Ugrás a tartalomhoz

Gradishta (Elbasan)

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ez a szócikk az Elbasan megyei településről szól. Hasonló címmel lásd még: Gradishta (egyértelműsítő lap).
A címszóban szereplő nőnemű albán helynév határozatlan és határozott alakja Gradishtë, illetve Gradishta.
A nemzetközi ajánlásnak megfelelően a hímnemű albán helynevek határozatlan, a nőneműek határozott alakját használjuk.
Gradishta
Közigazgatás
Ország Albánia
MegyeElbasan
KözségBelsh
AlközségBelsh
Népesség
Teljes népességismeretlen
Földrajzi adatok
Időzóna
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 40° 58′ 42″, k. h. 19° 53′ 53″40.978211°N 19.898100°EKoordináták: é. sz. 40° 58′ 42″, k. h. 19° 53′ 53″40.978211°N 19.898100°E
Térkép

Gradishta település és régészeti helyszín Albánia középső részén, a Dumreja(wd) vidékén, Belsh város közvetlen délkeleti szomszédságában, a Belshi-tó keleti partján. Elbasan megyén(wd) belül Belsh község(wd), illetve Belsh alközség települése.[1] Határában a bronzkortól az i. sz. 6. századig lakott erődített kereskedő- és kézművesváros, Illíria egyik legkorábban hellenizálódott települése állt (gyakori megnevezése Gradishta e Belshit).

Fekvése

[szerkesztés]

Gradishta a Dumreja vagy Hysgjokaj–belshi-dombvidék keleti részén, a 27 hektáros Belshi-tó (Liqeni i Belshit) keleti partján terül el. A mai falutól délkeletre magasodik a Gradishtai-hegy (Maja e Gradishtës, 239 m), ahol a bronzkor végétől a középkor elejéig lakott település romjai találhatóak. A község adminisztratív központja, Belsh a tó megkerülésével alig 1 km-nyire fekszik. Gradishtát átszeli a belsh–kuçovai másodrendű út.[2][3]

Történelme

[szerkesztés]

Az 1969 és 1974 között a környéken végzett régészeti ásatások eredményeként kiderült, hogy Gradishta környéke a késő bronzkortól (i. e. 1500–1200) a középkor elejéig, az i. sz. 6. századig lakott volt.[4] A vaskorban a közeli magaslaton egy 8 hektáros területet erős falakkal vettek körbe, ez azonban eleinte csupán ideiglenes védelmül szolgálhatott, mert a népesség még egy darabig továbbra is a környező nyílt településeken élt.[5] Az erődítés az i. e. 8. században népesült be, a régészeti leletek – nagy mennyiségű görög importkerámia – alapján lakóinak már az első évszázadokban élénk kereskedelmi kapcsolata volt a hellén világgal.[6] A régészek szerint Gradishta az i. e. 4. században az illírek közé tartozó parthinok egyik székhelye, fontos protourbán település lehetett,[7] de földrajzi elhelyezkedése folytán – a szintén dél-illíriai Olümpéhoz, Margëlliçhez és Mashkjezához hasonlóan – tárgyi kultúráját már akkor jelentős hellenizációs hatások érték, amikor Illíria görög poliszai, Epidamnosz és Apollónia még fel sem virágzottak.[8] A leletanyag tükrében a város lakói tehetősek, de nem arisztokraták voltak, amiből arra következtetnek, hogy Gradishta fontos kereskedelmi és kézműipari központ lehetett.[9] Az i. e. 2. század, a római uralom kiépülése után a település lassú hanyatlásnak indult,[10] és bár a bizánci fennhatóság alatt, az i. sz. 6. században várát újjáépítették, a település ezt követően elnéptelenedett.[11]

Régészeti leírása

[szerkesztés]

Noha az erődített település a kisebbek közé tartozott a mai Albánia területéről ismert illír városok sorában, gazdag régészeti leletanyaga jelentősen hozzájárul a korabeli anyagi és kulturális javak elterjedésének megértéséhez. Az i. e. 8–7. századi rétegekben a helyben előállított, egyszerűbb, devolli típusú agyagedények mellett nagy számban képviseltetik magukat a görög kerámiák. Ezek az i. e. 7. század végére a teljes kerámiaanyag mintegy harmadát tették ki.[12] A többnyire geometrikus stílusú(wd) kerámiaanyagban megtalálhatóak a számoszi, rhodoszi, khioszi(wd), thaszoszi(wd), korinthoszi, kerkürai amforák, kratérok, oinokhoék(wd), ivókupák és illatszeres tégelyek.[13]

Az illír korszak fontos régészeti lelete az i. e. 4. század közepére vagy második felére keltezett sír, amelyben egy vélhetően magas rangú katonát temettek el. A halott illír típusú fejvértje mellett ebből a sírból ismert Albánia területéről a legkorábbi bronz lábszárvért, emellett az elhunytat gazdagon feldíszítették ékszerekkel, főként ezüst karkötőkkel, brossokkal és csatokkal. A test egyik oldalán vasból készült fegyverek (kard, dárdák és dárdahegyek), másik oldalán bronztál és ivókupa, vörös figurás, fekete mázas epidamnoszi és apollóniai agyagedények találhatóak. A sírmellékletek között további három bronzedényt találtak, egyikük-másikuk cserepekkel és vaskésekkel volt tele.[14] Az i. sz. 1. századból több sztélét is feltártak, az azokon ábrázolt elhunytak öltözetéből és nevéből arra következtetnek, hogy a településnek még ekkor is illír lakossága lehetett.[15]

A közeli Seferan melletti Kerek-tó (Liqeni i Rrumbullakët) partján talált, többnyire i. e. 3. századi agyag- és terrakottafigurák alapján a régészek azt sejtik, hogy a vidék az Aphrodité-kultusz fontos helyszíne volt.[16]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ Ligj Nr. 115/2014 për ndarjen administrativo-territoriale të njësive të qeverisjes vendore në Republiken e Shqipërisë. Fletorja Zyrtare, 137. sz. (2014) 6365–6390. o. arch
  2. ↑ Pasha 2006 :17.; Shqipëria e Mesme / Central Albania: Hartë rrugore & turistike / Road & tourist map. Tiranë: Vektor. 2013. térkép (1:200 000)  
  3. ↑ Soviet military 1:50,000 scale topographic maps. Москва: Военно-топографическое управление Генерального щаба. 1977–1983.  
  4. ↑ Ceka 2013 :68.; Korkuti 2013 :160–161., 207. (bronzkori benépesülés).
  5. ↑ Ceka 2013 :50., 68., 73.
  6. ↑ Ceka 2013 :68.; Korkuti 2013 :109–110.
  7. ↑ Ceka 2013 :73., 112., 190.; Korkuti 2013 :111.
  8. ↑ Ceka 2013 :69.
  9. ↑ Ceka 2013 :72.
  10. ↑ Ceka 2013 :334.
  11. ↑ Wilkes 2006 :174.; Ceka 2013 :445.
  12. ↑ Ceka 2013 :72.
  13. ↑ Ceka 2013 :68., 72.; Korkuti 2013 :109–110.
  14. ↑ Jacques 2009 :82.; Ceka 2013 :129.; Gilkes 2013 :294.
  15. ↑ Ceka 2013 :165., 428.
  16. ↑ Jacques 2009 :101.

Források

[szerkesztés]
  • ↑ Ceka 2013: Neritan Ceka: The Illyrians to the Albanians. Tirana: Migjeni. 2013. ISBN 9789928407467  
  • ↑ Gilkes 2013: Oliver Gilkes: Albania: An archaeological guide. London; New York: I. B. Tauris. 2013. ISBN 9781780760698  
  • ↑ Jacques 2009: Edwin E Jacques: The Albanians: An ethnic history from prehistoric times to the present. Jefferson: McFarland. 2009. ISBN 9780786442386  
  • ↑ Korkuti 2013: Muzafer Korkuti: Albania: Archaeological studies on the prehistory of Albania. Tirana: Academy of Sciences of Albania. 2013. ISBN 9789995610517  
  • ↑ Pasha 2006: Myslim Pasha: Gjeografia ushtarake. Tiranë: Instituti Gjeografik Ushtarak i Shqipërisë. 2006. arch Hozzáférés: 2018. október 4.  
  • ↑ Wilkes 2006: John J. Wilkes: The significance of road-stations for the archaeology of Albania in the Roman era. In New directions in Albanian archaeology: Studies presented to Muzafer Korkuti. Ed. by Lorenc Bejko and Richard Hodges. Tirana: International Centre for Albanian Archaeology. 2006. 169–176. o. = International Centre for Albanian Archaeology Monograph Series, 1. ISBN 9994392301  
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Gradishta_(Elbasan)&oldid=26206849”