Ugrás a tartalomhoz

Marian Anderson

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Marian Anderson
Carl Van Vechten felvétele; 1940
Carl Van Vechten felvétele; 1940
Életrajzi adatok
Született1897. február 27.
Philadelphia
Elhunyt1993. április 8. (96 évesen)
Portland
SírhelyEden Cemetery
HázastársaOrpheus Hodge Fisher
SzüleiJohn Berkley Anderson
Annie Delilah Rucker
IskoláiSouth Philadelphia High School
Pályafutás
Műfajokopera
Híres dalDeep River
Hangszerénekhang
Hangalt
Díjak
  • Spingarn Medal (1939)
  • Elnöki Szabadság-érdemrend
  • Grammy Lifetime Achievement Award (1991)
  • National Women's Hall of Fame (1973)
  • Connecticut Women's Hall of Fame (1994)
  • Kongresszusi Aranyérem
  • Kennedy Center Honors (1978)
  • Elizabeth Blackwell Award (1972)
  • National Medal of Arts (1986)
  • American Academy of Arts and Sciences tiszteleti tagja
  • Grammy-díj
  • csillag a Hollywoodi Hírességek Sétányán (1960. február 8.)
  • Litteris et Artibus
  • honorary degree from Spelman College (1979)
  • Ladies' Home Journal Women of the Year (1977)
Tevékenységénekesnő
KiadókRCA Victor
Hangminta

Marian Anderson weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Marian Anderson témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Marian Anderson (Philadelphia, Pennsylvania, 1897. február 27.Portland, Oregon, 1993. április 8.) amerikai opera-énekesnő, alt. Hangterjedelme közel három oktávnyi volt.

Az első afroamerikai énekesnő volt, aki állandó tagja lett a New York-i Metropolitan Operának 1955-ben Az álarcosbál Ulricájának szerepével.

Pályája

[szerkesztés]
1920-ban

Apja jeget, szenet, sőt italt árult Philadelphiában. Édesanyja főiskola hallgató volt (Virginia Seminary and College), majd tanárként próbálkozott, de nem taníthatott Philadelphiában egy törvény alapján, amely a fekete tanárokra vonatkozott. Ezért kisgyermekek gondozásából éltek.

Unokaöccse (nővérének, Ethelnek fia), James Anderson DePreist neves karmester lett.

Nagynénje segítségével hatéves korától kezdve énekelt, gyakran 25-50 cent fizetségért. Tizenéves korában már négy-öt dollárt is kapott. Csatlakozott a városi kórushoz (People’s Chorus of Philadelphia), ahol alkalomadtán szólista volt.

1925-ben egy énekversenyen 300 jelentkezőt megelőzve első díjat nyert és felléphett a New York-i Filharmonikusokkal.

Felnőtt pályafutásán hangversenykörutak indították el. Az 1930-as évek elején bejárta Európát és olyan helyeken lépett fel, mint Berlin, London és Párizs, valamint Spanyolországban, Lengyelországban, Olaszországban, Lettországban és Oroszországban; többek között Norvégia, Svédország, Anglia és Dánia uralkodói előtt. Jean Sibelius, Arturo Toscanini dirigált neki. Amikor 1936-ban Bruno Walterrel Bécsben adott koncertet, az afroamerikai sztár halálos fenyegetést kapott.

Utolsó koncertturnéján, 1965-ben 50 amerikai városban lépett fel. A befejező koncertet húsvét vasárnap tartották a Carnegie Hallban.

Díjak

[szerkesztés]
  • 1963: Presidential Medal of Freedom
  • 1977: Congressional Gold Medal
  • 1978: Kennedy Center Honors
  • 1986: National Medal of Arts
  • 1991: Grammy Lifetime Achievement Award

Lemezei

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]