Kruma
Kruma | |
Kruma központja | |
Becenév: Has/Hasi | |
Közigazgatás | |
Ország | Albánia |
Megye | Kukës |
Község | Has |
Alközség | Kruma |
Polgármester | Liman Morina (PS) |
Irányítószám | 8601–8602 |
Körzethívószám | 214 |
Népesség | |
Teljes népesség | 6006 fő (2011) |
Földrajzi adatok | |
Tszf. magasság | 430 m |
Időzóna | |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 42° 11′ 46″, k. h. 20° 24′ 53″42.196100°N 20.414600°EKoordináták: é. sz. 42° 11′ 46″, k. h. 20° 24′ 53″42.196100°N 20.414600°E | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Kruma témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Kruma (a helyi lakosság informális elnevezésével Has[1]) város Albánia északkeleti részén, Kukës városától légvonalban 13 kilométerre északra, a koszovói határ közelében, Kukës megyében. Has község, azon belül Kruma alközség központja. Ez utóbbi közigazgatási egység a városon kívül négy további települést foglal magában (Cahan, Gajrep, Mujaj-Dajç és Zahrisht). A 2011-es népszámlálás alapján az alközség népessége 6006 fő,[2] ennek mintegy a fele lehet Kruma tényleges városi lakossága.
Fekvése
[szerkesztés]Kruma az Albán-Alpok keleti peremén, az 1986 méterig emelkedő Pashtrik-hegység vonulataitól közrezárt Krumai-medencében fekszik. Délről a Gjytezai- (Maja e Gjytezës, 1410 m), keletről a Gajrepi- (Maja e Gajrepit, 1368 m), északról pedig a Ksherrai-hegy (Maja e Ksherrës, 1124 m) szegélyezi a várost.[3] Geológiai szempontból a Mirditai-fennsík szerpentinövezetének északkeleti végpontja, amelynek pereme – még mielőtt Koszovó területén a harmadidőszaki lerakódások alá bukna – élesen kiemelkedve alkotja a Pashtrik-hegységet.[4] A hegység csapadékát a Vrella-patak vezeti le a Krumai-medencébe, egyúttal ez biztosítja a város vízellátását is.
A közeli megyeszékhelyt, Kukëst a Qafa-Prushi határátkelőhellyel, illetve a koszovói Gjakova városával összekötő aszfaltozott út Krumát is érinti.[5]
Történelme
[szerkesztés]A környéken jelentős ókori halomsírokat találtak, amelyek jellemzője a kőlapokból kialakított sírkamra.[6]
Az újkorban Kruma vidéke a Has történelmi régió – és az azonos nevű törzsi szállásterület – nyugati határvidékén feküdt, amelyet a londoni nagyköveti konferencia 1913-as döntése szakított el Has többi részétől: a vidék nagyobbik része, Gjakovával együtt Jugoszláviához került, míg Kruma Albánia része maradt.[7]
A 20. század elején más iszlám felekezetű északalbán törzsekhez hasonlóan a Kruma vidéki Has törzsbeliek is fegyverrel harcoltak a függetlenségért. Az 1912-es felkelés során Kruma is a lázadók kezére került.[8] Az első világháborút követő pártpolitikai harcok során a hatalmát építgető Amet Zogolli ellenzékének egyik fő fészke volt a terület.[9] 1923 januárjában Bajram Curri vezetésével – Hasan Prishtina és Mustafa Kruja támogatásával – fegyveres kormányellenes felkelés tört ki a Gjakova és Kukës közötti vidéken, és bár a lázadók Kruma városát sikeresen kézre is kerítették, a Zogolli-kormány – jugoszláv csendőrségi segédlettel – csakhamar leverte őket.[10] 1924 májusában újabb elégedetlenségi hullám futott végig Albánián; a Bajram Curri vezette felkelők az országban elsőként ragadtak fegyvert, elfoglalták Kukëst, és heves harcokra került sor Kruma környékén is.[11] Az események nyomán kibontakozó júniusi forradalom Zogolli külföldre menekülésével zárult, 1924 decemberében azonban jugoszláv katonai támogatással visszatért az országba és elűzte a polgári demokratákat. Az utóvédharcok Kruma vidékén tartották a legtovább, ahova december 17-én Bajram Curri és emberei visszahúzódtak.[12] Curri, ötszáz fős gerillacsapata élén elestéig, 1925. március 29-éig tartotta Kruma vidékét.[13]
A második világháborút követően indult meg a korábban kizárólagosan agrárjellegű Kruma iparosítása és városiasodása, párhuzamosan a környék rézbányáinak megnyitásával.
Nevezetességei
[szerkesztés]A város kevés látványossággal szolgál. A városképet az 1960-as–1980-as években emelt lakóépületek határozzák meg. A város helytörténeti-néprajzi múzeumának (Muzeu i Hasit) anyaga az 1997-es polgárháború során nagyrészt megsemmisült.
A helyi legenda szerint a Kruma fölött magasodó Pashtrik-hegységben temették el a 13. századi bektási szent embert, Szari Szaltukot (albános nevén Sari Salltëku). Feltételezett sírjához a második világháború előtti időszakban minden augusztus 22-én koszovóiak és észak-albániaiak tömegei zarándokoltak el.[14]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Elsie 2010 :184.; Gloyer 2012 :166.
- ↑ Censusi i popullsisë dhe banesave / Population and housing census: Kukës 2011. Tiranë: Instituti i Statistikës. 2013. 84. o.
- ↑ peakery.com
- ↑ Somogyi 1955 :172.
- ↑ Gloyer 2012 :166.
- ↑ Nagel 1989 :37.; Wilkes 1992 :45.
- ↑ Pearson 2004 :39; Csaplár 2010 :296–297.
- ↑ Jacques 2009 :272.
- ↑ Elsie 2010 :28.
- ↑ Pollo & Puto 1981 :189.; Pearson 2004 :201.
- ↑ Pearson 2004 :222.
- ↑ Pearson 2004 :233.; Zavalani 2015 :194.
- ↑ Pearson 2004 :246.
- ↑ Elsie 2010 :397.
Források
[szerkesztés]- ↑ Csaplár 2010: Csaplár-Degovics Krisztián: Az albán nemzettéválás kezdetei (1878–1913): A Rilindja és az államalapítás korszaka. Budapest: ELTE BTK Történelemtudományok Doktori Iskola. 2010. ISBN 978-963-284-176-2
- ↑ Elsie 2010: Robert Elsie: Historical dictionary of Albania. 2nd ed. Lanham: Scarecrow Press. 2010. = European Historical Dictionaries, 75. ISBN 9780810861886
- ↑ Gloyer 2012: Gillian Gloyer: Albania: The Bradt Travel Guide. Chalfont St Peter: Bradt Travel Guides. 2012. ISBN 978-1841623870
- ↑ Jacques 2009: Edwin E Jacques: The Albanians: An ethnic history from prehistoric times to the present. Jefferson: McFarland. 2009. ISBN 9780786442386
- ↑ Nagel 1989: Albánia. Pécs: Baranya Megyei Könyvtár. 1989. = Nagel Útienciklopédiák, ISBN 9637272194
- ↑ Pearson 2004: Owen Pearson: Albania and King Zog: Independence, republic and monarchy 1908–1939. London; New York: Centre for Albanian Studies. 2004. = Albania In the Twentieth Century, 1. ISBN 1845110137
- ↑ Somogyi 1955: Somogyi Sándor: Albánia természeti földrajza. Földrajzi Közlemények, LXXIX. évf. 2. sz. (1955) 167–188. o.
- ↑ Wilkes 1992: John Wilkes: The Illyrians. Oxford; Cambridge: Blackwell. 1992. = The Peoples of Europe, ISBN 0631146717
- ↑ Zavalani 2015: Tajar Zavalani: History of Albania. Ed. by Robert Elsie, Bejtullah Destani. London: Centre for Albanian Studies. 2015. = Albanian Studies, ISBN 9781507595671