Ugrás a tartalomhoz

Lusignan Szibilla örmény királyné

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Lusignan Szibilla
Ciprusi Szibilla
Jeruzsálemi Szibilla
Örmény Királyság királynéja
Սիպիլ Լուսինյան
Uralkodási ideje
1210. január 28./
1211. január 27. – 1219. május 2.
ElődjeAntiochiai Izabella
UtódjaLamproni Küra Anna
Életrajzi adatok
UralkodóházLusignan-ház
Született1198
Elhunyt1225 után (27 évesen)
ÉdesapjaImre ciprusi király (1144–1205)
ÉdesanyjaI. Izabella jeruzsálemi királynő (1172–1206)
Testvére(i)
HázastársaI. Leó örmény király (1150–1219)
GyermekeiZabel (Izabella/Erzsébet) (1212/13–1252)
Sablon • Wikidata • Segítség

Lusignan Szibilla (1198 – 1225 után), örményül: Սիպիլ/Սիբիլ Լուսինյան, franciául: Sybille de Lusignan, görögül: Σιβύλλα των Λουζινιάν, jeruzsálemi és ciprusi királyi hercegnő. Nevét anyai nagynénje, Szibilla jeruzsálemi királynő után kaphatta. Örményország második királynéja Kilikiában (Kis-Örményországban). A Szentföldön és a Ciprusi Királyságban uralkodó Lusignan-ház tagja. Anyja révén I. (Montferrati) Mária jeruzsálemi királynőnek, apja révén pedig I. (Lusignan) Hugó ciprusi királynak a féltestvére. II. András magyar király harmadfokú unokatestvére volt.

Élete

[szerkesztés]

Imre ciprusi és jeruzsálemi király, valamint I. Izabella jeruzsálemi királynő leánya. 1210. január 28-án vagy 1211. január 27-én feleségül ment I. Leó örmény királyhoz, akinek Szibilla a második felesége volt. A férje első házasságából már született egy leány, Stefánia hercegnő, aki Brienne-i János jeruzsálemi király és régens második felesége lett, így az örmény király a szomszéd államokkal való szoros kapcsolatok mellett az új házasság révén egy fiú örökös születésével szerette volna dinasztiáját gyarapítani. 1211. augusztus 15-én I. Leó ugyan ifjabb királlyá koronáztatta nagyunokaöccsét, Rupen Rajmund herceget, bátyjának, III. Rupennek, a Hegyek urának az anyai unokáját, ez nem jelentette, hogy akkor még egyetlen lányát vagy reménybeli születendő fiát kizárja a trónutódlásból. Az új házasság termékenynek bizonyult, és Szibilla királyné teherbe esett, azonban 1212-ben vagy 1213-ban egy újabb lánya, Zabel hercegnő született az örmény királynak. Szibilla királyné több gyermeket nem szült, így gyermekének az idősebb leány, Stefánia és a királlyá koronázott fiú unokatestvér, Rupen Rajmud ellenében nem sok esélye maradt a trón elfoglalására.

II. András 1218-as örményországi látogatása változtatott ezen a helyzeten. A magyar király a szentföldi hadjáratáról hazatérőben útban megállt az örmény fővárosban, Sziszben, ahol az örmény király, I. Leó nagy örömmel fogadta, rokonként üdvözölte,[1] és megegyeztek gyermekeik házasságában. Az örmény király a legkisebb lányát, Zabelt II. András legkisebb fiával, András herceggel jegyezte el, és megtette őket az örmény korona örököseinek. Joscelint, Korikosz urát küldte a magyar udvarba követként a házasság megkötésére és a magyar herceg Örményországba küldésére, hogy ott nevelkedjen. A következő évben, 1219. május 2-án azonban meghalt az örmény király, és ebből a házasságból végül nem lett semmi. Ennek ellenére Szibilla lánya akadálytalanul foglalhatta el a trónt apja halála után, és Zabel hercegnőt kiáltották ki Örményország új uralkodójának I. Izabella néven, Szibillát azonban kizárták a régensi hatalomból.

(A következő szöveg korabeli, XIX. század végi helyesírással és nyelvi stílussal íródott, így némileg eltér a mai változattól): „Leo örmény király Antiochiából követséget küldött hozzá, felajánlván leánya, Izabella kezét harmadik fiának, Andrásnak. [...] II. András ezt az ajánlatot elfogadta azzal a feltétellel, hogy András herczeg legyen Leo utóda az örmény trónon. Ez ügyben úgy András, mint Leo 1219-ben a pápához, III. Honoriushoz, fordultak; ez az eljegyzést megerősítette és kikötötte, hogy a herczeg jegyesének keze révén, (még a menyasszony halála esetén is – látszik, hogy a magyar király minden áron csak az örmény trónutódlást czélozta) az örmény trónt örökölje. I. Laskaris Tódor nikeai császár[2] is ígéretet tett Andrásnak arra nézve, hogy rajta lesz, miként a herczeg az örmény trónt elnyerje. Mindazonáltal az Árpád-háznak ez irányu várandóságából épp úgy nem lett semmi, mint Béla-Elek herczeg byzancziéból. Leo ugyanis már 1220-ban[3] meghalt. Brienne János, jeruzsálemi király – Leónak idősebbik leányát kb. 1216 óta birta nőül – alig hogy hirét vette ipja halálának, Örményországba jött, hogy mint neje örökségét annektálja. Mivelhogy azonban az ország nagyjai követelték, hogy János Ptolemaisban tartózkodó nejét Örményországba hozza, elutazni volt kénytelen.[4] Elutaztakor IV. Bohemund antiochiai herczeg (a Poitou-házból) fia megkérte Izabella kezét s azt 1221-ben a királysággal együtt megkapta; [...] Habár Fülöp már 1222-ben[5] meghalt, II. András fiának jogait nem vitathatta, mert Halicsnak második fia, Kálmán számára való megszerzése nagyon igénybe vette.”[6]

Gyermeke

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ Szibilla II. András harmadfokú unokatestvére volt, hiszen mindketten II. Balduin jeruzsálemi király ükunokái voltak annak egy-egy lánya révén. Szibilla II. Baldvin idősebb lányától, Melisenda jeruzsálemi királynőtől származott, míg II. András II. Baldvin másodszülöttjétől, Aliz antiókhiai fejedelemnétől.
  2. ↑ Laszkarisz Teodor császár, akinek a lányát, Laszkarisz Máriát később II. András elsőszülött fia, a későbbi IV. Béla vette feleségül, másodszorra I. Leó örmény király unokahúgát, Filippát vette feleségül, de 1216-ban elvált tőle. Lásd Rüdt-Collenberg (1963), a szerk.
  3. ↑ Pontosabban már 1219-ben meghalt az örmény király. Lásd Rüdt-Collenberg (1963), a szerk.
  4. ↑ Az elutazása oka az volt, hogy mind a felesége, Stefánia és a fia, János az Örményországba utazásuk előtt váratlanul és hirtelen meghaltak. Lásd Rüdt-Collenberg (1963), a szerk.
  5. ↑ Antiochiai Fülöp örmény király 1221. január 25-én vette feleségül I. Izabella királynőt, és valójában pár évvel később, 1225-ben halt meg mérgezés következtében. Lásd Rüdt-Collenberg (1963), a szerk.
  6. ↑ Lásd Wertner (1892: 453–454).

Források

[szerkesztés]

Korabeli forrás

[szerkesztés]

Szakirodalom

[szerkesztés]
  • Kurkjian, Vahan M.. A History of Armenia (angol nyelven). New York: Armenian General Benevolent Union (1958). Hozzáférés ideje: 2017. március 3. 
  • Rüdt-Collenberg, Wipertus Hugo: The Rupenides, Hethumides and Lusignans: The Structure of the Armeno-Cilician Dynasties, Párizs, Klincksieck, 1963
  • Rudt de Collenberg, Wipertus Hugo: Les Lusignan de Chypre = EΠETHΡΙΣ 10, Nicosia, 1980
  • Wertner Mór. András herczeg, in: Wertner Mór: Az Árpádok családi története (magyar nyelven), Nagy-Becskerek: Pleitz Ferencz Pál Könyvnyomdája, 452–456. o. (1892). Hozzáférés ideje: 2017. március 3. 

Szépirodalom

[szerkesztés]
  • Passuth László: Hétszer vágott mező, Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1970

További információk

[szerkesztés]
  • Cawley, Charles: Armenia, Kings (angol nyelven). Foundation for Medieval Genealogy. (Hozzáférés: 2017. március 3.)
  • Cawley, Charles: Cyprus, Kings (angol nyelven). Foundation for Medieval Genealogy. (Hozzáférés: 2017. március 3.)
  • Marek, Miroslav: Rupenids (angol nyelven). Euweb. (Hozzáférés: 2017. március 3.)
  • Marek, Miroslav: Lusignan (angol nyelven). Euweb. (Hozzáférés: 2017. március 3.)
  • Schreiber, Karl-Heinz: Sibylle von Jerusalem Königin von Armenien (német nyelven). Genealogie-Mittelalter. (Hozzáférés: 2017. március 3.)
Előző
Antiochiai Izabella 		Örmény királyné
1210/11 – 1219 		Következő
Lamproni Küra Anna
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Lusignan_Szibilla_örmény_királyné&oldid=23244697”