Ugrás a tartalomhoz

Margëlliçi vár

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Margëlliçi vár
Ország Albánia
Mai település
  • Fier megye
  • Patos község
Elhelyezkedése
Margëlliçi vár (Albánia)
Margëlliçi vár
Margëlliçi vár
Pozíció Albánia térképén
é. sz. 40° 40′ 16″, k. h. 19° 40′ 01″40.671244°N 19.667082°EKoordináták: é. sz. 40° 40′ 16″, k. h. 19° 40′ 01″40.671244°N 19.667082°E

A margëlliçi vár (albán Kalaja e Margëlliçit) ókori eredetű vár- és városrom Albánia középső részén, a Myzeqeja síkja és a mallakastrai(wd) dombvidék találkozásánál, Patos városától 4 kilométerre délkeletre. A késő bronzkori erődített település a vaskorban, az i. e. 7–6. századra az illírek fontos települése, kereskedelmi és kézműipari központ, az i. e. 4. századra a büllionok(wd) hellenisztikus városa lett. Az első római–illír háborúval (i. e. 229) római fennhatóság alá került, majd az i. e. 1. század végéig fokozatosan elnéptelenedett. Talán a római forrásokból ismert Bargullummal azonosítható.

Története

[szerkesztés]

A preillírekhez köthető késő bronzkori erődített települések közé tartozik, amelyet lakói az i. e. 2. évezred végén építettek egy kb. 280 méteres magaslatra. A korszak más protourbán településeitől abban tért el, hogy erődítése nem pusztán az állatállomány vagy a környező lakosság ideiglenes védelmére épült, hanem állandóan használt lakóházak is épültek a falakon belül.[1] Már a vaskor évszázadaiban erősen hatott rá az égei görögök kultúrája, a régészeti ásatások során i. e. 7. századi rétegekből – amikor a görögök még nem alapították meg illíriai poliszaikat, Epidamnoszt és Apollóniát – görög földről származó agyagedények és egyéb kézművestermékek kerültek elő.[2] Az i. e. 6. században az illírek legfejlettebb települései közé tartozó kereskedelmi és kézműipari központ falát szépen kidolgozott kövekből felújították.[3]

Az i. e. 4. században az illírek közé tartozó büllionok települése, a székhelyüket, Bülliszt védő körkörös erődrendszer része volt az amant szállásterületek határán.[4] Az i. e. 4. század végén vagy az i. e. 3. század elején falait az apollóniai technikával, azaz agyagba fektetett téglasorokkal megmagasították. Ebben az időszakban már kifejezetten hellenisztikus település volt. A város utcahálózata az ortogonális mintát követte, kőlapokkal fedett utcáik kétoldalán csatornák vezették el az eső- és a szennyvizet, lakóházaik mellett számos üzlet és műhely volt a városban.[5] Lakói szőlőtermesztéssel is foglalkoztak, de különösen fazekastermékeikről voltak nevezetesek. Agyagedényeikhez többé nem a hellén világ, hanem a part menti görög kolóniák, főként Apollónia szolgáltatták a mintákat.[6] Virágmotívumokkal díszített termékeik mellett terrakottaszobrocskákat, a görögök és az amazonok mitikus csatáját, az Amazonomakhiait(wd) ábrázoló agyaglapokat, és finoman kidolgozott homokkő sztéléket tártak fel az ásatások során. A legérdekesebb margëlliçi leletek közé tartozik egy i. e. 2. századi agyagedény, amelyen egy korabeli labdajátékot örökített meg a mester.[7] Az első római–illír háborúban (i. e. 229) a város a Római Köztársaság protektorátusa alá került,[8] de ezt követően jelentősége elenyészett, majd az i. e. 1. század végére elnéptelenedett.[9]

A régészeti irodalomban felmerült annak lehetősége, hogy a Titus Livius által az első római–makedón háború (i. e. 214–205) kapcsán említett Bargullum vagy Bargulium esetleg a margëlliçi romokkal azonosítható.[10] (Hasan Ceka albán régész azonban a mai Beratot javasolta az ókori Bargullum helyszíneként.[11])

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ Ceka 2013 :22., 50.; Korkuti 2013 :200.
  2. ↑ Ceka 2013 :69.
  3. ↑ Papadopoulos 2006 :79.; Ceka 2013 :72–73.
  4. ↑ Cabanes 1988 :220.; Wilkes 1992 :133.; Ceka 2013 :79.
  5. ↑ Wilkes 1992 :133.; Ceka 2013 :79., 110–111., 127., 168., 411.
  6. ↑ Cabanes 1988 :202.; Wilkes 1992 :128.; Ceka 2013 :112., 405.
  7. ↑ Ceka 2013 :165., 425. (9. sz. kép).
  8. ↑ Šašel Kos 2013 :177.
  9. ↑ Ceka 2013 :316.
  10. ↑ Ceka 2013 :168.
  11. ↑ Cabanes 1988 :221.; Wilkes 1992 :133.

Források

[szerkesztés]
  • ↑ Cabanes 1988: Pierre Cabanes: Les illyriens de Bardulis à Genthios (IVe–IIe siècles avant J.-C.). Paris: SEDES. 1988. = Regard sur l’histoire, 65. ISBN 2718138416  
  • ↑ Ceka 2013: Neritan Ceka: The Illyrians to the Albanians. Tirana: Migjeni. 2013. ISBN 9789928407467  
  • ↑ Korkuti 2013: Muzafer Korkuti: Albania: Archaeological studies on the prehistory of Albania. Tirana: Academy of Sciences of Albania. 2013. ISBN 9789995610517  
  • ↑ Papadopoulos 2006: John K. Papadopoulos: Mounds of memory: Burial tumuli in the Illyrian landscape. In New directions in Albanian archaeology: Studies presented to Muzafer Korkuti. Ed. by Lorenc Bejko and Richard Hodges. Tirana: International Centre for Albanian Archaeology. 2006. 75–84. o. = International Centre for Albanian Archaeology Monograph Series, 1. ISBN 9994392301  
  • ↑ Šašel Kos 2013: Marjeta Šašel Kos: The Roman conquest of Illyricum (Dalmatia and Pannonia) and the problem of the northeastern border of Italy. Studia Europaea Gnesnensia, VII. évf. (2013) 169–200. o.
  • ↑ Wilkes 1992: John Wilkes: The Illyrians. Oxford;  Cambridge: Blackwell. 1992. = The Peoples of Europe, ISBN 0631146717  
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Margëlliçi_vár&oldid=22882155”