Szentmihály (Szlovákia)
| Szentmihály (Liptovský Michal) | |
 | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Szlovákia |
| Kerület | Zsolnai |
| Járás | Rózsahegyi |
| Első írásos említés | 1331 |
| Polgármester | Elena Tuková |
| Irányítószám | 034 83 |
| Körzethívószám | 044 |
| Forgalmi rendszám | RK |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 301 fő (2021. jan. 1.)[1] |
| Népsűrűség | 187 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 520 m |
| Terület | 1,59 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 49° 05′ 46″, k. h. 19° 26′ 23″Koordináták: é. sz. 49° 05′ 46″, k. h. 19° 26′ 23″ | |
| Szentmihály weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Szentmihály témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
| Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info | |
Szentmihály, egyes forrásokban: Liptószentmihály (szlovákul Liptovský Michal) község Szlovákiában, a Zsolnai kerület Rózsahegyi járásában.
Fekvése[szerkesztés]
Rózsahegytől 12 km-re keletre fekszik.
Története[szerkesztés]
Területe már a kőkorszakban is lakott volt, amikor a vonaldíszes kultúra népe élt ezen a vidéken. A bronzkorban a lausitzi kultúra, később a Nagymorva Birodalom idején is lakott volt.
A mai település Németlipcse határában keletkezett a 13. században. Szent Mihály-temploma 1237-ben már állt a liptóteplai határban („Ecclesia item s. Michaelis in metalibus Territorii Teplensis de anno 1237 clara mentio fuit” – írja az egyházi feljegyzés). Plébániáját oklevél 1331-ben említi először „Ecclesia S. Michaelis” alakban. 1335-ben „Mysalfalva”, 1485-ben „S. Michael”, 1497-ben „Zentmihal” néven említik a korabeli források. Liptótepla plébániájához tartozott, temploma 1565 és 1686 között a protestánsoké volt. 1601-ben a pestis 52 áldozatot követelt a településen. A falunak 1606-ban létesült papírkészítő műhelye. 1620-ban a Vág vize öntötte el, 1650-ben, 1658-ban, 1664-ben, 1670-ben és 1699-ben pedig nagy tűzvészek voltak. A kuruc háborúk során 1697-ben császári katonaság égette fel Szentmihályt. A 18. századtól az ivachnófalvi Rády család birtoka állt. Ebben a században már vashámora is volt. 1715-ben még 4 adózóval rendelkezett, de 1720-ban már teljesen puszta volt. 1784-ben 9 házában 71 lakosa élt.
A 18. század végén Vályi András így ír róla: „SZENT MIHÁLY. Tót falu Liptó Várm. földes Ura a’ Teplai Plébános, lakosai katolikusok, fekszik Vágvizéhez közel, Rozenbergához 1 mértföldnyire; határja hegyes, és közép termésű.”[2]
1828-ban 16 háza és 134 lakosa volt. A trianoni diktátumig Liptó vármegye Németlipcsei járásának települése.
1924-től Ivachnófalu részévé vált. 1945-ben a németek a falu egy részét felégették. 1951-ben lett újra önálló község.
Népessége[szerkesztés]
1913-ban 110-en lakták.
2005-ben 278 lakosa volt.
2011-ben 297 lakosából 282 szlovák.
Nevezetességei[szerkesztés]
- A Szent Mihály templom 13. századi eredetű. A templomot a 19. század második felében átalakították. Főoltára 1765-ben, késő reneszánsz szószéke a 17. század második felében készült. Harangtornya a 17. századból való, eredetileg a templomkert bejárataként szolgált.
- Szentháromság-oszlop 1823-ból.
Külső hivatkozások[szerkesztés]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
- ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.
