Barta Lajos (író)
Barta Lajos | |
Született | Krausz Lajos 1878. október 20.[1][2] Kistapolca |
Elhunyt | 1964. október 18. (85 évesen)[1][2] Budapest[3] |
Állampolgársága | magyar |
Foglalkozása | |
Kitüntetései | Kossuth-díj (1956) |
Sírhelye | Farkasréti temető (Tor-131. fülke)[4][5] |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Barta Lajos, született Krausz Lajos (Kistapolca, 1878. október 20.[6] – Budapest, 1964. október 18.) Kossuth-díjas magyar író, újságíró.[7] Drámái, elbeszélései erős szociális érzékenységről tanúskodnak, belülről fakadó expresszív drámaiságára jeles kortárs írók figyeltek fel.[forrás?]
Életpályája
[szerkesztés]Vidéken született Krausz Ignác, falusi korcsmáros és Eisner Julianna gyermekeként. A vidéki Magyarország világa nagy ihletője volt elbeszéléseinek, drámáinak. Jogot Pécsett hallgatott,[7] újságírói pályáját is itt kezdte, írásai a Pécsi Naplóban jelentek meg, majd Mohácson, Kassán, végül Budapesten működött újságok munkatársaként. 1910-től a Világ munkatársa, radikális, háborúellenes szemléletű szocialista publicista. Első, Parasztok című drámáját 1911-ben mutatták be, de már a második előadás után betiltották földosztást követelő témája miatt. A drámából nem maradt fenn példány.
A Magyarországi Tanácsköztársaság idején irodalompolitikai szerepet vállalt, tagja volt az Írói Direktóriumnak, titkára az Írók Szakszervezetének, szerkesztette a Közoktatási Népbiztosság napilapját, a Fáklyát. Forradalom című agitációs célzatú drámáját három budapesti színház is bemutatta. 1919 őszén már börtönbe zárták, szabadulása után emigrációba vonult, Berlinben, Bécsben, Pozsonyban, Londonban élt. Erwin Piscator[8] berlini színházában dolgozott, a színház megnyitójára drámát írt (Russlands Tag), majd Pozsonyban szerkesztette az Új Szót (1929–33) és együttműködött a csehszlovákiai Sarló mozgalom fiataljaival. Részt vett az illegális kommunista mozgalomban, agitált, nyomtatott magyar nyelvű baloldali sajtókba írt és terjesztette azokat határokon át leginkább a Felvidéken és Erdélyben. A második világháború kitörésekor Londonba emigrált, az ottani magyar klubban fejtett ki antifasiszta agitációt.
27 évi emigrációt követően 1946-ban tért haza, a kommunista rendszerre való áttérést szorgalmazta.
Felesége, Szucsich Mária szintén író. Lányuk Barta Zsuzsa, színházrendező.[9]
Emlékezete
[szerkesztés]- Születésének 100. évfordulóján, mint a "munkásmozgalom kiemelkedő személyiségének" a sírjánál a Farkasréti temetőben koszorúzási ünnepséget rendeztek.[10]
Művei (válogatás)
[szerkesztés]Dráma
[szerkesztés]A Színházi adattárban regisztrált bemutatóinak száma: 41.[11]
- Tavaszi mámor (1912), az Új Színpad mutatta be;
- Szerelem (1914), a Vígszínházban mutatták be 1916. április 8-án;
- Sötét ház (1918), bemutató szintén a Vígszínházban, 1919. április 27-én;
- Örvény. Színmű; Pallas, Budapest, 1919
- Forradalom (1919), bemutató Nemzeti Színház, Magyar Színház, Vígszínház)
- Tavaszi mámor és más drámák; Lám Ny., Uzhorod-Ungvár, 1931 (Barta Lajos válogatott munkái)
- Pilvax. Karinthy Ferenc színpadi képe / Te szegény Franciaország! Barta Lajos színjátéka. Maupassant elbeszélése nyomán; Kultúra, Bp., 1948 (Új magyar könyvtár)
- Szerelem és más színművek. (1955, 1964)
Próza
[szerkesztés]- Elbeszélések. Pécs, (1901)
- Egyszerű szívek : novellák. (1915)
- Az ige terjedése : novellák. (1916)
- Az élet arca : novellák. (1917)
- Czinzeri és Czinzera; Légrády, Budapest, 1917
- Kezdetben vala az Ige...; Táltos, Budapest, 1918
- Az elsüllyedt világ : novellák. (1918)
- Múlt : regény. Bécs, (1920)
- Az irodalom nevében; Lám Kny., Užhorod, 1930
- A sötét ujj : regény. (Pozsony, 1928; ugyanez Gyár címen Budapest, 1947)
- A zöld ember. Kis regények; Lám Ny., Užhorod-Ungvár, 1930 (Barta Lajos válogatott munkái)
- Lélek. Elbeszélések; Lám, Užhorod-Ungvár, 1931 (Barta Lajos válogatott munkái)
- Gyár. Regény; Szikra, Bp., 1947
- Tegnapi ország; Szikra, Bp., 1949
- Magyar világ. Elbeszélések; bev. Bölöni György; Szépirodalmi, Bp., 1953
- Öten a hóban : válogatott elbeszélések. (1960, 1978)
- Árnyak a hídon; vál., sajtó alá rend., utószó Stenczer Ferenc; Szépirodalmi, Bp., 1970
- Tragédiák a hátsó udvaron. Elbeszélések; vál. Németi Rudolf, bev. Csehi Gyula; Kriterion, Bukarest, 1974
Irodalom (válogatás)
[szerkesztés]- Schöpflin Aladár: Az élet arca. Nyugat, 1917. II. 303-305. p.
- Ady Endre: Barta Lajos könyve.[12] Nyugat, 1917. II. 321.
- Bölöni György: Barta Lajos: Az elsüllyedt világ. Esztendő 1918. XI. 129-132.
- Illyés Gyula: A sötét ujj. Nyugat, 1928. II. 693-695.
- Gondos Ernő: Barta Lajos. Kortárs, 1960. 761-768.
- Csaplár Ferenc: Barta Lajos; Akadémiai, Bp., 1973 (Kortársaink)
- Druzsin Ferenc: "Mene, Mene, Tekel, Ufarszin!". Barta Lajos színműveiről; Napkút, Bp., 2016 (Káva téka)
Díjai, elismerései
[szerkesztés]- Kossuth-díj (1956)
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC00523/01133.htm, Barta Lajos, 2017. október 9.
- ↑ a b BnF-források (francia nyelven)
- ↑ PIM-névtérazonosító. (Hozzáférés: 2020. június 25.)
- ↑ https://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/adattar.html
- ↑ https://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/nevmutato.html
- ↑ Születési bejegyzése a siklósi izraelita hitközség születési akv. 25/1878. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2019. december 1.)
- ↑ a b Pécs lexikon I. (A–M). Főszerk. Romváry Ferenc. Pécs: Pécs Lexikon Kulturális Nonprofit Kft. 2010. 89. o. ISBN 978-963-06-7919-0
- ↑ Erwin Piscator, Friedrich Max (1893-1966) német avantgárd színházi rendező, 1933-tól emigrációba kényszerült.
- ↑ Barta Zsuzsa - Névpont.hu. Névpont.hu. (Hozzáférés: 2018. október 29.)
- ↑ Népszabadság, 1978. október 21., szombat
- ↑ 2011. július 18-i lekérdezés
- ↑ Az élet arca.
Források
[szerkesztés]- Új magyar irodalmi lexikon I. (A–Gy). Főszerk. Péter László. Budapest: Akadémiai. 1994. 148–149. o. ISBN 963-05-6805-5
- A magyar irodalom története. 5. köt. Szerk. Szabolcsi Miklós. Budapest: Akadémiai Kiadó, 1963, 492-496. p.
- Magyar életrajzi lexikon I. (A–K). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967.
- Életrajzi jegyzetek. In A magyar irodalom története. 1945–1975. Budapest: Akadémiai Kiadó, 1990.
- Színházi adattár. Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet. (Hozzáférés: 2024. november 23.)
- Magyar zsidó lexikon. Szerk. Ujvári Péter. Budapest: Magyar zsidó lexikon. 1929.