Luxemburgi Margit magyar királyné
Luxemburgi Margit | |
Idősebb Luxemburgi Margit Csehországi Margit | |
Magyar Királyság királynéja | |
Luxemburgi Margit | |
Uralkodási ideje | |
1347 – 1349. szeptember 7. | |
Elődje | Piast Erzsébet |
Utódja | Kotromanić Erzsébet |
Horvát Királyság királynéja | |
Margareta Luksemburška | |
Uralkodási ideje | |
1347 – 1349. szeptember 7. | |
Elődje | Piast Erzsébet |
Utódja | Kotromanić Erzsébet |
Szlavón Királyság királynéja | |
Margareta Luksemburška | |
Uralkodási ideje | |
1347 – 1349. szeptember 7. | |
Elődje | Piast Erzsébet |
Utódja | Kotromanić Erzsébet |
Életrajzi adatok | |
Uralkodóház | Luxemburg-ház |
Született | 1335. május 24.[1] Prága |
Elhunyt | 1349. szeptember 7. (14 évesen) Visegrád |
Nyughelye | Királyi bazilika, Székesfehérvár |
Édesapja | IV. Károly német-római császár, I. Károly néven cseh király (1316–1378) |
Édesanyja | Valois Blanka francia királyi hercegnő (1316–1348) |
Testvére(i) |
|
Házastársa | I. (Nagy) Lajos magyar és horvát király (1326–1382) |
Gyermekei | nem születtek |
A Wikimédia Commons tartalmaz Luxemburgi Margit témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Luxemburgi Margit (Prága, 1335. május 24. – Visegrád, 1349. szeptember 7.), csehül: Markéta Lucemburská, németül: Margarethe von Luxemburg, horvátul: Margareta Luksemburška, olaszul: Margherita di Boemia, lengyelül: Małgorzata Luksemburska, megkülönböztetve az azonos nevű, de már az ő halála után született húgától, Luxemburgi Margit (1373–1410) hercegnőtől, az idősebb jelzővel is illetik, cseh és német királyi hercegnő, német-római császári hercegnő, magyar királyné. Luxemburgi Anna angol királyné és Zsigmond magyar király idősebb féltestvére, bár Margit királyné a húga és az öccse születését már nem érte meg, valamint I. (Nagy) Lajos első felesége.
Élete
[szerkesztés]1335. május 24-én Prágában született Luxemburgi Károly morva őrgróf (1346-tól I. Károly néven cseh király) és első felesége, Valois Blanka elsőszülött leányaként. A Károly morva őrgróf, János cseh király fia, valamint I. Károly magyar király között 1338. március 1-jén kötött és a lengyel örökséget biztosító szerződés értelmében jegyezték el a hároméves Margitot a nála kilenc évvel idősebb, ekkoriban 12 éves Lajos magyar és lengyel trónörökössel.[2] Még ugyanebben az évben Visegrádra hozták, hogy felkészítsék a királynéi szerepre, és hogy a magyar nyelvet is elsajátíthassa.[3]
„Már Károly Róbert fontosnak tartja házassági szerződések megkötésekor, hogy a külföldről érkező ifjú menyasszonyok korán a magyar udvarba kerüljenek, hogy itt megtanulhassák a magyar nyelvet. Így történt például éppen Károly morva őrgróf, a későbbi IV. Károly császár Margit nevű leányával is, akit gyermekkora óta magyarul tanítanak a visegrádi udvarban. De érdekes példa Lajos király tiltakozása is VI. Kelemen pápánál, aki egy olasz papot kívánt veszprémi püspökké tenni. Lajos azzal utasította vissza a pápa akaratát, hogy a kijelölt személy nem tud magyarul, tehát nem alkalmas magyar püspöki székbe. Ez arra vall, hogy a magyar nyelv felkarolása éppen a francia eredetű Anjou-ház, s főként Lajos kezdeményezése.”[4]
A házassági szerződést I. Károly magyar király halála (1342. július 16.) után Luxemburgi Károly jelenlétében 1342. augusztus 3-án Visegrádon,[5] majd János cseh király elhunytát (1346. augusztus 26.) követően 1346. szeptember 26-án is mindkét alkalommal megújították.
Margit már ekkor is élénken részt vett az udvar életében, hiszen I. Lajos 1345-ben Margittal közösen fordult VI. Kelemen pápához azzal a kéréssel, hogy „Szigeti István Ágoston-rendi szerzetest, aki Párizsban tanult, és Toulouse-ban a rendi főiskolán már tanított is, ruházza fel a magisteri címmel és ranggal, mivel Magyarországon már régóta nincs egyetlen teológiai magister sem, akiknek a működésére pedig nagy szükség lenne.”[6]
A házasságot végül Margit 12. életévének betöltése (1347. május 24.) után köthették meg, hiszen a lányok ezen életkor elérése után válhattak házasulandóvá a középkorban, addig csak jegyben járhattak a jövendőbelijükkel.[7] A házasságkötés így 1347 májusában vagy azután történt meg, mielőtt még Lajos 1347 novemberében elindult a nápolyi hadjáratba.[8] A királyné tárnokmestere Vigándi Olivér, Vigántpetend földesura lett.[9] Margit azonban rövid ideig lehetett magyar királyné, hiszen 1349. szeptember 7-én 14 évesen az 1348/49-es nagy európai pestisjárvány áldozata lett, akárcsak az unokaöccse, a meggyilkolt sógorának, András calabriai hercegnek az utószülött fia, a magyar és nápolyi trónörökös, Martell Károly egy évvel korábban, 1348. május 10-én vagy június 19-én. Házassága I. Lajossal gyermektelen maradt.
Temetkezési helye bizonytalan, földi maradványait valószínűleg a székesfehérvári bazilikában helyezték örök nyugalomra.[10]
Özvegye 1353. június 20-án II. István bosnyák bán leányát, Kotromanić Erzsébetet vette feleségül.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC09732/10002.htm, Margit, 2017. október 9.
- ↑ Lásd Solymosi (1981: 205).
- ↑ Lásd Dümmerth (1982: 195).
- ↑ Lásd Dümmerth (1982: 258).
- ↑ Lásd Solymosi (1981: 206).
- ↑ Lásd Dümmerth (1982: 253).
- ↑ A fiúk viszont csak a 14. életkoruk betöltése után nősülhettek.
- ↑ Wertner szerint a tényleges házasság sohasem történt meg, mert szerinte I. Lajos valódi jegyese I. Johanna nápolyi királynő húga, Mária volt, de Máriát már részben erőszakkal feleségül vette 1343-ban I. Károly durazzói herceg, akit egyes vélemények szerint éppen emiatt végeztetett ki I. Lajos 1348-ban, mikor bevonult a Nápolyi Királyságba. Ezt az állítását viszont csak feltételezi Wertner, de nem hoz rá bizonyítékot. Ugyanakkor az nem volt ritka eset ebben a korban, hogy egyszerre több személlyel is eljegyezzenek valakit, akik közül az adott helyzetben a politikailag legelőnyösebb jelölttel történt meg végül a házasságkötés. Lásd Wertner (1888: 69).
- ↑ Történet. Vigántpetendi évszázadok (magyar nyelven). Vigántpetend település honlapja. (Hozzáférés: 2016. március 17.)
- ↑ „Jogos feltételezni, hogy Székesfehérvárott, a dinasztia temetkezőhelyén temették el.” Lásd Engel (1987: 624).
Források
[szerkesztés]- Dümmerth Dezső. Az Anjou-ház nyomában [archivált változat] (magyar nyelven). Budapest: Panoráma (1982). Hozzáférés ideje: 2016. április 1. [archiválás ideje: 2016. április 15.]
- Engel Pál. „Temetkezések a középkori székesfehérvári bazilikában” (magyar nyelven). Századok 1987 (69), 613–637. o. (Hozzáférés: 2016. április 1.)
- Luxemburgi Margit (6.), In: Bokor József (főszerk.): A Pallas nagy lexikona (magyar nyelven), Budapest: Pallas Irodalmi és Nyomdai Rt. (1893). Hozzáférés ideje: 2016. április 1.
- Magyar életrajzi lexikon IV: 1978–1991 (A–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6422-X
- Solymosi László (szerk.): Magyarország történeti kronológiája 1 A kezdetektől 1526-ig, főszerk.: Benda Kálmán, Budapest, 1981.
- Wertner Mór. „Az Anjouk genealogiája, különös tekintettel a magyarországi ágra (Második közlemény)” (magyar nyelven). Turul 1888 (6), 68–75. o. (Hozzáférés: 2016. április 1.)
További információk
[szerkesztés]- Cawley, Charles: Bohemia (angol nyelven). Foundation for Medieval Genealogy. (Hozzáférés: 2016. április 1.)
- Luxemburgi Margit (6.) (magyar nyelven). Kislexikon. (Hozzáférés: 2016. április 1.) [Tiltott forrás?]
- Marek, Miroslav: The Luxemburg family (angol nyelven). Euweb. (Hozzáférés: 2016. április 1.)
- Schreiber, Karl-Heinz: Margarete von Luxemburg Königin von Ungarn (német nyelven). Genealogie-Mittelalter (Luxemburger). (Hozzáférés: 2016. április 1.)
- Schreiber, Karl-Heinz: Margarete von Luxemburg Königin von Ungarn (német nyelven). Genealogie-Mittelalter (Kapetinger). (Hozzáférés: 2016. április 1.)
Előző Piast Erzsébet |
Magyar királyné 1347 – 1349 |
Következő Kotromanić Erzsébet |
Horvát királyné 1347 – 1349 | ||
Szlavón királyné 1347 – 1349 |
|