Ljoljići
| Ljoljići | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Bosznia-Hercegovina |
| Entitás | Szerb Köztársaság |
| község | Jezero |
| Jogállás | falu |
| Körzethívószám | (+387) 50 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 90 fő (2013)[1] |
| Népsűrűség | 9,4 fő/km²[2] |
| Földrajzi adatok | |
| Terület | 9,57 km² |
| Időzóna | Közép-európai (UTC+1) CEST (UTC+2) |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 44° 19′ 13″, k. h. 17° 09′ 22″44.320300°N 17.156100°EKoordináták: é. sz. 44° 19′ 13″, k. h. 17° 09′ 22″44.320300°N 17.156100°E | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Ljoljići (szerbül: Љољићи) falu Bosznia-Hercegovinában, Bosanska krajina területén, a Szerb Köztársaságban, Jezero községben.
Fekvése
[szerkesztés]Bosznia-Hercegovina közép-nyugati részén, Banja Lukától légvonalban 52, közúton 74 km-re délre, községközpontjától légvonalban 4, közúton 5 km-re délre, a Pliva jobb partján emelkedő erdős, hegyes területen, 550-1000 méteres magasságban található.
Népessége
[szerkesztés]| Nemzetiségi csoport | Népesség 1991[3] |
Népesség 2013[3] |
|---|---|---|
| Szerb | 109 | 68 |
| Bosnyák | 96 | 22 |
| Horvát | 0 | 0 |
| Jugoszláv | 0 | 0 |
| Egyéb | 0 | 0 |
| Összesen | 205 | 90 |
Története
[szerkesztés]A település 1878-ig tartozott az Oszmán Birodalomhoz, majd az Osztrák-Magyar Monarchia része lett. 1879-ben az első osztrák-magyar népszámlálás során Jezero község része volt. 17 házat és 131 ortodox szerb lakost számláltak a településen.[4] 1910-ben a Vienac községhez tartozó településen 51 házat, 106 ortodox szerb, és 118 muszlim lakost találtak.[5] A monarchia szétesésével 1918-ben előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd 1929-től a Jugoszláv Királyság része. Jugoszlávia megszállása után a falu a Független Horvát Állam (NDH) része lett. 1945-től a település a szocialista Jugoszlávia része volt. A településen az 1991-es népszámlálás adatai szerint 205-en éltek. 1992. október 9-én történt, hogy a Boszniai Szerb Hadsereg (VRS) tagjai összegyűjtötték Ljoljići és Čerkazovići falubelieket, és Tisovac városába vitték őket, ahol kegyetlenül lelőtték őket. A tragédia 23 életet követelt, négyen pedig megsérültek. Az áldozatok között gyerekek is voltak, a legfiatalabb áldozat a kilenc éves Adis Zobić, míg a legidősebb az 1918-as születésű Faza Balešić volt. E szörnyű esemény után 1999. május 12-én Vinacban közös temetést tartottak az áldozatok számára, ahol 19 holttestet temettek el. Három ember – Adnan, Adam és Selvedin Karahodžić – maradványait azonban még nem találták meg.[6] A Bosznia-Hercegovinában zajló polgárháború idején a falu a Boszniai Szerb Köztársaság része volt. A háború előtt Jajca községhez tartozott. A daytoni békeszerződés aláírása után a két entitás közötti demarkációs vonal elválasztotta Jajcától. A Szerb Köztársaság Nemzetgyűlésének 1996. júniusi határozatával megalapították Jezero községet, melynek a része lett. Ma már nem él számottevő muszlim lakosság a településen.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ http://www.statistika.ba/?show=12&id=20222
- ↑ http://www.statistika.ba/?show=12&id=20222
- ↑ a b Popis 2013 u BiH – Kupres (bosnyák nyelven). statistika.ba. (Hozzáférés: 2024. július 14.)
- ↑ Haupt übersicht der politischen Eintheilung von Bosnien und der Herzegovina 1879. 66. o.
- ↑ Die ergebnisse der volkzählung in Bosnien und der Herzegovina 1910. Statistichendepartment der landesregierung, Sarajevo, 1912. 282. o.
- ↑ Obilježena 31. godišnjica zločina u Čerkazovićima i Ljoljićima (bosnyák nyelven). jajce-online.com . (Hozzáférés: 2024. augusztus 18.)
További információk
[szerkesztés]
