Juhász Gyula (költő)
| Juhász Gyula | |
 | |
| 1924-ben Homonnai Nándor felvételén | |
| Született | 1883. április 4.[1][2][3] Szeged |
| Elhunyt | 1937. április 6. (54 évesen)[1][3] Szeged |
| Állampolgársága | magyar |
| Szülei | Juhász Illés Kálló Matild |
| Foglalkozása | költő |
| Iskolái | Budapesti Tudományegyetem (1903–1906) |
| Kitüntetései | Baumgarten-díj (1929) |
| Halál oka | öngyilkosság |
| Sírhelye | Szeged Belvárosi temető (X/ díszsírhely 35)[4] |
 A Wikiforrásban további forrásszövegek találhatók Juhász Gyula témában. | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Juhász Gyula témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Juhász Gyula (Szeged, 1883. április 4. – Szeged, 1937. április 6.)[5] magyar költő. A 20. század első felében Magyarország egyik legelismertebb költője, József Attila előtt a magyarság sorsának egyik legjelentősebb magyar lírai kifejezője.
Élete
[szerkesztés]Juhász Illés (1853–1902) posta- és távírdafőtiszt és felesége, Kálló Antal leánya, Kálló Matild (1862–1953) első gyermekeként született.
1893–1902 között a szegedi piarista gimnázium tanulója volt. 1899. május 21-én jelentek meg első versei a Szegedi Naplóban, augusztus 25-én az Ovidius című versét közölte a Budapesti Napló. 1899. augusztus 26. – 1900. május 5. között piarista novícius Vácon. 1902. május 26-án apja meghalt. 1903–1906-ban a Budapesti Tudományegyetem magyar–latin szakos hallgatója volt. Barátságot kötött Babits Mihállyal, Kosztolányi Dezsővel és Oláh Gáborral. A Négyesy-szeminárium titkára lett. 1904. november 26-án, a diáktüntetés alkalmával rendőrkardlap megsebesítette fejét és kezét. 1905-ben megismerkedett Adyval, aki nagy hatással volt rá.
1906 júniusában tanárvizsgát tett, majd a Máramarosszigeti Piarista Gimnáziumban tanított, 1908-ig. 1907. február 9-én öngyilkossági szándékkal eltűnt a városból. Március 17-én tanári államvizsgát tett Budapesten, megismerkedett Gulácsy Lajossal.
1907. augusztus 17-én publikálta első újságírói sikerét hozó vezércikkét a Szeged és Vidékében Tetemrehívás címmel. Ősszel a lévai piarista gimnáziumban kezdett tanítani. Október 1-jén elhagyta Lévát,[6] Pestre utazott, s a Lánchídról a Dunába akart ugrani, de ifjúkori szerelme, Klima Ilona véletlenül arra járt, s közölte vele, hogy Szegeden megjelent első verseskönyve (Juhász Gyula versei), s ezzel a hírrel visszaadta életkedvét. Október 3-án hazatért Szegedre.
1908–1911-ben a nagyváradi premontrei gimnázium ideiglenes tanáraként egyik megalapítója volt A Holnap antológiát kiadó költői mozgalomnak. Megismerte Sárvári Anna (1887–1938) színésznőt, akihez reménytelen szerelem fűzte. Első Anna-verse 1908. október 25-én jelent meg.
1911–1913-ban a szakolcai királyi katolikus főgimnázium tanára volt, de ezt száműzetésnek érezte. 1913–1917-ben a makói állami főgimnáziumban tanított magyart és latint,[7] s ez idő alatt a városban lakott.
1914. március 6-án a pesti Nemzeti Szállóban mellbe lőtte magát. A Szent Rókus Kórházban kezelték, ahol fölkereste Eőrsi Júlia. 1917. január 8-án idegrohamot kapott, betegségével a budapesti Moravcsik-klinikán kezelték. Április 9-én hivatalosan elmebetegnek nyilvánították. 1915. január elején megjelent második kötete, Új versek címmel.
1918. november 22-én tagja lett a szegedi Nemzeti Tanácsnak. A radikális párt al-, majd társelnöke, népgyűlések szónoka, a Délmagyarország vezető publicistája volt. 1919. március 24-én Forradalmi kiskáté című írásában köszöntötte a kommunista hatalomátvételt. Április 8-án a szegedi színház direktóriumának tagjaként új műsorpolitika kialakításához kezdett. Május 7-én a francia megszállás alatt levő Szegeden, a már április közepén fölülkerekedő ellenforradalom elüldözte a színház éléről; tanárgyűlésen bántalmazták. Életét derékba törte a kommün bukása. Nyugdíjat nem kapott, verseivel, cikkeivel kereste kenyerét. A Munka című szociáldemokrata lap dolgozótársa, a munkásotthonban folyó kulturális munka irányítója volt.
Negyedszázados költői jubileumát 1923. május 20-án Babits Mihály, Kosztolányi Dezső és Móra Ferenc köszöntötte. 1925-ben egyik cikke miatt bíróság elé került, de felsőbb fokon fölmentették.
1926-ban Bécsben József Attila kalauzolta; Kassákkal, Hatvanyval találkozott. 1926 augusztusában Ipar utca 13. szám alatti szülőházát lebontották. 1928-tól havi 44 pengő nyugdíjat kapott. 1929. január 18-án elsőként jutalmazták Baumgarten-díjjal (1930-ban és 1931-ben is megkapta), a siker azonban megbénította. Az év nagy részét a budai Schwartzer-szanatóriumban töltötte. A magány, az elszigeteltség fokozta idegbaját. 1937. április 6-án szándékosan túladagolta magát veronállal, ami végzetesnek bizonyult.
Juhász Gyula egész életén át boldogtalan volt, társtalan magánya sohasem oldódott fel, tragikus betegsége, pesszimista kedélyvilága csaknem a kezdetektől rányomta bélyegét verseire. Így lett lírájának alaphangja a mélabú és a rezignált bánat. Költői stílusát kevésbé hatja át a szimbolizmus, mint a századelő nagy újítóiét, nyelve konkrétabb, reálisabb, érthetőbb. Költeményei általában rövidek, kompozíciójuk zárt. Az impresszionista hangulatlíra művelője volt. Mélyen hitt a szépségben és a művészetben, mely az elveszett Édent jelentette neki.
Tájversei
[szerkesztés]
A Tisza-part volt Juhász Gyula kedves világa. A Tiszai csönd című verse A Hétben jelent meg 1910 őszén. A költeményben egyszerre szólal meg csönd, nyugalom, békesség, harmónia és fájdalom, egyedüllét. A kulcsszó a „hajó”, amely a költő számára az otthont, a szülőföldet és benne saját magát jelenti, a költő és szűkebb hazája összetartozását. A Tisza-parti este varázslatos hangulatát finom metaforával érzékelteti: „Hálót font az est, a nagy barna pók.” A metafora az idő lassú múlását és a sötétség fokozatos beálltát egyaránt megjeleníti. A táj nyugalmát a térből kiragadott egyetlen pont – a mozdulatlan tiszai hajók képe is jelzi.
Az estében az égi és a földi világ kapcsolatot tart egymással: a csillagok hallgatják a harmonikaszót, a hold fénye beezüstözi a hajókat. A fények, színek, hangok szinte mindenütt átjárják az impresszionista képeket. A vers alaptónusát a mély magánhangzók és a lágy mássalhangzók határozzák meg. A szépséges természeti képeket valami szomorúság is belengi.
1912-ben Szakolcára nevezték ki helyettes tanárnak. Bár a költő számkivetettnek érezte magát, költészete itt is gazdagodott: kiérlelődött az új táj élménye, az Alföld utáni vágy, az Anna-szerelem sajátos továbbélése. A költészet eszközeivel festett most tájképet a Magyar táj, magyar ecsettel című versében, amelyben a tájrajz új tartalommal telítődött: milyennek látta egy 20. század eleji költő a magyar tájat, a magyar valóságot. A Tisza-környéki vidéket örökítette meg: fűzfák, folyóvíz, tehenek. A jelzős szerkezetek a táj sivárságát, az én kiábrándultságát fejezik ki. A tájban minden megviselt, élettelen. A szépségbe fájdalom vegyül. A vers zárójeles utolsó sorában a költő önmagát is belerajzolta a képbe.
Fekete Mária című versének sorai a Szegedi ferences templomban látható kép melletti falrészen márványba vésve olvasható:
- Ősi templom árnyas szögletében
- Századoknak füstje és pora
- Lassan lepte be, s ő mély sötéten
- Néz a jövőbe hét tőrrel szívében:
- Magyarok Asszonya
Emlékezete
[szerkesztés]- 2024 óta nevét viseli a 602922 Juhászgyula kisbolygó.[8]
Emlékezete Erdélyben
[szerkesztés]Juhász Gyula Máramarosszigeten kezdte tanári pályáját, majd Nagyváradon, Makón és Szakolcán tanított. Itt A Holnap szellemi vezére volt. Nagyváradi évei – a költői beérkezés holnapos esztendei – egy új író-költő nemzedék csapatának indulatos vitákat, irodalmi csatározásokat sem mellőző útra bocsátásával és elismertetésével korszakot teremtettek. Ady barátjaként és harcostársaként él a köztudatban, 1919 után is számos erdélyi lap közölte verseit, a konzervatív és haladó irodalmi irányzatok egyaránt számontartották, s főleg a Pásztortűz, az Ellenzék és Vasárnapi Újság kínál hasznos adatokat a Juhász-filológia számára. Halálakor Nagyváradon kegyeletes cikkek búcsúztatták. „Juhász Gyula megölte magát” – jelent meg egykori lapjában, a Nagyváradi Naplóban 1937. április 8-án a címoldalas nekrológ, s a Nagyvárad és a Szabadság is méltatta egykori munkatársát. Az Erdélyi Helikonban Kovács László, a Korunkban Barta Lajos emlékezett meg róla.
Az első kötet, mely terjedelmesebben és a szemtanú hitelével idézte fel emlékét, Nagy Andor Tavasz Váradon c. munkája (1939). Hasonló jellegű emlékezések születtek még Dutka Ákos, az egykori nagyváradi sorstárs révén, későbbi könyve, A Holnap városa előzeteseként; vershelyzetek felelevenítéséről Tessitori Nóra írásában (Egy szonett története) vagy az ESZC kiadta Kovács László-kötetben (Az irodalom útján, 1940) olvashatunk, majd Tabéry Géza idéz Juhász-emlékeket a Szabadságban („Furcsa úgy-e, Elvtárs…”), Antal Sándornak címezve.
A megemlékezés egyik mozzanatára A Holnap városában 1942-ben került sor. Tabéry kezdeményezésére Juhász Gyula egyik váradi lakhelyének utcáját, az egykori és később ismét Holdvilág utca néven ismert szőlős dombi kaptatót a költőről nevezték el, Szegedet, Juhász szülővárosát is megelőzve. Nagyvárad először hódolt az Anna-versek poétájának, akit ekkor a szintén nagyváradi költő-publicista Horváth Imre is felidézett Váradon volt a legboldogabb az Anna-versek költője c. írásában (Esti Lap, 1941. május 23.), egyébként Juhász régi csodálójaként, hiszen ugyancsak ő jegyezte már az Aradi Közlöny 1937. április 8-i számában a Juhász Gyula halálára című verset, amikor Radnóti Miklós, József Attila és Emőd Tamás is szerzett költői nekrológot.
A Juhász-irodalom első nagyobb lélegzetű vállalkozása egy Tabéry-előszó (Pro memoria) és a helyi kiadás révén fűződik Nagyváradhoz: Magyar László Milyen volt szőkesége… c. könyve 1942-ben emlékezett meg a poétáról. Az irodalmi körökben érdeklődéssel fogadott munkát hozzászólások kísérték: 1942. március 21-én a Nagyváradban Salgó Sándor, a váradi Esti Lapban Halmay Árpád újította fel a költő emlékét, majd Jancsó Elemér Két diák Juhász Gyula sírjánál c. írása jelent meg a Nagyváradban (1942. március 24.). Ebben az időszakban rendezték meg a Református Kultúrpalotában, Juhász Atalanta c. operettsikerének színhelyén az első nagyváradi Juhász Gyula-estet is, melyen Tabéry Géza és Dutka Ákos, valamint a színtársulat versmondói szerepeltek. A Juhász-emlékezet érdekessége Scheiber Sándor Szentírási képek Juhász Gyula verseiben c. írása a kolozsvári Zsidó Diák-naptár 1943–44-es kötetében.
A költő születésének 60. évfordulóján, 1943-ban ismét Nagyvárad felé fordult Juhász tisztelőinek figyelme: a premontreiek gimnáziumában, Juhász tanár úr egykori iskolájában emléktáblát lepleztek le, az ünnepség szónoka Tabéry Géza volt. Csak szórványos közlések éltették a poéta emlékezetét: így Serestély Béla írása az aradi Havi Szemlében (1944).
A második világháború után Jancsó Béla közölte az első Juhász-emlékezést az Utunkban (1947/12); az Új Élet és az Igazság cikkei 1952-ben, a költő halálának 15. évfordulóján jelentek meg (az utóbbiban Szász János írása). Később az Utunkban Pogány Sándor Tanítványa voltam Juhász Gyulának címen (1956/40), majd az Igaz Szóban Egy nap Juhász Gyulával c. írásában (1957/2) Serestély Béla és Népével nő Juhász Gyula c. méltatásával (1957/4) Molter Károly áldozott emlékének.
Juhász Gyula emlékezetének újabb eseménye volt a költő halálának 20. évfordulóján, 1957-ben rendezett emlékünnepély Nagyváradon. Pataki Bálint az Utunkban, Sztojka László és Pogány Sándor az Igazságban, majd az Atalanta díszlettervezője, a szintén Holnapos Manojlovics Tódor az Igaz Szóban elevenített fel epizódokat a költő életéből.
Utána közel két évtizedig ismét alig akadt említésre méltó erdélyi magyar emlékezés. Magyarországon időközben már megjelent résztanulmányok (Grezsa Ferenc, Péter László, Szalatnai Rezső kötetei) s egy igényes emlékkönyv kiadása, majd a költő Összes Műveinek kritikai kiadása után a még hiányzó teljességigényű monográfiát ugyan nem pótló, de elősegítő célzattal ismét nagyváradi szerző élesztette fel Juhász Gyula emlékét. Indig Ottó László előbb doktori értekezésének néhány fejezetében, ezt követően ismeretlen Juhász-költemények és elbeszélések közlésével (NyIrK, A Hét), továbbá a Juhász-színikritikákat is idéző Téka-kötetben (Nagyváradi színikritikák A Holnap évtizedében, 1975) értékesítette kutatásait, következő kötete pedig (Juhász Gyula Nagyváradon, 1978) első összegezése annak, amit Nagyvárad egykori hét napilapjából, valamint a későbbi Juhász-irodalomból dokumentálva a költő nagyváradi éveiről megtudhatunk. Már e Kriterion-kötet tanulságait is figyelembe véve, további kutatások újabb eredményeit is beépítve írja meg újabb Juhász-tanulmányait s a Nincs szebb jövendők májusánál c. kismonográfiát (Kolozsvár, 1980). Diósszilágyi Ibolya, aki Juhász-kutatásainak eredményeit korábban a kritikai kiadás köteteiben, majd a Művelődésben (1957/8) tette közkinccsé, A Hétben (1983/35) emlékezett Juhász tanár úrra, s átfogó monográfiát készített elő kiadásra a költő nagyváradi éveiről.
Juhásszal kapcsolatos gazdag emlékanyaga révén említést érdemel a nagyváradi Ady-múzeum is. Tárlóiban számos fotó, szövegmásolat, dokumentum idézi A Holnap szervezőjének Adyhoz és Nagyváradhoz fűződő kapcsolatait.
Születésének 100. évfordulója alkalmából a Tápai lagzi elemzésével idézi a költő emlékét Mózes Attila az Utunkban (1983/13) és Markó Béla az Igaz Szóban (1983/4), tragikus magányosságáról festett képet "Hic fuit Juhász Gyula..." c. esszéjében Luczai András (A Hét, 1983/14). A centenáriumot a Nagyváradi Állami Színház magyar tagozata Város, kinek nem látni mását c. Juhász-versműsorral ünnepelte meg 1983. május 13-án.
Társasági tagság
[szerkesztés]Kötetei
[szerkesztés]- Juhász Gyula versei; Dugonics Ny., Szeged, 1907
- A Holnap. Ady Endre, Babits Mihály, Balázs Béla, Dutka Ákos, Emőd Tamás, Juhász Gyula, Miklós Jutka versei; sajtó alá rend. Antal Sándor; A Holnap Irodalmi Társaság, Nagyvárad, 1908
- A Holnap új versei. Második könyv; összeáll., bev. Kollányi Boldizsár; Deutsch, Budapest, 1909
- Új versek. 1908-1914; Tevan, Békéscsaba, 1914 (Tevan-könyvtár)
- Késő szüret. Versek; Táltos, Budapest, 1918
- Ez az én vérem. Versek; Endényi, Szeged, 1919
- Nefelejcs; Kovács Henrik, Szeged, 1921
- Réti Ödön: Viora. Színmű 1 felvonásban / Juhász Gyula: Szép csöndesen. Szögedi idill / Lugosi Döme: Színészjubileum. Ünnepi játék egy felvonásban; Szinházi Ujság, Szeged, 1924 (A Szegedi Városi Színház műsora)
- Testamentom; Délmagyarország, Szeged, 1925
- Szögedi színház Gyalu műsorával. Tragikomédiák és komitragédiák; Délmagyarországi Ny., Szeged, 1926
- Magyar László: Grimasz. Szegedi panoptikum 2. Linoleumba metszett karrikatúrák; előszó Juhász Gyula; szerzői, Szeged, 1928
- Hárfa; Genius, Budapest, 1929
- Holmi; Genius, Budapest, 1929
- Fiatalok, még itt vagyok! Versek; előszó Babits Mihály; Magyar Téka, Szeged, 1935 (Magyar Téka kiadványa. 2. sorozat)
- Juhász Gyula összes versei 1905-1929; bev. Sík Sándor, sajtó alá rend. Paku Imre; Szukits, Budapest, 1940
- Juhász Gyula összes versei. Hírlapi és kézirati vershagyaték; sajtó alá rend. Paku Imre; Szukits, Budapest, 1941
- Tömörkény István élete és művei; Dugonics Társaság, Szeged, 1941
- Juhász Gyula összegyűjtött versei; Szukits, Budapest, 1943
- Szabadkai versek; Városi Ny., Szabadka, 1943
- Juhász Gyula elfelejtett makói verseiből; vál., bev. Péter László; s.n., Makó, 1953 (A makói múzeum füzete)
- Juhász Gyula elfelejtett Anna-versei; közli Péter László; Szegedi Ny., Szeged, 1956 (Irodalomtörténeti dolgozatok)
- Örökség. Válogatott prózai írások, 1-2.; vál., bev., jegyz. Péter László; Szépirodalmi, Budapest, 1958
- Petőfi elmegy. Ünnepi játék. 1922; sajtó alá rend., bev. Péter László; Szegedi Ny., Szeged, 1958
- Babits Mihály, Juhász Gyula, Kosztolányi Dezső levelezése; Török Sophie gyűjtése alapján sajtó alá rend., jegyz. Belia György; Akadémiai, Budapest, 1959 (Új magyar múzeum Irodalmi dokumentumok gyűjteménye)
- Juhász Gyula összes versei; sajtó alá rend. Ilia Mihály, Péter László; Szépirodalmi, Budapest, 1959
- Orbán lelke. Regény; utószó Szalatnai Rezső, ill. Borsos Miklós; Szépirodalmi, Budapest, 1963
- Szakállszárító. Aforizmák; sajtó alá rend. Péter László; Szegedi Ny., Szeged, 1971
- Nagyváradi színikritikák a Holnap évtizedében. Ady Endre, Bíró Lajos, Dutka Ákos és Juhász Gyula írásai a színházról; vál., bev. Indig Ottó; Kriterion, Bukarest, 1975 (Téka)
- Juhász Gyula válogatott művei; vál., szöveggond., jegyz. Ilia Mihály és Péter László, utószó Péter László; Szépirodalmi, Budapest, 1981 (Magyar remekírók)
- Juhász Gyula összes művei; szerk. Péter László. 1-9. köt. Budapest, Akadémiai Kiadó, (1963-1981) (Kritikai kiadás) ISBN 963-05-0040-X
- Juhász Gyula összes költeményei; szerk., utószó Péter László. 1-2. köt. Budapest, Unikornis, (1993)[9] (Juhász Gyula összes ismert versét tartalmazza.) ISBN 963-8350-00-8
- Juhász Gyula összes költeményei; szerk. Péter László; 2. jav. kiad.; Osiris, Budapest, 2006 (Osiris klasszikusok)
- Szakállszárító. Posztumusz aforizmák; Magyar Szépmíves Céh, Pécs, 2010
Juhász Gyula összes művei, kritikai kiadás
[szerkesztés]Szerk. Péter László, Akadémiai, Budapest, 1963-1981, 9 db
- Versek, 1-3.; sajtó alá rend. Ilia Mihály, Péter László; Akadémiai, Budapest, 1963
- Versek 1. 1898-1911 (Juhász Gyula összes művei, 1.)
- Versek 2. 1912-1925 (Juhász Gyula összes művei, 2.)
- Versek 3. 1926-1934. Utánzatok, rögtönzések, töredékek, énekkari szövegek, műfordítások (Juhász Gyula összes művei, 3.)
- Elbeszélések, színpadi játékok, aforizmák; sajtó alá rend. Péter László; Akadémiai, Budapest, 1975 (Juhász Gyula összes művei, 4.)
- Prózai írások, 1-4.; Akadémiai, Budapest, 1968-1971
- Prózai írások 1. 1898-1917; sajtó alá rend. Grezsa Ferenc, Ilia Mihály (Juhász Gyula összes művei, 5.)
- Prózai írások 2. 1918-1922; sajtó alá rend. Grezsa Ferenc (Juhász Gyula összes művei, 6.)
- Prózai írások 3. 1923-1926; sajtó alá rend. Ilia Mihály (Juhász Gyula összes művei, 7.)
- Prózai írások 4. 1927-1936; sajtó alá rend. Ilia Mihály (Juhász Gyula összes művei, 8.)
- Levelezés. 1. 1900-1922; sajtó alá rend., jegyz. Belia György; Akadémiai, Budapest, 1981 (Juhász Gyula összes művei, 9.)
Szakirodalom
[szerkesztés]- Baróti Dezső: Juhász Gyula. Tanulmány; Prometheus Ny., Szeged, 1933 (Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiuma)
- Szabó Dezső: Juhász Gyula; Ludas Mátyás, Bp., 1937 (Szabó Dezső füzetek)
- Kozocsa Sándor: Juhász Gyula; Egyetemi Ny., Bp., 1937
- Szalatnai Rezső: Juhász Gyula Szakolcán; Toldy Kör, Bratislava-Pozsony, 1940 (Szlovákiai magyarok kincsestára)
- Vásárhelyi Júlia: A fiatal Juhász Gyula; Ablaka György Ny., Szeged, 1940
- Magyar László: Milyen volt szőkesége ... Juhász Gyula remeteévei; előszó Tabéry Géza; Erdélyi Egyetemes Könyvtár, Nagyvárad, 1942
- Madácsy László: Az ismeretlen Juhász Gyula; Szent Gellért Ny., Szeged, 1947 (A Tiszatáj füzetei)
- Madácsy László: Juhász Gyula Pozsonyban; Szent Gellért Ny., Szeged, 1947 (A Tiszatáj füzetei)
- Császtvay István–Péter László: Juhász Gyula makói évei. 1913-1917; Péter László, Bp., 1955
- Kispéter András: Juhász Gyula; Művelt Nép, Bp., 1956 (Nagy magyar írók)
- Vág Sándor: A "La Hongrie Républicaine" és Juhász Gyula; s. n., Szeged, 1957 (Irodalomtörténeti dolgozatok)
- Eörsi Júlia: Tiéd a sírig. Emlékeim Juhász Gyuláról; Tudományos Ismeretterjesztő Társaság, Szeged, 1957
- Ur György: Juhász Gyula ifjúsága; Szegedi Ny., Szeged, 1958
- Lakatos Attila–Péter László: Juhász Gyula és Gyula; Békés Megyei Ny., Gyula, 1959 (A gyulai Erkel Ferenc Múzeum kiadványai)
- Péter László: Juhász Gyula a munkásmozgalomban; Hazafias Népfront, Szeged, 1961
- Kiss Ferenc: A beérkezés küszöbén. Babits, Juhász és Kosztolányi ifjúkori barátsága; Akadémiai, Bp., 1962 (Irodalomtörténeti füzetek)
- Szalatnai Rezső: Juhász Gyula hatszáz napja; Magvető, Bp., 1962
- Juhász Gyula. 1883-1937; szerk., jegyz. Paku Imre; Magvető, Bp., 1962
- Grezsa Ferenc: Juhász Gyula egyetemi évei. 1902-1906; Akadémiai, Bp., 1964 (Irodalomtörténeti füzetek)
- Péter László: Juhász Gyula a forradalmakban; Akadémiai, Bp., 1965 (Irodalom – szocializmus)
- Vargha Kálmán: Juhász Gyula; Gondolat, Bp., 1968 (Irodalomtörténeti kiskönyvtár. Magyar írók)
- Juhász Gyula költői nyelvének szótára; szerk. Benkő László; Akadémiai, Bp., 1972
- Kelemen Ferenc: Régi idők, régi emberek. Karcolatok Makó múltjából; Makó város Tanácsa V. B., Makó, 1976 (A makói múzeum füzetei)
- Indig Ottó: Juhász Gyula Nagyváradon. 1908–1911; Kriterion, Bukarest, 1978
- Anton N. Nyerges: Gyula Juhász. The beard sunner; Autor, Richmond, 1980
- Indig Ottó: Nincs szebb jövendők májusánál. Juhász Gyula életútja; Dacia, Kolozsvár-Napoca, 1980 (Kismonográfiák)
- Péter László: Így élt Juhász Gyula; Móra, Bp., 1980 (Így élt)
- Péter László: Kilenc írás Juhász Gyuláról; Megyei Könyvtár, Békéscsaba, 1983
- Péter László: Annák, szerelmek. Nőalakok Juhász Gyula költészetében; Somogyi-könyvtár, Szeged, 1983 (A Somogyi-könyvtár kiadványai)
- Borbély Sándor: Juhász Gyula; Gondolat, Bp., 1983 (Nagy magyar írók)
- Juhász Gyula emlékülés; Városi Tanács, Makó, 1984 (A makói múzeum füzetei)
- Vér György: A néma költő. Cikkek, riportok Juhász Gyuláról; sajtó alá rend. Lengyel András, bev. Apró Ferenc; Szegedi Ny., Szeged, 1984
- Sík Sándor: Szegedi klasszikusok; szerk., bev. Péter László; Somogyi-könyvtár, Szeged, 1989
- Apró Ferenc: Írások Juhász Gyuláról; Somogyi-könyvtár, Szeged, 1993 (Szegedi arcélek)
- F. Diósszilágyi Ibolya: Költő a holnap városában. Juhász Gyula nagyváradi évei; Literator, Nagyvárad, 1994
- Borbély Sándor: Klasszikusok rangrejtve. Költőportrék és verselemzések; General Press, Bp., 1996
- "Fekete album szürke erdejében". Juhász Gyula összes fényképe. Ikonográfia; összeáll. Macht Ilona, Tasi József; Magyar Irodalmi Múzeum, Bp., 1998 (Fotótéka)
- Borbély Sándor: Tükörkép Juhász Gyuláról; Gladiátor, Bp., 1999
- A félrecsúszott nyakkendő. Juhász Gyula szerelmei; szerk. Kelecsényi László; Holnap, Bp., 2003 (Szerelmes magyar írók)
- Magyar László: Milyen volt szőkesége... Juhász Gyula remeteévei; NAT, Nagyvárad, 2005 (NAT könyvek)
- Péter László: Bécsi hármaskönyv. Tömörkény István, Móra Ferenc, Juhász Gyula emlékei; Bába, Szeged, 2006
- Milyen volt. In memoriam Juhász Gyula; vál. szerk., összeáll. Lengyel András; Nap, Bp., 2009 (In memoriam)
- Péter László: Olvassuk Juhász Gyulát! Versmagyarázatok; Tiszatáj Alapítvány, Szeged, 2010 (Tiszatáj könyvek)
- Sándor János: Thália örökös jegyese, Juhász Gyula; Bába, Szeged, 2012
- Kovács Miklós: Egy költőóriás verscsodái. Juhász Gyula hite, hazaszeretete, szerelme; Kovács Miklós, Szeged, 2013
- Juhász Gyula könyvtára. Kísérlet a rekonstrukcióra; összeáll. Lengyel András; Pytheas, Bp., 2015
Származása
[szerkesztés]|
Juhász Gyula |
Apja: |
Apai nagyapja: |
Apai nagyapai dédapja: |
|
Apai nagyapai dédanyja: | |||
|
Apai nagyanyja: |
Apai nagyanyai dédapja: | ||
|
Apai nagyanyai dédanyja: | |||
|
Anyja: |
Anyai nagyapja: |
Anyai nagyapai dédapja: Kálló Károly[15] (Gyula, 1804. jan. 22.[16] – 1884) gombkötő mester | |
| Anyai nagyapai dédanyja: Verner Franciska[17] (Gyula 1805. jan. 1.[18] – Gyula, 1880) | |||
|
Anyai nagyanyja: |
Anyai nagyanyai dédapja: | ||
| Anyai nagyanyai dédanyja: Kocsis Anasztázia[20] (Szeged, 1811. jan. 17.[21] – ?) Kocsis János és Verner Viktória lánya |
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b Discogs (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ Brockhaus (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b The Fine Art Archive. (Hozzáférés: 2021. április 1.)
- ↑ https://epa.oszk.hu/01600/01609/00035/pdf/MFME_EPA01609_2001_irod_190-212.pdf
- ↑ Halálesete bejegyezve a szegedi állami halotti akv. 441/1937. folyószáma alatt.
- ↑ Sándor Károly 1966: Adalékok Juhász Gyula lévai vonatkozásaihoz. Irodalmi Szemle 1966/8, 729.
- ↑ Makói József Attila Gimnázium
- ↑ (2024. november 4.) WGSBN Bulletin 4, #15 (angol nyelven) (PDF) 4 (15), Kiadó: Nemzetközi Csillagászati Unió. (Hozzáférés: 2024. november 6.)
- ↑ Újra kiadva 2002, 2006.
- ↑ a b c d e f g h i j k l Czeizel Endre: Juhász Gyula kórtörténete a családfaelemzés alapján. 2002. május. Elérhető pl.: http://www.kortarsonline.hu/2002/05/juhasz-gyula-kortortenete-a-csaladfaelemzes-alapjan/10115 Archiválva 2014. február 26-i dátummal a Wayback Machine-ben
- ↑ "Hungary, Catholic Church Records, 1636-1895," database, FamilySearch (https://familysearch.org/ark:/61903/1:1:X6P7-ZDZ : accessed 21 August 2015), Agnes Juhits, 08 Oct 1780, Baptism; citing Felsővárosi, Szeged, Csongrád, Hungary, Tolna Megyei Levéltar, Budapest (National Archives, Budapest); FHL microfilm 642,687.
- ↑ Czeizel "Weissperger" formában használja a nevet, ugyanakkor az eredeti források alapján az helyesebben "Weiszberger". Vö. pl.: Habermann Gusztáv: Személyi adattár a szegedi polgár-családok történetéhez. In: Tanulmányok Csongrád megye történetéből 19. Szeged, 1992. 295. p. "Weiszberger Szidónia"
- ↑ Czeizel "Krenzberger" formában használja a nevet, ugyanakkor az eredeti források alapján az helyesebben "Kreutzberger". Vö. pl.: Habermann Gusztáv: Személyi adattár a szegedi polgár-családok történetéhez. In: Tanulmányok Csongrád megye történetéből 19. Szeged, 1992. 113. p. "Kreutzberger Terézia". A dédanya keresztneve továbbá, az anyakönyvi kivonat alapján, helyesen Erzsébet Éva.
- ↑ "Hungary, Catholic Church Records, 1636-1895," database, FamilySearch (https://familysearch.org/ark:/61903/1:1:X6G1-M38 : accessed 21 August 2015), Eva Elisabetha Krentzberger, 17 Aug 1798, Baptism; citing Belvárosi, Szeged, Csongrád, Hungary, Tolna Megyei Levéltar, Budapest (National Archives, Budapest); FHL microfilm 642,672.
- ↑ Czeizel Endre utalást tesz arra, hogy a Gyulán élő Kálló család talán az ományi Kálló nemes család leszármazottja lehet. Ezzel összefüggésben vö.: Héjja Julianna Erika: Békés vármegye archontográfiája és prozopográfiája 1715-1848. Gyula, 2009. 319–321. oldalain írottakkal, amelyben a Kálló család vármegye szolgálatában állott tagjainak rövid életrajzát adja. Ebből kiderül, hogy Kálló József, aki Károly unokatestvére, közös ősük Kálló József és Vincze Klára, nemesi származását 1834-ben és 1837-ben sem tudta minden kétséget kizáróan igazolni. Nagyanyja, Vincze Klára bizonyos nemessége igazolást nyert. Mindezekre tekintettel nem kizárt, hogy Kálló Károly az ományi Kálló nemzetség tagja volt, de igazolást se nyert.
- ↑ "Hungary, Catholic Church Records, 1636-1895," database, FamilySearch (https://familysearch.org/ark:/61903/1:1:XCYM-RTY : accessed 21 August 2015), Carolus Kálló, 22 Jan 1804, Baptism; citing Gyula, Békés, Hungary, Tolna Megyei Levéltar, Budapest (National Archives, Budapest); FHL microfilm 639,534.
- ↑ Czeizel "Werner" alakban írja a vezetéknevet, ami valóban előfordul ezzel az írásmóddal is, ugyanakkor az esetek döntő hányadában "Verner" az írásmód. Továbbá téved a cikk abban is, hogy Kálló Károlynak és Verner Franciskának egy gyermeke lett volna. Az anyakönyvekben legalább három gyermek volt azonosítható: Károly (1831), Ferenc (1832) és Antal (1834).
- ↑ "Hungary, Catholic Church Records, 1636-1895," database, FamilySearch (https://familysearch.org/ark:/61903/1:1:XCYM-G2Y : accessed 21 August 2015), Francisca Verner, 01 Jan 1805, Baptism; citing Gyula, Békés, Hungary, Tolna Megyei Levéltár, Budapest (National Archives, Budapest); FHL microfilm 639,534.
- ↑ "Hungary, Catholic Church Records, 1636-1895," database, FamilySearch (https://familysearch.org/ark:/61903/1:1:X6GY-QS9 : accessed 21 August 2015), Josephus Michael Tokay, 21 Jun 1804, Baptism; citing Belvárosi, Szeged, Csongrád, Hungary, Tolna Megyei Levéltár, Budapest (National Archives, Budapest); FHL microfilm 642,672.
- ↑ Czeizel cikke hibásan közli Tokár Anasztázia anyja keresztnevét, ami helyesen Anasztázia. Tokár József és Kocsis Anasztázia gyermekei: https://familysearch.org/search/record/results?count=75&query=%2Bbirth_place%3ASzege*%20%2Bbirth_year%3A1800-1840~%20%2Bfather_givenname%3AJ*%20%2Bfather_surname%3AT*%20%2Bmother_givenname%3AAnas*%20%2Bmother_surname%3AK* A gyermekek közt megtalálható Tokár Mária („Mári néni”), aki 1848-ban nem 15 éves volt, hanem 17. Fontos megjegyzés továbbá, hogy Czeizelnek az elemzése figyelmen kívül hagyta azt az érdekes tényt, hogy Kocsis Anasztázia anyja Verner Viktória, aki Juhász Gyula másik dédanyjával, Verner Franciskával közeli rokon (úgy tűnik, hogy unokatestvérek). Azaz Juhásznak a dédszülei között mind az apjáról, mind az anyjáról volt egy-egy unokatestvér-szintű házasság.
- ↑ "Hungary, Catholic Church Records, 1636-1895," database, FamilySearch (https://familysearch.org/ark:/61903/1:1:X6GY-2XS : accessed 21 August 2015), Anastasia Kotsis, 17 Jan 1811, Baptism; citing Belvárosi, Szeged, Csongrád, Hungary, Tolna Megyei Levéltár, Budapest (National Archives, Budapest); FHL microfilm 642,672.
Források
[szerkesztés]- Új magyar irodalmi lexikon II. (H–Ö). Főszerk. Péter László. Budapest: Akadémiai. 1994. 924–925. o. ISBN 963-05-6806-3
- Dr. Mohácsy Károly: Irodalom a középiskolák III. osztálya számára 326–334. old. (Korona Kiadó, Budapest, 1992)
- Romániai magyar irodalmi lexikon: Szépirodalom, közírás, tudományos irodalom, művelődés II. (G–Ke). Főszerk. Balogh Edgár. Bukarest: Kriterion. 1991. ISBN 973-26-0212-0
További információk
[szerkesztés]
- Juhász Gyula (költő) művei a Magyar Elektronikus Könyvtárban
- Juhász Gyula: Összes versei Online elérés
- Online hallgatható versek Juhász Gyulától Archiválva 2007. április 30-i dátummal a Wayback Machine-ben
- a szegedi Somogyi Könyvtár kiállítása
- Fazekas Project – Kulturális enciklopédia
- Panek Sándor: A kultúra legbeszédesebb fotója. Délmagyarország Online. 2016.01.22. 13:17
- Juhász Gyula a PORT.hu-n (magyarul)
- Engel Károly: Juhász Gyula egykori román növendékeinek emlékezetében. NyIrK, 1964/2.
- Péter László: Juhász Gyula a forradalmakban. Budapest, 1965
- Borbély László: Juhász Gyula prózája. 1965 (kézirat, állami vizsgadolgozat)
- Daubner Zoltán: Juhász Gyula tájszimbolikája. 1981 (kézirat, állami vizsgadolgozat)
