokat. | |
Szent Gyárfás és Protáz, más néven Szent Gerváz és Protáz, olaszul: San Gervaso e Protaso, (2. század vége körül - Milánó, 250 körül) szentté avatott vértanúk. Vértanúságukról, mint a római katolikus egyház, mind az ortodox kereszténység megemlékezik.
Életük
[szerkesztés]Életükről nem sokat lehet tudni. A 6. században írt legendájuk szerint Szent Vitális és Szent Valéria ikergyermekei. Miután szüleik meghaltak vagyonukat szétosztották a szegények között, s 10 éven keresztül csendes visszavonultságban és elmélkedésben éltek. Miután feljelentették őket, – azzal a váddal, hogy keresztények – próbatétel elé állították őket. Mivel az áldozást a pogány isteneknek megtagadták, ezért halálbüntetést kaptak. Gyárfást halálra ostorozták, Protázt pedig lefejezték. Egy másik legendájuk, mely a 11. században született szerint szüleiket és őket Szent Caius püspök térítette meg, s Néró császár idejében lettek vértanúk. Ez a legenda viszont valószínűleg téves, mivel valószínű, hogy vértanúságuk inkább Decius vagy Valerianus császárok idejében történt.
Ereklyéik megtalálása és átvitele
[szerkesztés]A római hagyomány szerint a kivégzettek tetemeit ott temették el, ahol a vértanúságuk megtörtént. Szent Ambrus 386-ban indított kutatást Gyárfás és Protáz maradványai után, melyeket a Szent Nabor és Félix bazilika közelében meg is talált. 386. június 19-én a szentek maradványait ünnepélyesen átvitték az akkor elkészült, ma nevén Szent Ambrus bazilikába. Ez az esemény liturgia-történeti szempontból azért lényeges, mert ez lett az ereklyék átvitele szertartás liturgikus mintája.
Fordítás
[szerkesztés]- Ez a szócikk részben vagy egészben a Gervasius and Protasius című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források
[szerkesztés]- Gyárfás
- Protáz
- Saints Gervasius and Protasius at the Christian Iconography web site.
- Here Follow the Lives of Saints Gervase and Prothase from Caxton's translation of the Golden Legend
- St Gervase Colonnade Statue in St Peter's Square
- Testvéreink, a szentek: Válogatás Peter Manns Reformer der Kirche c. gyűjteményéből. Szerk. Marosi László. Kismarton: Prugg. 1977.
- Ijjas Antal: Szentek élete. 1–2. kötet. Budapest: Ecclesia. 1968.
- Balanyi György, Schütz Antal, Sebes Ferenc, Szamek József és Tomek Vince piarista atyák: Szentek élete az év minden napjára. 1–4. kötet. Szerk. Schütz Antal. Budapest: Szent István Társulat. 1932. (I. köt. 1932. II. köt. 1933, III. köt. 1933, IV. köt. 1933); új kiadás egy kötetbe szerkesztve: Pantheon, Budapest, 1995, (a katalógusokban formailag hibás ISBN-nel szerepel) ISBN 963 225 639 7, helyes ISBN 963-225-039-7
Irodalom
[szerkesztés]- Ekkart Sauser: Protasius und Gervasius. In: Biographisch-Bibliographisches Kirchenlexikon (BBKL). 7. kötet, Bautz, Herzberg 1994, ISBN 3-88309-048-4, 1004–1007. h.
- Gervasius, S.. (4). S. Gervasius et Protasius, MM. (19. Juni). In: Vollständiges Heiligen-Lexikon. 2. kötet Augsburg 1861, 427–428. oldal (zeno.org) (németül)
