Ugrás a tartalomhoz

Lusignan Izabella örmény királyi hercegnő

Linkek hozzáadása
Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ez a szócikk az örmény királyi hercegnőről szól. Hasonló címmel lásd még: Lusignan Izabella (egyértelműsítő lap).
Lusignan Izabella
Lusignan Zabel/Zampea
Lusignan Mária
Lusignan Margit
Örmény Királyság hercegnője
Զապել Լուսինյան/Isabelle (Zampea) de Lusignan
Uralkodási ideje
1342. október – 1387 után
Morea úrnője (deszpina)
Ισαβέλλα (Ζαμπέα)/Μαρία/Mαργαρίτα των Λουζινιάν
Uralkodási ideje
1349 – 1380. április 10.
ElődjeAszen Irén
UtódjaPalaiologosz Irén
Életrajzi adatok
UralkodóházLusignan(-Poitiers)-ház
Született1333/35
Elhunyt1387 után (54 évesen)
NyughelyeMisztrász
ÉdesapjaII. (Lusignan) Konstantin (Guido) örmény király (1297/1300–1344)
ÉdesanyjaSzürgiannaina Teodóra bizánci úrnő (1300 körül–1347/49)
HázastársaI. (Kantakuzénosz) Mánuel bizánci császári herceg, Morea despotája (1326 körül–1380)
Gyermekei?
A Wikimédia Commons tartalmaz Lusignan Izabella témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Lusignan Izabella (1333/35 – 1387 után), születési neve: Izabella (Zabel/Zampea[1]), görög neve: Mária, Margit, örményül: Զապել Լուսինյան, franciául: Isabelle de Lusignan, görögül: Ισαβέλλα (Ζαμπέα)/Μαρία/Mαργαρίτα των Λουζινιάν, latinul: Isabella (Elisabeth) Armeniae/de Leziniaco. Örmény királyi hercegnő, Morea úrnője (deszpinája). V. (Lusignan) Leó örmény király elsőfokú unokatestvére és VI. (Kantakuzénosz) János bizánci császár menye. A Lusignan(-Poitiers)-ház örmény ágának utolsó, törvényes házasságból született tagja.

Élete

[szerkesztés]

A francia eredetű Lusignan(-Poitiers)-család Cipruson uralkodó dinasztiájának örmény ágából származott. Apja II. Konstantin örmény király, édesanyja Szürgiannaina Teodóra bizánci úrnő. Apai nagyapja Türoszi Amalrik (1270/72–1310) ciprusi királyi herceg, Türosz ura, Ciprus kormányzója. Apai nagyanyja Izabella (1276/77–1323) örmény királyi hercegnő, II. Leó (1236–1289) örmény királynak, aki I. Izabella örmény királynő és I. Hetum örmény király fia volt, és Küra Anna (–1285) lamproni úrnőnek a házasságából született. Nagynénje, Mária, akit 12 évesen elsőfokú unokatestvérükhöz, III. Leó örmény királyhoz adtak feleségül 1306-ban, rövidesen megözvegyült, miután 1307-ben a férjét meggyilkolták, azonban még szülei életében, 1309-ben meghalt. Nagyapja, Lusignan Amalrik meggyilkolása (1310) után a nagyanyja, Izabella örmény hercegnő a gyerekeivel örmény hazájába tért vissza 1311-ben. Az apja, aki ekkor még Guido (Vid/Guy) herceg volt, 1317-től Konstantinápolyban élt a nagynénje, Szaven-Pahlavuni Mária[2] (1278–1333) bizánci császárné környezetében. 1323-ban itt érte a hír, hogy meggyilkolták az édesanyját, Izabella örmény hercegnőt az örmény fővárosban, Sziszben. 1324. augusztus 31-én gyermektelenül meghalt az apjának a nagybátyja, II. Henrik ciprusi király, akit a még a nagyapja, Türoszi Amalrik trónfosztott 1306-ban egy időre, és aki csak öccse meggyilkolása után, 1310-ben szerezte vissza trónját. A trónöröklés szerint Türoszi Amalrik még életben maradt fiainak kellett volna örökölnie a trónt az elsőszülöttség rendjében, így elsőként a legidősebb fiúnak, Guidónak, a későbbi örmény királynak, de Amalrik fiait száműzték Ciprusról, így nem foglalhatták el a ciprusi trónt, mely így Amalrik és II. Henrik elhunyt ifjabb öccsének, az idősebb Lusignan Guidónak a fiára, Lusignan Hugóra szállt, aki IV. Hugó néven lett Ciprus királya. Apja elsőfokú unokatestvére, IV. Leó (1308/09–1341) örmény király 1341. augusztus 28-án történt meggyilkolása után, akinek a második felesége, Aragóniai Konstancia[3] Guido nagynénje volt II. Henrik ciprusi király feleségeként, Guido öccse, Lusignan János a régens tisztét töltötte be Örményországban, és mivel Aragóniai Konstancia örmény királyné másodszorra is meddőnek bizonyult, amivel az örmény királyi dinasztia, a Szaven-Pahlavuni-ház Hetumida vonala férfi ágon kihalt, így a női ágat hívták meg az örmény trónra Lusignan Izabella hercegnő apjának a személyében.

Szisz (Kozan) romjai

A választott örmény király ekkoriban Konstantinápolyban, a bizánci udvarban élt, hiszen kétszer is a bizánci császári ház egy-egy közeli rokonát vette feleségül, másodszor Szürgiannaina Teodórát, ezért János 1342-ig, a bátyja trónra léptéig bátyja nevében gyakorolta az örmény királyi jogokat. Lusignan Guido 1342-ben családja nélkül érkezett meg Örményországba, és II. Konstantin néven koronázták örmény királlyá 1342. októberében örmény rítus szerint Sziszben, az örmény fővárosban.[4] II. Konstantin hiába kérte feleségét, hogy jöjjön utána Örményországba, Teodóra királyné visszautasította, hogy két kiskorú gyermekükkel, a lányukkal, Izabella hercegnővel, valamint egy a forrásokban konkrétan meg nem nevezett ismeretlen nemű gyermekükkel a férje után menjen.[5] Az új király megerősítette öccsét, Jánost a hadsereg-főparancsnoki tisztségben, aki még bátyja uralkodása idején, 1343. augusztus 7-én halt meg az örmény fővárosban, Sziszben, feltételezhetően természetes halállal, amely az örmény királyi ház kevés számú tagjainak volt a kiváltsága.[6] Sziszben is temették el. A római katolikus II. Konstantin 1344-ben fiatalabb öccsét, Bohemondot küldte Avignonba a pápához, VI.Kelemenhez az egyházi unió kérdésében, mely végül végzetesnek bizonyult az első Lusignan-házi örmény uralkodó számára. A nyugatellenes puccsisták II. Konstantint és öccsét, Bohemondot egyszerre gyilkolták meg testőreikkel együtt 1344. november 17-én Adanában.[7] Öccsének, Lusignan Jánosnak a gyerekeit a puccsisták fogva tartották, de később sikerült Ciprusra menekülniük. II. Konstantint előbb helyben, Adanában temették el, majd földi maradványait később átszállították a Tarsusi Székesegyházba.[5]

Izabella 1349-ben feleségül ment Kantakuzénosz Mánuel (1326 körül–1380) moreai despotához, VI. (Kantakuzénosz) János bizánci császár fiához, és ha születtek is gyermekeik, azok korán meghalhattak.[8] Izabella férje 1380-ban halt meg Misztrászban. Izabella 1387 után hunyt el, és a földi maradványait Misztrászban helyezték végső nyugalomra

Ősei

[szerkesztés]
Lusignan Izabella örmény királyi hercegnő ősei
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
16. Poitiers-i Henrik antiochiai herceg (IV. Bohemond antiochiai herceg fia)
 
 
 
 
 
 
 
8. III. Hugó ciprusi király
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
17. Lusignan Izabella jeruzsálemi régensnő (I. Hugó ciprusi király lánya)
 
 
 
 
 
 
 
4. Lusignan Amalrik ciprusi régens
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
18. Ibelin Guido
 
 
 
 
 
 
 
9. Ibelin Izabella ciprusi királyné
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
19. Barlais-i Filippa
 
 
 
 
 
 
 
2. II. Konstantin örmény király
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
20. I. Hetum örmény király
 
 
 
 
 
 
 
10. II. Leó örmény király
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
21. I. Izabella örmény királynő
 
 
 
 
 
 
 
5. Szaven-Pahlavuni Izabella ciprusi régensné
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
22. IV. Hetum lamproni úr
 
 
 
 
 
 
 
11. Lamproni Küra Anna örmény királyné
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
23. N. N.
 
 
 
 
 
 
 
1. Lusignan Izabella örmény királyi hercegnő
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
24.
 
 
 
 
 
 
 
12. Szürgiannész N.
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
25.
 
 
 
 
 
 
 
6. Szürgiannész János
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
26.
 
 
 
 
 
 
 
13. N. N.
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
27.
 
 
 
 
 
 
 
3. Szürgiannaina Teodóra örmény királyné
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
28.
 
 
 
 
 
 
 
14.
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
29.
 
 
 
 
 
 
 
7. N. N.
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
30.
 
 
 
 
 
 
 
15.
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
31.
 
 
 
 
 
 

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ Ejtsd: Zabea, amely az örmény Zabel görögös olvasata.
  2. ↑ Mária (eredeti nevén Rita) örmény hercegnő felesége volt a Palaiologosz-házi IX. Mihály bizánci császárnak, aki II. Andronikosz bizánci császár és Árpád-házi Anna magyar királyi hercegnő házasságából született, valamint anyja III. Andronikosz bizánci császárnak.
  3. ↑ Aragóniai Konstancia ciprusi, majd örmény királyné II. Frigyes szicíliai királynak és Anjou Eleonóra nápolyi hercegnőnek, aki II. Károly nápolyi király és Árpád-házi Mária magyar királyi hercegnő házasságából származott, volt a lánya.
  4. ↑ Lásd Rudt de Collenberg (1980: 222).
  5. ↑ a b Lásd Rudt de Collenberg (1980: 223).
  6. ↑ Lásd Rudt de Collenberg (1980: 225).
  7. ↑ Lásd Rüdt-Collenberg (1963) és Rudt de Collenberg (1980).
  8. ↑ Lásd Rudt de Collenberg (1980).

Források

[szerkesztés]
  • Baum, Wilhelm. Konstantin II., Kg. v. Armenien (Guy de Lusignan) (1342–1344), In: Traugott Bautz (szerk.): Biographisch-Bibliographisches Kirchenlexikon Vol 28 (német nyelven), Nordhausen: Verlag Traugott Bautz GmbH, 927–930. o. (2007). Hozzáférés ideje: 2017. február 4. 
  • Kurkjian, Vahan M.. A History of Armenia (angol nyelven). New York: Armenian General Benevolent Union (1958). Hozzáférés ideje: 2017. február 4. 
  • Millet, Gabriel (1906). „Inscriptions inédites de Mistra” (francia nyelven). Bulletin de correspondance hellénique 30 (1), 453–466. o. (Hozzáférés: 2017. február 4.)  
  • Rudt de Collenberg, Wipertus Hugo: The Rupenides, Hethumides and Lusignans: The Structure of the Armeno-Cilician Dynasties, Párizs, Klincksieck, 1963.
  • Rudt de Collenberg, Wipertus Hugo: Les Lusignan de Chypre = EΠETHΡΙΣ 10, Nicosia, 1980.
  • Schwennicke, Detlev: Die Kantakuzenoi II, 1341–1354 Kaiser von Byzanz, In: Detlev Schwennicke (szerk.): Europäische Stammtafeln: Stammtafeln zur Geschichte der Europäischen Staaten, Neue Folge, Band II, Die außerdeutschen Staaten, Die regierenden Häuser der übrigen Staaten Europas, Tafel 181, Verlag von J. A. Stargardt, Marburg/Berlin, 1984.

További információk

[szerkesztés]


Előző
Aszen Irén 		Morea úrnője (deszpinája)
1349 – 1380 		Következő
Palaiologosz Irén

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Lusignan_Izabella_örmény_királyi_hercegnő&oldid=24123708”