Bácskertes
| Bácskertes (Купусина / Kupusina) | |
 | |
| A Szent Anna római katolikus templom | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Szerbia |
| Tartomány | Vajdaság |
| Körzet | Nyugat-bácskai |
| Község | Apatin |
| Rang | falu |
| Polgármester | Rekettye Róbert |
| Irányítószám | 25262 |
| Körzethívószám | +381 25 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 1952 fő (2011)[1] +/- |
| Népsűrűség | 32 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 125 m |
| Terület | 60,8 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 44′ 10″, k. h. 19° 05′ 50″45.736100°N 19.097200°EKoordináták: é. sz. 45° 44′ 10″, k. h. 19° 05′ 50″45.736100°N 19.097200°E | |
| Bácskertes weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Bácskertes témájú médiaállományokat. | |
Bácskertes (vagy Kupuszina, szerbül Купусина / Kupusina) falu Szerbiában, a Vajdaságban, a Nyugat-bácskai körzetben, Apatin községben.
Fekvése
[szerkesztés]Zombor és Apatin közt, a Duna bal partja és a horvát határ közelében fekszik.
Nevének eredete
[szerkesztés]Magyar nevét kertészkedő lakosságáról kapta. A szerb kupus káposztát jelent. Eredeti nevét (Kupuszina) a betelepített szlovák, palóc lakosság adta. A későbbi magyar telepítések után nevezték át magyarra (Bácskertesre) a falut.
Története
[szerkesztés]A középkorban Hetes nevű falu állt a helyén, melyet a török pusztított el. 1751-ben Heves és Nyitra vármegyékből, valamint a kalocsai érsekség területéről katolikus magyarokkal és szlovákokkal telepítették újra. Első temploma 1754-ben épült. A mai templom 1808-1813. között épült Szent Anna tiszteletére. 1890. október 2-án a faluban tűzvész pusztított. Az eredetileg betelepült 150 családból a falu lélekszáma úgy megszaporodott, hogy a 20. század elejére megközelítette a 3500 főt. A nagy lélekszámot a falu már nem tudta eltartani, ezért nagy számú lakosság rajzott ki a Duna árterületeire. 1910-ben 3205 lakosából 3179 magyar volt. A trianoni békeszerződésig Bács-Bodrog vármegye Apatini járásához tartozott. 1995-ben horvátországi szerb menekültek érkeztek a faluba.
Néprajza
[szerkesztés]Népi hagyományait máig őrzi a település: a sokszoknyás, eredeti palóc színvilágú, de a bácskai németek viseletének hatását is magán hordozó, a magyar nyelvterületen egyedi népviselet még a mindennapok tartozéka. A színes és sok régi népszokást őrző lakodalmak különösen fontos családi ünnepeket jelentenek; jellegzetes a falu máig megőrzött szinte középkori palóc nyelvjárása, s a megőrzött sok alföldi népdal, népballada, vallásos népének, népi imádság is. Legnagyobb ünnep a nyár közepén megtartott Szent Anna búcsú. Szakrális szabadtéri emlékekben a leggazdagabb bácskai település. A község életének tárgyi emlékei a falumúzeumban láthatók. A tánchagyományokat a ma is élő tánccsoportok ápolják. A felnőtt „Bokréta”-népi tánccsoport mellett gyerek-tánccsoport is van. Silling István tanítványai segítségével 1980 nyarán kezdte el gyűjtőmunkáját, s több évig gyűjtötte a községben a balladákat, a balladás dalokat, a ráolvasásokat, és egyéb néprajzi emlékeket. Foglalkozott a település lakói beszédének sajátosságaival. Kutatásainak eredményei több kötetben jelentek meg.
Népesség
[szerkesztés]Demográfiai változások
[szerkesztés]| 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2002 | 2011 |
|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 3200 | 3146 | 3133 | 3063 | 2694 | 2500 | 2356[2] | 1952[1] |
Etnikai összetétel 2002-ben
[szerkesztés]| Nemzetiség | Szám | % |
| Magyarok | 1857 | 78,82 |
| Szerbek | 279 | 11,84 |
| Horvátok | 45 | 1,91 |
| Cigányok | 14 | 0,59 |
| Bunyevácok | 12 | 0,50 |
| Románok | 11 | 0,46 |
| Jugoszlávok | 8 | 0,33 |
| Muzulmánok | 5 | 0,21 |
| Szlovének | 3 | 0,12 |
| Szlovákok | 2 | 0,08 |
| Montenegróiak | 1 | 0,04 |
| Ruszinok | 1 | 0,04 |
| Németek | 1 | 0,04[3] |
Etnikai összetétel 2011-ben
[szerkesztés]| Nemzetiség | Szám |
| Magyarok | 1543 |
| Szerbek | 199 |
| Horvátok | 39 |
| Bunyevácok | 12 |
| Egyéb/Ismeretlen |
Látnivalók
[szerkesztés]- Szent Anna római katolikus templom
- Petőfi Sándor-mellszobor
- Ismeretlen eredetű romok láthatók a falu határában
- Turul-szobor a templom udvarán
Irodalom
[szerkesztés]- Csíkosné Eszrényi Éva 2002: Kupuszina és Nagyhind nyelvjárási jellegzetességei. Új Kép (Szabadka) VI/1-2, 9-10.
- Silling István: Ismeretlen anyám: Kupuszinai népballadák és balladás dalok (a dallamokat lejegyezte és a zenei mutatókat készítette Kónya Sándor) – Fórum Könyvkiadó, Újvidék, 1989. 240 o. – ISBN 86-323-0199-3.
- Silling István: Boldogasszony ablakában: népi imádságok és ráolvasások Kupuszináról – Agapé Könyvkiadó és Nyomda, Fórum Könyvkiadó, Újvidék, 1992. 128 o. – ISBN 86-323-0340-6.
- Silling István: Kakasok szólalnak, Máriát kiáltanak: adalék a vajdasági magyar archaikus népi imádságok variálódási vizsgálatához – Logos, Tóthfalu, 1997. 135 o.
- Művelődési élet Kupuszinán: 1919–1997. (A szöveget Sturcz József, Marásek Gáspár és Silling István írta) – Prosveta, Zombor, 1997. 18 o. (Kupuszinai füzetek 1).
- Silling István: Megszentelt jeleink: a 250 éves Kupuszina szabadtéri vallási emlékei – Kupuszinai Petőfi Sándor Művelődési Egyesület, Kupuszina, 2001. 38 o., 42 t. (Kupuszinai füzetek 3).
- Silling István: Vajdasági népi imádságok és nyelvezetük – tanulmány – Fórum Könyvkiadó, Újvidék, 2003. 409 o. – ISBN 86-323-0576-X – Hozzáférés ideje: 2012. október 29. 22:00.
- Silling István: A kupuszinai nyelvjárás és szótára – Loisir, Budapest, 2007. 406 o. – ISBN 978-963-87583-3-0.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b 2011 Census of Population, Households and Dwellings in The Republic of Serbia: Ethnicity – Data by municipalities and cities. Belgrád: A Szerb Köztársaság Statisztikai Hivatala. 2012. ISBN 978-86-6161-023-3 Hozzáférés: 2017. október 9. (szerbül és angolul)
- ↑ Stanovništvo, uporedni pregled broja stanovnika 1948, 1953, 1961, 1971, 1981, 1991, 2002, podaci po naseljima. (szerbül) Beograd: Republički zavod za statistiku. 2004. ISBN 86-84433-14-9 Knjiga 9
- ↑ Stanovništvo, nacionalna ili etnička pripadnost, podaci po naseljima 1. kötet. (szerbül) Belgrád: Republički zavod za statistiku. 2003. ISBN 86-84433-00-9
További információk
[szerkesztés]- Bácskertes/Kupuszina hivatalos weboldala
- A település története Archiválva 2019. december 17-i dátummal a Wayback Machine-ben
