Ugrás a tartalomhoz

Komor István

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Komor István
SzületettKlauber István
1926. október 24.
Baja
Elhunyt1974. szeptember 4. (47 évesen)[1]
Szeged
Állampolgárságamagyar
Foglalkozása
IskoláiSzínház- és Filmművészeti Főiskola (–1949)
KitüntetéseiJászai Mari-díj (1966)
A Wikimédia Commons tartalmaz Komor István témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Komor István, Klauber István (Baja, 1926. október 24. – Szeged,[2] 1974. szeptember 4.) Jászai Mari-díjas magyar rendező, színházigazgató.

Életút

[szerkesztés]

Apja Klauber Lajos (1883–1941)[3] bankigazgató, a bajai hitközség alelnöke,[4] anyja Klein Janka (1891–1957) volt. A Ciszterci Rend Bajai III. Béla Gimnáziumában érettségizett, 1944-ben a németek elhurcolták. 1945-ben tért haza. Beiratkozott a bölcsész karra és a Színművészeti Főiskolára is. Előbbin művészettörténetet tanult és Lukács György előadásait hallgatta. A színművészetin Hont Ferenc volt a tanára, aki azonban eltanácsolta onnan, de segédrendezőként foglalkoztatta az Ifjúsági Színházban.[5]

1949-ben Debrecenben kapott főrendezői szerződést, ahol – két és fél hónap alatt – öt bemutatót prezentált. 1951-ben hasonló státuszban Szegedre igazolt. Két szezon után távozott, éves váltással a Petőfi Színházban, Miskolcon, Kecskeméten, Győrben dolgozott. Ezután tizenkét évig ismét szegedi szerződés következett. Néhány évig a teátrum főrendezője volt. 1964-ben azonban lemondott. Ennek oka, Sartre: Altona foglyai című művének ősbemutatója miatt kialakult konfliktus volt. Újabb feszült helyzet után, 1969-ben a szétesőben lévő kaposvári társulathoz szerződött főrendezőnek. 1971-ben igazgatói megbízást kapott. Nevéhez fűződik a társulat összekovácsolása, a későbbiekben Kaposvár jelenségként aposztrofált korszak megalapozása.

Kaposvári ténykedésének egyik jelentős állomása, Sütő András: Pompás Gedeonjának ősbemutatója, amely színháztörténeti esemény is volt. A szerző darabját ekkor (1971. november 19.) játszották először az anyaországban.

Korai halála megakadályozta abban, hogy az országos és nemzetközi hírnévre szert tett társulat sikereinek részese lehessen.

Munkatársa, munkájának egyik folytatója, Zsámbéki Gábor így emlékezett:

„ Az ő minden pillanatban felragyogó humánuma, emberszeretete, állandó játékos kedve, derűs, bohém természete valahogy véget vetett a gyűlölködésnek, a klikkharcoknak. Az ő érdeklődése is elsősorban szakmai jellegű volt. Úgy emlékszem vissza, hogy az ő megérkezése után jobb volt a színészházban élni, jobb volt a klubban beszélgetni. Az alkohol ugyan megtartotta a vonzerejét, de talán már mégsem az egyedüli ok volt, amiért ott üldögéltünk a klubban. És jó volt az is, hogy az ember a színészházban reggel nyolckor arra ébredt, hogy Komor operaáriákat harsog, és aztán kávékkal beront a különböző szobákba. Annyira megszerették őt az emberek, hogy könnyedén megbocsátották dühkitöréseit is. Természetesen nem gondolkoztunk azonosan sem az élet, sem a művészet kérdéseiben. Ehhez az életkorbeli különbség is hozzájárult. Komor nagyműveltségű, jó ízlésű ember volt, de rendezései nemigen lépték át a megszokott konvenciók határait. Viszont nyitott volt minden újra. Voltak olyan rendezéseink, amelyek, úgy hiszem, nem mindenben nyerték meg a tetszését, nem feleltek meg az ízlésének. De mégis szerette bennünk az újat, vagy néha csak azt, hogy nem ócskák, vagy hogy sok munka van bennük. Amikor rátört a betegség, és ő megérezte, hogy kevés ideje van hátra, nagyszerű előadásokat rendezett. Utolsó rendezése, a Tarelkin halála a későbbi nagy kaposvári sikerekkel egyenrangú előadás volt, csak ekkor még nem vette körül országos figyelem a színházat. Komor 1974 szeptemberében halt meg (három súlyos, de csak haladékot jelentő műtét után nem akarta megvárni a negyediket), és én mindig is érezni fogom a hiányát, mert hozzá hasonló vívó szellemű, független, bátor jellemet, és az életet megkönnyítő vidám társat aligha találok. ”

Két előadásban, – epizódszerepben – színészként is találkozhatunk nevével.

A kaposvári színház emlékét, az 1975-ben alapított Komor István-emlékgyűrűvel őrzi.

Szülővárosában, a Szegedi úti izraelita temetőben nyugszik.[6]

Rendezései

[szerkesztés]

A Színházi adattárban regisztrált bemutatóinak száma: 77.[7] A rendezések listáját tanulmányozva feltűnik, hogy többször ugyanazt a darabot, egy évben két társulattal is színpadra állította.

Az utolsó rendezés szereplői: Szabó Kálmán, Kun Vilmos, Vajda László, Dánffy Sándor, Reviczky Gábor, Hunyadkürti István, Wágner Richárd, Garay József, Komlós István, Tóth Béla, Pogány Judit, Lukáts Andor, Mészáros Joli, Agárdi László, Dani Lajos, Galkó Bence, Heiser Kálmán, Horváth György, Pásztor Gyula, ifj. Mucsi Sándor

Díjai, elismerései

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ Death registry (angol nyelven). (Hozzáférés: 2022. április 9.)
  2. ↑ A pontosítás forrása a vitalapon található. Az adatközlő: Komor Katalin
  3. ↑ Klauber Lajos halotti bejegyzése a bajai polgári halotti akv. 147/1941. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2022. április 9.)
  4. ↑ Mult és Jövő, 1935 (25. évfolyam)
  5. ↑ Egyes források, hibásan főiskolát végzettként jegyzik. Ezt cáfolja A százéves színésziskola című könyv, amelyben a végzett hallgatók között neve nem található.
  6. ↑ Új Élet, 1974. október 1. (29. évfolyam, 19. szám)
  7. ↑ 2010. szeptember 16-i lekérdezés
  8. ↑ Átdolgozók: Örkény István és Gyárfás Miklós.
  9. ↑ 1978- Győri Nemzeti Színház

Források

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Komor_István&oldid=27569314”