Ugrás a tartalomhoz

Zolnai Béla

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Zolnai Béla
SzületettZolnai Béla Gábor Károly
1890. március 10.[1]
Székesfehérvár
Elhunyt1969. május 26. (79 évesen)[1]
Budapest
Állampolgárságamagyar
Nemzetiségemagyar
HázastársaHackenberger Emma Viktória
(h. 1924–?)[2]
SzüleiZolnai Gyula
Foglalkozása
  • filológus
  • irodalomtörténész
  • grammatikus
Tisztségeegyetemi tanár
IskoláiBudapesti Tudományegyetem (–1914, bölcsészettudomány)
SírhelyeFarkasréti temető (6/7-1-30)[3][4]
Sablon • Wikidata • Segítség

Zolnai Béla (Székesfehérvár, 1890. március 10. – Budapest, 1969. május 26.) [5] magyar irodalomtörténész, nyelvesztéta, egyetemi tanár, az MTA tagja (levelező: 1940, rendes: 1948–1949), az irodalomtudományok doktora (1955).

Zolnai Béla
Kattints az alábbi külső linkek egyikére!
Nem található szabad kép.(?)
külső linkjogvédett
Zolnai Béla. Magyar életrajzi lexikon. Arcanum.
Zolnai Béla
Kattints az alábbi külső linkek egyikére!
Nem található szabad kép.(?)
külső linkjogvédett
Ebben a házban élt és alkotott 1925-től 1940-ig Zolnai Béla irodalomtudós a Francia Tanszék professzora. Szeged. Bolyai utca. JATE. 1990.
A Hét című lap rovatvezetője (1916–1918)

Kutatási területe: összehasonlító irodalomtörténet; a magyar és a francia irodalom története a 18–20. században; nyelvesztétika.

Életpályája

[szerkesztés]

A magyar királyi tanárképző-intézeti gyakorló főgimnáziumban (1902–1906) és a kolozsvári katolikus főgimnáziumban tanult (1906–1908), Kolozsvárott érettségizett (1908). Eötvös-kollégistaként a Budapesti Tudományegyetemen magyar–német–francia szakon tanult. Többször volt tanulmányúton nyugat- és közép-európai országokban. Két hónapot töltött Franciaországban 1912-ben, 1912–13-ban egy tanévig a Berlini Egyetemen volt, később (1922–23-ban) szintén egy egész tanévet töltött a párizsi egyetemen. Rövidebb tanulmányutakat tett Ausztriába, Csehszlovákiába, Lengyelországba és Svájcba.

1914–1923 között Budapesten volt gimnáziumi tanári állásban. 1923-ban a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen habilitálták magántanárrá „Összehasonlító irodalomtörténet és a magyar-francia érintkezések” témakörből. 1924-től Pécsett, a Pozsonyból áttelepített Magyar Királyi Erzsébet Tudományegyetemen nyilvános rendes tanár, majd 1925–1940 között a szegedi Ferenc József Tudományegyetemen a Francia Filológiai Intézet vezetője volt. 1940–1945 között a Kolozsvárra visszaköltözött Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetem Francia Filológiai Intézetét vezette.

Alkotói periódusának fénykora a szegedi és a kolozsvári egyetemen töltött évekre (1925–1948) esett. A Szellem és Életben az egy éve elhunyt Reményik Sándorról közölt esszét (1942. 230–232), a Magyar Nemzetben pedig Kritikai echó c. sorozatában foglalkozott a költő életműve java részét felölelő összes versekkel (1942. október 30.), ugyanitt Kuncz Aladár, Molter Károly és Nyirő József önéletrajzi fogantatású műveivel (1943. február 7.), a Kolozsvár c. folyóiratban pedig Áprily Lajos Peer Gynt-fordításával (1941/8). Tanulmányt közölt a 48-as Erdély c. gyűjteményes kötetben is (Kolozsvár, 1943). Az 1946-ban induló Utunk is munkatársai között tarthatta számon: Vesztett tanítványok nyomában címmel Radnóti Miklósra emlékezett (1947/11), kritikát közölt Szerb Antal Gondolatok a könyvtárban c. posztumusz könyvéről (1947/1). 1948–1950 között Budapesten dolgozott, utóbb az MTA Nyelvtudományi Intézetének munkatársa volt.

1950-ben nyugdíjazták, MTA-tagságától is megfosztották (melyet post mortem 1989-ben visszakapott), de kutatási területe, a nyelvészet és a stilisztika révén, nem szorult ki a tudományos közéletből. Halála alkalmából számos jeles nyelvész, irodalmár, stiliszta méltatta munkásságát vezető szakfolyóiratokban, köztük Gáldi László;[6] Gyergyai Albert;[7] Németh G. Béla;[8] Szathmári István.[9]

Családja

[szerkesztés]

Nagyszülei: Tömlő János, Retezár Erzsébet; Szladics Károly (meghalt: 1876, Pozsony) ügyvéd, járásbíró, Adler Lucia (= Luca, meghalt: 1936).

Szülei: Zolnai Gyula; 1888-ig Tömlő Gyula (1862–1949)[10][11] nyelvész, az MTA tagja, Szladits Ilona (1863–1935)[12] polgári iskolai tanár.

Testvérei: Zolnai Klára (1892–1945)[13] könyvtáros, bibliográfus és Zolnai Sándor (1895–1972)[14] orvos.

Felesége 1924. június 16-tól Hackenberger Emma, Hackenberger Károly pozsonyi mérnök és Nagy Gizella leánya. Házasságot Budapesten kötöttek.[15] Elvált.

Munkássága

[szerkesztés]

A Hét – Kiss József lapja irodalmi rovatvezetője (1916–1918). Szegeden barátságot kötött Juhász Gyula költővel. Segítette Radnóti Miklós indulását, és ő tette lehetővé Szerb Antal magántanári habilitációját. 1927–1942 között alapította és szerkesztette a Széphalom című szellemtörténeti folyóiratot. A Széphalomnak jeles munkatársai voltak, köztük Szerb Antal, Juhász Gyula, Kosztolányi Dezső, Szabó Lőrinc, Radnóti Miklós.

Szerkesztette az Études Françaises disszertációsorozatot 1927–1945 között, e sorozatnak 23 kötete jelent meg és még három kötete a sorozaton kívül, a Zolnai által szervezett doktori iskola fiatal tudósai adhatták itt közre tudományos dolgozataikat. Munkatársa volt a párizsi Revue des Études Hongroisesnak, az Encyclopaedia Britannicának (1922) és a Magyar Nyelv Értelmező Szótárának (1959). Több írását Garázda Péter álnéven adta közre.

A magyar irodalomtörténet területén főleg Rákóczi Ferenc és Mikes Kelemen életútjával és munkásságával foglalkozott, s Chateaubriand magyar hatásaival. Ez irányú kutatásai nyomán születtek a janzenizmusról szóló művei: A janzenizmus európai útja (Budapest, 1933); A janzenizmus kutatása Közép-Európában (Kolozsvár, 1944). Ezekre a munkáira Nyugat-Európában is felfigyeltek, konferenciák szívesen látott vendége volt.[16] 1940-ben írta meg könyvét a Magyar biedermeierről, melyet 1993-ban hasonmás kiadásban újra megjelentettek.[17]

Kedvelt kutatási területe volt a stilisztika, a szavak hangulatának tanulmányozása. Számos tanulmányában foglalkozott e témákkal: A látható nyelv (1926); Szóhangulat és morfológia (Budapest, 1936); Szavak sorsa (Budapest, 1939); Nyelv és stílus (Budapest, 1957); Nyelv és hangulat (Budapest, 1964). A második világháború idején Kolozsvárott Zolnainál tanult Fónagy Iván, aki Zolnai irányítása mellett kezdett foglalkozni a költői nyelv hangtanával.

Számottevő műfordítói tevékenysége, francia nyelvről fordított magyarra, többek közt Benjamin Constant, Gustave Flaubert, Paul Bourget, Maurice Maeterlinck, Romain Rolland műveiből.

Legfontosabb publikációi

[szerkesztés]
Biedermeier szobabelső (Otthon-múzeum, Eversberg)
  • A repozitórium keresőben közli Zolnai Béla 94 publikációinak adatait, továbbá 583 olyan publikációt ahol Zolnai Bélára munkáira hivatkoznak. (magyar nyelven). SZTE. Klebelsberg Kuno Könyvtára. Egyetemi Kiadványok. A repozitórium. (Hozzáférés: 2022. június 27.)
  • Az Árgirus-kérdés történetéhez. (Irodalomtörténet, 1912. 3.)
  • A Szép Ilonka keletkezéséhez. (Egyetemes Philológiai Közlöny, 1912)
  • Szigligeti Struensee-jének forrásai. (Egyetemes Philológiai Közlöny, 1913)
  • Szigligeti Szökött katonájának külföldi elemei. Adatok a drámatípusok történetéhez. Egyetemi doktori értekezés is. (Budapest, Franklin, 1914)
  • Német párhuzam Gyöngyösi Palinodiájához. (Irodalomtörténet, 1914. 6-7.)
  • Br. Eötvös József levelei német tudósokhoz. (Egyetemes Philológiai Közlöny, 1914)
  • Adatok Chateaubriand hatásához. (Egyetemes Philológiai Közlöny, 1915)
  • Katona József egy elveszett fordításáról. (Irodalomtörténet, 1915. 1-2.)
  • Mikes Törökországi leveleinek keletkezéséhez. (Egyetemes Philológiai Közlöny, 1915)
  • Péterfy-esszék franciául. (Nyugat, 1915. 11.)
  • A kisleány baja. (Irodalomtörténet, 1916. 3-4.)
  • Szigligeti szerepei. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1916. 4.)
  • Fehér László balladája. (Irodalomtörténet, 1917. 4.)
  • Garay Obsitosához. (Egyetemes Philológiai Közlöny, 1917)
  • Az Agis-kérdéshez. (Egyetemes Philológiai Közlöny, 1918)
  • Shakespeare-motívumok irodalmunkban. (A Magyar Shakespeare Társaság kiadványa. Bp., 1918)
  • Esztétikai szempontok a nyelvtudományban. (Magyar Nyelv, 1920)
  • Forradalom és irodalom. (Irodalomtörténet, 1921)
  • Mátyás-mondáink eredete és fejlődése. (Irodalomtörténet, 1921. 3-4.)
  • Mikes és a francia szellemi élet. (Egyetemes Philológiai Közlöny, 1921)
  • Az idegen szavak. Nyelvesztétikai tanulmány. 1–5. (Magyar Nyelv, 1921. 9-10., 1922. 1-3., 4-6., 7-8., 1923. 1-4. és külön egy füzetben: Bp., 1923)
  • Nyelvtudomány és szellemtörténet. (Minerva, 1922)
  • Az összehasonlító irodalomtörténet mai állásáról. (Minerva, 1923)
  • Magyar janzenisták. (Minerva, 1924)
  • Iskolai magyar nyelvtan. A gimnáziumok, a reálgimnáziumok és a reáliskolák számára. Bódis Sándorral. (Bp., 1925)
  • Magyarország a francia irodalomban. (Egyetemes Philológiai Közlöny, 1925)
  • Művészet és szellemtörténet. (Minerva, 1925)
  • Rákóczi-emlékek Franciaországban. (Emlékkönyv Klebelsberg Kuno negyedszázados kultúrpolitikai működésének emlékére, születésének 50. évfordulóján. Bp., 1925)
  • Encyclopaedia Britannica. (Nemzeti Újság, 1925. ápr. 8.)
  • II. Rákóczi Ferenc könyvtára. 1–3. (Magyar Bibliofil Szemle, 1925 és külön egy füzetben: Bp., 1926)
  • A látható nyelv. (Minerva Könyvtár 3. Bp., 1926)
  • Magyarcélú filológia. (Minerva, 1926)
  • Nyelvek harca. (Magyar Nyelv, 1926. 3-4.)
  • Modern irodalmunk és az irodalomtudomány. (Széphalom Könyvtár 1. Szeged, 1927)
  • A janzenista Rákóczi. (Széphalom Könyvtár 3. Szeged, 1927)
  • A nyelv és az élet. (Magyar Nyelv, 1927. 3-6.)
  • A nyelvi kifejezőség formái. (Minerva, 1927)
  • Juhász Gyula. – Tótágas Ady körül. – Transsylvanizmus. (Széphalom [folyóirat], 1927)
  • A kettészakadt irodalomtudomány. – Futball-fölény. – Homokra épülő Parnasszus. (Széphalom [folyóirat], 1928)
  • Balassi és a platonizmus. (Minerva Könyvtár 14. Bp., 1928)
  • Körmondat és tiráda. Tanulmány a klasszikus és romantikus stílus kérdéséhez. (Minerva Könyvtár 20. Bp., 1929)
  • Kosztolányi árulása. – Neokonzervativizmus avagy Mire megvénülünk. – Bornemisza pogány bölcsei. – Rimay platonizmusához. (Széphalom [folyóirat], 1929)
  • A francia bálvány. Egy szó silisztikája. (Társadalomtudomány, 1930)
  • Mikes Kelemen. Fejezet az irodalmi gondolat történetéből. (Minerva Könyvtár 29. Bp., 1930)
  • Barcelonai kaland. – Bécsi biedermeier. – Az irodalmi gondolat. (Széphalom [folyóirat], 1930)
  • Bécsi francia nyomtatványok. (Széphalom [folyóirat], 1931)
  • Négyesy László és középiskolai tanítványai. (Irodalomtörténet, 1931. 1.)
  • A párizsi magyar tanszék. – Könyvtár és kultúrfölény. (Széphalom [folyóirat], 1932)
  • A janzeizmus európai útja. (Minerva Könyvtár 45. Bp., 1933)
  • Forradalom és a szellemi együttműködés. – Pénzpuffasztás és nyelvszegényítés. (Széphalom [folyóirat], 1933)
  • Klebelsberg Kuno emlékezete. Tonelli Sándorral. (A Széphalom Könyvtára. Szeged, 1933)
  • A gallikanizmus magyar visszhangja. (Minerva Könyvtár 51. Bp., 1934)
  • Rákóczi, az író. (Rákóczi Emlékkönyv. I. köt. Szerk. Lukinich Imre. Bp., 1934 és külön: Bp., 1935)
  • Biedermeier és az idealizmus. (Vigilia, 1935. 4.)
  • Hang és nyelv. (Minerva, 1935)
  • Irodalom és biedermeier. (Acta Litterarum ac Scientiarum Regiae Universitatis Francisco-Josephinae. Sectio philologica 7. Szeged, 1935)
  • Szellemtörténet és anti-biedermeier. (Széphalom [folyóirat], 1935)
  • Szóhangulat és kifejező hangváltozás. Nyelvesztétikai tanulmány. (Acta Litterarum ac Scientiarum Regiae Universitatis Francisco-Josephinae. Sectio philologica 8. Szeged, 1935)
  • Berzeviczy és Ady. (Széphalom [folyóirat], 1936)
  • Az irodalomtudomány változásai. (Szellem és élet, 1936. 2.)
  • Népszövetségi „entrétien” Budapesten. (Budapesti Szemle, 1936)
  • Pintér Jenő a szegedi egyetemen. (Irodalomtörténet, 1936. 1.)
  • Szóhangulat és morphológia. (Nyelvtudományi Közlemények, 1936)
  • Mots d’origine hongroise en français. (Revue des Études Hongroises, 1936/37)
  • Mikes eszményei. (Minerva Könyvtár 55. Bp., 1937)
  • Az ókor-szemlélet változásai. (Szellem és élet, 1938. 5.)
  • La littérature hongroise. (Visages de la Hongrie. Bp., 1938)
  • Zrínyi világa. Előhang egy tanulmányhoz. (Magyar Szemle, 1938)
  • Expresszív hangváltozás. (Széphalom [folyóirat], 1938)
  • A „néma” nemzet. (Apolló, 1939)
  • Európa és a magyar irodalom. Előtanulmány egy külföldi publikációhoz. (Szellem és élet, 1939. 3. és külön: A Szellem és élet könyvtára. 14. Szeged, 1939)
  • Líraiság és realizmus a magyar stílusban. (Magyar Nyelv, 1939. 7.)
  • Szavak sorsa, magyar gondolatformák. (Minerva Könyvtár 56. Bp., 1939)
  • Szóhangulat és kifejező hangváltozás. (Acta Litterarum ac Scientiarum Regiae Universitatis Francisco-Josephinae. Sectio philologica 12. Szeged, 1939)
  • A magyar stílus. (Mi a magyar? Szerk. Szekfű Gyula. Bp., 1939 és külön: A Magyar Szemle könyvei. 15. Bp., 1940 hasonmás kiad.: Bp., Helikon Könyvkiadó, 1992)
  • A műkedvelő Purista lelki alkata. (Szellem és élet, 1940. 3. és külön: A Szellem és élet könyvtára. 14. Szeged, 1940)
  • Erdély egyeteme. (Minerva Könyvtár. Bp., 1940)
  • Le hongrois parmi les langues de l’Europe. (Nouvelle Revue de Hongrie, 1940)
  • La ballada épique. (Helicon, 1940)
  • Nyelvművelő. Antipurista cikkek. (Akadémiai Értesítő, 1940)
  • Ungarische Literatur. (Ungarn. Das Antlitz einer Nation. Bp., 1940)
  • A magyar biedermeier. Részben akadémiai székfoglaló is. (Elhangzott: 1940. okt. 7. megjelent önállóan: Magyarságismeret 3. Bp., 1940 hasonmás kiad.: Bp., Holnap Könyvkiadó, 1993)
  • Áprily Peer Gyntje. (Szellem és élet, 1941. 1. és külön: A Szellem és élet könyvtára. Új sorozat. 20. Kolozsvár, 1941)
  • II. Rákóczi Ferenc. (Magyar életrajzok. Bp., Franklin, 1942)
  • Reményik Sándor halálára. – Rostandtól Adyig. (Széphalom [folyóirat], 1942)
  • Szerepjátszás és szóvállalás a nyelvben. (Emlékkönyv Melich János 70. születésnapjára. Bp., 1942)
  • Az író. Szekfü Gyula 60. születésnapjára. (Magyar Szemle, 1943)
  • Erdélyi biedermeier. – Rákóczi-emlékek. (Széphalom [folyóirat], 1943)
  • A janzenizmus kutatása Közép-Európában. (Universitas Francisco-Josephina, Kolozsvár, Acta Philosophica 4. Kolozsvár, 1944)
  • Világirodalom és nemzeti irodalom. (A művelődés könyvtára. 17. Bp., 1944)
  • Szavak demokráciája. (Romániai Magyar Szó, 1947. szept. 29.)
  • Irodalom és forradalom. (Akadémiai Értesítő, 1948)
  • A balladáról. Akadémiai székfoglaló is. (Elhangzott: 1949. jún. 13.)
  • A francia anyanyelvi oktatás tanulságai. (Magyar Nyelvőr, 1954. 5-6.)
  • Megjegyzések a készülő magyar kézi szótárhoz. (Magyar Nyelv, 1955. 3.)
  • Kosztolányi levele az Ady-vitáról. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1955. 1.)
  • Rákóczi bécsújhelyi olvasmányai. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1955. 3.)
  • Emlékezés Riedl Frigyesre. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1956. 3.)
  • Megjegyzések a Magyar Nyelv Kéziszótárának szemelvényeihez. Gortvay Györggyel, Hexendorf Edittel, Kálmán Endrével. (Magyar Nyelvőr, 1956. 1.)
  • Ungarn und die Erforschung des Jansenismus. (Festschrift für Edward Winter. Berlin, 1956)
  • Nyelv és stílus. Tanulmányok. (Bp., Gondolat Könyvkiadó, 1957)
  • Emlékezés Juhász Gyulára. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1957. 1-2.)
  • Pozsony és a jozefinizmus. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1957. 3.)
  • Megjegyzések a Rákóczi-kérdéshez. (Irodalomtörténet, 1957. 1.)
  • Kosztolányi, Nietzsche, Juhász. (Irodalomtörténet, 1958. 3-4.)
  • Megjegyzések Arany „tematikájáról”. (MTA Nyelv- és Irodalomtudományok Osztálya Közleményei, 1958)
  • Epikus románc, dalrománc. 1–3. (Filológiai Közlöny, 1958 és Modern filológiai tanulmányok. Bp., 1958 franciául: Contributions à l’histoire des termes „ballade” et „romance”. Acta Linguistica, 1958)
  • Néhány újabb nyelvi jelenség. (Magyar Nyelvőr, 1958. 2.)
  • Az európai janzenizmus történetéhez. (Filológiai Közlöny, 1959. 1-2.)
  • Ady-emlékek. (Irodalomtörténet, 1959. 1.)
  • A purizmus pöre. Gondolatok a nyelvészkongresszus körül. (Könyvtáros, 1960. 1.)
  • Nyelv és társadalom. (Könyvtáros, 1960. 2.)
  • A könyv is műemlék. (Könyvtáros, 1960. 4.)
  • Örök változás a nyelvben. (Könyvtáros, 1960. 9.)
  • Relációs, viszonyulásos hanghatások a költői nyelvben. (Irodalomtörténet, 1962. 1.)
  • A nyelvalkotás eszközei: éneklő szavak. (Nyelvtudományi Értekezések, 1963)
  • Hotelszobák lakója: Ady, Verlaine, Porché. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1963. 5.)
  • Nyelv és hangulat. A nyelv akusztikája. (Budapest, Gondolat Könyvkiadó, 1964)
  • II. József és az osztrák reformkatolicizmus. (Filológiai Közlöny, 1964. 3-4.)
  • A látható nyelv. (Replika. Szociológiai viták és kritikák. Társadalomtudományi folyóirat, 1998)
  • Nemzet és szellemtörténet. Tanulmányok. Szerk., a bevezetést írta Miskolczy Ambrus. (Kisebbségkutatás könyvek. Budapest, Lucidus Könyvkiadó, 2009)

Műfordításai (válogatás)

[szerkesztés]

Díjai, elismerései (válogatás)

[szerkesztés]
  • az MTA Sámuel-díja (1922)
  • MTA irodalomtörténeti jutalma (1923)
  • Francia Becsületrend lovagja (1937)
  • MTA levelező tagja (1940)
  • MTA rendes tagja (1948–1949)
  • Irodalomtudományok doktora (1955)
  • Akadémiai Jutalom (1958)
  • Akadémiai Díj (1966)[18]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ a b BnF-források (francia nyelven)
  2. ↑ Házasságkötési bejegyzése a Budapest V. kerületi polgári házassági akv. 350/1924. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2022. január 30.)
  3. ↑ https://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/adattar.html
  4. ↑ https://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/nevmutato.html
  5. ↑ Zolnai Béla gyászjelentése
  6. ↑ Magyar Nyelvőr, 1969/3. sz.
  7. ↑ Nagyvilág, 1969/8. sz.
  8. ↑ Irodalomtörténeti Közlemények, 1969/4. sz.
  9. ↑ Magyar Nyelv, 1969/3. sz.
  10. ↑ Zolnai Gyula halotti anyakönyve
  11. ↑ (1949. január 2.) „Zolnai Gyula gyászjelentése”. 
  12. ↑ Szladits Ilona halotti anyakönyve
  13. ↑ (1945. január 2.) „Zolnai Klára gyászjelentése”. 
  14. ↑ Zolnai Sándor halotti anyakönyve
  15. ↑ Zolnai Béla házassági anyakönyve
  16. ↑ Bernáth Árpád i. m. 140. p.
  17. ↑ Zolnai Béla: Magyar biedermeier. Budapest, Holnap. 1993. 198 p. [4] t. ill.
  18. ↑ (2022. március 4.) „Akadémiai díjasok listája (1961–1980)” (magyar nyelven). Wikipédia. 

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Zolnai_Béla&oldid=27583317”