Bajram Curri

Bajram Curri
Született	1862. január 16. Gjakova
Elhunyt	1925. március 29. (63 évesen) Tropoja kerület
Állampolgársága	albán oszmán
Foglalkozása	politikus
Tisztsége	az albán nemzetgyűlés képviselője
Halál oka	öngyilkosság
Bajram Curri aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Bajram Curri témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Bajram Curri (nevének ejtése bajɾam t͡suɾi; Gjakova, 1862 – Dragobia, 1925. március 29.) albán politikus, a függetlenségi mozgalom alakja.

Élete

1899 körül a Pejai Liga egyik szervezője volt, majd 1912 májusától részt vett Albánia függetlenségi harcaiban. Az első világháborút a Kaçak gerillamozgalom tagjaként küzdötte végig Koszovóban. Az első Evangjeli-kormányban 1921-ben rövid ideig hadügyminiszter volt, majd december 7-étől Hasan Prishtina a hadsereg főparancsnokává nevezte ki. Később a belügyminiszter Amet Zogolli erőszakos politikájával szemben egyre erősebb ellenállás bontakozott ki, s ennek lett egyik vezéralakja Fan Noli oldalán. Curri a Has törzsbeliek nemzetségfőjeként hamarosan a Zogolli-ellenes felkelők élére állt, tagja lett az Avni Rustemi-féle Egység (Bashkimi) nevű szervezetnek, s Hasan Prishtinával együtt 1922 februárjában létrehozták a nemzet területi egységéért harcoló Koszovói Bizottságot (Komiteti i Kosovës). Zogolli első, 1922–1924 közötti kormányzása idején ellenállókat toborzott és fegyveres csapásokat mért a kormány erőire. Az első nagyobb, Curri vezette felkelés 1922. március 2-án tört ki az észak-albániai Pukában, de a kormányerők március 8-án leverték a szervezkedést, s bár Curri csapataival Shkodra alá vonult, a város ostroma elmaradt. 1923 januárjában Curri Hasan Prishtinával és Mustafa Krujával együtt ismét fegyverbe szólították híveiket. A Gjakovából induló kormányellenes felkelők bevették Kruma városát, de Zogolli kormányhadserege ismét leverte a szervezkedést.

1924 májusában a Fan Nolival szimpatizáló antizogista erők ismét elérkezettnek látták az időt a cselekvésre. Rexhep Shala, a kormányellenes erők északi parancsnoka Kukësban harcba hívta Bajram Curri és Elez Isufi embereit. A kibontakozó júniusi forradalom során Zogolli menekülni kényszerült, s Curri csapataitól vereséget szenvedve embereivel Jugoszláviába távozott. Fél évvel később Zogolli a hatalom visszavételére készült, s december 13-án a zogista Cena Kryeziu csapatai támadást intéztek az Északkelet-Albániát felügyelő Curri ellen, aki 500 embere élén december 17-én Kruma térségébe húzódott vissza. Miután 1925 januárjában Zogolli ismét miniszterelnök lett, hadseregével körbevetette Currit, aki, hogy elkerülje a fogságot, 1925. március 29-én Dragobiában öngyilkosságot követett el (egyes források szerint lelőtték).

A Curri alakját és történelmi szerepét piedesztálra emelő kommunista hatalom a Dragobia melletti, adminisztratív központtá fejlesztett Kolcegajt Bajram Currira keresztelte át (a várost mindmáig így hívják). 2004-ben Ibrahim Rugova koszovói elnök Bajram Currit a posztumusz Koszovó Hőse érdemrenddel tüntette ki.

Források

• Owen Pearson: Albania and King Zog: Independence, republic and monarchy 1908–1939. London; New York: Centre for Albanian Studies. 2004. = Albania In the Twentieth Century, 1. ISBN 1845110137  

Kapcsolódó szócikkek

• Albánia történelme