Ugrás a tartalomhoz

Vadas Ernő

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Vadas Ernő
SzületettWeisshaus Ernő
1899. december 17.[1][2]
Nagykanizsa
Elhunyt1962. május 30. (62 évesen)[1][2]
Budapest[3]
Állampolgárságamagyar
HázastársaCzirják Mária Erzsébet (h. 1937–1962)
Foglalkozásafotográfus
SírhelyeFarkasréti temető (46/6-1-18)
A Wikimédia Commons tartalmaz Vadas Ernő témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Vadas Ernő (eredeti neve: Weisshaus Ernő) (Nagykanizsa, 1899. december 17.Budapest, 1962. május 30.) magyar fényképész, fotóművész, a Magyar Távirati Iroda főmunkatársa volt.

Életpályája

[szerkesztés]

Szülei: Weisshaus Sándor és Egri Julianna voltak.[4] Pályafutását amatőrként kezdte. 1918-ban készítette el első fényképét. 1927-től Balogh Rudolfnál tanult. 1929-ben a Magyar Fényképezők Országos Szövetségének tagja lett. Az 1930-as években idillikus, romantikus képeivel ért el sikert. 1931-ben Svájcban díjat nyert Libák című fényképével. 1936-ban megalakította a Modern Magyar Fényképezők Egyesületét. 1937-ben Budapesten házasságot kötött Czirják Mária Erzsébettel.[5] 1939-ben Rosner Károllyal kiadta a Magyar Fényképezés című albumát. A második világháborúban munkaszolgálatos volt. 1945-ben került haza Mauthausenből. A második világháború után témaköre kibővült és reálisabb színezetet kapott. Az egyesületet a hatóságok betiltották, így a Turisták Inóci Társasága fotószakosztályának tagjaiként működtek tovább. 1947-ben a Nemzetközi Amatőrfényképészek Világszövetségének egyik hazai igazgatójává nevezték ki. 1954–1962 között a Fotó című szaklap főszerkesztőjeként dolgozott. 1956-tól a Magyar Távirati Iroda fotóriportere illetve főmunkatársa volt. 1956-tól a Magyar Fotóművészek Szövetségének elnöke volt. 1957-ben a FIAP legmagasabb kitüntetésben részesítette. 1960-ban gyűjteményes kiállításon mutatta be műveit.

Képei a Geographic Magazine-ban, a Vanity Fair-ben, a Seven Seas-ben, a Harpers Bazaar-ban, az Illustrated London News-ban és a L’Illustration-ban jelentek meg.

Sírja a Farkasréti temetőben található (46/6-1-18).

Vadas Ernő fotóművész sírja Budapesten. Farkasréti temető: 46/6-1-18.

Könyvei

[szerkesztés]
  • So fotografiert man das Leben (Halle, 1959)

Jegyzetek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]
  • Bozsek R. J.: Kritikai séta a kiállításon (Fotóművészeti Hírek, 1931/11)
  • Szegedi Emil: Beszélgetés a múltról-jelenről-jövőről (Fotó, 1959/12)
  • Péter I.: Az "objektív" költészete (Fotó, 1960/4)
  • Bence P.: Új úton (Fotó, 1960/12)
  • Szegedi Emil: Vadas Ernő művészete (Fényképművészeti Tájékoztató, 1961/3)
  • Nemes Károly: Egy ellenvélemény (Fényképművészeti Tájékoztató, 1961/3)
  • Dr. Zajky Z.: Néhány szó Szegedi Emil és Nemes Károly cikkéhez (Fényképművészeti Tájékoztató, 1961/4)
  • Bauer Gy.: Hozzászólás Szegedi Emil Vadas Ernő művészete című cikkéhez (Fényképművészeti Tájékoztató, 1961/4)
  • Járai Rudolf: Négyszemközt a Mesterrel (Fotó, 1962/8)
  • Hevesy I.: Vadas Ernő helye a magyar fotóművészetben (Fotó, 1962/8)
  • DR. Végvári L.: Egy figyelő szempár (Fotó, 1962/8)
  • Heller L.: Mondd Ernő! (Fotó, 1962/8)
  • Nagy L.: Vadas Ernő-fotószakkör Pécsett (Fotó, 1962/8)
  • Vadas J.: Az amatőrök lelkes tanítója (Fotó, 1962/8)
  • Mihályfi E.: Így emlékezem Vadas Ernőre (Fotó, 1962/8)
  • Lyka K.: Munkálkodása példamutató (Fotó, 1962/8)
  • Dr. Zajky Z.: Művészet és emberség (Fotó, 1962/8)
  • Csörgeő Tibor: Fájdalmas epizód (Fotó, 1962/8)
  • Dr. Végvári L.: Vadas Ernő munkássága (Budapest, 1967)
  • Csík I.: Fotóművészeti kiskönyvtár (Fotóművészet, 1968/1)