Aurelianus római császár

Aurelianus
Lucius Domitius Aurelianus
Aurelianus portréja
A Római Birodalom princepse
Uralkodási ideje
270 szeptembere – 275 szeptembere (5 évig)
Elődje	Quintillus
Utódja	Tacitus
Életrajzi adatok
Uralkodóház	Illír katonacsászárok
Született	214. szeptember 9. Sirmium
Elhunyt	275 szeptembere (61 évesen) Caenophrurium
Édesapja	Ulpius Crinitus
Házastársa	Bruttia Crispina
Gyermekei	Domitica
A Wikimédia Commons tartalmaz Aurelianus témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Lucius Domitius Aurelianus, általánosan elterjedt néven Aurelianus császár (Sirmium, 214. szeptember 9. – Konstantinápoly, 275 szeptembere) római császár 270-től haláláig, a katonacsászárok egyike.

Parasztcsaládban született Pannoniában, Sirmium (a mai Szávaszentdemeter) közelében. Katona lett, s erős testalkata, bátor helytállása, vitézsége révén a hadvezérségig emelkedett. Claudius Gothicus lovasságának parancsnoka volt, és mikor a császár meghalt, a Pannoniában állomásozó légiók Aurelianust kiáltották ki császárrá.

Aurelianus jó politikusnak és hadvezérnek bizonyult: 271-ben kiürítette majd átengedte a gótokoknak Dáciát, s békét kötött velük, Itáliából kiverte az alemannokat, visszaszerezte Hispániát, s 271–272-ben és 273-ban sikeres hadjáratot vezetett a "pius Felix Augustus" nevet felvett Vaballathus és anyja, Septimia Zenobia uralkodóasszony ellen, aki független palmyrai királyságot akart alapítani, s Egyiptomot is elfoglalta. 273-ban az utolsó helyi császár, Tetricus harc nélkül adta át Galliát, amit időközben a barbárok többször is feldúltak.

Rómát a tulliusi falnál jóval nagyobb területet körülölelő, 19 kilométeres védőfallal vette körül (Mura Aureliane), ami máig meghatározza a város belső részének szerkezetét. Véget vetett a pénzhamisításoknak, s gondja volt rendbe tenni a birodalom zavaros belügyeit is. A szenátus (senatus) Restitutor orbis terrarum címet adta neki, ami annyit tesz: a földkerekség helyreállítója.

Aurelianus antoninianusa. Az előlapon a császár, a hátoldalon az ellenséget legyőző, babérágat és íjat vivő Sol

Aurelianus is a keresztényüldöző császárok közé tartozott. Az egyház által számontartott tíz nagy keresztényüldözés egyike fűződik nevéhez. Állítólag mielőtt aláírhatta volna az üldözés szigorítását elrendelő parancsait, meghalt, amit a keresztények égi jelnek tekintettek.

275-ben a perzsák ellen vonulva írnoka, Mnestheus összeesküvést szőtt ellene, melynek a császár áldozatul esett: az írnok, akit egy hazugsága miatt büntetéssel fenyegetett meg Aurelianus, azt híresztelte a tisztek körében, hogy a császár felvette őket a kivégzendők listájára. A hír ugyan nem volt igaz, ám katonák megijedtek, s hogy magukat megmentsék a félt kivégzéstől – agyonütötték a császárt.

Elődei:
Flaminus Antiochianus
és
Virius Orfitus

Consul
271
collega:
Pomponius Bassus

Utódai:
Titus Flavius Postumius Quietus
és
Iunius Veldumnianus

Elődei:
Pius Tetricus (suff)
és
Iulius Placidianus

Consul
274
collega:
Capitolinus

Utódai:
Pius Tetricus
és
Tetricus Esuvius

Elődei:
Pius Tetricus
és
Tetricus Esuvius

Consul
275
collega:
Marcellinus

Utódai:
Tacitus
és
Aemilianus

Előző uralkodó:
Quintillus

Római császár
270–275

Következő uralkodó:
Tacitus

Források

• Aurelian (angol nyelven). britannica.com. (Hozzáférés: 2024. június 9.)