Valois Blanka német királyné
Valois Blanka | |
Német és cseh királyné | |
Uralkodóház | Capeting–Valois |
Született | 1317 körül |
Elhunyt | 1348. augusztus 1. (31 éves kora körül) Prága |
Nyughelye | Szent Vitus-székesegyház |
Édesapja | Charles de Valois |
Édesanyja | Mahaut de Châtillon |
Házastársa | Luxemburgi Károly |
Gyermekei | Margit magyar királyné Katalin osztrák hercegné |
A Wikimédia Commons tartalmaz Valois Blanka témájú médiaállományokat. |
Blanche de Valois, magyarosan Valois Blanka (németül: Blanca von Valois, csehül: Blanka z Valois; 1317 – 1348. augusztus 1.), a Valois-házból származású német és cseh királyné Luxemburgi Károly királlyal (későbbi német-római császár) kötött házassága révén. Ő volt Charles de Valois és Mahaut de Châtillon harmadik gyermeke, egyben Szép Fülöp francia király unokatestvére. Két gyermeke született, Margit, Magyarország királynéja (Nagy Lajos felesége), és Katalin, Ausztria hercegnéje.
Származása
[szerkesztés]Valois Blanka 1317-ben született a Capeting–Valois-ház tagjaként. Apja Charles de Valois, III. Fülöp francia király és Aragóniai Izabella fia volt. Apai nagyapai dédszülei IX. Lajos francia király és Marguerite de Provence (IV. Rajmond Berengár, Provence grófjának leánya), míg apai nagyanyai dédszülei I. Jakab aragóniai király és Magyarországi Jolán (II. András magyar király leánya) voltak. Édesanyja Mahaut de Châtillon grófné, aki IV. Guy de Châtillon, Saint-Pol grófjának és Marie de Bretagne leánya volt. Anyai nagyapai dédszülei III. Guy de Châtillon és Mathilde de Brabant (II. Henrik brabanti herceg leánya), míg anyai nagyanyai dédszülei II. János, Bretagne hercege és Angliai Beatrix (III. Henrik angol király leánya) voltak. Blanka királyné ugyan már az apja által alapított Valois-házba született, ám rendelkezett a francia uralkodó dinasztia, valamint az aragón királyi-, a magyar királyi-, és az angol királyi-ház vérvonalával is.
Házassága és gyermekei
[szerkesztés]Blanka 1323-ban, hat éves kora körül lett eljegyezve az ekkor szintén hat éves kora körül lévő, Luxemburg-házból származó Luxemburgi Károllyal, a későbbi morva őrgróffal. Károly Vak János cseh király és Csehországi Erzsébet (II. Vencel cseh király leányának) fia volt. Házasságukra 1329-ben került sor Prágában.[1] Kapcsolatukból összesen három gyermek születése ismeretes:
- fiúgyermek (kilétére egyik korabeli forrás hivatkozik, amely szerint Vak János unokáját III. Kázmér lengyel király Erzsébet nevű lányával eljegyezték)[2]
- Margit hercegnő (1335. május 24.–1349. szeptember 7.), Nagy Lajos első hitveseként magyar királyné.
- Katalin hercegnő (1342. augusztus 19. – 1395. április 26.), első férje IV. Rudolf osztrák főherceg,[3] második férje V. Ottó bajor herceg és brandenburgi őrgróf.[4]
Külső hivatkozások
[szerkesztés]Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ A Chronica Pragensis (Chronicon Francisci) jegyezte fel 1323-as dátummal "Wencezslaus Regis primogenitus" (Vencel király) és "Blancza, soror fratris Philippi Regis de stirpe regia" (Blanka, Fülöp francia király fiának lánya) eljegyzését. Forrás: Chronica Pragensis (Chronicon Francisci), Liber II, Caput XI, Scriptores Rerum Bohemicarum, Tomus II, p. 134. Idézi: Cawley
- ↑ Knoll (1972), p. 78, citing Boczek, A. et al (eds.) (1836-1903) Codex diplomaticus et epistolaris Moraviæ, 15 vols. (Olomouc and Brno), VII, no. 90, and Ludewig J. P. (ed.) (1720-41) Reliquiæ manusciptorum omnis aevi diplomatum ac monumentorum ineditorum adhuc…, 12 vols. (Frankfurt, Leipzig and Halle), V, 592, commenting that the date is incorrectly given as 1305.
- ↑ A Benessii de Weitmil Chronicon jegyezte fel 1353-ban "Rudolfus Dux Austriæ" és "Katherina, filia Domini Karoli" házasságát. Forrás: Benessii de Weitmil Chronicon Ecclesiæ Pragensis, Liber IV, Scriptores Rerum Bohemicarum, Tomus II, p. 358.. Idézi: Cawley
- ↑ A Benessii de Weitmil Chronicon jegyezte fel 1366 "feria quinta ante Iudica" (március 19.) dátummal "Dominus Imperator filiam suam seniorem...ex Domina Blancza...Katherinam, relictam olim Rudolfi Ducis Austriæ" (császári felsége és Blanka úrnő lánya...Katalin...Rudolf herceg özvegye) és "Ottoni Marchioni Brandenburgensi" (Ottó brandenburgi őrgróf) Házasságát. Forrás: Benessii de Weitmil Chronicon Ecclesiæ Pragensis, Liber IV, Scriptores Rerum Bohemicarum, Tomus II, p. 388. Idézi: Cawley