Ugrás a tartalomhoz

Jósa Piroska

Linkek hozzáadása
Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jósa Piroska
Balról az ülő alak Jósa Piroska Párizsban, a Montmartre-on, 2007
Balról az ülő alak Jósa Piroska Párizsban, a Montmartre-on, 2007
Született1934. március 14.
Váradpósa
Elhunyt2019. június 19. vagy előtte (85 évesen)
Nagyvárad
Állampolgárságaromán
Nemzetiségemagyar
Foglalkozásaorvos,
helytörténész
Sablon • Wikidata • Segítség

Jósa Piroska (Váradpósa, 1934. március 14. – Nagyvárad, 2019. június 19. vagy előtte)[1] erdélyi magyar kör- és üzemorvos, helytörténetíró, publicista, világutazó.

Beírta nevét az erdélyi helytörténetbe.

Életpályája

[szerkesztés]

Orvostudományi tanulmányokat a magyar anyanyelven oktató Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Intézetben folytatott az 1950-es években, orvosi diplomáját 1958-ban kapta kézhez. A hithű római katolikus egyetemi hallgatónőnek 1955 tavaszán emlékezetes találkozása volt Márton Áron erdélyi püspökkel, aki az orvostanhallgatóknak kifejtette, az orvosi hivatás még a papi szolgálatnál is nehezebb, mert a jó orvosnak nemcsak a betegek testét, hanem a betegek lelkét is gyógyítani kell, a püspök az orvostanhallgatók lelkére kötötte, ne urai, hanem szolgái legyenek a sokat szenvedett, megpróbált erdélyi embereknek. Jósa Piroska etikailag ezen jó tanácsok mentén végezte gyógyító munkáját.

Orvosi munkáját a nagyváradi Szülészeti és Nőgyógyászati Kórházban kezdte, hat év után körorvosnak ment a Köröskisjenő-Mezőbottyán-Hosszúújfalu orvosi körzetébe, majd 1974-től a nagyváradi Férfi Konfekciós Ruhagyárban üzemorvosi feladatokat látott el. Mindegyik állomáshelyén áldozatos orvosi munkát végzett, 1990-ben, 66 éves korában kérte nyugdíjazását.

Hagyományőrző és hagyományteremtő munkát is végzett a betegek gyógyítása mellett, s próbálta szülőföldjén kívül a nagyvilágot is megismerni, más népek életmódját, kultúráját tanulmányozni. Ismereteit, benyomásait folyamatosan lejegyezte. Nyugdíjas korában nyílt módja jegyzeteivel foglalkozni, előbb orvosi tanácsokat, majd hamarosan színes útleírásokat, élménybeszámolókat is közreadott újságokban, Kelet-Nyugat, Erdélyi Napló, Reggeli Újság, Harangszó, Vasárnap, Keresztény Szó, Reformátusok Lapja, Szemfüles.[2]

A rendszerváltás után egyre szisztematikusabban kezdett helytörténettel foglalkozni. A 2000-es években lettek ezekből kötetek. Valamennyi könyve forrásértékű dokumentum.[3] Jósa Piroska szinte szociográfiai módszerekkel dolgozik a helytörténetekben, mely igen emeli az ő megbízhatóságát.

Az MTA Irodalomtörténeti Intézet Illyés Archívum és PBMET szervezésében 2007. április 17-én, kedden 17 órakor mutatták be a Partiumi Füzetek soron következő köteteit, Jósától: Ezüstös gépmadarak szárnyán érkezett a halál... című kötetének bemutatására került sor a budapesti Illyés Gyula Archívum és Műhelyben.

67 év távolából (2007-ben) adta ki annak a magyarok számára nagy napnak a történetét, amely Nagyváradon 1940. szeptember 6-án volt, ezen a napon került vissza Nagyvárad az anyaországhoz, vonultak be a magyar katonák Nagyváradra, élükön Horthy Miklós a fehér lovon. Virágeső, örömujjongás, magyar zászlók, ünneplő ruhába öltözött nagyváradi magyarok fogadták őket.[4] Nagy árat fizettek ezért a nagyváradi magyarok és a már szinte elmagyarosodott nagyváradi zsidó emberek, de Jósa Piroska úgy gondolta, hogy e napnak és az egész második világháború alatt átélt eseményeknek helyi történetét le kell jegyeznie, míg élnek a szemtanúkból.

Számos létezett szocialista országot (déli volt szovjet szocialista köztársaságok, Észak-Korea), keleti és nyugati országot bejárt Jósa Piroska az 1960-as évektől, s az azóta már sok tekintetben megváltozott történelmi viszonyok szemszögéből nézve igen tanulságosak az ő beszámolói és tapasztalatai. Jósa Piroska megidézi a múlt köveit, mert azok ott vannak mögötte, de mindig előre néz, hajtja előre az új és új gyógymódok, kultúrák, világok megismerésének a vágya.

Kötetei

[szerkesztés]
  • Ezüstös gépmadarak szárnyán érkezett a halál. Az 1944. évi nagyváradi bombázások a korabeli dokumentumok és a későbbi visszaemlékezések tükrében; Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Bizottság–Királyhágómelléki Református Egyházkerület–Nagyváradi Római Katolikus Püspökség, Oradea, 2004 (Partiumi füzetek)
  • Virágszőnyeg a váradi utcaköveken. Visszatekintés a bécsi döntés nagyváradi eseményeire a korabeli sajtó, néhány dokumentum és irodalmi mű, valamint a szemtanúk emlékezése tükrében; Erdélyi Magyar Ifjak, Nagyvárad, 2007, 199. p. ill.
  • Bihari sorsok a változó időben. Nagyvárad, kiad a Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Társaság; Királyhágómelléki Református Egyházkerület; Nagyváradi Római Katolikus Püspökség,[5] 2008, 289. p. ill. (Ser. Partiumi Füzetek 51. Sorozatszerk. Dukrét Géza)
  • A mesés Kelettől a kincses Nyugatig: Kóborlások három kontinensen. Nagyvárad, Europrint, 2008, 322 p. ill. ISBN 978-973-7735-65-2
  • Árpádházi királyok kései találkozója Nagyváradon. Az 1942-es Szent László ünnepi hét krónikája; szerk. Jósa Levente Zoltán; Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom, Nagyvárad, 2009

Társasági tagság

[szerkesztés]
  • Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Bizottság[6] tagja 1998-tól

Díjak

[szerkesztés]

Illusztrációk Jósa Piroska úti beszámolóihoz

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ Gyászhírek, 2019. június 19. Archiválva 2019. június 19-i dátummal a Wayback Machine-ben. Erdon.ro. 2019. jún. 19.
  2. ↑ Dukrét Géza i.m.
  3. ↑ Természetesen, mint minden forrás, kritikával használható fel, s más forrásokkal össze kell vetni.
  4. ↑ Szinte azonos időben írta meg erről a témáról memoárját a nagyváradi születésű Galántai Tibor Szegeden, egymástól teljesen függetlenül, köteteik megjelenése előtt nem is ismerték egymást.
  5. ↑ Támogatta a Bihar Megyei Tanács és az RMDSZ Bihar megyei szervezete
  6. ↑ Rövidítése: PBMEB
  7. ↑ Áldozatos körorvosi munkájáért kapta.
  8. ↑ Helytörténeti munkásságáért kapta.

Források

[szerkesztés]
  • Galántai Tibor levelezése Jósa Piroskával.
  • Dukrét Géza: Előszó. In: Bihari sorsok a változó időben. 5-8. p.
  • Romániai magyar ki kicsoda : 1997. Nagyvárad, 1996. Jósa Piroska szócikkét lásd 273. p. ISBN 973-97980-0-4

Külső hivatkozások

[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Jósa_Piroska&oldid=24752064”