Ugrás a tartalomhoz

Baróti Dezső

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Baróti Dezső
Baróti Dezső portréja
Baróti Dezső portréja
Született1911. október 2.
Torda
Elhunyt1994. szeptember 5. (82 évesen)
Budapest
Állampolgárságamagyar[1]
Nemzetiségemagyar
SzüleiKratofil Dezső
Foglalkozásairodalomtörténész
SírhelyeFarkasréti temető (60/21-87)
A Wikimédia Commons tartalmaz Baróti Dezső témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Baróti Dezső (eredetileg Kratofil, Kratochfill) (Torda, 1911. október 2.Budapest, 1994. szeptember 5.) magyar irodalomtörténész. Atyja Kratofil Dezső pedagógus, öccse Baróti Lajos labdarúgó, edző, szövetségi kapitány.

Az 1956-os forradalom és szabadságharc elítéltje.

Életpályája

[szerkesztés]

Baróti Lajos labdarúgó, edző testvére. A szegedi egyetemen magyar irodalomtörténet és francia szakon folytatott tanulmányokat, Radnóti Miklós évfolyamtársa volt. Részt vett a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiumának falukutató munkájában. Sík Sándor, Zolnai Béla és Várkonyi Hildebrand Dezső tanítványa volt. 1939-ben szerzett középiskolai tanári oklevelet. Szegeden volt egyetemi asszisztens 1935 és 1941 között, s munkatársa volt a Magyarságtudomány című folyóiratnál.

1943-ban egyetemi magántanári képesítést szerzett. 1947–1948-ban a kultuszminisztériumban dolgozott. Ezután a Szegedi Tudományegyetemen 1948 és 1957 között a magyar irodalomtörténet tanszékvezető egyetemi tanára, közben egy szemeszteren át (1949/50 első félév) a Pedagógiai Lélektani intézet mb. vezetője[2] 1952–55-ben a Bölcsészettudományi Kar dékáni tisztét is betöltötte, 1955–57 között ő volt a szegedi egyetem rektora.[3] Az 1956-os forradalom és szabadságharcban betöltött szerepe[4] kapcsán menesztették a szegedi egyetem rektori székéből 1957. április 1-jén, 1957. április 26-án letartóztatták és október 1-jén első fokon 2 év 6 hónap börtönbüntetésre ítélték.[5] Börtönből való szabadulása után nehezen tudott elhelyezkedni, végül 1977-ig Budapesten dolgozott a Petőfi Irodalmi Múzeumban, ez évben Móra Ferenc-díjban részesült.

1988-ban a Várkonyi Hildebrand Dezső emlékülésre meghívták Szegedre, s ő emlékbeszédet mondott régi professzoráról. Saját vallomása szerint Várkonyinak mint irodalomtörténész is sokat köszönhetett, az irodalmi művekben előadott érzelmi szempontokra Várkonyi előadásai kapcsán figyelt fel.[6] 1971-ben válogatott irodalmi tanulmányainak a következő címet adta: Irók, érzelmek, stílusok.[7] Az 1990-es években vendégprofesszorként tevékenykedett a párizsi Sorbonne-on.[8] A Farkasréti temetőben helyezték örök nyugalomra.

Fontosabb művei

[szerkesztés]
Urnafülkéje a Farkasréti temetőben

Önálló kötetek

[szerkesztés]
  • Baróti Dezső: Juhász Gyula. Tanulmány; Prometheus Nyomda, Szeged, 1933 (Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiuma, 7.)
  • Kratochfill Baróti Dezső: Dugonics András és a barokk regény; Magyar Irodalomtörténeti Intézet, Szeged, 1934 (Értekezések a M. Kir. Ferencz József Tudományegyetem Magyar Irodalomtörténeti Intézetéből, 13.)[9]
  • Dezső Baróti: Goût prudhommesque dans la littérature française – Biedermeier ízlés a francia irodalomban; s.n., Kolozsvár, 1942 (Études françaises / Ferenc József Egyetem Francia Philológiai Intézet, 21.)[10]
  • A felvilágosodás magyar irodalma (1954)
  • Baróti Dezső: Írók, érzelmek, stílusok 1971
  • Baróti Dezső: Kortárs útlevelére. Radnóti Miklós, 1909-1935; Buday György fametszeteivel és rajzaival; Szépirodalmi, Bp., 1977
  • Baróti Dezső–Szántó Tibor: Költők barátja. Tevan Andor emléke; Magyar Helikon, Bp., 1979 (Magyar tipográfia)
  • Árnyékban éles fény. Irodalmi tanulmányok; Gondolat, Bp., 1980
  • Baróti Dezső: Sík Sándor; Akadémiai, Bp., 1988 (A múlt magyar tudósai)

Szerkesztések, közreműködések

[szerkesztés]
  • Téténynek ékessége melyet versekbe foglalt Dugonics András s most az eredeti kézirat szerint nyomtatásban kibocsájt Baróti Dezső; Dugonics Társaság, Szeged, 1941
  • Érzelem és okosság. A magyar próza a felvilágosodás korában;[11]
  • Magyar írók Katona Józsefig; összeáll. Baróti Dezső és Gerézdi Rabán; Cserépfalvi, Bp., 1945 (Magyar Pedagógusok Szakszervezete magyar irodalmi tankönyvei, 7.)
  • Fazekas Mihály: Lúdas Matyi. Komikus elbeszélés; előszó Baróti Dezső; Irodalmi és Művészeti Intézet, Bp., 1948
  • Péter László: Mészöly Gedeon munkássága. Bibliográfia; bev. Baróti Dezső; Szegedi Nyomda, Szeged, 1955 (A Szegedi Egyetemi Könyvtár kiadványai, 38.)
  • Radnóti Miklós, 1909-1944;[12] szerk. Baróti Dezső, bev. Ortutay Gyula; Magyar Helikon, Bp., 1959 (A Petőfi Irodalmi Múzeum kiadványai, IV.)
  • Illyés Gyula. Tanulmányok a költőről; szerk. Illés László, közrem. Baróti Dezső; NPI, Bp., 1972
  • Illyés Gyula: Obed v kaštieli [Ebéd a kastélyban]; ford. Elena Androvičová, bev. Baróti Dezső, ill. Pavol Blažo; Smena, Bratislava (Pozsony), 1973
  • Ady Endre: Az elhagyott kalóz-hajók; bemutatja Baróti Dezső; Magyar Helikon, Bp., 1977 (Kézirattár)
  • Radnótitól, Radnótiról; összeáll. Z. Szabó László, előszó Baróti Dezső; Tankönyvkiadó, Bp., 1985
  • A rokokó; vál., bev. Baróti Dezső; Gondolat, Bp., 1986
  • Hulesch Ernő: Stációk. Dokumentumriport Radnóti Miklósról; előszó Baróti Dezső; Megyei Lapkiadó Vállalat, Győr, 1989 (Műhely-könyvek)
  • Középiskolai irodalmi tankönyvek

Fordítások

[szerkesztés]
  • Henri Agel: Vittorio de Sica; ford. Baróti Dezső; Magyar Filmtudományi Intézet és Filmarchívum, Bp., 1960 (Filmművészeti könyvtár, 2.)
  • Firmin Gémier: Színház és világnézet. Beszélgetések 1925-ből; ford., bev. Baróti Dezső; Színháztudományi Intézet, 1960 (Korszerű színház, 11.)
  • André Bazin: Válogatott filmesztétikai tanulmányok; vál., ford. Baróti Dezső; Magyar Filmtudományi Intézet és Filmarchívum, Bp., 1961 (Filmművészeti könyvtár)
  • Szürrealizmus a filmművészetben; szerk. Karcsai Kulcsár István, bev. Gyertyán Ervin, ford. Baróti Dezső; Magyar Filmtudományi Intézet és Filmarchívum, Bp., 1972 (Filmművészeti könyvtár, 44.)
  • André Bazin: Tanulmányok a filmművészetről; vál., szerk. Zalán Vince, ford. Baróti Dezső többekkel; Magyar Filmtudományi Intézet és Filmarchívum, Bp., 1977 (Filmművészeti könyvtár)

1956-os szerepe

[szerkesztés]

Baróti Dezső 1956 őszén a Szegedi Tudományegyetem rektora volt. Ennek következtében már a MEFESZ alakuló ülésétől kezdve (1956. október 16.) az események központjában találta magát. Részt vett a megalakuló József Attila-kör munkájában is. Mindig a diákság követelései mellett nyilatkozott, kiállt hallgatói mellett. Az október 25-i diáktüntetés idején, amikor a diákok közül többen megsérültek, illetve a vízágyúzás miatt csuromvizesek lettek, hivatali autójával menekítette a nőket.[13] Aláírásával támogatta az egyetemi professzorok példátlan felhívását, amelyben a világ egyetemeinek segítségét kérték az orosz intervenció idején.[14]

1957. április 27-én fogták el. A perirat szerint bűnös, „a népi demokratikus államrend ellen folytatólagosan elkövetett gyűlöletre való izgatás bűntettében”. A „bűntett” legfontosabb elemei a következők voltak: részvétel a diákok gyűlésein és tüntetésein, ígéret az orosz nyelv fakultatívvá tételére, a marxizmus-leninizmus tantárgy óraszámának csökkentésére, a Sztálin-szobor eltávolítására, a Sztálin körút (később Lenin, ma Tisza Lajos körút) átnevezésére. A MEFESZ anyagi és erkölcsi támogatása is a vádpontok közé került. A perirat elismerte, hogy a tüntetőket (a tüntetéseken általában az első sorban haladt) igyekezett a szélsőséges lépésektől és megnyilvánulásoktól visszatartani. November 1. után azonban az egyetemi tisztogatások egyik propagátora volt, ő utasította Nyíri Antal bölcsészkari dékánt Mérei Gyula, Karácsonyi Béla és Székely Lajos felfüggesztésére. Ugyanezen a napon a marxista tanszékek működését is ő függesztette fel.

Utolsó rektori tetteként 1957. március 15-én beszédet mondott, amelyben a diákokat akarta a csüggedéstől óvni.[15] Ez a beszéd is a vádirat része lett végül; nyolc hónapi előzetes letartóztatás után 2,5 évre ítélték el, ezt egy évre leszállították, majd felfüggesztett börtönbüntetésre ítélték.[16] A tanári pályára nem térhetett vissza.

Díjak, címek

[szerkesztés]

Emlékezete

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2017. március 25.)
  2. Lásd Szegedi egyetemi almanach : 1921–1970. Szeged, Hungaria, 1971. 248. o. (Mester János távozása és Tettamanti Béla érkezése közti interregnumot hidalta át Baróti megbízása.)
  3. Egyetemi rektori kinevezések. In: Délmagyarország, 1955. augusztus 26., 1. o.
  4. Lásd Szegedi Megyei Bíróság Büntetőperes iratai. dr. Baróti Dezső büntetőpere. B.942/1957. 50 p.
  5. MFESZ, Magyar Egyetemisták és Főiskolások Szövetsége, 1956. [2011. július 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. március 29.)
  6. „Az írói személyiségnek felértékelődése az irodalomtudományban Barótinál a pszichológiai szempontok bevezetését követte; és ez a pszichologizáló megközelítés kor és egyediség találkozásának feszültségeit igyekezett mérni.” Lásd Fried István: Regionalitás és közép-európaiság : A fiatal Baróti Dezső irodalomszemléletéhez. Előadás anyaga, amely 1996. október 22-én hangzott el a szegedi egyetemen a Baróti Dezső emlékére rendezett tudományos ülésszakon. Tiszatáj, 1997. március. Interneten: [1] Archiválva 2008. április 24-i dátummal a Wayback Machine-ben
  7. Baróti Dezső: Várkonyi, a professzor. In Várkonyi (Hildebrand) Dezső emlékkötet, szerk. Zakar András. Szeged, JATE kiadó, 1988. 179-186. p.
  8. A 80 éves Baróti Dezső köszöntése / Czigány Lóránt. In: Acta historiae litterarum hungaricarum 27. (1991) 9–10. o.
  9. Szeged : Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiuma. 70 p.
  10. Kolozsvár; 160 p.
  11. Budapest; bev., sajtó alá rend. Baróti Dezső; Ardói, Bp., 1943
  12. Budapest; 151 p.
  13. Czigány Lóránt: Ahol állok, ahol megyek: magyarországi tanulóéveim. Bp. Kortárs Kiadó, 1998. 391. p.
  14. A teljes levél megjelent: Szeged Népe, 1956. november 4. További információk: itt.
  15. Bűnhődés bűntelenül. Szerk. Fejér Dénes, Micheller Magdolna. Bp. Magyar Politikai Foglyok Szövetsége, 1996. 505–519. o.
  16. Újszászi Ilona: „Rehabilitált tudósok” In: A szabadság pillangója. 1956 Szegeden, az egyetemen. Szeged: Belvedere. 2006. 61-68., 67. o.

Források

[szerkesztés]
  • Szegedi egyetemi almanach. 1921-1995. I. köt. Szeged : Hungaria, 1996. Baróti Dezső lásd 90. o. ISBN 9634820379
  • Kiss Tamás: Magyar Egyetemisták és Főiskolások Szövetsége 1956 – Szeged. Szeged: Belvedere. 2002

További információk

[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek

[szerkesztés]