Kinszki Imre
| Kinszki Imre | |
 | |
| Született | 1901. március 10.[1] Budapest[2] |
| Elhunyt | 1945 (43-44 évesen)[1][3][4][5][6] sachsenhauseni koncentrációs tábor |
| Állampolgársága | magyar[7] |
| Foglalkozása | fotográfus |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Kinszki Imre témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Kinszki Imre (Budapest, 1901. március 10. – 1945) zsidó származású magyar fotográfus. Művelt, sokoldalúan képzett polgár, fotóművészete mellett filozófiai, természettudományos, irodalmi és ismeretterjesztő munkássága is jelentős.
Kezdetben gyermekeit, családját, környezetét, és szűkebb pátriáját, Zuglót fényképezte. Újítása nem témaválasztásában rejlik, hanem új szemléletű sajátos formanyelvében, ahogyan tárgyfotóit, utca- és életképeit megkomponálta, ahogyan a fény-árnyék viszonyokat kezelte, különös tekintettel az újszerű és formabontó „felülnézeti” optikára. Életképei érzékeny híradások a harmincas évek városi életéről. A külföldi szakirodalom magasan jegyzi művészetét, Brassaïval, André Kertésszel és Moholy-Nagy Lászlóval együtt emlékezik meg róla és a holokauszt miatt torzón maradt életművére.
Élete
[szerkesztés]Asszimilált zsidó értelmiségi családból származott. Apja, Kinszki Ármin (1865–1910 körül) az Anker biztosítónál dolgozott, anyja, Schiller Paula (1879–194?) háztartásbeli volt.[8] Kezdetben egy Ilka utcai villában éltek, majd a Bethlen Gábor téren. Kilencéves korára elvégezte a négy elemit, majd a piaristákhoz járt. Közlésvágya már ekkor megmutatkozott, barátaival kézzel sokszorosított diákújságot írt és szerkesztett. 1919-től könyvismertetés címmel írásai jelentek meg a Századunkban, a Nyugatban, az Aurórában és az egyetlen számot megért Szintézisben. Irodalmi társaságot szervezett, publikált.
Bár a piaristáknál kitűnőre érettségizett, egyetemi tanulmányait először félbe kell szakítania, majd a numerus clausus miatt másodjára sem vették fel az orvosi egyetemre, és nem kapott engedélyt rá, hogy biológiatanári szakra menjen át. Végül a Gyáriparosok Országos Szövetsége irattárának lett a vezetője, annak idegen nyelvű levelezését intézte – bár több nyelven levelezett, filozófiai és irodalmi tanulmányokat írt, soha nem járhatott egyetemre.
1926. május 22-én Budapesten házasodott össze Gárdonyi Ilonával, akit a GYOSZ-ban ismert meg.[9][10] A Szugló utca és Róna utca sarkán lévő háromemeletes, gangos házba költöztek. 1926-ban született meg első gyermekük, Gábor.
A családi emlékképek megörökítése mellett érdeklődése a művészi fényképezés felé fordult. 1930-ban általa tervezett Kinszekta nevű gépével természettudományi nagyítóval mikroszkopikus felvételeket tudott készíteni.
1931-ben a Magyar Amatőrfényképezők Országos Szövetsége (MAOSZ) tagja lett. Fotográfiáit, fototechnikai és természetfotózással kapcsolatos cikkeit az 1930-as évek elejétől közölte a szaksajtó. Rendszeres munkatársa volt a Nyugatnak, a Századunknak, a Vasárnapi Újságnak, a Búvárnak, időnként az American Photographyban, a National Geographicban, a Studióban és a Popular Photographyben is publikált.[11]
1934-ben megszületett második gyermekük, Judit.
1934-ben a Fotóművészeti hírekben „A múlt árnya” címen közzéadott írásában a hagyományos – a MAOSZ által is képviselt – értékeket támadva síkra száll a „Neue Sachlichkeit”-hoz közel álló „új fényképészet” mellett. 1936 decemberében ki is lépett a MAOSZ-ból, majd januárban Vadas Ernővel és Seiden Gusztávval megalapították a Modern Magyar Fényképezők Csoportját. Az új társulás hamarosan nagyszabású, nemzetközi kiállítást szervezett a Pesti Vigadóban – az 1937-es, a fotográfia 100 éves történetét bemutató sikeres Daguerre-kiállítás folyománya volt az 1939-ben megjelent Magyar fényképezés című album, melynek szerkesztésében ő is részt vett.
Az 1930-as évek végére a széleskörűen tájékozott Kinszki tisztában volt a rá és családjára leselkedő veszélyekkel. Kapcsolatait mozgósítva külföldi állást keresett, bevándorló útlevelet szerzett családjának Új-Zélandra, végül azonban nem tudták elszánni magukat a kivándorlásra. 1939-ben felvették a görögkatolikus hitet. Kötelező volt templomba járni, minden vasárnap ott kellett lenni a misén; volt templomlátogatási igazolvány, le kellett pecsételtetni. A zsidótörvények miatt a GYOSZ-ben felmondtak Kinszkinek, ezután textilszakemberként keresett pénzt, a Textil Zeitung tudósítójaként is dolgozott. 1943-tól többször is behívják munkaszolgálatba: dolgozott Déván és Celldömölkön, Pesten a Hengermalomban, ahol borsót kellett zsákolniuk és vinniük. Fehér karszalagjuk volt, nem sárga csillagot viseltek, mivel áttértek voltak. 1944 novemberében a Ferencváros vasútállomásról küldi utolsó levelezőlapját családjának. Kinszki Imrét egy a sachsenhauseni koncentrációs tábor felé menetelő magyar munkaszolgálatos században látták utoljára, 1945 januárjában.
Fiát, Kinszki Gábort a buchenwaldi lágerben ölték meg 1944 telén. Felesége és leánya a fővárosban csillagos házba, majd a gettóba kényszerítve élte túl a holokausztot. Lánya, Kinszki Judit mindmáig mindent megtett azért, hogy apjának alakja, művészi hagyatéka ne vesszen a feledés homályába.
Emlékezete
[szerkesztés]Róna utcai lakásuk előtt botlatókő emlékezik rá és gyermekére, a ház falán emléktábla található.
2011-ben a Zsidó Múzeumban közel száz Kinszki-fotográfia mellett a Kinszki-hagyatékban megmaradt dokumentumok és családi fotók is megtekinthetők voltak egy asszimilált középpolgári zsidó család közel száz évének érdekes lenyomataiként.
A 2014-es magyar holokauszt-emlékév alkalmából 2014. május 21-én Megmentett fények – Kinszki Imre (1901-1945) fotográfiái címmel kiállítás nyílt a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Központi Könyvtárában.
Kötetei
[szerkesztés]- Fotográfiák / Photographs; szöveg Edward Serotta; Vintage Galéria–Centropa, Bp.–Vienna, 2009
- Kinszki Budapestje; szerk. Buza Péter; Budapesti Városvédők Egyesülete, Bp., 2011
Díjai, elismerései
[szerkesztés]Családja
[szerkesztés]- Felesége: Gárdonyi Ilona (1899. január 17. – ?), gyors-gépíró levelező.
- Gyermekei: Gábor (1926–1944), Judit (1934. május 16. –)
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b http://www.fotoklikk.hu/esemeny/kinszki-imre-1901-1945-fotografiak
- ↑ PIM-névtérazonosító. (Hozzáférés: 2020. június 4.)
- ↑ RKDartists (holland nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ [Imre_Kinszki Commons-alkotólap]. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ Photographers’ Identities Catalog. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ Artsy. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ Museum of Modern Art online collection (angol nyelven). (Hozzáférés: 2019. december 4.)
- ↑ Szülei házasságkötési bejegyzése a Budapest VI. kerületi polgári házassági akv. 323/1899. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2020. szeptember 19.)
- ↑ Centropa: Kinszki Ilona
- ↑ Házasságkötési bejegyzése a Budapest VI. kerületi polgári házassági akv. 714/1926. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2020. szeptember 19.)
- ↑ http://www.centropa.org/sites/default/files/documents/lauder_javne_community_school_budapest_hungary_kinszki.ppt
- ↑ Díszpolgárok. www.zuglo.hu (Hozzáférés: 2017. október 14.)
Források
[szerkesztés]- Kinszki Judit életrajza
- Magyar Zsidó Múzeum: Kinszki Imre
- Természet Világa 1979/9: Kinszki Imre hagyatéka
- FSZEK Budapest Gyűjtemény: Megmentett fények – Kinszki Imre (1901-1945) fotográfiái
- Fotoklikk: Kinszki Imre (1901-1945): Fotográfiák
További információk
[szerkesztés]- Felesége évtizedeken át várta haza Kinszki Imrét, akit bőröndben megmentett fotói a legnagyobb művészek közé emelnek
- Kiss Eszter: A képeimet mentsétek, és bármikor újrakezdem az életem. index.hu, 2019. február 16. (Hozzáférés: 2020. január 29.)
- Kép a Róna utcai lakás előtt, 1929-ből
- Budapest folyóirat: Ablakperspektíva Kinszki Imre (1901-1945) fényképeiből
- Kinszki Judit: Szerelem papírrepülőn Archiválva 2021. április 18-i dátummal a Wayback Machine-ben
