Ugrás a tartalomhoz

Hyalospheniidae

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Hyalospheniformes szócikkből átirányítva)
Hyalospheniidae
Rendszertani besorolás
Domén: Eukarióták (Eukaryota)
Csoport: Amoebozoa
Csoport: Tubulinea
Csoport: Arcellinida
Csoport: Glutinoconcha
Csoport: Hyalospheniformes
Lahr et al. 2019[1]
Csoport: Hyalospheniidae
Schulze 1877[2] emend. Kosakyan et Lara 2012[3]
Nemzetségek[4]
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Hyalospheniidae témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Hyalospheniidae témájú kategóriát.

A Hyalospheniidae az Arcellinida Hyalospheniformes csoportjának szerves anyagból vagy szilikátrészecskékből – például Euglyphida-fajok házaiból – héjat létrehozó lebenyes amőbafajokból álló egyetlen kládja. Talajban és édesvízben élhet, és gyakori tőzeglápokban.

A középső devon után jelent meg mintegy 370 millió évvel ezelőtt. Fontos bioindikátor, melyet gyakran használnak környezeti mintavételekhez. Fosszíliáit a prehistorikus nedves földi környezetek paleoökológiai vizsgálatára használják. Besorolása többször változott a 19. századtól morfológiai jellemzők alapján. Eleinte a Nebelidaetől független család volt, filogenetikai elemzések igazolták e nevek szinonímiáját.

Morfológia

[szerkesztés]

Tagjai héjas amőbák – egysejtű amőboid fajok, melyek ásványi anyagból összetapadt héjakat hoznak létre. A héjak lehetnek tojás, körte, váza vagy palack alakúak, és laterálisan nyomottak.[5][6] A héjszerkezet és -összetétel a kládon belül igen változó. Lehet teljesen a sejt által szekretált és szerves mátrixból álló (például Hyalosphenia) vagy szervetlen szilikátpikkelyeket tartalmazó. Ez utóbbiak lehetnek szintén saját szekréciók, vagy kis Euglyphida-fajokból vagy hasonló anyagból, például kovamoszatok héjaiból származók (például Apodera, Padaungiella, Nebela).[5] A héjlemez-újrahasznosítás a „kleptoszkvamia”, és feltehetően ősi jellemző.[7]

Szerves héj (Hyalosphenia)
Szerves héj (Hyalosphenia)
Szilikátelemek (Planocarina)
Szilikátelemek (Planocarina)
A Hyalospheniida két leggyakoribb héjszerkezete

Ökológia

[szerkesztés]

A Hyalospheniidae fontos bioindikátor a környezeti elemzésekben. A környezetváltozásra, például a légszennyezésre való érzékenység[8] a hidrológiai változások megbízható indikátorává teszi. Ez a héjak évezredeken át való megőrződésével együtt a tőzeg- és síklápok paleoklímájának rekonstrukciójában fontossá teszi.[5]

E klád több gyakori, alaposan tanulmányozott Arcellinida-nemzetséget tartalmaz. Tagjai különösen oligotróf vizenyős területek ökoszisztémájában gyakoriak, például Sphagnum dominálta tőzeglápokban. Egyes fajai más mohákkal együtt, édesvízben vagy talajban is megtalálhatók. Bár több Hyalospheniidae-faj kozmopolita élőlény, sok faj elterjedése a déli féltekére és az északi trópusi övre korlátozódik.[6]

Egy faj – a Hyalosphenia papilio – fotoszintetikus endoszimbiontákkal rendelkezik.[9] E faj obligát mixotróf, és folyamatos együttélésben van a Trebouxiophyceae Chlorellaceae csoportjába tartozó valódi zöldmoszatokkal.[10]

Evolúció

[szerkesztés]
Arcellinida

Phryganellina




Organoconcha


Glutinoconcha

Volnustoma





Hyalospheniformes




Excentrostoma



Cylindrothecina






Longithecina



Sphaerothecina







A Hyalospheniidae helyzete az Arcellinidában.[11]

A Hyalospheniidae a Tubulinea Arcellinida kládjának csoportja az eukarióták Amoebozoa főcsoportján belül. Rhizaria Cercozoa kládjának héjas fajaival szemben – például ide tartozik az Euglyphida – állábai vastagok, végük tompa. A Hyalospheniidae a Glutinoconcha csoport Hyalospheniformes taxonjának egyetlen kládja. Ez, mely az Arcellinida legtöbb faját tartalmazza, ásványi anyagokból álló összetapadt héjú ősből fejlődött ki, szemben a szerves héjú Organoconcha kláddal. A Hyalospheniformes és egy másik Glutinoconcha-klád, a Volnustoma xenoszómás (külső forrásból származó részecskékből álló) összetapadt héjú ősből fejlődött ki.[1][11]

Molekuláris óra alapján korát 2015-ben mintegy 370 millió évre becsülték, vagyis a devon és a kora karbon közé helyezték. Ez alapján a Hyalospheniidae a középső devon után jelent meg, mikor az embriós növények diverzifikációja kiterjedt erdőket hozott létre jelentős szervesanyag- és talajképzéssel. A kleptoszkvamia – a Hyalospheniidae „pikkelylopása” a zsákmánytól, az Euglyphida-fajoktól, feltehetően ősi jellemző. E hipotézis a legtöbb Hyalospheniidae-fajban jelenlévő kleptoszkvamián alapul.[7] A molekuláris óra mellett a 750 millió éves váza alakú mikrofosszíliákról is feltételezték, hogy e klád tagjai.[12][5][13]

Rendszertan

[szerkesztés]

Történet

[szerkesztés]

Több kísérlet volt a Hyalospheniidae héjas amőbák közé sorolására és belső rendszertana kialakítására. Joseph Leidy, amerikai paleontológus 1874-ben a sejtek közös jellemzői alapján sorolta be. A váza alakú héjakat kis szilikátrészecskékből álló lemezekből és kis hasábokból állóként írta le szerves mátrixban, melyet az amőba által termeltként azonosított. E fajokat a Nebela nemzetségbe sorolta, elkülönítve a korábban ismert Difflugia nemzetségtől. Ez utóbbiakat külső testekből, például kvarchomokból és kovamoszathéjakból álló héjúként írta le.[14][5]

1877-ben Franz Eilhard Schulze leírta a Hyalospheniidae, Arcellidae, Quadrulidae és Difflugidae kládokat. A homogén szerves héjú nemzetségek, például a Hyalosphenia a Hyalospheniidae, a Nebela a Difflugidae, a Quadrulella a Quadrulidae tagjai lettek.[2][5]

1882-ben Taranek a Nebelidaet a szilikátlemezekből álló héjú amőbák, például a Nebela, Lesquereusia, Quadrulella, Amphizonella, Cochliopodium, Hyalosphenia, Leptochlamys, Zonomyxa és a később kivett Corythion csoportjaként írta le.[15] E családot 1942-ben Jung módosította, ide sorolva 13, általa leírt nemzetséget (Alocodera, Apodera, Argynnia, Deflandria, Nebela, Leidyella, Penardiella, Physochila, Porosia, Pterygia, Quadrulella, Schaudinnia, Umbonaria).[16] Azonban Jung nem határozott meg típusfajt besorolásában, érvénytelenítve minden 1-nél több fajú nemzetségét.[* 1] Így csak monotipikus nemzetségeit, például az Alocoderát, a Physochilát és a Porosiát fogadták el, a többi nemzetség a Nebela része lett. Később típusfajok hozzárendelésével Alfred R. Loeblich és Helen Niña Tappan Loeblich 1961-ben az Apodera és Certesella,[18] Vucetich 1974-ben az Argynnia nemzetséget érvényesítette.[19]

Ralf Meisterfeld 2002-ben írta a klád utolsó kizárólag morfológiai alapú elemzését. A Nebelát és hasonló nemzetségeket 2 családba sorolt, az egyik a kitinszerű merev, szerves falú Hyalospheniidae, a másik a kis Euglyphida-fajokból vagy kovamoszat-töredékekből felépülő héjú Nebelidae (Apodera, Argynnia, Certesella, Nebela, Physochila, Porosia, Schoenbornia). Egy 1979-es csoportosítást követve[20] a Quadrulellát a Lesquereusiidae kládba helyezte más, a sejt által szekretált hasábokkal rendelkező héjú Arcellinida-nemzetségekkel együtt.[21][5]

Az Arcellinida első filogenetikai elemzése DNS-szekvenálással kimutatták, hogy a Nebela és a Nebelidae nem kládok – nem közös ősből eredő, más Hyalospheniidae-nemzetségeket nem tartalmazó csoportok.[22] Az Apodera, a Porosia, a Nebela és a Hyalosphenia fajai a „Nebelidae-koronacsoportban” keveredtek.[6] Ezért és a Hyalospheniidae ismertetőjegyeinek néhány Nebelidae-fajban való jelenléte miatt a két család az előbbi név alatt egymás szinonimája lett.[3] Emellett számos korábbi Nebela-faj új monofiletikus nemzetségekbe került (például Padaungiella (2012),[3] Cornutheca, Gibbocarina, Longinebela, Mrabella, Planocarina (2016),[23] Alabasta (2018)).[24]

Csoportosítás

[szerkesztés]
Hyalospheniidae-rendszertan







Nebela



Quadrulella





Certesella



?Porosia





Longinebela





Alabasta



Planocarina






Hyalosphenia




Cornutheca




Mrabella



Gibbocarina








Apodera




Alocodera



Padaungiella





A legtöbb nemzetség 2018-as filogenetikai elemzése[24] és egy, az Apoderát az Alocodera és a Padaungiella testvércsoporjaként kimutató 2021-es elemzés alapján.[25] Az elemzéseken kívüli Porosia a Certesella közeli rokona.[26]

A klád jelenlegi rendszertana 14 nemzetséget és 87 fajt ismer el:[1][11]

  • Alabasta Duckert, Blandenier, Kosakyan et Singer 2018 – 3 faj[24]
  • Alocodera Jung 1942[27] – 1 faj[28]
  • Apodera Loeblich et Tappan 1961 – 4 faj[5][25]
  • Certesella Loeblich et Tappan 1961 – 5 faj[29][30]
  • Cornutheca Kosakyan, Lahr, Mulot, Meisterfeld, Mitchell et Lara 2016 – 3 faj[23]
  • Gibbocarina Kosakyan, Lahr, Mulot, Meisterfeld, Mitchell et Lara 2016}} (=Umbonaria Jung, 1942}})[31] – 3 faj[23][31]
  • Hyalosphenia (Stein, 1857) Schulze 1877 – 18 faj[5]
  • Longinebela Kosakyan, Lahr, Mulot, Meisterfeld, Mitchell et Lara 2016 – 5 faj[23][32]
  • Mrabella Kosakyan, Lahr, Mulot, Meisterfeld, Mitchell & Lara, 2016 – 2 faj[23]
  • Nebela Leidy, 1874 em. Kosakyan, Lahr, Mulot, Meisterfeld, Mitchell & Lara, 2016 – 13 faj[23]
  • Padaungiella Lara et Todorov, 2012}} (=Schaudinnia Jung, 1942}}) – 5 faj[3]
  • Planocarina Kosakyan, Lahr, Mulot, Meisterfeld, Mitchell & Lara, 2016 – 4 faj[23]
  • Porosia Jung 1942[27] – 2 faj[26]
  • Quadrulella Cockerell, 1909 em. Kosakyan, Lahr, Mulot, Meisterfeld, Mitchell & Lara, 2016 – 19 faj[5][23][33]

Megjegyzések

[szerkesztés]
  1. ↑ A Zoológiai Nevezéktan Nemzetközi Kódexe 13.3-as cikke értelmében[5] az 1930 után leírt nemzetségek csak típusfajjal együtt fogadhatók el.[17]

Hivatkozások

[szerkesztés]
  1. ↑ a b c Lahr D, Kosakyan A, Lara E, Mitchell E, Morais L, Porfirio-Sousa AL, Ribeiro GM, Tice AK, Pánek T, Kang S, Brown MW (2019). „Phylogenomics and Morphological Reconstruction of Arcellinida Testate Amoebae Highlight Diversity of Microbial Eukaryotes in the Neoproterozoic”. Current Biology 29 (6), 991–1001. o. DOI:10.1016/j.cub.2019.01.078. PMID 30827918. 
  2. ↑ a b Schulze FE (1877). „Rhizopodenstudien VI”. Archiv für Mikroskopische Anatomie 13, 9–30. o. [2022. október 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. DOI:10.1007/BF02933929. (Hozzáférés: 2023. szeptember 24.) 
  3. ↑ a b c d Kosakyan A, Heger TJ, Leander BS, Todorov M, Mitchell EAD, Lara E (2012. január 21.). „COI Barcoding of Nebelid Testate Amoebae (Amoebozoa: Arcellinida): Extensive Cryptic Diversity and Redefinition of the Hyalospheniidae Schulze”. Protist 163 (3), 415–434. o. DOI:10.1016/j.protis.2011.10.003. PMID 22130576. 
  4. ↑ Kosakyan A, Gomaa F, Lara E, Lahr DJG (2016). „Current and future perspectives on the systematics, taxonomy and nomenclature of testate amoebae”. Eur J Protistol 55B (Pt B), 105–117. o. DOI:10.1016/j.ejop.2016.02.001. PMID 27004416. 
  5. ↑ a b c d e f g h i j k Kosakyan A (2014-04-16), Phylogeny, systematics and ecology of free living protists. Case study: family Hyalospheniidae, University of Neuchâtel, <https://web.archive.org/web/20230929133809/https://libra.unine.ch/handle/123456789/8182>. Hozzáférés ideje: 2023-09-24
  6. ↑ a b c Lara E, Heger TJ, Ekelund F, Lamentowicz M, Mitchell EAD (2008). „Ribosomal RNA genes challenge the monophyly of the Hyalospheniidae (Amoebozoa: Arcellinida)”. Protist 159 (2), 165–176. o. [2021. június 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. DOI:10.1016/j.protis.2007.09.003. PMID 18023614. (Hozzáférés: 2023. október 22.) 
  7. ↑ a b Lahr DJG, Bosak T, Lara E, Mitchell EAD (2015. szeptember 1.). „The Phanerozoic diversification of silica-cycling testate amoebae and its possible links to changes in terrestrial ecosystems”. PeerJ 3, e1234. o. DOI:10.7717/peerj.1234. PMID 26734499. PMC 4699787. 
  8. ↑ Payne R, Mitchell E, Nguyen-Viet H, Gilbert D (2012). „Can pollution bias peatland paleoclimate reconstruction?”. Quaternary Research 78 (2), 170–173. o. DOI:10.1016/j.yqres.2012.05.004. 
  9. ↑ Zagumyonnaya ON, Philippov DA, Zagumyonnyi DG, Komarov AA, Tsyganov AN, Tikhonenkov DV (2023). „Changes in Testate Amoeba Assemblages in a Series of Different Types of Aquatic and Terrestrial Habitats of Wetland and Forest Ecosystems”. Biol B 50, 1719–1737. o. DOI:10.1134/S1062359023080332. 
  10. ↑ Gomaa F, Kosakyan A, Heger TJ, Corsaro D, Mitchell EAD, Lara E (2014). „One Alga to Rule them All: Unrelated Mixotrophic Testate Amoebae (Amoebozoa, Rhizaria and Stramenopiles) Share the Same Symbiont (Trebouxiophyceae)”. Protist 165 (2), 161–176. o. DOI:10.1016/j.protis.2014.01.002. 
  11. ↑ a b c González-Miguéns R, Todorov M, Blandenier Q, Duckert C, Porfírio-Sousa AL, Ribeiro GM, Ramos D, Lahr DJG, Buckley D, Lara E (2022). „Deconstructing Difflugia: The tangled evolution of lobose testate amoebae shells (Amoebozoa: Arcellinida) illustrates the importance of convergent evolution in protist phylogeny”. Molecular Phylogenetics and Evolution 175, 107557. o. DOI:10.1016/j.ympev.2022.107557. PMID 35777650. 
  12. ↑ Porter SM, Meisterfeld R, Knoll AH (2003. május 1.). „Vase-shaped microfossils from the Neoproterozoic Chuar Group, Grand Canyon: a classification guided by modern testate amoebae”. J Paleontol 77 (3), 409–429. o. [2018. március 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. DOI:<0409:VMFTNC>2.0.CO;2 10.1666/0022-3360(2003)077<0409:VMFTNC>2.0.CO;2. (Hozzáférés: 2023. szeptember 24.) 
  13. ↑ Tingle KE, Porter SM, Raven MR, Czaja AD, Webb SM, Bloeser B (2023). „Organic preservation of vase-shaped microfossils from the late Tonian Chuar Group, Grand Canyon, Arizona, USA”. Geobiology 21 (3), 290–309. o. DOI:10.1111/gbi.12544. PMID 36651474. 
  14. ↑ Leidy J (1874. január 21.). „Notice of some new freshwater rhizopods”. Ann Mag Nat Hist 14 (83), 383–385. o. DOI:10.1080/00222937408680997. 
  15. ↑ Taranek KJ (1882). „Monographie der Nebeliden Böhmens. Ein Beitrag zur Kenntnis der Süsswasser Monothalamien” (német nyelven). Abhandlungen der Königlichen Böhmischen Gesellschaft der Wissenschaften VI, 1–56. o. 
  16. ↑ Jung W (1942. január 21.). „Illustrierte Thekamöben-Bestimmungstabellen I. Die Systematik der Nebelinen” (német nyelven). Archiv für Protistenkunde 95, 357–390. o. 
  17. ↑ ICZN Code Art. 13. [2021. október 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2023. szeptember 25.)
  18. ↑ Loeblich AR, Tappan HN (1961). „Remarks on the systematics of the Sarkodina (Protozoa), renamed homonyms and new and validated genera”. Proc Biol Soc Washington 74, 213–234. o. [2023. szeptember 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2023. szeptember 24.) 
  19. ↑ Vucetich MC (1974. január 21.). „Comentarios criticos sobre Argynnia Jung, 1942 (Rhizopoda, Testacea)” (spanyol nyelven). Neotropica 20 (63), 126–128. o. 
  20. ↑ Ogden CG (1979. január 21.). „Siliceous structures secreted by members of the subclass Lobosia (Rhizopodea, Protozoa)”. B Brit Mus Nat Hist Zool 36, 203–207. o. [2023. október 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2023. október 22.) 
  21. ↑ Meisterfeld R.szerk.: Lee JJ, Leedale GF, Bradbury P: Order Arcellinida Kent, 1880, An illustrated guide to the protozoa: organisms traditionally referred to as protozoa, or newly discovered groups [archivált változat], 2nd, Society of protozoologists, 827–860. o. (2002). Hozzáférés ideje: 2023. szeptember 25. [archiválás ideje: 2023. szeptember 29.] 
  22. ↑ Nikolaev SI, Mitchell EA, Petrov NB, Berney C, Fahrni J, Pawlowski J (2005). „The testate lobose amoebae (order Arcellinida Kent, 1880) finally find their home within Amoebozoa”. Protist 156 (2), 191–202. o. DOI:10.1016/j.protis.2005.03.002. PMID 16171186. 
  23. ↑ a b c d e f g h Kosakyan A, Lahr DJG, Mulot M, Meisterfeld R, Mitchell EAD, Lara E (2016). „Phylogenetic reconstruction based on COI reshuffles the taxonomy of hyalosphenid shelled (testate) amoebae and reveals the convoluted evolution of shell plate shapes”. Cladistics 32 (6), 606–623. o. DOI:10.1111/cla.12167. PMID 34727671. 
  24. ↑ a b c Duckert C, Blandenier Q, Kupferschmid FAL, Kosakyan A, Mitchell EAD, Lara E, Singer D (2018). „En garde! Redefinition of Nebela militaris (Arcellinida, Hyalospheniidae) and erection of Alabasta gen. nov.”. Eur J Protistol 66, 156–165. o. [2020. június 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. DOI:10.1016/j.ejop.2018.08.005. PMID 30366198. (Hozzáférés: 2023. január 3.) 
  25. ↑ a b Duckert C, Blandenier Q, McKeown M, Hohaia H, Luketa S, Wilmshurst J et al. (2021). „Superficially described and ignored for 92 years, rediscovered and emended: Apodera angatakere (Amoebozoa: Arcellinida: Hyalospheniformes) is a new flagship testate amoeba taxon from Aotearoa (New Zealand)”. J Eukaryot Microbiol 68 (6), e12867. o. DOI:10.1111/jeu.12867. PMID 34351666. PMC 9292727. 
  26. ↑ a b Bobrov A, Kosakyan A. „A New Species from Mountain Forest Soils in Japan: Porosia paracarinata sp. nov., and Taxonomic Concept of the Genus Porosia Jung, 1942”. Acta Protozoologica 54 (4), 289–294. o. DOI:10.4467/16890027AP.15.024.3538. 
  27. ↑ a b Jung W (1942. január 21.). „Südchilenische Thekamöben (Aus dem südchilenischen Küstengebiet, Beitrag 10)” (német nyelven). Archiv für Protistenkunde 95, 253–356. o. 
  28. ↑ (2015. január 21.) „Description of the family Padaungiellidae and morphological variability of Padaungiella lageniformis (Amoebozoides: Arcellinida) from the Vlasina Lake area, Serbia”. Archives of Biological Sciences, Belgrade 67 (4), 1331–1337. o. DOI:10.2298/ABS150312110L. 
  29. ↑ Bobrov A, Duckert C, Mitchell EAD (2021. január 21.). „Certesella larai (Amoebozoa: Arcellinida: Hyalospheniformes) a new soil testate amoeba species from the Dominican Republic and Chile challenges the definition of genera Certesella and Porosia”. Acta Protozoologica 60, 61–75. o. DOI:10.4467/16890027AP.21.007.15381. 
  30. ↑ (1978. január 21.) „Comentarios sobre el género Certesella Loeblich & Tappan, 1961 y estudio de la estéreo ultraestructura tecal de tres especies austroamericanas (Rhizopoda Testaceolobosa)” (spanyol nyelven). Obra Centenario, Museo de la Plata, Zoología 6, 305–313. o. [2022. február 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2023. szeptember 23.) 
  31. ↑ a b (2017. január 21.) „Morphological variability of Gibbocarina galeata and G. penardiana comb. nov. (Arcellinida: Hyalospheniidae) from East Herzegovina”. Protistology 11 (1), 37–47. o. DOI:10.21685/1680-0826-2017-11-1-3. 
  32. ↑ Todorov M, Bankov N, Ganeva A (2018). „Longinebela ampulla sp. n. (Arcellinida: Hyalospheniidae), a New Testate Amoeba from Sphagnum Peatlands in Bulgaria”. Acta Zool Bulg 70 (3), 285–292. o. [2023. március 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2023. október 22.) 
  33. ↑ Bankov N, Todorov M, Ganeva A (2021). „An overview of the genus Quadrulella (Arcellinida: Hyalospheniidae) from Bulgaria, with description of Quadrulella deflandrei sp. nov.”. Protistology 15 (2), 53–68. o. 

Fordítás

[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Hyalospheniidae című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Hyalospheniidae&oldid=27709031”